Egy benzinüzemű autó a műhelybe érkezik: a vezető szerint „rángat, és többet fogyaszt, mint régen”. A fedélzeti diagnosztika hibakódot nem mutat, a műszerfali hibajelző lámpa nem világít. Ilyenkor a régi, próbálgatásra épülő szerelés helyett a rendszerteszter élő adatait kell nézni: a rövid és hosszú távú üzemanyag-korrekció, a légtömeg és a lambda-értékek gyakran megmutatják, hogy a motor miért kever hibásan. Ebben az alfejezetben a rendszerteszter gyakorlati használatát tanuljuk meg: hogyan kell az élő adatokat értelmezni, beavatkozó tesztet futtatni, adaptációt tanítani, kódolni, illetve mikor kell a fedélzeti diagnosztika mellett párhuzamos vagy periféria-diagnosztikát alkalmazni.
Képzeljünk el egy 16 pólusú diagnosztikai csatlakozót a vezetőoldali lábtérben, amelybe a rendszerteszter szabványos csatlakozóját dugtuk. A teszter képernyőjén egymás alatt jelennek meg az úgynevezett PID-ek (Parameter Identifier adatazonosítók): például a motorfordulatszám, a hűtőfolyadék-hőmérséklet, a szívott levegő hőmérséklete, a légtömeg, a fojtószelepállás, a lambda-érték és az üzemanyag-korrekciók. A technikus egy gombnyomással rögzíti az adatokat, majd alacsony alapjáraton, részterhelésen és teljes terhelésen újra figyeli őket. A számokból nemcsak azt látja, hogy a motor „szegény” vagy „dús” keverékkel jár, hanem azt is, hogy a hiba a levegőoldalon, az üzemanyagoldalon vagy valamelyik érzékelőnél keresendő.
Definíció. A soros diagnosztika olyan járműdiagnosztikai eljárás, amelyben a diagnosztikai teszter a fedélzeti vezérlőegységekbe – elsősorban a motorvezérlőbe – szabványos soros kommunikációs protokollon keresztül kapcsolódik, és onnan hibakódokat, élő adatokat, fagyasztott keretadatokat (freeze frame) vagy tesztüzemi információkat kérdez le, illetve beavatkozó parancsokat küld.
Definíció. A rendszerteszter (scan tool) olyan diagnosztikai műszer, amely alkalmas a fedélzeti diagnosztikai protokollok kezelésére: hibakódok kiolvasására és törlésére, élő adatok megjelenítésére, beavatkozó tesztek indítására, adaptációk és alapbeállítások futtatására, valamint egyes járműveken kódolásra és vezérlőegység-programozásra.
Definíció. Az élő adat (live data) a vezérlőegység aktuálisan mért vagy számított paramétereinek valós idejű megjelenítése a teszteren. Ilyen paraméter például a motorfordulatszám, a hűtőfolyadék-hőmérséklet, a szívott levegő tömegárama, a fojtószelepállás, a lambda-érték, vagy éppen az üzemanyag-korrekció.
Definíció. A beavatkozó teszt (actuator test) olyan diagnosztikai üzemmód, amelyben a vezérlőegység egy beavatkozót – például injektort, gyújtótekercset, EGR-szelepet, fojtószelep-állítót vagy relét – célzottan működtet, hogy a szerelő ellenőrizze annak villamos és mechanikai működését.
Definíció. Az adaptáció (tanulófunkció) olyan eljárás, amelynek során a vezérlőegység a megadott peremfeltételek mellett újra meghatározza vagy finomítja a belső jelleggörbéit, küszöbértékeit – például a fojtószelep alaphelyzetét, a lambda-szabályozás szélső korrekciós értékeit, az automata váltó kapcsolási nyomásait.
Definíció. A kódolás a vezérlőegység járműspecifikus beállításainak módosítása: például akkumulátor típusának regisztrálása, a felszereltségnek megfelelő funkciók engedélyezése, a gumiabroncs-méretből adódó kerekesszenzor-karakterisztika kiválasztása. A járműazonosító adatokat és a megfelelő gyártói előírást mindig ellenőrizni kell.
