6.1 Fafajfelismerés: elsődleges és másodlagos meghatározók

6.1.1 Motiváció: miért kell ezt tanulnom?

Az asztalosműhelyben gyakori helyzet, hogy egy deszka, egy bútoralkatrész vagy egy beépített elem anyaga ismeretlen. Lehet leselejtezett, jelöletlen vagy vegyes tételből származó fűrészáru. A fafaj meghatározása nem elméleti játék: befolyásolja a megmunkálás módját, a ragasztást, a felületkezelést, a vasalatok rögzítését, a kinti beépítés tartósságát és az árat is. Ha például egy fehér, puha deszkát hárs helyett nyárnak nézünk, a pácolás vagy a marás másképp sikerül, mint vártuk.

A fafajfelismerés tehát gyakorlati szűrő: gyors, nagyítós vizsgálattal eldönthetjük, milyen anyaggal dolgozunk. A pontos fafajmeghatározás a Hazai kemény lombos fafajok és a Hazai és Európában gyakori tűlevelű fafajok alfejezetekben részletezett tulajdonságok alapja.

6.1.2 Szemléletes kép: mit látunk a bütüfelületen?

Képzeljünk el egy kb. 20 mm vastag, 50 mm széles tölgydarabot, amelynek a végét bütüfelületnek nevezzük – ez a rostokra merőleges metszet. Éles késsel simára vágva, 10-szeres nagyítóval nézve az alábbiakat látjuk:

Ez a kép rögtön elválasztja a tölgyet egy szórt likacsú bükkfától, ahol az edények kicsik és nem alkotnak gyűrűt.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Tölgy, bükk és erdeifenyő bütüfelülete nagyítva: évgyűrűhatár, korai és kései pászta, edények, bélsugarak, gyantajáratok.
Tölgy, bükk és erdeifenyő bütüfelülete nagyítva (sematikus vonalrajz): a tölgy korai pásztájában nagy edények gyűrűje és széles bélsugarak, a bükkön apró, egyenletesen szórt pórusok, az erdeifenyőn edények nélkül sötét kései pászta és gyantajáratok

A rajzon balra a tölgy kb. 60 mm-es bütüköre látható: négy évgyűrű, mindegyik korai pásztájában a nagy edények gyűrűje, a sötétebb kései pászta és a bélből kifutó széles bélsugarak. Mellette összehasonlításként a bükk (szórt, apró pórusok, elmosódó évgyűrűhatár) és az erdeifenyő (edények nincsenek, a kései pásztában gyantajáratok) bütükivágata áll. A HTML-változatban nagyítólencsével vizsgálhatod a részleteket.

A határozás nem egyenes lépéssor, hanem elágazik: először azt döntjük el, vannak-e edények (lombos vagy tűlevelű), és innen más-más kérdés következik.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Elágazó fafaj-határozókulcs: edények nincsenek – tűlevelű (gyantajárat nincs: jegenyefenyő; van: színes geszttel erdeifenyő, anélkül lucfenyő); edények vannak – lombos (gyűrűs: tölgy, kőris, akác; félgyűrűs: dió, cseresznye; szórt: bükk, gyertyán, juhar, hárs, nyár).
A fafaj-határozás elágazó menete a bütüfelületen: tűlevelű ágon a gyantajárat és a színes geszt, lombos ágon az edények elrendeződése (gyűrűs, félgyűrűs, szórt likacsú), majd a bélsugár és a geszt színe dönt

6.1.3 Definíciók és szabályok

Definíció. A makroszkopikus fafajfelismerés a faanyag szabad szemmel vagy legfeljebb 10–20-szoros nagyítóval látható szerkezeti jegyei alapján történő azonosítás. Nem igényel mikroszkópos vizsgálatot, ezért a műhelyben vagy a telepítés helyszínén is alkalmazható.

Definíció. A három fő metszeti irány: - bütüfelület – a rostokra merőleges metszet, a fafajfelismerés legfontosabb felülete; - sugármetszet – a bélsugáron átmenő, a törzs tengelyével párhuzamos metszet; - húrmetszet – az évgyűrűket érintő, a bütüre merőleges, de a sugártól eltérő metszet.

