37.3 Rendszerteszter-használat: élő adatok, beavatkozó teszt, adaptációk, kódolás

37.3.1 Motiváció

Egy benzinüzemű autó a műhelybe érkezik: a vezető szerint „rángat, és többet fogyaszt, mint régen”. A fedélzeti diagnosztika hibakódot nem mutat, a műszerfali hibajelző lámpa nem világít. Ilyenkor a régi, próbálgatásra épülő szerelés helyett a rendszerteszter élő adatait kell nézni: a rövid és hosszú távú üzemanyag-korrekció, a légtömeg és a lambda-értékek gyakran megmutatják, hogy a motor miért kever hibásan. Ebben az alfejezetben a rendszerteszter gyakorlati használatát tanuljuk meg: hogyan kell az élő adatokat értelmezni, beavatkozó tesztet futtatni, adaptációt tanítani, kódolni, illetve mikor kell a fedélzeti diagnosztika mellett párhuzamos vagy periféria-diagnosztikát alkalmazni.

37.3.2 Szemléletes kép

Képzeljünk el egy 16 pólusú diagnosztikai csatlakozót a vezetőoldali lábtérben, amelybe a rendszerteszter szabványos csatlakozóját dugtuk. A teszter képernyőjén egymás alatt jelennek meg az úgynevezett PID-ek (Parameter Identifier adatazonosítók): például a motorfordulatszám, a hűtőfolyadék-hőmérséklet, a szívott levegő hőmérséklete, a légtömeg, a fojtószelepállás, a lambda-érték és az üzemanyag-korrekciók. A technikus egy gombnyomással rögzíti az adatokat, majd alacsony alapjáraton, részterhelésen és teljes terhelésen újra figyeli őket. A számokból nemcsak azt látja, hogy a motor „szegény” vagy „dús” keverékkel jár, hanem azt is, hogy a hiba a levegőoldalon, az üzemanyagoldalon vagy valamelyik érzékelőnél keresendő.

37.3.3 Definíciók és alapfogalmak

Definíció. A soros diagnosztika olyan járműdiagnosztikai eljárás, amelyben a diagnosztikai teszter a fedélzeti vezérlőegységekbe – elsősorban a motorvezérlőbe – szabványos soros kommunikációs protokollon keresztül kapcsolódik, és onnan hibakódokat, élő adatokat, fagyasztott keretadatokat (freeze frame) vagy tesztüzemi információkat kérdez le, illetve beavatkozó parancsokat küld.

Definíció. A rendszerteszter (scan tool) olyan diagnosztikai műszer, amely alkalmas a fedélzeti diagnosztikai protokollok kezelésére: hibakódok kiolvasására és törlésére, élő adatok megjelenítésére, beavatkozó tesztek indítására, adaptációk és alapbeállítások futtatására, valamint egyes járműveken kódolásra és vezérlőegység-programozásra.

Definíció. Az élő adat (live data) a vezérlőegység aktuálisan mért vagy számított paramétereinek valós idejű megjelenítése a teszteren. Ilyen paraméter például a motorfordulatszám, a hűtőfolyadék-hőmérséklet, a szívott levegő tömegárama, a fojtószelepállás, a lambda-érték, vagy éppen az üzemanyag-korrekció.

Definíció. A beavatkozó teszt (actuator test) olyan diagnosztikai üzemmód, amelyben a vezérlőegység egy beavatkozót – például injektort, gyújtótekercset, EGR-szelepet, fojtószelep-állítót vagy relét – célzottan működtet, hogy a szerelő ellenőrizze annak villamos és mechanikai működését.

Definíció. Az adaptáció (tanulófunkció) olyan eljárás, amelynek során a vezérlőegység a megadott peremfeltételek mellett újra meghatározza vagy finomítja a belső jelleggörbéit, küszöbértékeit – például a fojtószelep alaphelyzetét, a lambda-szabályozás szélső korrekciós értékeit, az automata váltó kapcsolási nyomásait.

Definíció. A kódolás a vezérlőegység járműspecifikus beállításainak módosítása: például akkumulátor típusának regisztrálása, a felszereltségnek megfelelő funkciók engedélyezése, a gumiabroncs-méretből adódó kerekesszenzor-karakterisztika kiválasztása. A járműazonosító adatokat és a megfelelő gyártói előírást mindig ellenőrizni kell.

Definíció. A programozás (szoftverfrissítés, flashing) a vezérlőegység belső programmemóriájának újraírása, amelyet a gyártó által kiadott, az adott járműhöz és hardververzióhoz illeszkedő szoftverrel szabad elvégezni.

Definíció. A párhuzamos diagnosztika a vezérlőegység és a kábelköteg közötti, rendszerint kitörőboxszal (breakout box) végrehajtott mérés: a szerelő a csatlakozó minden érintkezőjét közvetlenül, a vezérlőegység megkerülésével mérheti, miközben a rendszer továbbra is üzemel.

