Képzeld el, hogy egy vevő beépített szekrényt rendel. A felméréskor az asztalos egy vázlatot készít 1:20 méretarányban. A műhelyben ebből a vázlatból kell levágnia az oldallapot. Ha a rajzon lemért 120 mm-t veszi valós méretnek, akkor a szekrény 2400 mm helyett 120 mm hosszú elemet kapna, és a lap a helyszínen használhatatlan lenne. A méretarány tehát nem dísz: a rajz minden arányos, kicsinyített vagy nagyított másolat, de a méretszámok mindig a valóságos méretet mutatják. Ebben az alfejezetben megtanulod, hogyan kell méretarányt választani, átszámolni, és hogyan kell egy alkatrészrajzot úgy beméretezni, hogy a gyártó egyértelműen tudjon dolgozni.
Rajzoljunk le egy 1200 mm hosszú, 300 mm széles, 22 mm vastag polclapot. 1:1 méretarányban a rajz is 1200 mm hosszú lenne: nem férne el egy A4-es lapon. Ezért a rajzot 1:5 arányban kicsinyítjük: a rajzon a lap hossza 240 mm, szélessége 60 mm lesz. A rajz méretei kisebbek, de a rajtuk szereplő méretszámok továbbra is 1200, 300 és 22. Ha pedig egy kötés részletét szeretnénk jobban látni, 2:1 arányban nagyítunk: a 10 mm-es csap a rajzon 20 mm hosszú lesz, de a méretszáma 10.
Ez a kettősség – kicsinyített kép, valós méretszám – a műszaki rajzok alapgondolata.
Definíció. A méretarány a rajzon szereplő (rajzi) hossz és a valóságos (tárgyi) hossz aránya. Jele gyakran M, például M 1:2. Az 1:2 azt jelenti, hogy a rajz hossza fele a valóságos hossznak; a 2:1 azt jelenti, hogy a rajz hossza kétszerese a valóságosnak.
A magyar és európai gyakorlatban a méretarányt így adjuk meg:
Szabály. A méretarányt mindig olyan értékkel választjuk meg, hogy a rajz jól olvasható, de el is férjen a rajzlapon. A számítás a rajz és a valóság hosszát kapcsolja össze:
Nagyításnál (M:1) a rajz hossza az M-szeres:
A méretarányszám alatt kicsinyítésnél az 1 utáni számot, nagyításnál az 1 előtti számot értjük.
Átszámítás – 1. kidolgozott példa. Egy ajtólap valós magassága 2100 mm. Mekkora a rajzi magasság M 1:10 méretarányban?
Adott: l_valós = 2100 mm, M = 10. Keresett: l_rajz. Képlet: l_rajz = l_valós / M. Behelyettesítve:
Ellenőrzés: M 1:10 azt jelenti, hogy a rajz tizedakkora, mint a valóság; 2100 : 10 = 210, tehát a rajz 210 mm hosszú lesz. Ez még az álló A4-es lapon elfér (rajzmező-magasság 277 mm). ∎
Átszámítás visszafelé – 2. kidolgozott példa. Egy M 1:5 méretarányú rajzon egy bútorlap hosszát 84 mm-nek mérjük. Mennyi a valóságos hossz?
Adott: l_rajz = 84 mm, M = 5. Keresett: l_valós. Képlet a fenti összefüggésből: l_valós = l_rajz · M. Behelyettesítve:
Ellenőrzés: M 1:5 esetén a rajz ötödakkora, mint a valóság; az ötszörös 84 mm tényleg 420 mm. ∎
Figyelem. A rajzról való lemérést csak ellenőrzésre, becslésre használd. A gyártáshoz mindig a méretszámot kell venni, soha nem a rajzon lemért hosszt. A másolás, nyomtatás vagy szkennelés torzíthatja a méretarányt, de a méretszámok akkor is érvényesek maradnak.