Mindhárom metszet más-más rajzolatot ad, de a fafaj azonosításához általában a bütüfelületet vizsgáljuk először, mert ott látszanak a primer (elsődleges) meghatározók.

Definíció. Elsődleges meghatározók: azok a szövettani jegyek, amelyeket a bütüfelületen, nagyítóval, szinte mindig megbízhatóan látunk. Ilyenek:

Definíció. Másodlagos meghatározók: olyan kiegészítő tulajdonságok, amelyek erősítik vagy pontosítják az azonosítást, de önmagukban félrevezetők lehetnek, mert fafajon belül is változnak. Ilyenek: szín, illat, sűrűség, keménység, fény, rajzolat.

Szabály. Fafajt csak több bélyeg együttes megléte alapján határozunk. Egyetlen tulajdonság (pl. a szín) nem elegendő. Mindig a bütüfelület szerkezetéből indulunk ki, és csak utána vesszük figyelembe a színt, illatot, keménységet.

Szabály. A fafaj nevét a hazai szaknyelv szerint használjuk, és a vizsgálat körülményeit (nedvesség, metszet iránya, friss vagy öreg felület) dokumentáljuk, mert a szín és az illat változhat.

6.1.4 Elsődleges meghatározók részletesen

6.1.4.1 Tűlevelű, gyűrűs likacsú vagy szórt likacsú?

A legelső lépés annak eldöntése, hogy a fa tűlevelű vagy lombos. A tűlevelűek bütüfelületén nincsenek valódi edények; helyettük keskeny, sűrűn álló tracheidák vannak, amelyek szabad szemmel nem láthatók. A lombos fák bütüjén az edények lyukakként jelennek meg. Ez a különbség a legbiztosabb kiindulópont.

A lombos fák további csoportjai:

Megjegyzés. A gyűrűs és szórt likacsú megkülönböztetés a fafajfelismerés legerősebb lépése. A tölgy és a bükk könnyen elválasztható: a tölgy bütüjén a nagy edények gyűrűje azonnal feltűnik, a bükkén apró, egyenletes pórusok vannak.

6.1.4.2 Geszt–szijács, évgyűrűhatár, pászta

A geszt a törzs belső, már elhalt része, amely gyakran sötétebb és tartósabb. A szijács a külső, világosabb, élő rész, amely vizet szállít. Nem minden fafaj gesztes: a bükk és a hárs éretlen, színes geszt nélküli fafaj, ezért náluk a színbeli különbség nem használható. A geszt–szijács határ a bütün sokszor szabálytalan vonal.

Az évgyűrűhatár a növekedési időszakok határa. A gyorsan nőtt, tág pásztájú fáknál jól látható; a lassan nőtt, egyenletes szövetű fáknál elmosódhat. A korai pászta világosabb, lazább, a kései pászta sötétebb, tömörebb. A pászta aránya és élessége fafajonként eltérő, de a termőhely is befolyásolja.

6.1.4.3 Bélsugarak és gyantajáratok

A bélsugarak a bélből induló, sugárirányú sejtsorok. A bütüfelületen vonalként, a sugármetszeten tükörfoltként, a húrmetszeten rövid, ferde vonalként látszanak. A tölgy bélsugarai szélesek és fényesek, szabad szemmel is könnyen észrevehetők; a bükk bélsugarai keskenyebbek, de nagyítóval szintén láthatók. A fenyőknél a bélsugarak általában finomak, kevésbé feltűnők.

A gyantajáratok csak egyes tűlevelűekben vannak. Az erdeifenyőben és a lucfenyőben a bütün apró, világos pontokként jelennek meg, gyakran a kései pászta közelében. A jegenyefenyőben és a tiszafában nincsenek valódi gyantajáratok, ezért ezeknél a fajoknál a gyantapont hiánya fontos negatív bélyeg. A gyantajáratok nem tévesztendők össze a lombos fák edényeivel: a gyantajáratok sokkal kisebbek, és nincs körülöttük pásztafüggő mintázat.