Definíció. A periféria-diagnosztika az érzékelők és beavatkozók közvetlen, a vezérlőegységtől független vizsgálata multiméterrel, oszcilloszkóppal vagy célzott műszerekkel – például egy induktív főtengely-jeladó jelalakjának mérése a jeladó csatlakozóján.

37.3.4 Felépítés és működés

A modern soros diagnosztika a fedélzeti diagnosztikai (EOBD/OBD) rendszerre épül. A 16 pólusú diagnosztikai csatlakozó nemzetközileg szabványos elrendezésű; jellemző kiosztása például a 4-es test, az 5-ös jeltest, a 6-os CAN-H, a 14-es CAN-L, a 7-es K-vonal, a 15-ös L-vonal, a 16-os pedig a járműfedélzeti tápfeszültség (ellenőrizendő: gyártói kapcsolási rajz szerint). A csatlakozó fizikai kialakítását az SAE J1962, a diagnosztikai üzenetformátumokat és szolgáltatásokat pedig az ISO 15031 sorozat, illetve a gyártóspecifikus protokollok írják le (ellenőrizendő: hatályos szabványváltozatok).

A diagnosztikai teszterek két fő csoportba sorolhatók:

A teszter első csatlakoztatásakor fel kell vennie a járművel a kommunikációt. Ennek lépései: a gyújtás bekapcsolása, a jármű azonosítása, a diagnosztikai protokoll automatikus kiválasztása vagy kézi megadása, majd a vezérlőegységek kiolvasása. A motorvezérlő mellett jellemzően az ABS/ESP, a légzsák, a műszeregység, a komfortelektronika és a klíma is elérhető. A teszter általában megmutatja a jármű azonosító adatait: VIN-számot, motorszámot, szoftververziót és a gyártói kalibrációs azonosítókat.

A fedélzeti diagnosztika szabványos üzemmódjai közül a gyakorlatban a legfontosabbak:

A vezetőtájékoztatás elsődleges eszköze a műszerfali hibajelző lámpa (MIL). A lámpa kigyulladását a vezérlőegység a tárolt hibakóddal együtt dokumentálja; a részletes okot azonban csak a teszterrel lehet megállapítani. A teszter képes a MIL vezérlését is ellenőrizni, például a lámpa ki- és bekapcsolását célzottan vezérelve.

37.3.5 Élő adatok értelmezése

Az élő adatok a hibakeresés leghatékonyabb forrásai, de csak akkor, ha a szerelő tudja, mi a jó érték, és miért változik az aktuális érték az üzemállapottal.

37.3.5.1 Rövid és hosszú távú üzemanyag-korrekció

A motorvezérlő a befecskendezési időt folyamatosan korrigálja a lambdaszonda jele alapján. A rövid távú üzemanyag-korrekció (short term fuel trim, STFT) azonnali, a pillanatnyi lambda-eltérést kiegyenlítő módosítás. A hosszú távú üzemanyag-korrekció (long term fuel trim, LTFT) a tartós eltérést tanulja meg, és az adaptív értéket tárolja. Mindkettőt százalékban adják meg, ahol a pozitív érték dúsítást, a negatív érték szegényítést jelent az alap befecskendezési időhöz képest.

Összefüggés. Ha az alap befecskendezési idő talapt_{\text{alap}}, a rövid távú korrekció STFT\text{STFT}, a hosszú távú korrekció pedig LTFT\text{LTFT} százalékban, akkor a tényleges befecskendezési idő közelítőleg:

tbef=talap(1+STFT100%+LTFT100%).t_{\text{bef}} = t_{\text{alap}} \left(1 + \frac{\text{STFT}}{100\%} + \frac{\text{LTFT}}{100\%}\right).

Szabály. Széles körű gyakorlati hüvelykujjszabály szerint a hosszú távú korrekció normál értéke körülbelül ±5%\pm 5\% körül mozog, ±10%\pm 10\% fölött már hibát gyanítunk, ±20%\pm 20\% fölött pedig a vezérlőegység általában hibakódot tárol (ellenőrizendő: gyártói diagnosztikai adat, mert a határértékek típusonként eltérnek). A rövid távú korrekció alapjáraton és részterhelésen is jellemzően néhány százalékos tartományban ingadozik.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Vízszintes skála −45 és +45 százalék között normál, határeseti, hibagyanús és hibakódos sávokkal; a szívócső-szivárgás alapjáraton +40 százaléknál, 3000-es fordulaton a normál sávban; a légtömegmérő-hiba terhelésen nő; a beragadt injektor alapjáraton −33 százaléknál.
Üzemanyag-korrekció értelmezése (a sávhatárok tanulási példák, ellenőrizendő)

Az ábra az összkorrekciót (STFT + LTFT) mutatja: a pozitív érték azt jelenti, hogy a vezérlő szegény keveréket lát, és dúsít. A szívócső-szivárgás (alapjáraton +22 % + 18 % = +40 %) terhelésen szinte eltűnik, a légtömegmérő-hiba terhelésen nő, a beragadt injektor (−18 % − 15 % = −33 %) szegényítést okoz; a 3000 1/min-es pontok szemléltetők. A HTML-változatban a csúszkákkal és a hibaszcenáriókkal a tbeft_{\text{bef}} is kiszámítható.