Definíció. A programozás (szoftverfrissítés, flashing) a vezérlőegység belső programmemóriájának újraírása, amelyet a gyártó által kiadott, az adott járműhöz és hardververzióhoz illeszkedő szoftverrel szabad elvégezni.
Definíció. A párhuzamos diagnosztika a vezérlőegység és a kábelköteg közötti, rendszerint kitörőboxszal (breakout box) végrehajtott mérés: a szerelő a csatlakozó minden érintkezőjét közvetlenül, a vezérlőegység megkerülésével mérheti, miközben a rendszer továbbra is üzemel.
Definíció. A periféria-diagnosztika az érzékelők és beavatkozók közvetlen, a vezérlőegységtől független vizsgálata multiméterrel, oszcilloszkóppal vagy célzott műszerekkel – például egy induktív főtengely-jeladó jelalakjának mérése a jeladó csatlakozóján.
A modern soros diagnosztika a fedélzeti diagnosztikai (EOBD/OBD) rendszerre épül. A 16 pólusú diagnosztikai csatlakozó nemzetközileg szabványos elrendezésű; jellemző kiosztása például a 4-es test, az 5-ös jeltest, a 6-os CAN-H, a 14-es CAN-L, a 7-es K-vonal, a 15-ös L-vonal, a 16-os pedig a járműfedélzeti tápfeszültség (ellenőrizendő: gyártói kapcsolási rajz szerint). A csatlakozó fizikai kialakítását az SAE J1962, a diagnosztikai üzenetformátumokat és szolgáltatásokat pedig az ISO 15031 sorozat, illetve a gyártóspecifikus protokollok írják le (ellenőrizendő: hatályos szabványváltozatok).
A diagnosztikai teszterek két fő csoportba sorolhatók:
A teszter első csatlakoztatásakor fel kell vennie a járművel a kommunikációt. Ennek lépései: a gyújtás bekapcsolása, a jármű azonosítása, a diagnosztikai protokoll automatikus kiválasztása vagy kézi megadása, majd a vezérlőegységek kiolvasása. A motorvezérlő mellett jellemzően az ABS/ESP, a légzsák, a műszeregység, a komfortelektronika és a klíma is elérhető. A teszter általában megmutatja a jármű azonosító adatait: VIN-számot, motorszámot, szoftververziót és a gyártói kalibrációs azonosítókat.
A fedélzeti diagnosztika szabványos üzemmódjai közül a gyakorlatban a legfontosabbak:
A vezetőtájékoztatás elsődleges eszköze a műszerfali hibajelző lámpa (MIL). A lámpa kigyulladását a vezérlőegység a tárolt hibakóddal együtt dokumentálja; a részletes okot azonban csak a teszterrel lehet megállapítani. A teszter képes a MIL vezérlését is ellenőrizni, például a lámpa ki- és bekapcsolását célzottan vezérelve.
Az élő adatok a hibakeresés leghatékonyabb forrásai, de csak akkor, ha a szerelő tudja, mi a jó érték, és miért változik az aktuális érték az üzemállapottal.
A motorvezérlő a befecskendezési időt folyamatosan korrigálja a lambdaszonda jele alapján. A rövid távú üzemanyag-korrekció (short term fuel trim, STFT) azonnali, a pillanatnyi lambda-eltérést kiegyenlítő módosítás. A hosszú távú üzemanyag-korrekció (long term fuel trim, LTFT) a tartós eltérést tanulja meg, és az adaptív értéket tárolja. Mindkettőt százalékban adják meg, ahol a pozitív érték dúsítást, a negatív érték szegényítést jelent az alap befecskendezési időhöz képest.
