Egy asztalosműhelyben ritkán az a kérdés, hogy „hogyan készítsünk egy bútort?”, hanem az, hogy hogyan álljon össze a bútor a használat során, hosszú éveken át. A vevő egy tömörfa asztalt rendel. Az asztallapot tömör tölgyből táblásítjuk, a lábakhoz ugyanezt a fát használjuk. Ha az asztallapot mereven, csavarral a lehető legszorosabban a kerethez rögzítjük, az első télen a száraz, meleg lakásban a lap zsugorodni kezd. A rostirányban alig változik a mérete, keresztben azonban akár több millimétert is „dolgozik”. Ha nem ismerjük az alapszerkezeteket, a gyönyörűen kivitelezett asztal lapja hangos roppanással elreped.
Ebben az alfejezetben rendszerezzük a faipari termékeket felépítő négy alapszerkezetet: a lapszerkezetet, a keretszerkezetet, a kávaszerkezetet és az állványszerkezetet. Megtanuljuk, hogyan válasszuk ki a megfelelőt a terhelés, a gyárthatóság és a faanyag mozgása alapján.
Képzeljünk el egy klasszikus, tömörfa konyhaszekrényt (kredencet). Nézzük meg, milyen szerkezetekből épül fel:
Egy bútor ritkán áll egyetlen alapszerkezetből. Ha megértjük ezt a négy alapformát, bármelyik bútort képesek leszünk „szétszerelni” gondolatban, és tudni fogjuk, hogyan kell megtervezni és elkészíteni a részeit.
Definíció. A lapszerkezet olyan sík, lemezszerű alkatrész vagy szerkezeti rész, amelynek fő jellemzője a nagy felület és a hozzá képest kis vastagság. Feladata lehet térelhatárolás, teherhordás (polc) vagy a termék külső felületének megadása (bútortest oldala).
A lapszerkezetek két nagy csoportra oszlanak a felhasznált anyag alapján:
Szabály. Ha tömörfa lapot rögzítünk egy másik szerkezethez, a rögzítésnek mindig mozgásbiztosnak kell lennie. A csavarnak a hosszlyukban, a lapnak egy horonyban kell tudnia mozogni, különben a fa elreped.
Definíció. A keretszerkezet két függőleges oszloplécből (más néven állóléc) és az azokat összekötő vízszintes keresztlécekből (más néven csapolóléc) álló, önmagában merev elem. A keret nyílását gyakran egy betét (panel) tölti ki.
A keretszerkezetet akkor használjuk, ha szeretnénk elkerülni a tömör fa vetemedését, ugyanakkor masszív, megjelenésében ízléses bútort szeretnénk. Gondoljunk egy tömörfa konyhaajtóra: ha ezt egyetlen vastag tölgyfa lapból vágnánk ki a rostiránnyal párhuzamosan, a fa dolgozása miatt az ajtó vetemedne. Ha viszont egy erős keretet készítünk, és a közepébe vékonyabb betétet teszünk, az ajtó könnyű, merev és stabil lesz.
Szabály. A keret–betét szerkezetnél a betétet szabadon, ragasztás nélkül kell behelyezni a keret hornyába (nútjába). A betét szélessége legyen kisebb, mint a két szemközti horony aljának távolsága (a keret belső nyílása + 2 × horonymélység), hogy mindkét horony alján maradjon tágulási hézag (tájékoztató érték oldalanként 2–3 mm, a betét szélességétől és a fafajtától függően; ellenőrizendő), és a betétnek legyen helye dagadni. Ezt nevezzük úszó betétnek. Ellenkező esetben a betét dagadása szétnyomja a keret kötéseit.
Definíció. A kávaszerkezet több, általában sík lapból (kávából) összeépített, zárt vagy részben nyitott, dobozszerű szerkezet. A leggyakoribb példa a fiók, a láda, valamint a korszerű bútorok (például szekrények) önhordó teste.
A kávaszerkezet lényege, hogy a sarkokon a lapokat egymáshoz kell rögzíteni. Ez történhet hagyományos fakötésekkel (például fecskefarkú fogazással) vagy korszerű, bontott szerkezetű elemekkel (idegencsapos, tiplis vagy mechanikus csavaros kötőelemekkel). A kávaszerkezet merevségét a doboz forma adja, de egy hátlap vagy merevítő pótlécek nélkül a doboz el tud deformálódni (rombusz alakot ölt).
Definíció. Az állványszerkezet jellemzően függőleges elemekből (lábakból, oszlopokból) és az azokat összekötő vízszintes vagy ferde elemekből (kötőlécekből, hevederekből) álló, nyitott szerkezet. Elsődleges feladata a statikus terhek felvétele és a padlóra való közvetítése.