37.3.5.2 Légtömeg, lambda és hőmérsékletek

A fűtött szálas vagy fóliás légtömegmérő a ténylegesen beszívott levegő tömegét méri. Alapjáraton egy 2,0 literes szívó benzinmotor jellemző értéke körülbelül 2,52{,}5–4,0g/s4{,}0\ \text{g/s}, 3000 1/min fordulatszámon pedig nagyságrendileg 1010–15g/s15\ \text{g/s} lehet (ellenőrizendő: gyártói adat). A keskeny sávú lambdaszonda feszültsége alapjáraton folyamatosan váltakozik körülbelül 0,10{,}1–0,9V0{,}9\ \text{V} között; a szélessávú szonda jeleit a vezérlő általában már közvetlen lambda-értékké alakítja, ahol λ=1,00\lambda = 1{,}00 a sztöchiometrikus keverék. A hűtőfolyadék-hőmérséklet teljesen bemelegedett motornál körülbelül 8585–95∘C95\ {}^{\circ}\text{C} (ellenőrizendő: gyártói adat), a szívott levegő hőmérséklete közelít a környezeti hőmérséklethez, az olajhőmérséklet pedig általában lassabban követi a hűtőfolyadék hőmérsékletét.

Az alábbi táblázat a leggyakrabban használt élő adatokat és azok tipikus felhasználását foglalja össze:

Élő adat Tipikus értelmezési tartomány Mire utalhat az eltérés
STFT / LTFT ±5%\pm 5\% körül normál; ±10%\pm 10\% fölött gyanús szivárgás, tömegáram-hiba, üzemanyagnyomás
Légtömeg alapjáraton 2,0 literes szívómotor: 2,52{,}5–4,0g/s4{,}0\ \text{g/s} szívócső-szivárgás, eldugult szűrő, szennyezett mérő
Keskeny sávú lambda 0,10{,}1–0,9V0{,}9\ \text{V} váltakozik ragadt szonda, katalizátorhiba, keverékszegénység
Hűtőfolyadék-hőmérséklet bemelegedve 8585–95∘C95\ {}^{\circ}\text{C} termosztát-hiba, szenzorhiba
Fojtószelepállás zárt állás: 00–5%5\%, teljes terhelés: 8080–100%100\% fojtószelep-karbon, jeladóhiba

Az értékek tanulási példák (ellenőrizendő: gyártói diagnosztikai adat).

37.3.6 Beavatkozó teszt, alapbeállítás, adaptáció, kódolás és programozás

A beavatkozó tesztet mindig akkor végezzük, amikor azt szeretnénk bebizonyítani, hogy egy adott alkatrész nemcsak villamosan, hanem működésében is megfelelő. A teszter például egymás után kiiktathatja az egyes injektorokat, miközben a fordulatszám-esést figyeljük; működtetheti az üzemanyag-szivattyú relét, az EGR-szelepet, a fojtószelep-állítót vagy a szénszűrő szelepet.

Gyakorlat. A beavatkozó teszt helyes sorrendje:

  1. Győződj meg arról, hogy a jármű a gyártói előírás szerinti biztonságos állapotban van; a váltó P vagy üres állásban, a rögzítőfék behúzva.
  2. Csatlakoztasd a rendszertesztert, és azonosítsd a járművet.
  3. Válaszd ki a megfelelő vezérlőegységet, majd a beavatkozó teszt funkciót.
  4. Olvasd el a teszter figyelmeztetéseit; a motortérben forgó, forró vagy elektromos részek közelében légy különösen óvatos.
  5. Indítsd el a tesztet, és figyeld a működést: hallható, látható vagy mérhető választ kell kapnod.
  6. Ha a beavatkozó nem működik, ellenőrizd a tápfeszültséget, a testelést, a vezérlőjelet és a mechanikus részt.
  7. A tesztet zárd le, majd töröld az esetlegesen indukált hibakódokat.

Az alapbeállítás (basic setting) a vezérlőegység referenciaértékeinek újratanítása. Például fojtószeleptisztítás után a fojtószelep alaphelyzetét újra kell tanítani, mert a vezérlő a régi, bedugult állapothoz igazított értékeket tárolta. Az adaptáció hasonló, de szélesebb körű: a lambda-szabályozás, a kopogásérzékelő-küszöbök, az alapjárati levegőmennyiség, sőt egyes automata váltók kapcsolási nyomatékai is adaptív értékeket használnak. Az adaptációt mindig a gyártói feltételek mellett kell elvégezni: jellemzően bemelegedett motor, zárt fojtószelep, üres állás, meghatározott fordulatszám és fogyasztó-lekapcsolt állapot szükséges.