6.1.5 Másodlagos meghatározók

A másodlagos bélyegek a gyors, megerősítő azonosítást szolgálják.

Megjegyzés. A másodlagos bélyegek akkor hasznosak, ha a bütüfelületi szerkezet nem egyértelmű. Például a luc és a jegenyefenyő elkülönítésénél a gyantajárat megléte/hiánya az elsődleges bélyeg, a friss vágás illata és a színárnyalat csak kiegészítés.

6.1.6 Számítás: sűrűség és évgyűrűszélesség mint felismerési segédlet

A sűrűség másodlagos meghatározó, de gyors becsléssel segíthet a fafajcsoport kiválasztásában.

Számítás. Adott: próbatest mérete 20mm×20mm×20mm20\,\text{mm} \times 20\,\text{mm} \times 20\,\text{mm}, tömege m=7,2gm = 7{,}2\,\text{g}, nedvességtartalom u≈12%u \approx 12\,\% (légszáraz, tájékoztató). Keresett: sűrűség ρ12\rho_{12}. Képlet: ρ=mV\rho = \frac{m}{V}, ahol V=20mm⋅20mm⋅20mm=8000mm3=8cm3V = 20\,\text{mm} \cdot 20\,\text{mm} \cdot 20\,\text{mm} = 8000\,\text{mm}^3 = 8\,\text{cm}^3. Behelyettesítve: ρ=7,2g8cm3=0,9g/cm3=900kg/m3\rho = \frac{7{,}2\,\text{g}}{8\,\text{cm}^3} = 0{,}9\,\text{g/cm}^3 = 900\,\text{kg/m}^3. Ellenőrzés: a 900 kg/m³ körüli sűrűség kemény lombosra utal, pl. gyertyánra vagy akácra; a tölgy légszáraz sűrűsége jellemzően 650–760 kg/m³, a lucé 430–470 kg/m³ (tájékoztató tartományok, ellenőrizendő: szakkönyvi táblázat). A próbatest tehát nagy valószínűséggel nem luc, nem is tölgy, hanem annál nehezebb fa.

Számítás. Adott: bütüfelületen 30mm30\,\text{mm} hosszon 2525 évgyűrűhatár számolható. Keresett: átlagos évgyűrűszélesség. Képlet: b¯gyűrű=ln=30mm25=1,2mm\overline{b}_{\text{gyűrű}} = \frac{l}{n} = \frac{30\,\text{mm}}{25} = 1{,}2\,\text{mm}. Ellenőrzés: a szűk, kb. 1,2 mm-es évgyűrű lassú növekedésre utal, ami általában sűrűbb, keményebb fát jelent. Ez a bélyeg önmagában nem fafajazonosító, de a luc és az erdeifenyő elkülönítésénél az erdeifenyő gyakran szélesebb, sötétebb kései pásztájú; a pontos azonosításhoz a gyantajáratok elrendeződését is meg kell nézni.

6.1.7 A bütüfelület előkészítése és a nagyító használata

A helyes felismeréshez tiszta, roncsolásmentes bütüfelület kell. A tompa fűrész vagy a gyalu szálakat tép, a pórusokat eltömi, így a kép hamis lesz.

Eljárás – a bütüfelület előkészítése: 1. Válassz a darab végéből egy kb. 10–20 mm hosszú, tiszta szakaszt, repedés és korhadás nélkül. 2. Tiszta, éles metszőkéssel (lehetőleg egyenes élű, nem ívelt) vágj le vékony szeletet a bütüből. A kést a rostokra merőlegesen, a testtől elfelé irányítva vezesd. 3. Ha a vágás nem sima, ne csiszold azonnal: először ismételj egy vékonyabb késes vágást, mert a csiszolószemcse eldörzsöli a pórusokat. 4. A felületről puha kefével vagy száraz ruhával távolítsd el a port; nedves áttörlést ne használj, mert a víz megduzzasztja a sejteket és elmoshatja a finom bélyegeket. 5. Tartsd a bütüt erős, szórt fényben, lehetőleg természetes fénynél, és nézd 10–20-szoros nagyítóval. A nagyítót lassan közelítsd a felületre, hogy a pórusok és bélsugarak élesek legyenek. 6. A megfigyelést azonnal rögzítsd: tűlevelű/lombos, edények elrendeződése, bélsugarak, szín, friss illat, keménység.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Bütü-előkészítés: befogott darab, metszőkés a testtől elfelé, hibásan csiszolt eltömött bütü, kefés portalanítás, és vizsgálat 10–20-szoros nagyítóval szórt fényben.
A bütüfelület előkészítése öt lépésben: a darab befogása, vágás metszőkéssel a testtől elfelé (a másik kéz a kés útján kívül), hibásan csiszolt, eltömött pórusú bütü, portalanítás puha kefével, vizsgálat 10–20× nagyítóval szórt, oldalsó fényben