Összefüggés. Ha az alap befecskendezési idő , a rövid távú korrekció , a hosszú távú korrekció pedig százalékban, akkor a tényleges befecskendezési idő közelítőleg:
Szabály. Széles körű gyakorlati hüvelykujjszabály szerint a hosszú távú korrekció normál értéke körülbelül körül mozog, fölött már hibát gyanítunk, fölött pedig a vezérlőegység általában hibakódot tárol (ellenőrizendő: gyártói diagnosztikai adat, mert a határértékek típusonként eltérnek). A rövid távú korrekció alapjáraton és részterhelésen is jellemzően néhány százalékos tartományban ingadozik.

Az ábra az összkorrekciót (STFT + LTFT) mutatja: a pozitív érték azt jelenti, hogy a vezérlő szegény keveréket lát, és dúsít. A szívócső-szivárgás (alapjáraton +22 % + 18 % = +40 %) terhelésen szinte eltűnik, a légtömegmérő-hiba terhelésen nő, a beragadt injektor (−18 % − 15 % = −33 %) szegényítést okoz; a 3000 1/min-es pontok szemléltetők. A HTML-változatban a csúszkákkal és a hibaszcenáriókkal a is kiszámítható.
A fűtött szálas vagy fóliás légtömegmérő a ténylegesen beszívott levegő tömegét méri. Alapjáraton egy 2,0 literes szívó benzinmotor jellemző értéke körülbelül –, 3000 1/min fordulatszámon pedig nagyságrendileg – lehet (ellenőrizendő: gyártói adat). A keskeny sávú lambdaszonda feszültsége alapjáraton folyamatosan váltakozik körülbelül – között; a szélessávú szonda jeleit a vezérlő általában már közvetlen lambda-értékké alakítja, ahol a sztöchiometrikus keverék. A hűtőfolyadék-hőmérséklet teljesen bemelegedett motornál körülbelül – (ellenőrizendő: gyártói adat), a szívott levegő hőmérséklete közelít a környezeti hőmérséklethez, az olajhőmérséklet pedig általában lassabban követi a hűtőfolyadék hőmérsékletét.
Az alábbi táblázat a leggyakrabban használt élő adatokat és azok tipikus felhasználását foglalja össze:
| Élő adat | Tipikus értelmezési tartomány | Mire utalhat az eltérés |
|---|---|---|
| STFT / LTFT | körül normál; fölött gyanús | szivárgás, tömegáram-hiba, üzemanyagnyomás |
| Légtömeg alapjáraton | 2,0 literes szívómotor: – | szívócső-szivárgás, eldugult szűrő, szennyezett mérő |
| Keskeny sávú lambda | – váltakozik | ragadt szonda, katalizátorhiba, keverékszegénység |
| Hűtőfolyadék-hőmérséklet | bemelegedve – | termosztát-hiba, szenzorhiba |
| Fojtószelepállás | zárt állás: –, teljes terhelés: – | fojtószelep-karbon, jeladóhiba |
Az értékek tanulási példák (ellenőrizendő: gyártói diagnosztikai adat).
A beavatkozó tesztet mindig akkor végezzük, amikor azt szeretnénk bebizonyítani, hogy egy adott alkatrész nemcsak villamosan, hanem működésében is megfelelő. A teszter például egymás után kiiktathatja az egyes injektorokat, miközben a fordulatszám-esést figyeljük; működtetheti az üzemanyag-szivattyú relét, az EGR-szelepet, a fojtószelep-állítót vagy a szénszűrő szelepet.
Gyakorlat. A beavatkozó teszt helyes sorrendje:
Az alapbeállítás (basic setting) a vezérlőegység referenciaértékeinek újratanítása. Például fojtószeleptisztítás után a fojtószelep alaphelyzetét újra kell tanítani, mert a vezérlő a régi, bedugult állapothoz igazított értékeket tárolta. Az adaptáció hasonló, de szélesebb körű: a lambda-szabályozás, a kopogásérzékelő-küszöbök, az alapjárati levegőmennyiség, sőt egyes automata váltók kapcsolási nyomatékai is adaptív értékeket használnak. Az adaptációt mindig a gyártói feltételek mellett kell elvégezni: jellemzően bemelegedett motor, zárt fojtószelep, üres állás, meghatározott fordulatszám és fogyasztó-lekapcsolt állapot szükséges.