A kódolás során a teszterrel megváltoztatunk egy beállítást, például az új akkumulátor típusát és kapacitását, a felszerelt gumiabroncs-méretet, a nappali menetfény funkciót vagy a komfortrendszer viselkedését. A kódolás előtt mindig dokumentálni kell a régi beállítást, hogy szükség esetén visszaállítható legyen. A programozás – a vezérlőegység flash-memóriájának újraírása – rendszerint úgynevezett pass-thru eszközzel vagy gyári teszterrel történik. A programozás közben a tápfeszültségnek stabilnak kell lennie; a hirtelen feszültség-kiesés a vezérlőegységet véglegesen károsíthatja.

Figyelem. Programozás és kódolás előtt mindig csatlakoztassunk megfelelő, a gyártó által előírt tápfeszültség-fenntartó töltőt az akkumulátorhoz. A programozás idejére tilos a gyújtást kikapcsolni, a diagnosztikai csatlakozót bontani, és nagy fogyasztókat (ventilátor, fűtés, világítás) be- vagy kikapcsolni, mert a kommunikációs hiba a vezérlőegység károsodásához vezethet.

37.3.7 A fedélzeti diagnosztika áramkörvizsgálata, párhuzamos és periféria-diagnosztika

A soros diagnosztika korlátja, hogy mindent a vezérlőegység „szemén” keresztül látunk. Ha egy érzékelő jele hibás, a teszteren megjelenő érték is hibás lehet, de nem tudjuk megmondani, hogy a hiba a jeladóban, a vezetékben vagy a vezérlőben van. Ilyenkor a fedélzeti diagnosztika áramkörvizsgálata, a párhuzamos vagy a periféria-diagnosztika segít.

A párhuzamos diagnosztika leggyakoribb eszköze a kitörőbox, amelyet a vezérlőegység és a kábelköteg közé csatlakoztatunk. A doboz minden érintkezőt kivezet egy mérőpontra, így a csatlakozó megbontása nélkül mérhetünk feszültséget, ellenállást vagy jelalakot, sőt egyes méréseknél a jelet a vezérlő felől is elválaszthatjuk. A kitörőbox segítségével például egy hűtőfolyadék-hőmérséklet-érzékelő esetén azt is eldönthetjük, hogy a vezérlő által mutatott érték azért rossz, mert az érzékelő ellenállása hibás, vagy mert a testvezeték szakadt.

A periféria-diagnosztika során a vizsgált alkatrészt közvetlenül, a jármű gyári csatlakozójánál mérjük. Például egy induktív főtengely-jeladó szinuszos jelét oszcilloszkóppal a jeladó csatlakozóján ellenőrizzük; egy injektor esetén a vezérlőimpulzus hosszát és alakját multiméterrel vagy oszcilloszkóppal követjük; egy hűtőventilátor motort közvetlen táplálással működtetünk a vezérlőegység megkerülésével.

Továbbvitt eredmény. A rendszerteszter élő adatainak értelmezése – különösen az üzemanyag-korrekció, a légtömeg, a lambda- és hőmérséklet-értékek – közvetlenül szükséges a Dízeldiagnosztika: adagolás, common rail, PDE és EDC, a Levegőellátás, kipufogórendszer, turbófeltöltő és fogyasztásmérés diagnosztikája, valamint a Jeladók és beavatkozók vizsgálata multiméterrel és oszcilloszkóppal alfejezetekben, ahol ugyanezeket a paramétereket már célzottan, az adott rendszerre alkalmazva elemezzük.

37.3.8 Kidolgozott példák

37.3.8.1 Példa 1: korrigált befecskendezési idő

Számítás. Adott: egy motor alap befecskendezési ideje egy üres üzemi pontban talap=2,50mst_{\text{alap}} = 2{,}50\ \text{ms}. Az élő adatban a rövid távú korrekció STFT=+8%\text{STFT} = +8\%, a hosszú távú korrekció LTFT=+12%\text{LTFT} = +12\%. Keresett: a tényleges befecskendezési idő.

Képlet:

tbef=talap(1+STFT100%+LTFT100%).t_{\text{bef}} = t_{\text{alap}} \left(1 + \frac{\text{STFT}}{100\%} + \frac{\text{LTFT}}{100\%}\right).

Behelyettesítés:

tbef=2,50ms(1+0,08+0,12)=2,50ms⋅1,20=3,00ms.t_{\text{bef}} = 2{,}50\ \text{ms} \left(1 + 0{,}08 + 0{,}12\right) = 2{,}50\ \text{ms} \cdot 1{,}20 = 3{,}00\ \text{ms}.