Szabvány. A faipari rajzokon a méretarányok kiválasztását és jelölését az MSZ EN ISO 5455 szerinti szabályok írják le (a pontos szám és hatályos kiadás ellenőrizendő). A gyakorlatban a faipari alkatrészrajzokat leggyakrabban 1:1, 1:2, 1:5 vagy 1:10 arányban készítjük. Az épületasztalos-ipari rajzok, beépítési vázlatok 1:20 vagy 1:50 arányúak lehetnek. Részletrajzoknál 2:1 vagy 5:1 nagyítást használunk.
A méretarányt a szövegmezőben tüntetjük fel; ha a rajzon egyetlen méretarány van, azt a címmezőben vagy a rajz fejlécében tüntetik fel. Ha egy rajzon több méretarány fordul elő, akkor az adott nézet vagy részlet mellé közvetlenül írják, például: „Részlet A – M 2:1”.
A rajzi képet akkor lehet legyártani, ha minden szükséges méret rajta van. A méretmegadáshoz négy fő elemet használunk:

Szabály. A méretszámok mindig a tárgy valóságos méreteit adják meg, függetlenül attól, hogy a rajz 1:1, 1:5 vagy 2:1 arányú. A méretvonalat és a segédvonalat vékonyan, a látható kontúrvonalat vastagabban rajzoljuk, hogy a rajz jól olvasható legyen.
Szabvány. A méretmegadás alapelveit az MSZ EN ISO 129 sorozat tartalmazza; a rajzi vonalak típusait az MSZ EN ISO 128 sorozat írja elő, a rajzfejet és a címmezőt az MSZ EN ISO 7200 rögzíti. A pontos szabványkódok és a hatályos kiadások ellenőrizendők.
A faipari rajzokon három fő méretezési módot használunk:
A gyakorlatban a befoglaló méreteket – teljes hossz, szélesség, vastagság – mindig megadjuk, utána tüntetjük fel a részletméreteket. Ez azért fontos, mert az ellenőrzésnél a fő méretekből indulunk ki, és a részletek hibáit is viszonyítjuk hozzájuk.
Az ábra ugyanazt a polclapot mutatja kétféle méretezéssel. Az 1200 × 300 × 22 mm-es bükk polclapon Ø5 furatok vannak a bal bütütől 100, 350, 600, 850 és 1100 mm-re, két sorban (az elülső éltől 50 és 250 mm-re). Felül a láncméretezés (100, 250, 250, 250, 250, 100 – összege 1200), alul a bázisméretezés a bal bütütől (100, 350, 600, 850, 1100, 1200). Az interaktív változatban az első méretbe 1 mm-es hibát téve látszik, hogy láncméretezésnél minden további furat eltolódik, bázisméretezésnél csak egy.

A faipari rajzon nemcsak hosszméretek fordulnak elő.
° jel szerepel: 90°. A méretvonal a szög szárai között
ív.Példa. Egy asztallap sarkát 20 mm sugárral lekerekítjük, a lyuk átmérője 8 mm, az él letörése 1 × 45°. A rajzon ezeket így olvasod: R20, Ø8, 1 × 45°.
A faipari rajzokon a méreteket milliméterben adjuk meg, de a mm-t nem írjuk ki. A szabásjegyzékben a méretek sorrendje általában hossz × szélesség × vastagság. Például: 500 × 300 × 18 mm. Ez a sorrend a rajzon is visszaköszönhet, de a rajz nézetei gyakran külön mutatják a hosszat, szélességet és vastagságot.
Definíció. Befoglaló méret: a tárgy legnagyobb kiterjedését megadó három méret (hossz, szélesség, vastagság). Főméret: a szerkezet működéséhez, beépítéséhez legfontosabb méret, például egy ajtólap teljes magassága és szélessége, vagy egy fiók belső mérete.