Figyelem. A mintát mindig fogd be (satuba vagy befogópadra), a fogó kezed soha ne legyen a vágás irányában. Az éles kés vágásirányát mindig a testtől elfelé válaszd. A fogó kézen vágásbiztos kesztyű (pl. EN 388 szerinti vágásvédelmi szint – ellenőrizendő), a vágáshoz védőszemüveg kell. Pengecserés kést csak rögzített pengével használj; a letört pengét fedett tartóba gyűjtsd. A vágóeszköz használata előtt ellenőrizd, hogy a penge ép, a nyél pedig rögzített.

6.1.8 Határozókulcs lépésenként

Az alábbi egyszerű kulcs a leggyakoribb hazai fafajokhoz vezet. A lépéseket mindig a bütüfelületen kezdjük, majd kiegészítjük a másodlagos bélyegekkel. A felsorolt fafajnevek a Hazai és Európában gyakori tűlevelű fafajok, Hazai kemény lombos fafajok és Lágy lombos és gyümölcsfák alfejezetekben kapnak részletes leírást.

Határozókulcs (szöveges, tájékoztató): 1. A bütüfelületen nincsenek valódi edények, a fa tűlevelű. → 2
A bütüfelületen edények (pórusok) láthatók, a fa lombos. → 4 2. Gyantajáratok apró, világos pontokként láthatók. → 3
Gyantajáratok nem láthatók, a fa gyakran egyenletesen finom szövetű. → jegenyefenyő (a lucnál gyengébb illat, nincs gyantapont) 3. Gesztje vöröses-barnás, a gyantajáratok szabad szemmel is látható, számos pontok, a kései pászta sötét, éles. → erdeifenyő
Geszt nem különül el, a gyantajáratok kicsik, ritkák (nagyítóval látszanak), a szín sárgásfehér, a fa puha. → lucfenyő 4. A korai pásztában nagy edények gyűrűje látható, a pászta élesen elválik. → 5
Az edények kicsik, egyenletesen szórtak, nincs feltűnő gyűrű. → 6
A korai pászta edényei nagyobbak, de a gyűrű nem olyan éles, mint a tölgynél. → félgyűrűs likacsú, pl. dió, cseresznye 5. A bélsugarak szélesek, fényesek, szabad szemmel is jól láthatók; a geszt sárgásbarna–világosbarna, a fa kemény. → tölgy
A bélsugarak keskenyebbek, a bütüfelület inkább pontozott; a geszt világosbarna, a frissen vágott felület szaga jellegzetes. → kőris
A geszt zöldessárga, nagyon kemény, a korai pászta edényei tilliszekkel eltömődtek. → akác
A kései pásztában hullámos edénysávok láthatók. → szil 6. A bélsugarak szélesek, szabad szemmel láthatók, a szín rózsaszínes-fehér; a fa kemény, gyakran álgesztes lehet. → bükk
A bélsugarak finomak, a szín szürkésfehér, a fa nagyon kemény, az évgyűrűhatár hullámos. → gyertyán
A bélsugarak alig láthatók, a fa puha, fehér vagy sárgásfehér; az évgyűrűhatár gyakran elmosódott. → 7
A bélsugarak nagyítóval közepesen láthatók; a fa közepesen kemény, a rajzolat finom. → juhar 7. A frissen vágott felületnek nincs jellegzetes illata, a kéreg alatti rész enyhén szürkés; a fa nagyon könnyű. → nyár
A friss vágás enyhén édeskés, a fa könnyű, de a színe sárgás; a bütüfelület zsíros tapintású lehet. → hárs

Megjegyzés. A határozókulcs a leggyakoribb fajokat különíti el; a jellemzők tájékoztatóak (ellenőrizendő: szakkönyvi határozó); a teljes azonosításhoz a fafajok alfejezeteit és a helyi mintagyűjteményt használjuk.