Ellenőrzés: a +20%+20\%-os összes korrekció miatt a befecskendezési időnek valóban 20%20\%-kal nagyobbnak kell lennie: 2,5⋅1,2=3,0ms2{,}5 \cdot 1{,}2 = 3{,}0\ \text{ms}, tehát az eredmény helyes. ∎

37.3.8.2 Példa 2: hengerenkénti légtömeg

Számítás. Adott: a légtömegmérő értéke alapjáraton ṁlevegő=3,0g/s\dot m_{\text{levegő}} = 3{,}0\ \text{g/s}, a fordulatszám n=8001/minn = 800\ 1/\text{min}, a hengerszám i=4i = 4. Keresett: egy henger szívóütemére jutó átlagos légtömeg.

Képlet:

mhenger=2⋅60ṁlevegőin,m_{\text{henger}} = \frac{2 \cdot 60 \, \dot m_{\text{levegő}}}{i \, n},

mert négyütemű motornál két fordulat alatt mind a négy henger szív, és a nevezőben a hengerszám és a percben megadott fordulatszám szerepel.

Behelyettesítés:

mhenger=2⋅60⋅3,04⋅800=3603200=0,1125g.m_{\text{henger}} = \frac{2 \cdot 60 \cdot 3{,}0}{4 \cdot 800} = \frac{360}{3200} = 0{,}1125\ \text{g}.

Ellenőrzés: a motor 800 1/min fordulatszám mellett másodpercenként 13,33 fordulatot tesz meg; ez hengerenként 6,67 szívóütem/s, a négy hengerre összesen 26,7 szívóütem/s. A 3,0g/s3{,}0\ \text{g/s} légtömeg elosztva 26,7 szívóütemmel 0,112g0{,}112\ \text{g} hengerenként, tehát az eredmény nagyságrendileg helyes. ∎

37.3.9 Minőségellenőrzés

A rendszerteszteres mérést mindig hasonlítsuk a gyártói diagnosztikai adatokhoz, és lehetőleg egy ismert jó jármű azonos üzemállapotban mért értékeihez. Az alábbi ellenőrzőlista segít:

  1. A teszter kommunikál-e minden érintett vezérlőegységgel?
  2. Vannak-e tárolt, függőben lévő vagy állandó hibakódok?
  3. A fagyasztott keretadat milyen üzemállapotban keletkezett?
  4. A hűtőfolyadék-hőmérséklet elérte-e az üzemi tartományt?
  5. A STFT és LTFT együttes értéke a megengedett sávban van-e?
  6. A légtömeg, a fojtószelepállás és a lambda-érték követi-e az üzemállapot-változást?
  7. A beavatkozó teszt eredménye megfelel-e az elvárt reakciónak?
  8. Az adaptáció vagy alapbeállítás után a tanult értékek visszatértek-e a normál tartományba?

37.3.10 Valós életbeli alkalmazás

Hibakeresési eset. Egy 1,8 literes szívó benzinmotoros autó ügyfélpanasza: alapjáraton enyhe remegés, a fogyasztás megnőtt, hibakód nincs. A rendszerteszter élő adatai a következőket mutatják: STFT +22%+22\%, LTFT +18%+18\%, légtömeg alapjáraton 2,1g/s2{,}1\ \text{g/s}, keskeny sávú lambda feszültség 0,15V0{,}15\ \text{V}, hűtőfolyadék-hőmérséklet 88∘C88\ {}^{\circ}\text{C}, fojtószelepállás 3%3\%. A teszter nem tárol hibakódot.

Hipotézis. A pozitív üzemanyag-korrekció azt jelenti, hogy a motor szegény keveréket lát, és a vezérlő dúsítással próbálja kompenzálni. Az alacsony légtömeg és a szinte folyamatosan szegény lambda arra utal, hogy a levegő egy része a légtömegmérő megkerülésével jut a szívócsőbe – tehát szívócső-szivárgás (állevegő) valószínű.

Mérés és ok. A szivárgást elsősorban füstgenerátoros szivárgásvizsgálóval keressük, leállított motoron: a szívórendszert enyhe túlnyomással füsttel töltjük, és a füst a résen távozik. Ha a gyártó spray-s vizsgálatot enged, csak erre a célra gyártott, nem gyúlékony vagy a gyártó által jóváhagyott szert szabad használni, kis adagban, forró kipufogóelemektől és szikraforrástól távol, kéznél lévő tűzoltó készülékkel (ellenőrizendő: gyártói előírás); az éghető permet a forró kipufogócsonkon, gyújtótekercsnél vagy a generátornál meggyulladhat. A célzott vizsgálat során a fordulatszám és a lambda-érték megváltozik a szívócsőtömítés közelében. A megbontott tömítésen repedés látható. A szivárgáson beáramló állevegő miatt az ECU kevesebb befecskendezett üzemanyagot számított, de a lambdaszonda a szegény keveréket érzékelte, ezért folyamatosan pozitív korrekcióval dolgozott.

