6.2 Hazai és Európában gyakori tűlevelű fafajok

6.2.1 Bevezetés: miért épp fenyőt választunk?

A műhelyben sokszor ugyanaz a kérdés: „fenyőből csináljuk, de melyikből?” A válasz azon múlik, hogy a fa kint dolgozik-e (ablak, lépcső, kültéri burkolat), vagy bent (lambéria, bútorváz, díszléc), mekkora terhelést kap, és mennyire fontos a gyanta, a göcsösség vagy a felületkezelhetőség.

Ebben a fejezetben a hazai és Európában gyakran használt tűlevelű fafajokkal dolgozunk: lucfenyő, jegenyefenyő, erdei fenyő, vörösfenyő és duglászfenyő. A fajfelismerésnél a Fafajfelismerés: elsődleges és másodlagos meghatározók alfejezetben tanult jegyeket használjuk: szín, évgyűrűhatár, gyantajárat, szijács–geszt, illat, keménység, textúra.

Továbbvitt eredmény. A fenyőfajok itt megtanult tulajdonságait a fűrészáru-osztályozásnál (Fűrészáru fajtái, méretei és minőségi osztályozása) és a nyílászáróknál (Ablakok: rendeltetés, csoportosítás, méretmegadás és szerkezetek) újra elővesszük: ott azt kell eldönteni, hogy egy adott szabásjegyzék-tételhez melyik fenyő illik anyagminőségben, tartósságban és megmunkálhatóságban.

6.2.2 Szemléletes kép: négy fenyődeszka a gyalupadon

Tegyünk a gyalupadra négy, frissen gyalult deszkát (tájékoztató, jellemző kép):

  1. Lucfenyő: halvány sárgásfehér, az évgyűrűhatárokon vékony sötétebb sáv, apró, sok göcs, nagyon könnyű, a felülete selymes.
  2. Jegenyefenyő: szintén fehér, de a színe még inkább krémfehér, a göcsei kevésbé sötétek és gyakran egészséges, világos göcsök, gyantajáratok alig látszanak.
  3. Erdei fenyő: vörösesbarna geszt és széles, világos sárgás szijács, erős gyantaillat, jól látható gyantajáratok.
  4. Vörösfenyő: vörösesbarna, az évgyűrűhatárok élesek, a korai pászta világos, a késői pászta sötét; nehezebb, mint a luc, és nedvesen gyantásan illatos.

Ezután következik a pontos, műhelyben is használható leírás.

6.2.3 A tűlevelű faanyag közös jegyei és eltérései

Definíció. Tűlevelű fafajnak nevezzük a nyitvatermőkhöz tartozó fa- és cserjefajokat, amelyeknek többnyire tűleveleik vannak, fájukban pedig a lombos fák nagy részétől eltérően nincsenek vagy alig vannak nagy átmérőjű vízszállító edények. A vízszállítást vékony falú, hosszú sejtek, a tracheidák végzik.

Ez a felépítés adja azt a műhelyben jól érzékelhető tulajdonságot, hogy a fenyőfa általában könnyebb, puhább és rugalmasabb, mint a tölgy vagy bükk, és a felülete egyenletesen, „hosszú szálakban” gyalulható. A fenyőfajok egymástól viszont nagyon eltérnek abban, hogy mennyire gyantásak, milyen a szijács–geszt szerkezetük, mekkora a sűrűségük és milyen a tartósságuk.

Szabály. A fenyőfaj megnevezésekor mindig a pontos fajnevet használjuk a műhelyben, ne csak „fenyőt” mondjunk. A „fenyő” megnevezés nem azonosítja sem a sűrűséget, sem a tartósságot, sem az árat. A szabásjegyzékben és az ajánlatban tehát így szerepeljen: lucfenyő, erdei fenyő, vörösfenyő stb.

6.2.4 Lucfenyő

6.2.4.1 Felismerés

A lucfenyő (gyakori német neve a kereskedelemben: fichte) fája halvány sárgásfehér, a szijács és a geszt színe alig különbözik. Az évgyűrűk jól látszanak, mert a késői pászta keskeny, sötétebb sávot ad. A puhább korai pászta és a keményebb késői pászta váltakozása miatt a gyalult felületen enyhe hullámosság figyelhető meg.

