12.3 Elektromágneses indukció, önindukció és kölcsönös indukció

12.3.1 Motiváció

A műhelyben gyakran találkozunk olyan hibákkal, amelyeket csak az elektromágneses indukció ismeretében tudunk értelmezni: a motor nem indul, mert a gyújtótekercs nem ad szikrát; a generátor nem tölt, pedig a hajtószíj és a kábelezés rendben van; a vezérlőegység egyik relévezérlő tranzisztora újra és újra tönkremegy. A közös ok mindhárom esetben az, hogy a mágneses fluxus változása feszültséget indukál – ez a feszültség hasznos munkát végezhet, vagy káros túlfeszültséget okozhat.

12.3.2 Szemléletes kép

Képzeljünk el egy tekercset, amelyhez érzékeny árammérőt kötünk. Ha egy rúdmágnest gyorsan a tekercsbe dugunk, a műszer kitér; ha a mágnes áll, nem mutat semmit; ha kihúzzuk, ellenkező irányba tér ki. A mágnes mozgatása megváltoztatja a tekercs menetein áthaladó mágneses fluxust, és a változás sebességével arányos feszültség jelenik meg a kapcsokon. Ugyanez történik a jármű generátorában, az induktív jeladóban és a gyújtótekercsben, csak ott a fluxust forgó mágneses tér, fogazott kerék vagy megszakadó primer áram hozza létre.

12.3.3 Definíciók és összefüggések

Definíció. A mágneses fluxus a mágneses indukció és a felület szorzata, ha a tér homogén és a felületre merőleges:

Φ=B⋅A.\Phi = B \cdot A.

A fluxus mértékegysége a weber: 1Wb=1T⋅m21\,\text{Wb} = 1\,\text{T}\cdot\text{m}^2.

Összefüggés. A Faraday-féle indukciótörvény szerint egy NN menetszámú tekercs kapcsain indukált feszültség a fluxusváltozás sebességével arányos, iránya pedig a Lenz-törvény szerint olyan, hogy az általa létrehozott áram mágneses hatása gátolja az őt létrehozó fluxusváltozást:

ui=−NdΦdt.u_{\text{i}} = -N\frac{d\Phi}{dt}.

A negatív előjel a Lenz-törvény matematikai formája.

Definíció. Mozgási indukcióról akkor beszélünk, ha a vezető mozog a mágneses térben. Ha a BB mágneses indukció, a vezető ll hossza és a vv sebesség egymásra merőleges, akkor a vezetőben indukált feszültség:

ui=Blv.u_{\text{i}} = B\,l\,v.

Definíció. Nyugalmi indukcióról akkor beszélünk, ha a vezető nem mozog, de a mágneses tér időben változik. Ilyen például a gyújtótekercs szekunder feszültsége, amikor a primer áram megszakad, és a primer fluxus összeomlik.

Definíció. Az önindukció jelensége során a tekercsben folyó áram változása a tekercs saját fluxusát változtatja meg, ezért a tekercsben saját maga ellen feszültség indukálódik. Az LL induktivitás az áramváltozás és az indukált feszültség közötti arányossági tényező:

uL=Ldidt.u_{\text{L}} = L\frac{di}{dt}.

Az induktivitás mértékegysége a henry: 1H=1V⋅s/A1\,\text{H} = 1\,\text{V}\cdot\text{s}/\text{A}.

Összefüggés. Az induktivitásban tárolt mágneses energia:

WL=12LI2.W_{\text{L}} = \frac12 L\,I^2.

A négyzetes függés azt jelenti, hogy a tekercs energiája az árammal négyzetesen nő; ezért nagy áramú kör megszakításakor sok energia szabadulhat fel.

Definíció. Két tekercs kölcsönös indukciójánál az egyik tekercs áramának változása a másik tekercsben indukál feszültséget:

u2=Mdi1dt,u_2 = M\frac{di_1}{dt},

ahol MM a kölcsönös induktivitás, mértékegysége szintén henry. A csatolás erősségét a kk csatolási tényező adja: k=M/L1L2k = M/\sqrt{L_1 L_2}, értéke ideális, teljes csatolásnál k=1k = 1.