Javítás és ellenőrzés. A sérült tömítést gyártói előírás szerint kicseréljük, a szívócsövet ellenőrzött nyomatékkal rögzítjük. A javítás után a teszter élő adatai: STFT +3%+3\%, LTFT +4%+4\%, légtömeg alapjáraton 3,2g/s3{,}2\ \text{g/s}, a keskeny sávú lambda feszültség váltakozik 0,30{,}3–0,7V0{,}7\ \text{V} között. A hibakód-állapotok törlése után a readiness monitorok sikeresen lezárnak. ∎

37.3.11 Gyakorlati útmutató

Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi környezetre, oktató felügyeletére és a gyártói javítási utasítás betartására vonatkozik; a megadott értékek tanulási példák.

Cél: rendszerteszter csatlakoztatása, élő adatok értelmezése és alapbeállítás futtatása egy benzines motoron.

Jármű- és adatazonosítás: rögzítsd a VIN-számot, a motorszámot, a jármű típusát és évjáratát, a futott kilométert, valamint a vezérlőegység szoftverazonosítóját.

Szükséges szerszámok és mérőeszközök: rendszerteszter, járműspecifikus diagnosztikai csatlakozó, akkumulátor-töltő vagy tápegység (a gyártói előírás szerint), biztonsági védőfelszerelés.

Munkavédelmi és környezetvédelmi lépések: a jármű rögzítése rögzítőfékkel, a váltó P vagy üres állásban; a motortérben forgó és forró részek elkerülése; a kipufogógáz elvezetése zárt térben; a keletkező adatokat digitálisan, nem papíron dokumentáljuk.

Számozott munkalépések:

  1. Kapcsold le a gyújtást, majd csatlakoztasd a tesztert a diagnosztikai csatlakozóhoz.
  2. Kapcsold be a gyújtást, de a motort ne indítsd el.
  3. A teszteren válaszd ki a járművet, és olvasd ki a hibakódokat minden vezérlőegységből.
  4. Dokumentáld a hibakódokat és a fagyasztott keretadatokat.
  5. Indítsd be a motort, és várd meg az üzemi hőmérsékletet.
  6. Válaszd ki az élő adatokat: STFT, LTFT, légtömeg, lambda, hűtőfolyadék-hőmérséklet, fojtószelepállás.
  7. Rögzítsd az értékeket alapjáraton, majd finoman emeld a fordulatszámot 2500–3000 1/min értékre, és újra rögzíts.
  8. Hasonlítsd össze az értékeket a gyártói diagnosztikai adatokkal; eltérés esetén állíts fel hipotézist.
  9. Végezd el a szükséges beavatkozó tesztet; a működést mindig ellenőrizd közvetlenül is.
  10. Ha szükséges, futtasd az alapbeállítást vagy az adaptációt a gyártói feltételek szerint.
  11. A javítás után töröld a hibakódokat, és végezz próbautat.
  12. Ellenőrizd a readiness monitorok állapotát, és a munkalapon dokumentáld az eredményeket.

37.3.12 Tipikus hibák

  1. Hibakód törlése az ok feltárása nélkül. A szerelő gyorsan törli a hibakódot, hogy a MIL ne világítson, de a fagyasztott keretadatokat nem olvassa ki, így elveszíti a hiba keletkezési körülményeit. Helyes gyakorlat: előbb a fagyasztott keret, aztán az élő adat, és csak a javítás után törlés.

  2. Az élő adatok nézése a normál tartomány ismerete nélkül. A teszter számokat mutat, de a szerelő nem tudja, hogy a 3,0g/s3{,}0\ \text{g/s} légtömeg alapjáraton jó-e egy 2 literes motornak vagy sem. Minden mért értéket a gyártói diagnosztikai adathoz kell hasonlítani, nem önmagában nézni.

  3. A beavatkozó teszt téves értelmezése. A teszter például azt írja, hogy az injektor tesztje „OK”, de a szerelő nem hallotta a kattanást, és a fordulatszám sem esett. A teszter csak a vezérlő parancsát jelzi, a valós működést a járművön is ellenőrizni kell.

  4. Adaptáció futtatása hideg motoron. A gyártói feltételek közé tartozhat az üzemi hőmérséklet, a fogyasztók lekapcsolása és a meghatározott fordulatszám. Hideg motoron az adaptáció hibás alapértéket taníthat meg.

  5. Programozás közben az akkumulátortöltő elhagyása. A feszültségesés megszakíthatja a flash-írást, és a vezérlőegység visszafordíthatatlanul károsodhat. Mindig a gyártó által előírt tápegységet használjuk.

37.3.13 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? A pozitív üzemanyag-korrekció azt jelenti, hogy a motor dús keverékkel jár, ezért a vezérlő szegényít. Indokold röviden.
  2. Mi a különbség a rövid és a hosszú távú üzemanyag-korrekció között?
  3. Miért nem elég a fedélzeti hibakód alapján azonnal cserélni egy érzékelőt?
  4. Mit jelent a párhuzamos diagnosztika?
  5. Miért tilos egy légzsákrendszer pirotechnikai elemének gyújtóellenállását hagyományos ellenállásmérővel mérni?
  6. Egy 1,6 literes szívó benzinmotor alapjáraton 1,8g/s1{,}8\ \text{g/s} légtömeget mutat, a STFT +18%+18\%, az LTFT +25%+25\%. Mi a legvalószínűbb hiba? (A válaszokat az alfejezet végén találod.)