A lucfenyőre jellemző a sok, kemény, sötét göcs, amely a száraz anyagban gyakran „kipottyan”, ha a göcs zsugorodása miatt meglazul. A gyantajáratok szabad szemmel alig láthatók, de a fa gyantás lehet, és a gyanta a felületen sárga cseppként vagy ragacsos foltként jelenik meg.

6.2.4.2 Tulajdonságok és felhasználás

A lucfenyő a legfontosabb szerkezeti fa a hazai és közép-európai asztalos- és építőiparban. Könnyű, jól szegezhető, csavarozható, jól ragasztható, jól gyalulható és jól pácolható, de a gyantát a felületkezelés előtt el kell távolítani.

Tájékoztató légszáraz sűrűsége körülbelül 400–500 kg/m³ a száradás utáni állapotban (ellenőrizendő szakkönyvi táblázat szerint). Ezért jó, ha könnyű szerkezet kell: bútorváz, ládakeret, falváz, lambéria, gerenda. A kemény göcsök miatt vágásnál a szerszámot jobban terheli, és a göcs környékén a fa hajlamos repedezni.

Gyakori felhasználás: beltéri lambéria, bútorváz, asztal- és szekrényalkatrészek, csomagolóanyag, építőipari fűrészáru, rétegelt lemez alapanyaga. Tömör, egy darabból készült lucfenyő kültéri ablakra kevésbé alkalmas (vetemedés, göcsök); a mai ablakgyártásban azonban elterjedt a rétegelt-ragasztott, hibamentesített lucfenyő vagy erdeifenyő profil (ellenőrizendő: gyártói adatlap), amely megfelelő kültéri felületkezelő rendszerrel tartós.

6.2.5 Jegenyefenyő

6.2.5.1 Felismerés

A jegenyefenyő fája a lucnál még egyenletesebb, krémfehér vagy halvány sárgásfehér. A szijács és a geszt nem különül el. Az évgyűrűk látszanak, de a késői pászta kevésbé éles. A legfontosabb felismerő jegy: a lucnál kevesebb, világosabb, „húsosabb” göcs; emellett a gyalult felületen a gyantajáratok hiánya miatt nincs annyi apró, sötét pont.

6.2.5.2 Tulajdonságok és felhasználás

A jegenyefenyő hasonlóan könnyű és puha, mint a luc, sűrűsége tájékoztatóan 400–500 kg/m³ (ellenőrizendő). A fa kevésbé gyantás, ezért sokkal hálásabb felületkezelni: a pácolás és a lakk egyenletesebb, a gyantafolt okozta elszíneződés ritkább.

Hátránya, hogy a fája hajlamos a göcs körüli szöveti elváltozásokra és a nedves állapotban való kékülésre, ezért gyorsan kell szárítani és jól szellőztetni. A lucnál gyakran kicsit puhább, ezért inkább belső szerkezetekhez, nem nagy kopásnak kitett felületekhez használjuk.

Gyakori felhasználás: beltéri lambéria, belső burkolatok, bútorváz, díszléc, redőny, zsalu, csomagolóanyag. Szerkezeti faanyagnak is használható, de általában a lucot jobban ismeri a piac.

6.2.6 Erdei fenyő

6.2.6.1 Felismerés: gesztes, gyantás

Az erdei fenyő a lucnál és a jegenyefenyőnél lényegesen jobban megmutatja a szijács–geszt elkülönülést. A geszt vörösesbarna, narancsos barna, idővel sötétedik; a szijács széles, halvány sárgásfehér. Ez az erős színkülönbség azonnal szembetűnő.

Az erdei fenyő erősen gyantás. A gyantajáratok a keresztmetszeten kis fehér pontokként, a hosszmetszeten vékony, sötét vonalakként látszanak. A fa frissen vágva erős, kellemes gyantaillatú. Az évgyűrűhatárok élesek: a korai pászta világos, a késői pászta vörösbarna sávot ad.

6.2.6.2 Tulajdonságok és felhasználás

Az erdei fenyő a lucnál nehezebb, keményebb és tartósabb, főleg a gesztje. A geszt természetes tartóssága jobb, mint a szijácsé, ezért kültéri használatra a gesztben gazdag, szinte szijácsmentes anyagot keressük. A széles szijács azonban kékülékre és rovarkárra hajlamos, ezért kültéren vegyi védelem vagy hőkezelés nélkül nem szabad szijácsos anyagot beépíteni.