Összefüggés. Ideális, egymással nem csatolt tekercsek induktivitása soros kapcsolásnál összeadódik: Ls=L1+L2L_{\text{s}} = L_1 + L_2. Párhuzamos kapcsolásnál a reciprokok adódnak:

1Lp=1L1+1L2.\frac{1}{L_{\text{p}}} = \frac{1}{L_1} + \frac{1}{L_2}.

Ez formailag az ellenállások kapcsolásának megfordítottja.

12.3.4 Felépítés és működés

12.3.4.1 Bekapcsolási és kikapcsolási jelenség

Ha egy RR ellenállást és LL induktivitást tartalmazó kört egyenfeszültségre kapcsolunk, az áram nem ugrik fel azonnal, mert az áramváltozás miatt a tekercsben uL=Ldi/dtu_{\text{L}} = L\,di/dt önindukciós feszültség ébred, amely Lenz-törvény szerint az áram növekedése ellen hat. Az áram időfüggvénye:

i(t)=I0(1−e−t/τ),i(t) = I_0\left(1 - e^{-t/\tau}\right),

ahol I0=U/RI_0 = U/R a végleges áram, és τ=L/R\tau = L/R az áramkör időállandója. Egy τ\tau idő alatt az áram a végleges érték körülbelül 63%-át éri el.

Kikapcsoláskor a jelenség fordított: az áram nem szakadhat meg azonnal, mert a tekercs mágneses mezeje igyekszik fenntartani az áramot. Ha a kapcsoló megszakítja az áramkört, a tekercsben nagyon nagy uL=LΔi/Δtu_{\text{L}} = L\,\Delta i/\Delta t feszültség indukálódik, mert Δt\Delta t nagyon kicsi. Ez a kikapcsolási túlfeszültség ívet húzhat a kapcsolón, vagy tönkreteheti a körben lévő félvezetőt, például a relétekercset vezérlő tranzisztort.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Relétekercs áramának exponenciális fel- és lefutása, valamint a kapcsoló feszültségtüskéje dióda nélkül és szabadonfutó diódával.
Relétekercs árama és a kapcsoló feszültsége be- és kikapcsoláskor (R=100ΩR = 100\,\Omega, L=0,2HL = 0{,}2\,\text{H}, U=12VU = 12\,\text{V}; számított, szemléltető görbék)

Az ábra felső része a tekercsáramot mutatja: bekapcsoláskor τ=L/R=2ms\tau = L/R = 2\,\text{ms} alatt a végleges I0=120mAI_0 = 120\,\text{mA} 63%-ára, 3τ=6ms3\tau = 6\,\text{ms} alatt 95%-ára nő. Az alsó rész a kapcsolón mérhető feszültség: szabadonfutó diódával kikapcsoláskor csak kb. 12,7V12{,}7\,\text{V}, dióda nélkül (ha a kapcsoló kb. 50μs50\,\mu\text{s} alatt szakít) kb. 490V490\,\text{V}-os tüske jelenik meg. Az interaktív változatban az RR, LL, UU és a megszakítási idő állítható, a dióda ki-be kapcsolható.

Figyelem. A gyújtótekercs és a relétekercs nagy áramváltozási sebessége életveszélyes feszültségcsúcsot hozhat létre a primer oldalon is. A mérést mindig a gyártói adatok szerint, megfelelő műszerezettséggel végezzük; a gyújtórendszer szekunder oldalán több kilovolt is lehet.

12.3.4.2 Szabadonfutó dióda

A kikapcsolási túlfeszültség elleni egyszerű védelem a tekercs kapcsaival párhuzamosan, ellentétes polaritással bekötött dióda, az úgynevezett szabadonfutó dióda. Normál üzemben a dióda záróirányban van, ezért nem vezet, és nem befolyásolja az áramkört. Kikapcsoláskor az önindukciós feszültség a diódát nyitóirányba teszi, így a tekercs árama a diódán keresztül tovább folyhat, és a feszültség a dióda nyitófeszültségére (szilíciumdiódánál kb. 0,7 V) korlátozódik.