37.3.14 Feladatok

1. feladat (A). Definiáld röviden a soros diagnosztikát, és sorolj fel három tipikus üzemmódot a fedélzeti diagnosztikából.

2. feladat (A). Számítsd ki a tényleges befecskendezési időt, ha az alapérték 3,00ms3{,}00\ \text{ms}, a rövid távú korrekció −5%-5\%, a hosszú távú korrekció +8%+8\%.

3. feladat (B). Egy 2,0 literes, négyhengeres szívó benzinmotor alapjáraton 4,5g/s4{,}5\ \text{g/s} légtömeget mutat 800 1/min fordulatszámon. A gyártói adat szerint alapjáraton 2,52{,}5–4,0g/s4{,}0\ \text{g/s} az elvárt érték. Számítsd ki a hengerenkénti légtömeget, és értelmezd az eltérést.

4. feladat (B). A teszter élő adatai alapjáraton: STFT −18%-18\%, LTFT −15%-15\%, a fojtószelepállás 2%2\%, a hűtőfolyadék-hőmérséklet 90∘C90\ {}^{\circ}\text{C}. A vezető panasza: erős üzemanyagszag, fekete füst a kipufogón. Milyen hiba irányába keresel, és miért?

5. feladat (C). Egy jármű akkumulátorcseréje után a start-stop rendszer nem működik. Milyen diagnosztikai lépéseket végzel a rendszerteszterrel? Indokold, miért lehet szükség kódolásra vagy regisztrálásra.

6. feladat (D). Adott hibakeresési helyzet: a motorellenőrző lámpa világít, a teszter P0171 (szegény keverék, 1. bank) hibakódot tárol. Az élő adatok: STFT +25%+25\%, LTFT +22%+22\%, légtömeg alapjáraton 1,9g/s1{,}9\ \text{g/s}, lambda szélessávú 1,251{,}25. A beavatkozó teszt során az EGR-szelep működik, a fojtószelep tisztának látszik. Fogalmazz meg hipotézist, és írd le a megerősítéshez szükséges mérést.

37.3.15 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A pozitív üzemanyag-korrekció dúsítást jelent, mert a vezérlő a szegény keveréket kompenzálja.
  2. A rövid távú korrekció azonnali, pillanatnyi beavatkozás, a hosszú távú korrekció a tartós eltérést tanulja és tárolja.
  3. A hibakód csak a tünetet és a rendszer által észlelt eltérést jelzi, nem az alapvető okot; például szegény keverék hibakód mögött szivárgás, üzemanyagnyomás- vagy szenzorhiba is állhat.
  4. A párhuzamos diagnosztika a vezérlőegység és a kábelköteg közötti, jellemzően kitörőboxszal végzett közvetlen mérés, amellyel a jelek a vezérlő megkerülésével is ellenőrizhetők.
  5. Mert a pirotechnikai gyújtótagot az ellenállásmérő mérőárama véletlenül működésbe hozhatja; a mérést csak a gyártó által előírt, pirotechnikai eszközökhöz engedélyezett műszerrel szabad végezni.
  6. Szívócső-szivárgás (állevegő) a legvalószínűbb: a légtömegmérő alacsony, a korrekció pozitív, a szegény keverék miatt a vezérlő dúsít.

1. feladat megoldása. A soros diagnosztika a vezérlőegységgel szabványos soros protokollon keresztül folytatott párbeszéd, amely hibakódok, élő adatok, fagyasztott keretadatok és tesztüzemi üzenetek lekérdezésére szolgál. Tipikus üzemmódok: Mode 01 (élő adat), Mode 03 (hibakódok), Mode 04 (hibakód-törlés), Mode 02 (freeze frame).

2. feladat megoldása. Adott: talap=3,00mst_{\text{alap}} = 3{,}00\ \text{ms}, STFT=−5%\text{STFT} = -5\%, LTFT=+8%\text{LTFT} = +8\%. Keresett: tbeft_{\text{bef}}.

tbef=3,00ms(1−0,05+0,08)=3,00ms⋅1,03=3,09ms.t_{\text{bef}} = 3{,}00\ \text{ms} \left(1 - 0{,}05 + 0{,}08\right) = 3{,}00\ \text{ms} \cdot 1{,}03 = 3{,}09\ \text{ms}.