A kódolás során a teszterrel megváltoztatunk egy beállítást, például az új akkumulátor típusát és kapacitását, a felszerelt gumiabroncs-méretet, a nappali menetfény funkciót vagy a komfortrendszer viselkedését. A kódolás előtt mindig dokumentálni kell a régi beállítást, hogy szükség esetén visszaállítható legyen. A programozás – a vezérlőegység flash-memóriájának újraírása – rendszerint úgynevezett pass-thru eszközzel vagy gyári teszterrel történik. A programozás közben a tápfeszültségnek stabilnak kell lennie; a hirtelen feszültség-kiesés a vezérlőegységet véglegesen károsíthatja.
Figyelem. Programozás és kódolás előtt mindig csatlakoztassunk megfelelő, a gyártó által előírt tápfeszültség-fenntartó töltőt az akkumulátorhoz. A programozás idejére tilos a gyújtást kikapcsolni, a diagnosztikai csatlakozót bontani, és nagy fogyasztókat (ventilátor, fűtés, világítás) be- vagy kikapcsolni, mert a kommunikációs hiba a vezérlőegység károsodásához vezethet.
A soros diagnosztika korlátja, hogy mindent a vezérlőegység „szemén” keresztül látunk. Ha egy érzékelő jele hibás, a teszteren megjelenő érték is hibás lehet, de nem tudjuk megmondani, hogy a hiba a jeladóban, a vezetékben vagy a vezérlőben van. Ilyenkor a fedélzeti diagnosztika áramkörvizsgálata, a párhuzamos vagy a periféria-diagnosztika segít.
A párhuzamos diagnosztika leggyakoribb eszköze a kitörőbox, amelyet a vezérlőegység és a kábelköteg közé csatlakoztatunk. A doboz minden érintkezőt kivezet egy mérőpontra, így a csatlakozó megbontása nélkül mérhetünk feszültséget, ellenállást vagy jelalakot, sőt egyes méréseknél a jelet a vezérlő felől is elválaszthatjuk. A kitörőbox segítségével például egy hűtőfolyadék-hőmérséklet-érzékelő esetén azt is eldönthetjük, hogy a vezérlő által mutatott érték azért rossz, mert az érzékelő ellenállása hibás, vagy mert a testvezeték szakadt.
A periféria-diagnosztika során a vizsgált alkatrészt közvetlenül, a jármű gyári csatlakozójánál mérjük. Például egy induktív főtengely-jeladó szinuszos jelét oszcilloszkóppal a jeladó csatlakozóján ellenőrizzük; egy injektor esetén a vezérlőimpulzus hosszát és alakját multiméterrel vagy oszcilloszkóppal követjük; egy hűtőventilátor motort közvetlen táplálással működtetünk a vezérlőegység megkerülésével.
Továbbvitt eredmény. A rendszerteszter élő adatainak értelmezése – különösen az üzemanyag-korrekció, a légtömeg, a lambda- és hőmérséklet-értékek – közvetlenül szükséges a Dízeldiagnosztika: adagolás, common rail, PDE és EDC, a Levegőellátás, kipufogórendszer, turbófeltöltő és fogyasztásmérés diagnosztikája, valamint a Jeladók és beavatkozók vizsgálata multiméterrel és oszcilloszkóppal alfejezetekben, ahol ugyanezeket a paramétereket már célzottan, az adott rendszerre alkalmazva elemezzük.
Számítás. Adott: egy motor alap befecskendezési ideje egy üres üzemi pontban . Az élő adatban a rövid távú korrekció , a hosszú távú korrekció . Keresett: a tényleges befecskendezési idő.
Képlet:
Behelyettesítés:
Ellenőrzés: a -os összes korrekció miatt a befecskendezési időnek valóban -kal nagyobbnak kell lennie: , tehát az eredmény helyes. ∎
Számítás. Adott: a légtömegmérő értéke alapjáraton , a fordulatszám , a hengerszám . Keresett: egy henger szívóütemére jutó átlagos légtömeg.