Az állványszerkezethez tartozik az asztal alsó váza, a szék váza, az ágykeret és a padló alatti falábak. Az állványszerkezetet mindig úgy kell méretezni, hogy ellenálljon a használat során fellépő hajlító és csavaró igénybevételeknek. A szék lábai közé például azért teszünk kötőléceket, mert azok nélkül a lábak a vízszintes terhelés hatására kitörnének a felső keretből.

A megfelelő alapszerkezet kiválasztása nem ösztönös dolog, hanem egy mérnöki gondolkodási folyamat. Az alábbi négy szempontot mindig mérlegeljük:
Szabály. Mindig a rajz–anyag–művelet hármas szerint gondolkodjunk. A Egyszerű tömörfa bútorok szerkezeti rajza alfejezetben már láttunk példákat arra, hogy a rajz pontosan megmutatja a szerkezetet. A rajzon egyértelműen jelölni kell a szerkezet típusát, a faanyag rostirányát és a mozgásnak engedett hézagokat.
Tervezzük meg egy klasszikus, tömörfa konyhaszekrény alapszerkezeteit. A szekrény mérete legyen 1000 mm széles, 850 mm magas és 450 mm mély.
Ez a példa jól mutatja a vegyes szerkezetet: a doboz (káva) adja a testet, a keret az ajtót, az állvány a lábazatot.
Az alábbiakban pontosan leírjuk egy szekrényajtó keret–betét szerkezetének rajzát.
Rajzleírás: A rajz méretaránya 1:2. A rajzon az ajtó elölnézete látható. Az ajtó teljes szélessége 500 mm, magassága 700 mm. Az ajtó két függőleges oszloplécből (szélességük 70 mm) és két vízszintes keresztlécből (szélességük szintén 70 mm) áll. Az elölnézetet a magasság közepén törésvonallal megszakítjuk. Az A-A metszősík vízszintes, az ajtó magasságának közepén (350 mm) halad át mindkét oszlopléccen és a betéten; a metszetet felülről nézzük (E vetítés). Az A-A metszet felülnézetet mutat, ahol jól látszik a 10 mm széles és 10 mm mély horony az oszlopléc belső szélén. A betét (vastagsága 10 mm) belecsúszik ebbe a horonyba. A betét széle és a horony alja között oldalanként 2–3 mm-es üres hézag látható. A rajzon a tömörfa anyagot a szabványos faanyagjelölés szerint sraffozzuk (íves vonalak a rostirány jelölésével), a betétet külön részletrajzban sűrűbb sraffozással jelöljük.

Az interaktív változatban a fanedvesség 6 és 14 % között állítható: a betét szélessége és a horonyfenéknél maradó hézag vele együtt változik, és a program jelzi, ha a betét feszül vagy túl kevés marad belőle a horonyban.
A szerkezetek elkészítése után a következőket ellenőrizzük:
Egy asztalos műhelyébe bejön egy vevő egy régi, vetemedett tömörfa sifonérrel. A tetőlap 80 cm széles és elrepedt, mert a régi asztalos a lapot a kávaszerkezethez ragasztotta és csavarta minden mozgás nélkül. A fiókok (kávaszerkezetek) viszont tökéletesek, mert a fecskefarkú fogazás a fa rostirányának figyelembevételével készült, és a fiókok alja csak lazán illeszkedik a horonyba.
Az asztalos elmagyarázza a vevőnek, hogy a lap cseréje nem elég; a rögzítést is meg kell oldani. Az új tölgyfa tetőlapot mozgásbiztos rögzítés elve alapján fogja felerősíteni: a lap alsó oldalába fém rögzítő tartókat mar be, amelyeket a kávaszerkezethez csavaroz. A rögzítő a lapban lévő horonyban el tud csúszni, tehát a lap mozoghat. Így az új tetőlap soha nem reped el.
1. feladat (A) Nézd meg egy otthoni konyhaszekrény vagy asztal rajzát (vagy képét). Azonosíts rajta példát lapszerkezetre, keretszerkezetre, kávaszerkezetre és állványszerkezetre!
2. feladat (A) Milyen szerkezetet választanál egy 250 cm hosszú, tömörfa étkezőasztal lapjának? Indokold a választ a mozgásbiztosság és megjelenés szempontjából!
3. feladat (B) Tervezzük meg egy kerti pad vázának szerkezetét. Milyen szerkezeti elemekből épül fel az állványszerkezet ahhoz, hogy a hosszanti terhelést és a billegést elkerüljük?
4. feladat (B) Egy vevő olcsó, modern gardróbszekrényt szeretne, amit bontott csomagban szállítanak. Milyen alapszerkezetet javasolsz, és miért? Milyen anyagot és kötőelemeket használnál?
5. feladat (C) Elemezd a hibát: Egy asztalos megrendelője reklamál, mert a tömör tölgy ajtaján a betét lakkozása megrepedt. Sorold fel a lehetséges okokat a szerkezetválasztás és az összeállítás szempontjából!