A magas gyantatartalom miatt a szerszámokra gyanta rakódik, a csiszolópapír gyorsan eldugul, a felületkezelő anyag pedig foltosan köthet. Ezért erdei fenyőnél különösen fontos a gyantamentesítés.

Gyakori felhasználás: ablak- és ajtótok, beltéri és kültéri burkolat, bútor, lépcső, korlát, falburkolat, asztalosipari gyalult áru. Az ablakgyártásban hagyományosan a sűrű, gesztes, lassan nőtt erdei fenyőt használják, mert kellően merev és jól megmunkálható (a mai gyakorlatban a vörösfenyő és a tölgy mellett).

Fontos. Az erdei fenyőnél a szijács és a geszt zsugorodása eltérő, ezért a deszkák jobban hajlanak és csavarodnak, ha egy alkatrészben nagy szijács és nagy gesztfelület is van. Vágáskor a lehető legtöbb alkatrészt gesztből vagy szijácsból külön készítsük, és ne keverjük egy alkatrészen belül.

6.2.7 Vörösfenyő

6.2.7.1 Felismerés

A vörösfenyő az egyik legfontosabb tűlevelű fánk, amelynek színes, vörösesbarna gesztje és keskeny, világos szijácsa van. Az évgyűrűk nagyon élesek: a korai pászta világossárga, a késői pászta sötét vörösesbarna. A felülete durvább, mint a lucé, de a textúra erőteljes, dekoratív.

A fa gyantás, frissen fűrészelve markáns gyantaillatot áraszt. A gyantajáratok finomak, de a göcsök környékén gyakori a gyantafészek.

6.2.7.2 Tulajdonságok és felhasználás

A vörösfenyő a nálunk telepített fenyők közül a legkeményebb; gesztje mérsékelten tartós (ellenőrizendő: MSZ EN 350). Sűrűsége tájékoztatóan 550–600 kg/m³ (ellenőrizendő), tehát lényegesen nehezebb a lucnál. Kültéren, talajjal nem érintkező, jól kiszellőző szerkezetben (lépcső, burkolat, kerti bútor, erkélyburkolat) szerkezeti védelemmel jól bevált; talajjal érintkező elemhez (támfal, földbe állított oszlop) vegyi védelem vagy tartósabb fafaj (pl. akác) kell.

A vörösfenyő jól gyalulható, esztergályozható és marható, de a gyantája miatt a szerszámok könnyen ragacsosodnak, és a felületkezelés előtt szintén gyantamentesíteni kell. A nagyobb sűrűség miatt a szerszámok jobban terheltek, és a csiszolás is több időt vesz igénybe.

Gyakori felhasználás: kültéri és beltéri lépcső, kerti bútor, kerítés (talajtól elválasztva), erkélyburkolat, ablak és ajtó, hajópadló-szerű burkolat, díszlécek.

6.2.8 Duglászfenyő

6.2.8.1 Felismerés

A duglászfenyő (gyakran „amerikai duglászfenyő” vagy „oregon fenyő”) Közép-Európában telepített fafaj is. Fája vörösesbarna, de a vörösfenyőnél általában világosabb, rózsaszínes barna. Az évgyűrűhatárok szintén élesek, a korai pászta világos, a késői pászta sötét vörösesbarna sáv. A szijács keskeny, halvány sárgásfehér, a geszt színe jobban elválik. A fa gyantás, a gyantatartalom magas lehet.

6.2.8.2 Tulajdonságok és felhasználás

A duglászfenyő a vörösfenyőhöz hasonlóan kemény, gesztje mérsékelten tartós (ellenőrizendő: MSZ EN 350), sűrűsége tájékoztatóan 500–550 kg/m³ (ellenőrizendő). A fa jól szilárd, rugalmas, jól ragasztható és jól megmunkálható, de a kemény göcsök és a gyanta ugyanolyan gondot okozhat, mint az erdei fenyőnél.