Képlet:
mert négyütemű motornál két fordulat alatt mind a négy henger szív, és a nevezőben a hengerszám és a percben megadott fordulatszám szerepel.
Behelyettesítés:
Ellenőrzés: a motor 800 1/min fordulatszám mellett másodpercenként 13,33 fordulatot tesz meg; ez hengerenként 6,67 szívóütem/s, a négy hengerre összesen 26,7 szívóütem/s. A légtömeg elosztva 26,7 szívóütemmel hengerenként, tehát az eredmény nagyságrendileg helyes. ∎
A rendszerteszteres mérést mindig hasonlítsuk a gyártói diagnosztikai adatokhoz, és lehetőleg egy ismert jó jármű azonos üzemállapotban mért értékeihez. Az alábbi ellenőrzőlista segít:
Hibakeresési eset. Egy 1,8 literes szívó benzinmotoros autó ügyfélpanasza: alapjáraton enyhe remegés, a fogyasztás megnőtt, hibakód nincs. A rendszerteszter élő adatai a következőket mutatják: STFT , LTFT , légtömeg alapjáraton , keskeny sávú lambda feszültség , hűtőfolyadék-hőmérséklet , fojtószelepállás . A teszter nem tárol hibakódot.
Hipotézis. A pozitív üzemanyag-korrekció azt jelenti, hogy a motor szegény keveréket lát, és a vezérlő dúsítással próbálja kompenzálni. Az alacsony légtömeg és a szinte folyamatosan szegény lambda arra utal, hogy a levegő egy része a légtömegmérő megkerülésével jut a szívócsőbe – tehát szívócső-szivárgás (állevegő) valószínű.
Mérés és ok. A szivárgást elsősorban füstgenerátoros szivárgásvizsgálóval keressük, leállított motoron: a szívórendszert enyhe túlnyomással füsttel töltjük, és a füst a résen távozik. Ha a gyártó spray-s vizsgálatot enged, csak erre a célra gyártott, nem gyúlékony vagy a gyártó által jóváhagyott szert szabad használni, kis adagban, forró kipufogóelemektől és szikraforrástól távol, kéznél lévő tűzoltó készülékkel (ellenőrizendő: gyártói előírás); az éghető permet a forró kipufogócsonkon, gyújtótekercsnél vagy a generátornál meggyulladhat. A célzott vizsgálat során a fordulatszám és a lambda-érték megváltozik a szívócsőtömítés közelében. A megbontott tömítésen repedés látható. A szivárgáson beáramló állevegő miatt az ECU kevesebb befecskendezett üzemanyagot számított, de a lambdaszonda a szegény keveréket érzékelte, ezért folyamatosan pozitív korrekcióval dolgozott.
Javítás és ellenőrzés. A sérült tömítést gyártói előírás szerint kicseréljük, a szívócsövet ellenőrzött nyomatékkal rögzítjük. A javítás után a teszter élő adatai: STFT , LTFT , légtömeg alapjáraton , a keskeny sávú lambda feszültség váltakozik – között. A hibakód-állapotok törlése után a readiness monitorok sikeresen lezárnak. ∎
Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi környezetre, oktató felügyeletére és a gyártói javítási utasítás betartására vonatkozik; a megadott értékek tanulási példák.
Cél: rendszerteszter csatlakoztatása, élő adatok értelmezése és alapbeállítás futtatása egy benzines motoron.
Jármű- és adatazonosítás: rögzítsd a VIN-számot, a motorszámot, a jármű típusát és évjáratát, a futott kilométert, valamint a vezérlőegység szoftverazonosítóját.
Szükséges szerszámok és mérőeszközök: rendszerteszter, járműspecifikus diagnosztikai csatlakozó, akkumulátor-töltő vagy tápegység (a gyártói előírás szerint), biztonsági védőfelszerelés.
Munkavédelmi és környezetvédelmi lépések: a jármű rögzítése rögzítőfékkel, a váltó P vagy üres állásban; a motortérben forgó és forró részek elkerülése; a kipufogógáz elvezetése zárt térben; a keletkező adatokat digitálisan, nem papíron dokumentáljuk.