Relétekercs szabadonfutó diódával (szemléltető) - A kapcsolási rajz az alapállapotot mutatja (kapcsoló nyitva). A dióda anódja a tekercs test felőli, katódja a tápfeszültség felőli kivezetésén van. A valós járműben a tekercset a gyártói áramútrajz szerint kell bekötni, és a beépített védődiódát ellenőrizni.

Az ábrán a GBGB 12 V-os fedélzeti feszültségforrás, az S1S1 kapcsoló a relétekercs bekapcsolását szemlélteti, az L1L1 a relé tekercse, a VD1VD1 pedig a szabadonfutó dióda. A dióda anódja a tekercs test felőli oldalára, katódja a tápfeszültség felőli oldalára csatlakozik. Ha az S1S1 zár, a tekercsen a tápfeszültség pozitív pólusa felől a test felé folyik áram; kinyitáskor a tekercs alsó kivezetése pozitívvá válik, így a dióda nyitóirányba kerül, és levezeti az indukált energiát.

12.3.4.3 Örvényáramok

Ha változó mágneses tér ér egy tömör vezetőt, akkor a vezetőben zárt áramhurkok, örvényáramok indukálódnak. Az örvényáramok a Lenz-törvény szerint olyan mágneses teret hoznak létre, amely fékezi az őket létrehozó változást. Ez okozza a transzformátorlemezek és motorlemezek melegedését (vasveszteség), ezért készülnek a villamos gépek lemezeit vékonyra hengerelt, egymástól szigetelt lemezekből. A jelenség hasznos felhasználása például a járművek örvényáramú retardere, amelyben egy forgó fémtárcsa mágneses terében fékeződik anélkül, hogy súrlódó alkatrész kopna.

12.3.5 Kidolgozott példák

Példa 1. Mozgási indukció.

Egy B=0,6TB = 0{,}6\,\text{T} homogén mágneses térben egy l=0,25ml = 0{,}25\,\text{m} hosszú vezető v=8m/sv = 8\,\text{m/s} sebességgel mozog a térre merőlegesen. Mekkora feszültség indukálódik?

ui=Blv=0,6T⋅0,25m⋅8m/s=1,2V.u_{\text{i}} = B\,l\,v = 0{,}6\,\text{T} \cdot 0{,}25\,\text{m} \cdot 8\,\text{m/s} = 1{,}2\,\text{V}.

Az eredmény nagyságrendje a járművillamosságban szokásos jelfeszültségek közé esik. ∎

Példa 2. Kikapcsolási túlfeszültség a gyújtótekercs primer oldalán.

Egy gyújtótekercs primer induktivitása L1=8mHL_1 = 8\,\text{mH}, a primer áram I1=5AI_1 = 5\,\text{A}. A megszakító tranzisztor kb. Δt=50μs\Delta t = 50\,\mu\text{s} alatt szakítja meg az áramot. Becsüljük meg az átlagos primer feszültségcsúcsot!

Δi1Δt=5A50⋅10−6s=100000A/s.\frac{\Delta i_1}{\Delta t} = \frac{5\,\text{A}}{50 \cdot 10^{-6}\,\text{s}} = 100\,000\,\text{A/s}.

u1≈L1Δi1Δt=8⋅10−3H⋅100000A/s=800V.u_1 \approx L_1 \frac{\Delta i_1}{\Delta t} = 8 \cdot 10^{-3}\,\text{H} \cdot 100\,000\,\text{A/s} = 800\,\text{V}.

Ez az érték tanulási példa; a valóságban a szekunder oldal terhelése és a szórt induktivitás miatt a primer feszültség ennél kisebb vagy nagyobb is lehet (ellenőrizendő: gyártói javítási adat). A szekunder tekercsen a menetszámáttétel miatt több kilovolt jelenik meg. ∎

Példa 3. RL-kör bekapcsolási folyamata.

Egy relétekercs ellenállása R=100ΩR = 100\,\Omega, induktivitása L=0,2HL = 0{,}2\,\text{H}. Mekkora az időállandó, és mekkora az áram a végleges értékhez képest t=6mst = 6\,\text{ms} után?

τ=LR=0,2H100Ω=0,002s=2ms.\tau = \frac{L}{R} = \frac{0{,}2\,\text{H}}{100\,\Omega} = 0{,}002\,\text{s} = 2\,\text{ms}.