A duglászfenyőt főleg kültéri szerkezetekhez, nyílászárókhoz, lépcsőkhöz és olyan helyekre használjuk, ahol nagyobb méretű, hosszú, egyenes, teherbíró faanyag kell. A kereskedelemben gyakran nagy méretű, válogatott, gesztes áruként kapható.

Figyelem. A duglászfenyő a magyar piacon gyakran importált anyag, ezért a pontos származás, minőség és tartósság a termékleírástól függ. Vásárláskor kérjük a gyártói/szállítói adatlapot vagy a fűrészáru minőségi osztályát.

6.2.9 Megmunkálhatóság: gyanta, göcsök, szerszámok

A fenyőfélék gépi és kézi megmunkálása általában könnyű, de három tényezőre figyelni kell:

  1. Gyanta. A luc, erdei fenyő, vörösfenyő és duglászfenyő gyantája ráragad a fűrészlapra, marószerszámra, gyalukésre és csiszolópapírra. A gyantás felületet oldószerrel vagy speciális tisztítószerrel lehet letisztítani; a szerszámok tisztítását a gépkönyv szerint, a gép áramtalanítva és a szerszám leállva végezzük.
  2. Göcsök. A göcs sűrűbb, keményebb, mint a környező fa, ezért a gyalulásnál és a marásnál a szerszám ugrálhat, a vágásél idő előtt tompul. A göcsös résznél az előtolást csökkentsük, és mindig éles szerszámot használjunk. Repedt, laza göcs esetén az alkatrészt vessük el, vagy a göcsöt távolítsuk el és javítsuk.
  3. Gyanta és nedvesség a felületkezelésnél. A gyantás fenyőfát festés, pácolás vagy lakkozás előtt gyantamentesíteni kell, mert a gyanta később átverhet a bevonaton, sárga foltot, ragadós felületet vagy tapadási hibát okozhat.

Recipe: gyantamentesítés tömör fenyőn

  1. Csiszold a felületet 120–150-es szemcsemérettel, a port távolítsd el.
  2. Válassz gyantamentesítő oldószert vagy tisztítószert, amelyet a gyártó fenyőre engedélyezett (ellenőrizd a termék műszaki adatlapját).
  3. Tiszta, oldószerálló ronggyal vidd fel a szert a gyantás foltokra és a göcsök környékére; dolgozz jól szellőztetett helyen, viselj oldószerálló kesztyűt és adott esetben légzésvédőt.
  4. Hagyd a szert megszáradni, majd ellenőrizd a felületet: ne maradjon ragadós minta.
  5. Ha a gyanta újra átüt, ismételd meg; a még folyós gyantát hegyes vésővel óvatosan, sekélyen vágd ki, és töltsd ki megfelelő fapasztával, a gyantamentesítést pedig külön végezd.
  6. A gyantamentesítés után végezd el a próbapácolást és a próbalakkozást egy rejtett felületen.

Tilos. A gyantás fát sűrűn, forró levegős pisztollyal hevíteni, mert a gyanta felolvad, mélyebbre hatol, és a felület gyakorlatilag tönkremegy. Ugyanígy tilos a gyantás csiszolatport forró fűrészlap vagy szikraforrás közelében hagyni: a finom fapor és a gyantás por éghető keveréket alkothat.

6.2.10 Nyílászárók, lépcsők, burkolatok: választási segédtáblázat

A táblázatban tájékoztató értékek szerepelnek. A tényleges kiválasztást a termék műszaki adatlapja, a fűrészáru-osztály és a beépítési hely igénye határozza meg.

Az alábbi oszlopdiagram a táblázat sűrűségtartományainak középértékét mutatja (tájékoztató, ellenőrizendő).