Számozott munkalépések:
Hibakód törlése az ok feltárása nélkül. A szerelő gyorsan törli a hibakódot, hogy a MIL ne világítson, de a fagyasztott keretadatokat nem olvassa ki, így elveszíti a hiba keletkezési körülményeit. Helyes gyakorlat: előbb a fagyasztott keret, aztán az élő adat, és csak a javítás után törlés.
Az élő adatok nézése a normál tartomány ismerete nélkül. A teszter számokat mutat, de a szerelő nem tudja, hogy a légtömeg alapjáraton jó-e egy 2 literes motornak vagy sem. Minden mért értéket a gyártói diagnosztikai adathoz kell hasonlítani, nem önmagában nézni.
A beavatkozó teszt téves értelmezése. A teszter például azt írja, hogy az injektor tesztje „OK”, de a szerelő nem hallotta a kattanást, és a fordulatszám sem esett. A teszter csak a vezérlő parancsát jelzi, a valós működést a járművön is ellenőrizni kell.
Adaptáció futtatása hideg motoron. A gyártói feltételek közé tartozhat az üzemi hőmérséklet, a fogyasztók lekapcsolása és a meghatározott fordulatszám. Hideg motoron az adaptáció hibás alapértéket taníthat meg.
Programozás közben az akkumulátortöltő elhagyása. A feszültségesés megszakíthatja a flash-írást, és a vezérlőegység visszafordíthatatlanul károsodhat. Mindig a gyártó által előírt tápegységet használjuk.
1. feladat (A). Definiáld röviden a soros diagnosztikát, és sorolj fel három tipikus üzemmódot a fedélzeti diagnosztikából.
2. feladat (A). Számítsd ki a tényleges befecskendezési időt, ha az alapérték , a rövid távú korrekció , a hosszú távú korrekció .
3. feladat (B). Egy 2,0 literes, négyhengeres szívó benzinmotor alapjáraton légtömeget mutat 800 1/min fordulatszámon. A gyártói adat szerint alapjáraton – az elvárt érték. Számítsd ki a hengerenkénti légtömeget, és értelmezd az eltérést.
4. feladat (B). A teszter élő adatai alapjáraton: STFT , LTFT , a fojtószelepállás , a hűtőfolyadék-hőmérséklet . A vezető panasza: erős üzemanyagszag, fekete füst a kipufogón. Milyen hiba irányába keresel, és miért?
5. feladat (C). Egy jármű akkumulátorcseréje után a start-stop rendszer nem működik. Milyen diagnosztikai lépéseket végzel a rendszerteszterrel? Indokold, miért lehet szükség kódolásra vagy regisztrálásra.
6. feladat (D). Adott hibakeresési helyzet: a motorellenőrző lámpa világít, a teszter P0171 (szegény keverék, 1. bank) hibakódot tárol. Az élő adatok: STFT , LTFT , légtömeg alapjáraton , lambda szélessávú . A beavatkozó teszt során az EGR-szelep működik, a fojtószelep tisztának látszik. Fogalmazz meg hipotézist, és írd le a megerősítéshez szükséges mérést.
Önellenőrzés – válaszok
1. feladat megoldása. A soros diagnosztika a vezérlőegységgel szabványos soros protokollon keresztül folytatott párbeszéd, amely hibakódok, élő adatok, fagyasztott keretadatok és tesztüzemi üzenetek lekérdezésére szolgál. Tipikus üzemmódok: Mode 01 (élő adat), Mode 03 (hibakódok), Mode 04 (hibakód-törlés), Mode 02 (freeze frame).
2. feladat megoldása. Adott: , , . Keresett: .
Ellenőrzés: az összes korrekció , tehát a befecskendezési idő -kal nő: . ∎
3. feladat megoldása. Adott: , , . Keresett: és értelmezés.