6.1.9 Technológiai lap: gyakorló mintakészlet összeállítása és bütüfelület előkészítése

Technológiai lap.
Cél: olyan névvel ellátott, tiszta bütüfelületű mintasorozat készítése, amely a későbbi fafajfelismerés gyakorlásához referenciaként szolgál.
Anyagok: 6–8 ismert fafaj (pl. luc, erdeifenyő, tölgy, bükk, kőris, gyertyán, nyár, hárs) egyenként kb. 30 mm × 30 mm × 30 mm-es darabjai; címke vagy vízálló toll.
Szerszámok: éles metszőkés, nagyító (10–20×), derékszög, acél vonalzó, puha kefe, tárolódoboz, munkanapló.
Egyéni védőeszközök: a fogó kézen vágásbiztos kesztyű (ellenőrizendő: EN 388 szint), a vágáshoz védőszemüveg; a pormentes munkához szükség esetén FFP porálarc. A mintát mindig befogva vágd.
Műveleti lépések: 1. Minden mintadarabon jelöld meg a rostirányt és a fafaj feltételezett nevét – ellenőrzés: a jelölés olvasható, nem téveszthető. 2. Vágj le a bütüről vékony, friss felületet a fent leírt késsel – ellenőrzés: a felület sima, nem szálkás, a pórusok nyitottak. 3. Tisztítsd meg a felületet puha kefével – ellenőrzés: nincs por vagy forgács a pórusokban. 4. Vizsgáld meg nagyítóval, és írd be a munkanaplóba az elsődleges bélyegeket: tűlevelű/lombos, edények/gyantajáratok, bélsugarak – ellenőrzés: minden sor ki van töltve, a megfigyelés a metszet irányát is tartalmazza. 5. Rögzítsd a másodlagos bélyegeket: szín friss vágáson, illat, becsült sűrűség/keménység – ellenőrzés: a becsült és a mért érték külön van jelölve. 6. Helyezd a mintákat külön rekeszes dobozba, a bütüfelületet ne dörzsölje más darab – ellenőrzés: a minták nem mozdulnak el, a címkék láthatók. 7. Dokumentáld a mintakészlet tartalmát a munkanaplóban: fafajnév, minta darabszáma, nedvesség állapota, a vizsgálat dátuma – ellenőrzés: a lista és a doboz tartalma egyezik. 8. Ha bizonytalan a faj, tedd külön csoportba, és hasonlítsd össze a Hazai és Európában gyakori tűlevelű fafajok, Hazai kemény lombos fafajok és Lágy lombos és gyümölcsfák alfejezetek leírásával – ellenőrzés: a bizonytalan minta nem kerül tévesen a névvel ellátott referenciák közé.

6.1.10 Minőségellenőrzés

A fafajfelismerés minősége azon múlik, hogy a metszet tiszta-e, a vizsgálat lépései következetesek-e, és a megfigyeléseket dokumentáltuk-e.

Ellenőrzési szempontok: - A bütüfelület sima, a pórusok és bélsugarak jól látszanak, nincs csiszolási por vagy tépett rost. - A nagyító nagyítása 10–20×, a felület megvilágítása egyenletes. - A határozókulcs minden lépésénél egyértelmű válasz van; a bizonytalan döntést jelöljük. - A másodlagos bélyegeket friss vágáson ellenőrizzük, és a sűrűséget mért adatból, nem csak „kézbe vettem” alapján becsüljük. - A gyakorló mintakészlet minden darabja névvel ellátott, és a bütüfelület nem sérült.