Tűlevelű fafajok tájékoztató légszáraz sűrűsége (középérték) - A választási táblázat tartományainak középértéke, u ≈ 12 %; a valós sűrűség a termőhelytől, a nedvességtartalomtól és az évgyűrűszélességtől is függ. Tájékoztató, szakkönyvi táblázatból ellenőrizendő.
Fafaj Sűrűség tájékoztató (kg/m³) Tartósság kültéren Fő felhasználás Megmunkálhatóság Megjegyzés
Lucfenyő 400–500 gyenge; csak védve beltéri szerkezet, lambéria, bútorváz könnyű, de göcsös gyakori, olcsó, jól pácolható
Jegenyefenyő 400–500 gyenge; csak védve beltéri burkolat, bútorváz, díszléc könnyű, kevés gyanta kevésbé gyantás, de puhább
Erdei fenyő 510–550 gesztje mérsékelten tartós; szijácsa nem tartós; talajérintkezésre nem ablak, ajtó, lépcső, burkolat jól dolgozható, gyantás gesztet válasszuk kültérre
Vörösfenyő 550–600 gesztje mérsékelten tartós; szijácsa nem tartós; talajérintkezésre nem kültéri lépcső, kerti bútor, kerítés, ablak keményebb, gyantás a geszt mérsékelten tartós (ellenőrizendő)
Duglászfenyő 500–550 gesztje mérsékelten tartós; szijácsa nem tartós; talajérintkezésre nem kültéri szerkezet, nyílászáró, lépcső kemény, gyantás gyakran import, ellenőrizendő adatok

Figyelem. A táblázat sűrűség- és tartóssági értékei szakkönyvi tartományok, nem pontos mérési adatok. A faanyag sűrűsége a termőhelytől, a szárítástól, az évgyűrűszélességtől és a nedvességtartalomtól is függ. Kültéri beépítésnél mindig kérdezd meg, hogy a szállítottanyag gesztaránya, nedvességtartalma és vegyi kezelése megfelel-e a beépítési osztálynak.

6.2.11 Választási döntés: ablak, lépcső, burkolat

Ha a feladat egy ablak, akkor az anyagnak egyenesnek, merevnek és jól profilmarhatónak kell lennie. A legjobb választás a lassan nőtt, gesztes erdei fenyő, a vörösfenyő vagy a duglászfenyő, mert ezek sűrűbbek és tartósabbak, mint a luc. Tömör luc tokot kültérre ne használj; rétegelt-ragasztott, hibamentesített luc profil megfelelő felületkezelő rendszerrel kültéren is bevált (ellenőrizendő: gyártói adatlap).

Ha a feladat egy lépcső, akkor a kopásnak, hajlításnak és a nedvességváltozásnak is ellen kell állnia. Itt a vörösfenyő és a duglászfenyő a legjobb fenyőválasztás, mert kemények; kültéri lépcsőnél a szerkezeti védelem és a talajtól való elválasztás elengedhetetlen (a geszt csak mérsékelten tartós, ellenőrizendő). Beltéri lépcsőnél az erdei fenyő is megfelel, ha sűrű gesztes anyagot választunk.

Ha a feladat beltéri burkolat (lambéria), akkor a könnyű, jól pácolható luc és a kevésbé gyantás jegenyefenyő a legkedveltebb. Ha kültéri burkolat kell (erkély, terasz), akkor a vörösfenyő vagy a duglászfenyő ajánlott, mert a luc és a szijácsos erdei fenyő hamar tönkremegy.

6.2.12 Valós életbeli alkalmazás: kültéri lépcsőfok reklamációja

Egy kivitelező egy kültéri lépcsőt rendelt. A rajzon a lépcsőfok „fenyő, gyalult, lakkozott” megnevezéssel szerepelt. Az asztalos a legolcsóbb lucfenyőből készítette el, és normál fára való lakkal vonta be. Két év után a fokok megvetemedtek, a lakkozás felpattogzott, a csapadék hatására a fa elszürkült és korhadni kezdett.

A hiba oka: a „fenyő” megnevezés nem volt egyértelmű, és a kültéri beépítéshez nem megfelelő fafajt választottak. A helyes gyakorlat: a rajzon és az ajánlatban pontosan meg kell nevezni a fafajt, és kültéri lépcsőhöz vörösfenyőt vagy duglászfenyőt kell használni; a fát gyantamentesíteni kell, és kültéri felületkezelő rendszert kell alkalmazni. Javítás: a fokok cseréje vörösfenyőre, a felület előkészítése és kültéri lazúr/lakk felhordása.

6.2.13 Önellenőrzés

  1. Melyik fenyőfajnak van éles, vörösesbarna gesztje és erős gyantaillata?
  2. Miért kell a gyantás fenyőt felületkezelés előtt gyantamentesíteni?
  3. Igaz-e, hogy a lucfenyő a legjobb választás kültéri lépcsőfokhoz?
  4. Milyen rajzi hibát jelent, ha a szabásjegyzékben csak „fenyő” szerepel?
  5. A jegenyefenyő miért kevésbé problémás a pácolásnál, mint a luc?
  6. Mire kell figyelni, ha erdei fenyőből készítesz kültéri tokot?