Szabály. A rajzon először a befoglaló méreteket és a főméreteket adjuk meg, majd a részleteket. A gyártó ez alapján tudja ellenőrizni, hogy az alkatrész valóban a helyére illik-e, és hogy a részletméretek összhangban vannak-e a fő méretekkel.
Egy alkatrészrajz készítésénél a méretezést célszerű lépésenként elvégezni:
Ezt a lépéssort a Szabásjegyzék és anyagnorma alfejezetben is használjuk majd, mert a rajzról készül a szabásjegyzék.
A rajz helyességét a gyártás előtt ellenőrizni kell.
Mit ellenőrzünk?
- Minden szükséges méret rajta van-e?
- A befoglaló méretek egyeznek-e a részletméretek összegével?
- A méretszámok a valóságos méretet mutatják-e, nem a rajzi
hosszt?
- A méretarány fel van-e tüntetve, és egyértelmű-e?
- A sugarak, átmérők, szögek, letörések jelölése szabályos-e?
- A méretvonalak és segédvonalak nem keresztezik-e feleslegesen a
kontúrt?
Ellenőrző becslés. Egy ajtótokoszlop teljes hossza 2100 mm, a zsanérok helye láncban: 250 + 800 + 800 + 250 = 2100 mm. A lánc összege egyezik a befoglaló mérettel, tehát a méretezés zárt. Ha 2050 mm jönne ki, valamelyik láncméret hibás. Az ilyen összhangot mindig számold ki.
A rajzokban a méretezési hibák gyakran okoznak anyagi kárt és időveszteséget. A leggyakoribbak:
1. hiba: Hiányzó méret. A rajzról lemarad egy furat
távolsága vagy egy letörés mérete; a gyártó nem tudja elkészíteni az
alkatrészt, vagy megkérdezi, ami megállítja a munkát.
Ok: a rajzoló a vetületet rajzolta le, de a méretezést nem
ellenőrizte.
Helyes gyakorlat: a rajzot a készítés után tételesen átnézni,
minden rajzi elemhez méretet rendelni.
2. hiba: Kétszer megadott, egymással ellentmondó
méret. Például a láncméretezés összege 1195 mm, a befoglaló
méret 1200 mm. A gyártó nem tudja, melyik mérvadó.
Ok: a méretezést utólag javították, de a részletméreteket nem
igazították hozzá.
Helyes gyakorlat: a befoglaló méretet mindig megadjuk; a
láncból a legkevésbé fontos tagot elhagyjuk, vagy zárójelben,
tájékoztató méretként írjuk (pl. (250)). Így minden méret egyszer van
megadva. Ha az összeg mégsem egyezik, javítsuk a rajzot.
3. hiba: A méretszám a rajzi hosszt mutatja, nem a
valóságot. Az 1:20 méretarányú vázlatról valaki 2100 mm helyett
105 mm-t ír be a gyártásba.
Ok: a rajzról lemért hosszt vette valós méretnek, vagy a
méretarányt figyelmen kívül hagyta.
Helyes gyakorlat: a méretszámokat mindig a tényleges méretből,
ne a rajzból való lemérésből származtassuk. A rajzról való lemérést csak
becslésre használjuk.
Egy kis műhelyben a gyakornok elkészített egy beépített szekrényajtó rajzát. A rajz fejlécében az 1:10 méretarány szerepelt, de a gyakornok a méretszámokhoz a rajzról lemért hosszakat írta. Az ajtó magassága a rajzon 190 mm volt, így 190 mm-t írt a méretszámhoz. A gépkezelő a rajz alapján 190 mm hosszú ajtólapot vágott. A helyszínen a szekrénybe a 190 mm-es ajtó természetesen nem illett.
A hiba kivizsgálásakor kiderült, hogy az ajtó valós mérete 1900 mm lett volna. A gyakornok a méretarányt nem vette figyelembe. A tanulság: a rajzot meg kell tanulni méretarányosan olvasni, de a méretszámok a valóságot tükrözik. A helyes megoldás az volt, hogy a rajzon 1900 mm-es méretszámot kellett volna írni, függetlenül attól, hogy a rajzi hossz 190 mm volt.