6. feladat (D) Egy szekrény oldala 450 mm széles tömör erdeifenyő táblásított lap. A lapot bele akarjuk engedni a szekrény aljába és tetejébe. Hogyan oldjuk meg a szerelést, hogy a lap ne repedjen? Rajzold le vagy írd le a szükséges szerkezeti kialakításokat.
1. feladat (A) Például egy konyhapult: a munkalap lapanyagból van (lapszerkezet). A szekrény ajtaja lehet üveges vagy fa betétes keretszerkezet. A szekrény teste tipikusan kávaszerkezet. A lábazati elemek vagy az asztalnál a lábak alkotják az állványszerkezetet.
2. feladat (A) Egy 250 cm hosszú étkezőasztalnál tömör lapot választva a hosszirányú méret ellen fel kell erősíteni a lapot (például alulról fém U-profillal vagy fecskefarkú hevederrel), hogy a lap ne homoruljon. A rögzítéshez hosszlyukas csavarokat vagy fém laprögzítőt használunk. A laphoz illesztett toldást (táblásítást) váltakozó évgyűrűvel végezzük, hogy a vetemedést csökkentsük.
3. feladat (B) A kerti pad váza állványszerkezet. Két függőleges lábat (jobb és bal oldal) egy vízszintes ülőkeret köt össze. A hosszirányú merevséget az ülődeszkák alatt futó két darab 40x60 mm-es kötőléc adja. Ezeket a lábakhoz csavarozzuk. A lábat és a kötőlécet ferde támasz (ferdítő vagy konzolos merevítő) is rögzítheti, hogy a pad „hátra-hátra” ne billegjen.
4. feladat (B) Kávaszerkezetet javaslok. A gardróbszekrény teste 18 mm-es fóliázott forgácslapból készülne. A sarkokat bontott kötőelemekkel (műanyag vagy fém excenteres kötőelemekkel) vagy lamellóval és csavarokkal kötjük össze. Ez a szerkezet lapra szállítható, a helyszínen a vevő is összeszerelheti, és dokumentációval ellátható.
5. feladat (C) Lehetséges okok: - A betét túl szorosan lett bemarva a horonyba, és a dagadáskor a nyomás hatására a lakkréteg szétnyílt. - A betétet beragasztották a horonyba, nem hagytak tágulási hézagot. - A betétet rossz rostiránnyal illesztették, vagy nem volt megfelelően lelakkozva a bütüje, és ott szívta be a nedvességet.
6. feladat (D) Az oldallap rostja függőleges, ezért a szélessége (450 mm, a szekrény mélysége) mozog, a magassága gyakorlatilag nem. A tető és a fenék rostja is mélység irányú legyen, vagy a kapcsolatot hosszlyukas csavarral/laprögzítővel oldjuk meg: a középső rögzítés fix pont, a többi a szélesség (mélység) irányában hosszlyukas. A hátfal horonyban ül, és nem gátolja a mozgást.
A faipari termékek négy alapszerkezetből épülnek fel. A lapszerkezet sík felületet ad (tömörfa táblásított lap vagy lapanyag). A keretszerkezet merev, könnyű váza oszlop- és keresztlécekből áll, a betét pedig szabadon mozog a horonyban. A kávaszerkezet doboz, amelynek merevségét a hátlap vagy a sarokkötések adják. Az állványszerkezet a terhet a padlóra hordja, lábakból és kötőlécekből áll. A szerkezetválasztásnál mindig a terhelést, a merevséget, a faanyag mozgását (mozgásbiztosság) és a gyárthatóságot mérlegeljük. A tömörfa elemeket soha nem rögzítjük mereven egymáshoz, mert a fa dolgozik; mindig hagyunk neki mozgási hézagot vagy úszó kapcsolatot. Továbbvitt eredmény. Ezt a szerkezeti felosztást használjuk a szélesbítő toldásoknál Szélesbítő toldások készítése kézzel és gépekkel, a bútorok csoportosításánál A bútor fogalma, rendeltetése, csoportosítása és funkcionális méretei és a szekrények szerkezeti kialakításánál Szekrények jellemző típusai és szerkezetei.
Az alfejezet a faipari szakrajz és szerkezettan általános elvein alapul. A tömörfa mozgására vonatkozó adatok (zsugorodási együttható) a faanyag-fizika szakkönyvi táblázataiból származnak, pontos értékük a fafajtól és fatörzsön belüli helytől függ (ellenőrizendő: konkrét fafajra vonatkozó faanyag-fizikai táblázat). A bútorokra és szerkezetekre vonatkozó hatályos európai és magyar szabványok (például biztonsági és méretpontossági követelmények) az aktuális MSZ EN szabványok szerint ellenőrizendők. A bútorlapok és lapanyagok méretstabilitására vonatkozó gyártói adatok, illetve a kötőelemek teherbírással kapcsolatos értékei a gyártói katalógusok szerint ellenőrizendők.