6.2.14 Feladatok

6.2.14.1 1. feladat (A)

Sorold fel a hazai és Európában gyakori tűlevelű fafajokat, és írd le, melyiknek különül el élesen a szijácsa és a gesztje.

6.2.14.2 2. feladat (A)

Számítsd ki egy lucfenyőből készült deszka tömegét, ha a mérete: hossz 2,0 m, szélesség 100 mm, vastagság 20 mm, és a légszáraz sűrűséget 450 kg/m³-nek vesszük. Ellenőrizd a nagyságrendet.

6.2.14.3 3. feladat (B)

Egy kültéri teraszburkolathoz két fafaj közül választasz: lucfenyő és vörösfenyő. A burkolat 12 m², a deszka vastagsága 20 mm. A luc ára mintaárként 450 000 Ft/m³, a vörösfenyő ára 650 000 Ft/m³. Számold ki a burkolathoz szükséges anyag térfogatát és anyagköltségét mindkét fafajjal, 10% hulladék-ráhagyással. Melyiket választod kültérre és miért?

6.2.14.4 4. feladat (B)

Rajzolj le szövegesen egy faablak-tok keresztmetszetet erdei fenyőből. Írd le, milyen rajzi nézetet használsz, milyen méreteket adsz meg, és milyen anyagjelölést alkalmaznál a szakrajzon. Cél: a gyakorlatban is használható tokprofil vázlat.

6.2.14.5 5. feladat (C)

Egy műhelyben az ablakgyártáshoz lucfenyőt használnak, de a kész tok két év után repedt és vetemedett. A vevő reklamál. Írd le, mi lehet a hiba oka, és milyen anyag- és technológiai módosításokat javasolsz a javításhoz és a megelőzéshez.

6.2.14.6 6. feladat (D)

Készíts gyantamentesítési eljárást egy vörösfenyő lépcsőfokhoz. Add meg: a szükséges anyagokat, védőeszközöket, a művelet lépéseit, az ellenőrzési pontokat és a dokumentálást. Térj ki arra, mi történik, ha a gyantát nem távolítod el a lakkozás előtt.

6.2.15 Megoldások

6.2.15.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Az erdei fenyő és a vörösfenyő gesztje vörösesbarna; a vörösfenyő illata markánsan gyantás, az erdei fenyő is gyantás. Mindkettőre jellemző, de a legélesebb geszt-szijács elkülönülést az erdei fenyőnél látjuk.
  2. A gyanta átüt a festék- és lakkfelületen, sárga vagy barnás foltot, ragadós, rosszul tapadó felületet okoz, és a bevonat idő előtt tönkre mehet.
  3. Hamis. A lucfenyő kültéren kevésbé tartós, puha és nagy zsugorodás-dagadású; kültéri lépcsőhöz vörösfenyő vagy duglászfenyő való.
  4. A „fenyő” megnevezés nem azonosítja a fafajt, ezért a sűrűséget, tartósságot, megmunkálhatóságot és az árat sem lehet pontosan megadni. A szabásjegyzékben konkrét fafajnevet kell írni.
  5. A jegenyefenyő kevésbé gyantás, ezért a pác és a lakk egyenletesebben szívódik be, és kevesebb gyantafolt okoz hibát.
  6. Kültéri tokhoz gesztben gazdag, szinte szijácsmentes erdei fenyőt használj; ellenőrizd a nedvességtartalmat, a gyantamentesítést és a kültéri felületkezelő rendszert; a szijácsos anyagot kerüld vagy kezeld megfelelően.

6.2.15.2 1. feladat megoldása

A fajok: lucfenyő, jegenyefenyő, erdei fenyő, vörösfenyő, duglászfenyő. Éles szijács–geszt elkülönülés az erdei fenyőnél a legszembetűnőbb: a szijács halvány sárgásfehér, a geszt vörösesbarna. Ezen kívül a vörösfenyőnél és a duglászfenyőnél is látható szijács–geszt különbség, de általában kisebb, mint az erdei fenyőnél (a vörösfenyőnél keskeny a szijács).