A válaszok a Megoldások elején találhatók.
1. feladat (A)
Írd át a következő valós méreteket 1:10 méretarányú rajzi méretekre:
1240 mm, 80 mm, 520 mm.
2. feladat (A)
Írd át a következő rajzi méreteket valós méretekre, ha a rajz M 1:5: 250
mm, 64 mm, 12 mm.
3. feladat (B)
Egy bútorelemet 1:20 méretarányban rajzolsz. A rajzon a hosszúság 95 mm.
Mekkora a valós hossz? Mekkora lenne a rajzi hossz 1:50
méretarányban?
4. feladat (B)
Egy polclap hossza 950 mm. A furatok helyét a bal éltől számítva így
adjuk meg: 100, 250, 250, 250, 100 mm (láncméretezés). Add meg
ugyanezeket a furathelyeket bázisméretezéssel! Rajzold le a méretvonalak
szöveges leírását!
5. feladat (C)
Egy rajzon a befoglaló méret 1800 mm, a láncméretek: 200, 600, 600, 200,
150. Ellenőrizd az összeget! Mi lehet a hiba oka, és mi a helyes
eljárás?
6. feladat (D)
Készíts rajzot egy 500 × 300 × 18 mm-es tömörfa asztalka tetőlapjáról. A
lap két sarkán 20 mm sugarú lekerekítést, a sarkoktól 60 mm-re 6 mm
átmérőjű furatot tervezz. A vastagság 18 mm. Írd le a rajzot: milyen
nézetet használsz, milyen méretarányt választasz (A4-es lapon), milyen
méreteket adsz meg (lánc- vagy bázisméretezéssel), és rajzold le az
ábraigényt szövegesen.
Önellenőrzés – válaszok
1. feladat megoldás
M 1:10 esetén a rajz hossza a valós hossz tizede. - 1240 mm / 10 = 124 mm - 80 mm / 10 = 8 mm - 520 mm / 10 = 52 mm
2. feladat megoldás
M 1:5 esetén a valós hossz a rajzi hossz ötszöröse. - 250 mm · 5 = 1250 mm - 64 mm · 5 = 320 mm - 12 mm · 5 = 60 mm
3. feladat megoldás
Adott: l_rajz = 95 mm, M = 20. Keresett: l_valós.
Ezután M 1:50 esetén:
Ellenőrzés: 1:20-as rajzon 95 mm, 1:50-es rajzon 0,4-szer akkora (38/95 = 0,4). 1900/50 = 38; 1900/20 = 95. A 95 és 38 aránya 2,5, ami 50/20 = 2,5. ∎
4. feladat megoldás
A láncméretezés: 100, 250, 250, 250, 100.
Bázisméretezéssel a bal éltől mért távolságok:
- Első furat: 100 mm
- Második: 100 + 250 = 350 mm
- Harmadik: 350 + 250 = 600 mm
- Negyedik: 600 + 250 = 850 mm
- Jobb él: 850 + 100 = 950 mm
A rajzon a bázisméretezés így néz ki: egy közös segédvonal a bal szélről, és onnan mért méretvonalak a furatokhoz: 100, 350, 600, 850, 950. A lánc összege , ez egyezik a polclap hosszával, tehát a méretezés zárt.
5. feladat megoldás
Adott: befoglaló méret 1800 mm, lánc összege mm. Eltérés: 1800 − 1750 = 50 mm. Tehát valamelyik láncméret 50 mm-rel rövidebb, mint kellene. A hibát úgy keressük, hogy megvizsgáljuk a rajzi elrendezést: például a 150 mm-es szakasz valójában 200 mm, vagy egy elem lemaradt. A helyes eljárás: a rajzot a befoglaló méretből kiindulva javítjuk, és a láncméretezést vagy a bázisméretezést összhangba hozzuk. A későbbi gyártás során a méretezést a Műszaki leírás, műveletterv, technológiai leírás és gyártási folyamatábra szerint dokumentáljuk.