Három időállandó után: t=3τ=6mst = 3\tau = 6\,\text{ms}, így

i(3τ)=I0(1−e−3)≈I0⋅0,95.i(3\tau) = I_0\left(1 - e^{-3}\right) \approx I_0 \cdot 0{,}95.

Az áram tehát a végleges érték körülbelül 95%-át éri el. ∎

12.3.6 Minőségellenőrzés

A leírt jelenségekhez kapcsolódó gyakorlati ellenőrzések:

12.3.7 Valós életbeli alkalmazás

Valós eset. Egy személyautónál a motor időnként leállt, és a hibakód a motorvezérlő egység egyik relévezérlő tranzisztorának meghibásodását jelezte. A szerelő kicserélte a vezérlőegységet, de a hiba rövid időn belül visszatért. Az okot később a relétekercs kikapcsolási feszültségcsúcsa okozta: a beépített szabadonfutó dióda hiányzott, vagy a relé nem a gyári típus volt. A javítás során a gyártói típusú, beépített védődiódát tartalmazó relét szereltek be, és oszcilloszkóppal ellenőrizték, hogy a kapcsoló feszültség a kikapcsolás pillanatában már nem haladja meg a gyártó által megengedett értéket. A hiba megszűnt, és a vezérlőegység is megbízhatóan működött.

12.3.8 Tipikus hibák

  1. A Lenz-törvény előjelének figyelmen kívül hagyása. Emiatt a szabadonfutó diódát fordítva kötik be: a dióda normál üzemben is vezet, ami gyakorlatilag rövidzárlatot okoz a tápfeszültség felé.
  2. Az induktivitás és az ellenállás összekeverése. A tekercs induktivitását egyszerű ellenállásmérővel próbálják mérni, pedig az LL értéket csak váltakozó áramú vagy induktivitásmérő módszerrel lehet meghatározni.
  3. A kikapcsolási feszültségcsúcs alulbecslése. A szerelő nem gondol arra, hogy egy kis induktivitású relétekercs is több száz voltos tüskét adhat, ezért nem ellenőrzi a védődiódát, és tönkremegy a vezérlő félvezető.
  4. Az induktív jeladó jelének egyenfeszültségként kezelése. A jeladó kimenete váltakozó feszültség, amelynek frekvenciája és amplitúdója a fordulatszámtól függ; ha a mérést egyenfeszültség-tartományban végezzük, hibás következtetést vonhatunk le.

12.3.9 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? A tekercsben indukált feszültség nagysága a fluxusváltozás sebességével arányos.
  2. Egy L=0,2HL = 0{,}2\,\text{H} induktivitású tekercsben az áram di/dt=50A/sdi/dt = 50\,\text{A/s} sebességgel változik. Mekkora az önindukciós feszültség?
  3. Mi a hiba ebben a leírásban? „A szabadonfutó dióda a relétekercs kapcsaival párhuzamosan, a tápfeszültséggel megegyező irányban van bekötve, ezért kikapcsoláskor vezet.”
  4. Rajzolvasás: az előző kapcsolási rajzon miért a tekercs test felőli oldalához csatlakozik a dióda anódja?
  5. Miért van szükség nagy primer áramváltozási sebességre a gyújtótekercs nagy szekunder feszültségének létrehozásához?

12.3.10 Feladatok

1. feladat (A). Definiálja az önindukciót, és adja meg az induktivitás mértékegységét.

2. feladat (A). Egy B=0,8TB = 0{,}8\,\text{T} mágneses térben egy l=0,15ml = 0{,}15\,\text{m} hosszú vezető v=12m/sv = 12\,\text{m/s} sebességgel mozog a térre merőlegesen. Számítsa ki az indukált feszültséget.

3. feladat (B). Egy relétekercs ellenállása R=50ΩR = 50\,\Omega, induktivitása L=0,1HL = 0{,}1\,\text{H}. Számítsa ki az időállandót, és adja meg, mennyi idő alatt éri el az áram a végleges érték körülbelül 86%-át.