6.2.15.3 2. feladat megoldása

Adott: l=2,0ml = 2{,}0\,\text{m}, b=100mmb = 100\,\text{mm}, v=20mmv = 20\,\text{mm}, ρ=450kg/m3\rho = 450\,\text{kg/m}^3.
Keresett: mm.
Képlet: V=l⋅b⋅vV = l \cdot b \cdot v, majd m=ρ⋅Vm = \rho \cdot V.
Behelyettesítés:
V=2,0m⋅0,100m⋅0,020m=0,004m3.V = 2{,}0\,\text{m} \cdot 0{,}100\,\text{m} \cdot 0{,}020\,\text{m} = 0{,}004\,\text{m}^3.
m=450kg/m3⋅0,004m3=1,8kg.m = 450\,\text{kg/m}^3 \cdot 0{,}004\,\text{m}^3 = 1{,}8\,\text{kg}.
Ellenőrzés: egy 2 m hosszú, 10 cm széles, 2 cm vastag lucdeszka nagyjából 1,8 kg, ez reális.

6.2.15.4 3. feladat megoldása

A burkolat térfogata V=A⋅v=12m2⋅0,020m=0,24m3V = A \cdot v = 12\,\text{m}^2 \cdot 0{,}020\,\text{m} = 0{,}24\,\text{m}^3.
10% hulladék: Vössz=0,24⋅1,10=0,264m3V_{\text{össz}} = 0{,}24 \cdot 1{,}10 = 0{,}264\,\text{m}^3.
Luc költség: 0,264⋅450000=118800Ft0{,}264 \cdot 450\,000 = 118\,800\,\text{Ft}.
Vörösfenyő költség: 0,264⋅650000=171600Ft0{,}264 \cdot 650\,000 = 171\,600\,\text{Ft}.
Kültérre a vörösfenyőt választom, mert a lucnál tartósabb, keményebb, és a kültéri nedvességnek jobban ellenáll. A magasabb árat a hosszabb élettartam indokolja. Ellenőrzés: a vörösfenyő körülbelül 45%-kal drágább, de tartóssága sokkal jobb.

6.2.15.5 4. feladat megoldása

Rajzleírás: E vetületi rendben készítenék egy keresztmetszetet a tokprofilról. A rajzon a metszet a tokszerkezet szélességére merőleges, és a tok alsó kapcsolatát mutatja. A tokszár 78 mm mély (külső–belső irányban) és 80 mm magas, az ablakfejezet 78 mm-es profiljához igazodva (tájékoztató méretek). A belső oldalán a szárnyfogadó falc (kb. 58 × 20 mm, tájékoztató) látszik, amelyre az ablakszárny csukódik; a falc fenekén vízelvezető horony fut, ebből vízkivezető furatok vezetnek a külső oldalra. A cseppentő élt nem a tokra, hanem a szárny vízvetőjére tervezzük. Az anyagjelölés: erdei fenyő – a metszetben a faanyag sraffozását a szabványos faanyagjelölés szerint húzom. A gyantagöcsöt a rajzon nem jelölöm, de a megjegyzésben feltüntetem, hogy a tokhoz gesztes erdei fenyőt kell használni. A rajz méreteit mm-ben adom meg, a méretszám mögé mértékegységet nem írok. A rostirányt a tok hossztengelyében jelölöm.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Erdeifenyő alsó tokszár metszete: 78 mm mély, 80 mm magas tok, 58 × 20 mm-es falc, vízelvezető horony és kivezető furat; a cseppentő a szárny vízvetőjén.
Erdeifenyő alsó tokszár metszete (E vetület, sematikus): 78 × 80 mm-es tok, 58 × 20 mm-es szárnyfogadó falc, a falc fenekén vízelvezető horony és kivezető furat; a szárny és a vízvető vékony kétpont-vonallal. Méretek mm-ben, tájékoztató, a profilrendszer tervlapja szerint ellenőrizendő