Az eltérés: a mért légtömeg meghaladja a gyártói – tartományt, ami alapjáraton például szennyezett fojtószelepre, hibás légtömegmérőre vagy az alapjárati levegőszabályzó elakadására utalhat (ellenőrizendő: gyártói diagnosztikai adat). ∎
4. feladat megoldása. A negatív korrekciók azt jelentik, hogy a vezérlő szegényít, mert a keverék túl dús. A fekete füst és az üzemanyagszag is dús keverékre utal. A lehetséges hibák: beragadt nyitott injektor, hibás hűtőfolyadék- vagy légtömeg-jeladó (a vezérlő túl sok üzemanyagot számol), hibás üzemanyagnyomás-szabályozó. A fojtószelepállás nem jelzi, hogy az alapjárat normális; a következő lépés a befecskendezők tesztelése, a nyomás mérése és a lambda-jel ellenőrzése.
5. feladat megoldása. Akkumulátorcsere után az akkumulátor-felügyeleti vezérlőben az új akkumulátor típusát, kapacitását, technológiáját (pl. AGM vagy EFB) regisztrálni kell, mert a start-stop rendszer a töltöttségi szint és az öregedési állapot alapján tiltja a stop funkciót. A rendszerteszterrel be kell lépni az akkumulátor-felügyeleti vezérlőegységbe, és a gyártói előírás szerint el kell végezni a regisztrációt vagy a kódolást, majd az új akkumulátor adaptációját.
6. feladat megoldása. A P0171 hibakód, a pozitív STFT/LTFT és a magas szélessávú lambda () egyértelműen szegény keveréket jelez. Az alacsony légtömeg () és az érzékeny üres járat miatt a legvalószínűbb a szívócső-szivárgás. A megerősítéshez elsősorban füstgenerátoros szivárgásvizsgálóval, leállított motoron keressük a szivárgást. Ha a gyártó spray-s vizsgálatot enged, csak jóváhagyott, nem gyúlékony szert használjunk tűzvédelmi óvintézkedésekkel (forró kipufogóelemektől és szikraforrástól távol, tűzoltó készülékkel), miközben a rövid távú korrekciót és a lambdát figyeljük; ha a STFT hirtelen csökken, a szivárgás helye megtalálható (ellenőrizendő: gyártói előírás).
A rendszerteszter a korszerű motordiagnosztika alapvető eszköze. A soros diagnosztika a fedélzeti vezérlőegységekkel szabványos protokollokon keresztül kommunikál: hibakódokat, fagyasztott kereteket és élő adatokat kérdez le, beavatkozó teszteket futtat, alapbeállítást, adaptációt, kódolást és programozást végez. Az élő adatok közül a rövid és hosszú távú üzemanyag-korrekció, a légtömeg, a lambda-érték és a hőmérsékletek a legfontosabbak. A pozitív korrekció dúsítást, a negatív szegényítést jelent; a helyes értékeket mindig a gyártói diagnosztikai adathoz hasonlítjuk. A fedélzeti diagnosztika áramkörvizsgálata, a kitörőboxos párhuzamos diagnosztika és az oszcilloszkópos periféria-diagnosztika akkor szükséges, ha a hiba a vezérlőegység jelfeldolgozása és a valós fizikai jel közötti ellentmondás miatt soros úton nem dönthető el. A rendszerteszter adataiból felállított hipotézis a későbbi dízeldiagnosztikai, levegőellátási és jeladó-vizsgálati alfejezetekben közvetlenül továbbvihető.
Forrástípusok: az EU típusjóváhagyási keretrendszer és az EOBD-re vonatkozó végrehajtási jogi aktusok (ellenőrizendő: (EU) 2018/858 és a kapcsolódó rendeletek); az ISO 15031 szabványcsalád és az SAE J1962 diagnosztikai csatlakozó-szabvány (ellenőrizendő: hatályos változat); gyártói javítási utasítások és diagnosztikai kézikönyvek; a műszer- és mérésbiztonsági előírások. Ellenőrizendő továbbá: a légtömeg és hőmérséklet-tartományok, az üzemanyag-korrekciós határértékek, valamint a járműspecifikus kódolási és adaptációs eljárások.