Ellenőrzés: az összes korrekció +3%+3\%, tehát a befecskendezési idő 3%3\%-kal nő: 3,00⋅1,03=3,09ms3{,}00 \cdot 1{,}03 = 3{,}09\ \text{ms}. ∎

3. feladat megoldása. Adott: ṁlevegő=4,5g/s\dot m_{\text{levegő}} = 4{,}5\ \text{g/s}, n=8001/minn = 800\ 1/\text{min}, i=4i = 4. Keresett: mhengerm_{\text{henger}} és értelmezés.

mhenger=2⋅60⋅4,54⋅800=5403200=0,169g.m_{\text{henger}} = \frac{2 \cdot 60 \cdot 4{,}5}{4 \cdot 800} = \frac{540}{3200} = 0{,}169\ \text{g}.

Az eltérés: a mért légtömeg 4,5g/s4{,}5\ \text{g/s} meghaladja a gyártói 2,52{,}5–4,0g/s4{,}0\ \text{g/s} tartományt, ami alapjáraton például szennyezett fojtószelepre, hibás légtömegmérőre vagy az alapjárati levegőszabályzó elakadására utalhat (ellenőrizendő: gyártói diagnosztikai adat). ∎

4. feladat megoldása. A negatív korrekciók azt jelentik, hogy a vezérlő szegényít, mert a keverék túl dús. A fekete füst és az üzemanyagszag is dús keverékre utal. A lehetséges hibák: beragadt nyitott injektor, hibás hűtőfolyadék- vagy légtömeg-jeladó (a vezérlő túl sok üzemanyagot számol), hibás üzemanyagnyomás-szabályozó. A fojtószelepállás nem jelzi, hogy az alapjárat normális; a következő lépés a befecskendezők tesztelése, a nyomás mérése és a lambda-jel ellenőrzése.

5. feladat megoldása. Akkumulátorcsere után az akkumulátor-felügyeleti vezérlőben az új akkumulátor típusát, kapacitását, technológiáját (pl. AGM vagy EFB) regisztrálni kell, mert a start-stop rendszer a töltöttségi szint és az öregedési állapot alapján tiltja a stop funkciót. A rendszerteszterrel be kell lépni az akkumulátor-felügyeleti vezérlőegységbe, és a gyártói előírás szerint el kell végezni a regisztrációt vagy a kódolást, majd az új akkumulátor adaptációját.

6. feladat megoldása. A P0171 hibakód, a pozitív STFT/LTFT és a magas szélessávú lambda (1,251{,}25) egyértelműen szegény keveréket jelez. Az alacsony légtömeg (1,9g/s1{,}9\ \text{g/s}) és az érzékeny üres járat miatt a legvalószínűbb a szívócső-szivárgás. A megerősítéshez elsősorban füstgenerátoros szivárgásvizsgálóval, leállított motoron keressük a szivárgást. Ha a gyártó spray-s vizsgálatot enged, csak jóváhagyott, nem gyúlékony szert használjunk tűzvédelmi óvintézkedésekkel (forró kipufogóelemektől és szikraforrástól távol, tűzoltó készülékkel), miközben a rövid távú korrekciót és a lambdát figyeljük; ha a STFT hirtelen csökken, a szivárgás helye megtalálható (ellenőrizendő: gyártói előírás).

37.3.16 Rövid összefoglaló

A rendszerteszter a korszerű motordiagnosztika alapvető eszköze. A soros diagnosztika a fedélzeti vezérlőegységekkel szabványos protokollokon keresztül kommunikál: hibakódokat, fagyasztott kereteket és élő adatokat kérdez le, beavatkozó teszteket futtat, alapbeállítást, adaptációt, kódolást és programozást végez. Az élő adatok közül a rövid és hosszú távú üzemanyag-korrekció, a légtömeg, a lambda-érték és a hőmérsékletek a legfontosabbak. A pozitív korrekció dúsítást, a negatív szegényítést jelent; a helyes értékeket mindig a gyártói diagnosztikai adathoz hasonlítjuk. A fedélzeti diagnosztika áramkörvizsgálata, a kitörőboxos párhuzamos diagnosztika és az oszcilloszkópos periféria-diagnosztika akkor szükséges, ha a hiba a vezérlőegység jelfeldolgozása és a valós fizikai jel közötti ellentmondás miatt soros úton nem dönthető el. A rendszerteszter adataiból felállított hipotézis a későbbi dízeldiagnosztikai, levegőellátási és jeladó-vizsgálati alfejezetekben közvetlenül továbbvihető.

37.3.17 Források és ellenőrzési hiányok

Forrástípusok: az EU típusjóváhagyási keretrendszer és az EOBD-re vonatkozó végrehajtási jogi aktusok (ellenőrizendő: (EU) 2018/858 és a kapcsolódó rendeletek); az ISO 15031 szabványcsalád és az SAE J1962 diagnosztikai csatlakozó-szabvány (ellenőrizendő: hatályos változat); gyártói javítási utasítások és diagnosztikai kézikönyvek; a műszer- és mérésbiztonsági előírások. Ellenőrizendő továbbá: a légtömeg és hőmérséklet-tartományok, az üzemanyag-korrekciós határértékek, valamint a járműspecifikus kódolási és adaptációs eljárások.