6.2.15.6 5. feladat megoldása

A hiba lehetséges okai: a lucfenyő kültéri ablakra nem elég tartós, nagy a zsugorodás-dagadása, és a luc gyakran vetemedik, repedezik a nedvességváltozás hatására; továbbá a gyantás felületet nem gyantamentesítették, és esetleg nem megfelelő, kültéri beépítésre nem alkalmas lakkot használtak. Javítás: a tok anyagát cseréljük gesztes erdei fenyőre, vörösfenyőre vagy duglászfenyőre, vagy használjunk rétegelt-ragasztott, hibamentesített profilt; a szárny és a tok kapjon vízvetőt, cseppentőt. A fát szárítsuk a beépítési helynek megfelelő nedvességtartalomra (tájékoztató, ablaknál jellemzően 12–15%, ellenőrizendő). A felületkezelés előtt gyantamentesítsük, és használjunk kültéri, rugalmas, UV-álló lakkrendszert.

6.2.15.7 6. feladat megoldása

Cél: fenyő lépcsőfok gyantamentesítése lakkozás előtt.
Anyagok: gyantamentesítő oldószer (gyártóilag engedélyezett fenyőre), tiszta oldószerálló rongy, megfelelő védőeszköz.
Gépbiztonság / egészségvédelem: jól szellőztetett helyiség, oldószerálló kesztyű, védőszemüveg, szükség szerint légzésvédő. Nyílt láng és hőforrás tilos.

Lépések: 1. Csiszold a fokot 120–150-es csiszolóanyaggal; port távolítsd el. – Ellenőrzés: a felület tiszta, szálmentes. 2. Vigyél fel gyantamentesítőt a gyantás foltokra; használj tiszta rongyot. – Ellenőrzés: az anyag ne folyjon le, a folt teljesen benedvesedett. 3. Hagyd a szert megszáradni a gyártói adat szerint. – Ellenőrzés: a felület nem ragad. 4. Ha a gyanta újra átüt, ismételd meg; ha szükséges, sekélyen vágd ki a folyós gyantát, és töltsd ki fapassttal. – Ellenőrzés: nincs látható folyós gyanta. 5. Próbapácolj és próbalakkozz rejtett felületen. – Ellenőrzés: nincs gyantafolt, egyenletes a felület. 6. Dokumentáld a műveletet a munkalapon: anyag, rétegszám, száradási idő, észrevétel. – Ellenőrzés: aláírt, dátummal ellátott munkalap.

Ha a gyantát nem távolítod el, a lakk nem tapad, a gyanta átüt a bevonaton, sárga foltokat és ragacsos felületet okoz. A lépcső így idő előtt felületi hibás lesz, és újra kell csiszolni.

6.2.16 Rövid összefoglaló

A hazai és európai tűlevelű fafajok közül a lucfenyő és a jegenyefenyő világos, könnyű, puha; beltéri szerkezetre, lambériára és bútorvázra való. Jellemzőjük a sok, kemény göcs, a lucnál erősebb, a jegenyefenyőnél kisebb gyantatartalom. Az erdei fenyő szijácsa világos, gesztje vörösesbarna, erősen gyantás; a gesztje kültéren is jó tartósságú, ezért ablakhoz, ajtóhoz, kültéri burkolathoz és lépcsőhöz a gesztben gazdag anyagot használjuk. A vörösfenyő és a duglászfenyő a legkeményebb telepített tűlevelű anyagok közé tartozik, gesztjük mérsékelten tartós (ellenőrizendő); talajjal nem érintkező kültéri szerkezethez, lépcsőhöz, kerti bútorhoz szerkezeti védelemmel használhatók. Minden gyantás fenyőfajnál gyantamentesítést kell végezni a felületkezelés előtt, mert a gyanta átüthet a pácon és a lakkon. A szabásjegyzékben és az ajánlatban mindig a pontos fafajnevet tüntesd fel, ne csak „fenyőt”.

Továbbvitt eredmény. A fenyőfajok itt megtanult tulajdonságait a fűrészáru-osztályozásnál (Fűrészáru fajtái, méretei és minőségi osztályozása) arra használjuk, hogy az anyagnorma és a szabásjegyzék szerint a megfelelő fenyőt rendeljük; nyílászáróknál (Ablakok: rendeltetés, csoportosítás, méretmegadás és szerkezetek) pedig az ablak- és ajtótok anyagválasztásában térünk vissza rá.

6.2.17 Források és ellenőrzési hiányok