Ha eltérés van – például a minta poros, a metszet tompa, a határozókulcs ellentmondásos – a vizsgálatot megismételjük új vágással, nem erőltetjük a korábbi döntést.

6.1.11 Tipikus hibák és okaik

  1. Tompa késsel vagy fűrésszel készített bütü. A szálak eltömik az edényeket, a felület „gyűrött” lesz, és a gyűrűs likacsú fa is szórtnak tűnhet. Helyes gyakorlat: mindig friss, éles késes vágás, szükség esetén vékony szelet levétele.
  2. Csak a színre hagyatkozás. A tölgy sötét gesztje hasonlíthat a dióhoz, a luc megsárgulhat, a bükk álgesztje vörösesbarna foltokat mutathat. Helyes gyakorlat: a bütüfelületi szerkezetből indulunk ki, a színt csak kiegészítésként használjuk.
  3. A nagyító kihagyása. A hárs és a nyár, illetve a luc és a jegenyefenyő között csak apró bélyegek döntenek, amelyek szabad szemmel nem mindig látszanak. Helyes gyakorlat: mindig 10–20×-os nagyítót használjunk.
  4. Gyantajárat és edény összetévesztése. A tűlevelűek gyantapontjai hasonlíthatnak apró pórusokhoz. Helyes gyakorlat: a gyantajáratok nem alkotnak pásztafüggő gyűrűt, és a fa tűlevelű jellegét a tracheidák finom szerkezete is jelzi.
  5. A minták keveredése dokumentálás nélkül. A tanuló megnézi a bütüt, de nem írja fel, melyik darabot vizsgálta; később a referenciakészlet megbízhatatlanná válik. Helyes gyakorlat: minden minta azonosítója a darabon és a naplóban is szerepel.

6.1.12 Valós életbeli alkalmazás

Egy kis asztalosműhelybe vegyes, jelöletlen bontott fűrészáru érkezett. A tulajdonos egy sötét, kemény darabról azt feltételezte, hogy tölgy, és abból akart készíteni egy kültéri küszöböt. A munkatársa, miután éles késsel levágta a bütüt, nagyítóval megnézte: a nagy edények gyűrűje hiányzott, helyette apró, egyenletes pórusok és keskeny bélsugarak látszottak, a frissen vágott felület sűrű, fehér. A fa bükknek bizonyult. A bükk kültéren, talajközelben nem tartós, ezért a küszöbhöz nem lett volna megfelelő. A felismerés megelőzte a hibás beépítést: a darabot beltéri munkalapnak félretették, a küszöböt pedig tartósabb, tölgy anyagból készítették.

6.1.13 Önellenőrzés

  1. Mi a bütüfelület, és miért ez a fafajfelismerés elsődleges felülete?
  2. Sorold fel a három fő metszeti irányt, és mondd meg, melyiken látszanak a bélsugarak tükörfoltként.
  3. Igaz vagy hamis? A gyantajáratok megléte a tűlevelűek minden fajánál megfigyelhető. Indokold!
  4. Melyik két fafajt téveszthetjük össze leggyakrabban a fehér szín miatt? Milyen bütüjellel választhatók szét?
  5. Egy bütüfelületen a korai pásztában nagy, gyűrűs edényeket látsz, a bélsugarak szélesek és fényesek. Melyik fafajcsoportba tartozik, és melyik hazai fafajra utal?
  6. Miért nem elég a fafajfelismeréshez a szín?

6.1.14 Feladatok

1. feladat (A). Határozd meg a következő fogalmakat: bütüfelület, elsődleges meghatározó, geszt, szijács.

2. feladat (A). Sorold fel a tűlevelű, a gyűrűs likacsú és a szórt likacsú fák egy-egy jellemző bütüfelületi bélyegét, és mindegyik csoporthoz írj egy hazai példafajt.