6. feladat megoldás
Rajzterv:
- Termék: 500 × 300 × 18 mm-es tölgyfa asztallap.
- Nézet: elölnézet (felülnézet) mutatja a hosszt és szélességet;
oldalnézet vagy vékony metszet mutatja a 18 mm vastagságot.
- Méretarány: A4-es lapon M 1:2 megfelelő, mert az 500 mm valós hossz
250 mm-es rajzi hosszat jelent, a 300 mm-es szélesség 150 mm-t.
- Méretek: befoglaló 500 × 300 × 18; a két sarok lekerekítése R20; a
furatok Ø6, 60 mm-re a sarkoktól. A furatok helyét láncméretezéssel is
megadhatjuk: 60, 380, 60? Vagy bázisméretezéssel: 60, 440 a
furatokhoz.
- Ábraigény: a rajz fekete-fehér, a lekerekítések R20, a furatok Ø6, az
anyagjelölés tölgy.
- A gyártáshoz a rajzról szabásjegyzék készül: az asztallap mérete kész
méretben 500 × 300 × 18 mm, nyers méret 500 × 300 × 18 mm (vagy 502 ×
302 mm, ha ráhagyással dolgozunk – ezt a későbbi méretezési fejezet
pontosítja).
A méretarány a rajzon megjelenő hossz és a valóságos
hossz aránya. Kicsinyítésnél (1:2, 1:5, 1:10, 1:20, 1:50) a rajz kisebb,
nagyításnál (2:1, 5:1) nagyobb, mint a tárgy. A rajz hossza
kicsinyítésnél l_rajz = l_valós / M, nagyításnál
l_rajz = M · l_valós. A méretszámok mindig a
valóságos méretet adják meg, függetlenül a méretaránytól. A
méretmegadás elemei: méretvonal, méretsegédvonal, határolójel (nyíl vagy
ferde vonás), méretszám. A méretszámot mm-ben értjük, de a rajzon nem
írjuk ki az „mm”-t. A méretezést elvégezhetjük lánc-, bázis- vagy
koordináta-méretezéssel; a befoglaló és főméretek mindig a
legfontosabbak. A sugarat R, az átmérőt Ø, a szöget ° jellel jelöljük, a
letörést például 2 × 45° formában adjuk meg. A rajz méreteinek
összhangját mindig ellenőrizni kell, mert a hiányzó vagy ellentmondó
méret gyártási hibához vezet. Ezt a tudást a Síkmértani szerkesztések az asztalos
gyakorlatában, a Helyszíni felmérés, vázlatrajz
és építőipari rajzok olvasása és a Mérő- és
rajzolóeszközök, anyagkiosztás és előrajzolás alfejezetek használják
fel.
Felhasznált forrástípusok:
- MSZ EN ISO 128 sorozat – műszaki rajzok, vonalak és ábrázolási elvek
(a pontos kódok és kiadások ellenőrizendők).
- MSZ EN ISO 129 sorozat – méretmegadás elvei (ellenőrizendő).
- MSZ EN ISO 5455 – méretarányok (ellenőrizendő).
- MSZ EN ISO 7200 – rajzfej, címmező (ellenőrizendő).
- Faipari szakrajzi tankönyvek, szakképzési jegyzetek a rajzi
gyakorlatról.
Ellenőrizendő pontok:
- A faipari rajzokon használt méretarányok és a rajzi vonalvastagságok
pontos előírásai.
- A határolójelek (nyíl vagy ferde vonás) faipari szokásának egységes
használata a hazai és európai gyakorlatban.
- A rajzfej és a címmező pontos formája, tartalma a magyar szabvány
szerint.
- A tűrések és a furathelyek megadásának pontos jelölési módja a mai
faipari szabványokban.