4. feladat (B). Egy gyújtótekercs primer induktivitása L1=6mHL_1 = 6\,\text{mH}, a primer áram I1=4AI_1 = 4\,\text{A}. A megszakítás ideje Δt=30μs\Delta t = 30\,\mu\text{s}. Becsülje meg az átlagos primer önindukciós feszültséget.

5. feladat (C). Miért nem elegendő a relétekercs önindukciós feszültségének kiszámításakor csak a tekercs induktivitását és az áramot ismerni, ha a megszakítási idő nem ismert?

6. feladat (D). Egy induktív jeladó jele hiányzik. A multiméter a tekercs ellenállását a gyártói előíráson belül mutatja, a légrés a gyártói adat szerint helyes, de az oszcilloszkóp forgatás közben nem mutat váltakozó jelet. Sorolja fel a lehetséges okokat, és adja meg a vizsgálat következő lépését.

12.3.11 Megoldások

12.3.11.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Igaz. Faraday törvénye szerint ui=−NdΦ/dtu_{\text{i}} = -N\,d\Phi/dt, tehát a fluxusváltozás sebessége határozza meg a nagyságot.
  2. uL=Ldi/dt=0,2⋅50=10Vu_{\text{L}} = L\,di/dt = 0{,}2 \cdot 50 = 10\,\text{V}.
  3. A hiba: ha a dióda a tápfeszültséggel megegyező (nyitó)irányban van bekötve, akkor normál üzemben vezet, és rövidre zárja a tápot (a biztosíték kiolvad, vagy a vezérlő tranzisztor tönkremegy). Helyesen a dióda a tápfeszültséggel ellentétes polaritású (katódja a pozitív felé), normál üzemben zár, és csak kikapcsoláskor vezet.
  4. Mert kikapcsoláskor a tekercs alsó kivezetése válik pozitívvá, így a dióda anódja a test felőli oldalra, katódja a tápfeszültség felőli oldalra kerül, hogy nyitóirányba kerüljön.
  5. Mert usz≈Nsz/Npr⋅upru_{\text{sz}} \approx N_{\text{sz}}/N_{\text{pr}} \cdot u_{\text{pr}}, a primer feszültség pedig upr=L1di1/dtu_{\text{pr}} = L_1\,di_1/dt; minél gyorsabban szakad meg a primer áram, annál nagyobb lesz a szekunder feszültség.

12.3.11.2 Feladatok – megoldások

1. feladat (A). Az önindukció során a tekercs saját áramának változása fluxusváltozást idéz elő, ami a tekercsben feszültséget indukál: uL=Ldi/dtu_{\text{L}} = L\,di/dt. Az LL induktivitás mértékegysége a henry (1H=1V⋅s/A1\,\text{H} = 1\,\text{V}\cdot\text{s}/\text{A}).

2. feladat (A). ui=Blv=0,8T⋅0,15m⋅12m/s=1,44Vu_{\text{i}} = B\,l\,v = 0{,}8\,\text{T} \cdot 0{,}15\,\text{m} \cdot 12\,\text{m/s} = 1{,}44\,\text{V}.

3. feladat (B). τ=L/R=0,1H/50Ω=0,002s=2ms\tau = L/R = 0{,}1\,\text{H} / 50\,\Omega = 0{,}002\,\text{s} = 2\,\text{ms}. Az áram időfüggvénye i(t)=I0(1−e−t/τ)i(t) = I_0(1 - e^{-t/\tau}). A 86% eléréséhez 1−e−t/τ=0,861 - e^{-t/\tau} = 0{,}86, tehát e−t/τ=0,14e^{-t/\tau} = 0{,}14. Ennek logaritmusát véve: −t/τ=ln⁡(0,14)≈−1,97-t/\tau = \ln(0{,}14) \approx -1{,}97, így t≈1,97τ≈3,9mst \approx 1{,}97\,\tau \approx 3{,}9\,\text{ms}. Tehát körülbelül két időállandó után.

4. feladat (B). Δi1/Δt=4A/30⋅10−6s≈133333A/s\Delta i_1/\Delta t = 4\,\text{A} / 30 \cdot 10^{-6}\,\text{s} \approx 133\,333\,\text{A/s}. u1≈L1Δi1/Δt=6⋅10−3⋅133333≈800Vu_1 \approx L_1\,\Delta i_1/\Delta t = 6 \cdot 10^{-3} \cdot 133\,333 \approx 800\,\text{V}. Az érték tanulási példa (ellenőrizendő: gyártói adat).

5. feladat (C). Az önindukciós feszültség nemcsak az áramtól, hanem az áramváltozás sebességétől függ: uL=Ldi/dtu_{\text{L}} = L\,di/dt. Ha a megszakítási idő nagyon rövid, a feszültség nagyon nagy lehet, ezért a kikapcsolási folyamat időtartama alapvetően befolyásolja a túlfeszültség nagyságát. A megszakítási idő a kapcsoló, a tranzisztor és az áramkör szórt kapacitásától is függ.

6. feladat (D). Lehetséges okok: a jelvezeték szakadása vagy zárlata a csatlakozó és a vezérlőegység között; a jeladó fogaskerekének sérülése, hiányzó fog vagy hibás légrés; a vezérlőegység bemeneti csatornájának hibája; a mérési pont rossz kiválasztása vagy az oszcilloszkóp földelési pont hibája. Következő lépés: multiméterrel ellenőrizni a jelvezeték folytonosságát és testzárlatát a csatlakozó és az ECU között, majd oszcilloszkóppal közvetlenül a jeladó csatlakozóján mérni forgatás közben, hogy a hibát a jeladó és a kábelezés között lehessen elhatárolni.

12.3.12 Rövid összefoglaló

A Faraday-féle indukciótörvény szerint a tekercsben indukált feszültség a mágneses fluxus változási sebességével arányos: ui=−NdΦ/dtu_{\text{i}} = -N\,d\Phi/dt, a negatív előjel a Lenz-törvényt fejezi ki. Mozgási indukciónál homogén térben ui=Blvu_{\text{i}} = B\,l\,v. Az önindukció a tekercs saját áramváltozásából származik: uL=Ldi/dtu_{\text{L}} = L\,di/dt; az induktivitás energiája WL=12LI2W_{\text{L}} = \frac12 LI^2. RL-körben az áram exponenciálisan éri el végleges értékét τ=L/R\tau = L/R időállandóval. Bekapcsolás: i(t)=I0(1−e−t/τ)i(t)=I_0(1-e^{-t/\tau}), kikapcsolás: i(t)=I0e−t/τi(t)=I_0 e^{-t/\tau}. Kikapcsoláskor nagy LΔi/ΔtL\,\Delta i/\Delta t feszültségcsúcs keletkezik, amelyet szabadonfutó diódával korlátozunk. Két tekercs között kölcsönös indukció lép fel: u2=Mdi1/dtu_2 = M\,di_1/dt. Az elv magyarázza a generátor, az induktív jeladó és a gyújtótekercs működését. Továbbvitt eredmény. Az indukció és a kikapcsolási túlfeszültség ismeretét a Váltakozó áram, reaktanciák, RLC-körök és teljesítmény alfejezetben a reaktancia fogalmához, valamint a Gyújtóberendezések: a hagyományostól a teljesen elektronikus gyújtásig alfejezetben a gyújtótekercs részletes vizsgálatához használjuk fel.

12.3.13 Források és ellenőrzési hiányok

A tárgyalt fizikai alapok stabil elektrotechnikai ismeretek. A kapcsolási rajz a szabványos jelölések szerint készült (IEC 60617 / MSZ EN 60617 jellegű rajzjelek). A gyakorlati értékek – gyújtótekercs primer induktivitása, megszakítási idő, relétekercs ellenállása, induktív jeladó jellemzői – tanulási példák, és mindig a gyártói javítási adat vagy a jármű kapcsolási rajza a mérvadó. Ellenőrizendő: a gyújtótekercs tipikus primer ellenállása és induktivitása, a szabadonfutó dióda beépítési módja adott reléknél, valamint a fedélzeti hálózatban a kikapcsolási feszültség megengedett csúcsértéke. A nagyfeszültségű gyújtás és a félvezetős megszakító áramkörök mérése külön munkavédelmi és műszeres követelményekhez kötött.