3. feladat (B). Egy próbatest mérete 25mm×25mm×25mm25\,\text{mm} \times 25\,\text{mm} \times 25\,\text{mm}, tömege 9,8g9{,}8\,\text{g}. Számítsd ki a sűrűséget kg/m3\text{kg/m}^3-ben, és döntsd el, melyik fafajcsoportra utalhat: puha fenyő, közepes lombos vagy nehéz lombos? A számítás lépéseit írd le.

4. feladat (B). Adott egy bütüfelület leírása: „A korai pásztában nagy pórusok alkotnak gyűrűt, a bélsugarak keskenyek, színük világosbarna, a friss vágás szaga jellegzetes.” Melyik hazai fafaj jöhet szóba, és miért nem tölgy? A határozókulcs lépéseit alkalmazva indokold.

5. feladat (C). Egy tanuló a következő megfigyelést írta: „A fa tűlevelű, nincsenek edények, gyantajáratok nincsenek, a szín sárgásfehér, a fa nagyon könnyű.” Melyik fafaj lehet, és milyen további bélyeget ellenőriznél a lucfenyőtől való biztos elkülönítéshez? Fogalmazd meg a határozókulcsban használt döntési pontokat.

6. feladat (D). Készíts egy egyszerű gyakorló mintakészletet öt ismert fafajból (pl. luc, erdeifenyő, tölgy, bükk, nyár). A technológiai lap alapján írd le a bütüfelület előkészítésének lépéseit, és töltsd ki a munkanapló táblázatát a következő oszlopokkal: minta jele, fafajnév, tűlevelű/lombos, edények/gyantajáratok, bélsugarak, szín, megjegyzés. A mintadarabok mérete 30mm×30mm×30mm30\,\text{mm} \times 30\,\text{mm} \times 30\,\text{mm}.

6.1.15 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok 1. A bütüfelület a rostokra merőleges metszet; ott látszanak a legtöbb szerkezeti bélyeg (edények, bélsugarak, pászták), ezért ez a felismerés kiindulópontja. 2. Bütü-, sugár- és húrmetszet. A bélsugarak tükörfoltja a sugármetszeten jelenik meg. 3. Hamis. A gyantajáratok csak egyes tűlevelűekben vannak (pl. luc, erdeifenyő); a jegenyefenyőben tipikusan hiányoznak. 4. A nyár és a hárs. A hárs bütüje egyenletes, finom, nagyítóval jól látható keskeny bélsugarakkal, a fa egyenletesen sárgásfehér, a friss vágás enyhén édeskés illatú; a nyáré lazább, gyakran gyapjas vágású, szürkésfehér, a frissen vágott nedves nyár illata kellemetlen lehet, a geszt (ha van) barnás (ellenőrizendő: határozó). 5. Gyűrűs likacsú, a széles bélsugarak miatt tölgy. 6. A szín fafajon belül is változik a termőhely, a kor, az oxidáció miatt; csak kiegészítő bélyeg lehet, a szerkezeti jegyekkel együtt.

1. feladat (A).
Bütüfelület: a rostokra merőleges metszet. Elsődleges meghatározó: a bütüfelületen látható szövettani bélyeg (pl. edények, bélsugarak, gyantajáratok). Geszt: a törzs belső, elhalt, gyakran sötétebb része. Szijács: a törzs külső, élő, világosabb része. ∎

2. feladat (A).
Tűlevelű: nincsenek valódi edények; gyantajáratok lehetnek; példa: lucfenyő. Gyűrűs likacsú: a korai pásztában nagy edények gyűrűje; példa: tölgy. Szórt likacsú: apró, egyenletesen eloszló edények; példa: bükk. ∎

3. feladat (B).
Adott: a=25mma = 25\,\text{mm}, m=9,8gm = 9{,}8\,\text{g}.
Keresett: ρ\rho.
V=25mm⋅25mm⋅25mm=15625mm3=15,625cm3V = 25\,\text{mm} \cdot 25\,\text{mm} \cdot 25\,\text{mm} = 15\,625\,\text{mm}^3 = 15{,}625\,\text{cm}^3.
ρ=mV=9,8g15,625cm3=0,6272g/cm3=627kg/m3\rho = \frac{m}{V} = \frac{9{,}8\,\text{g}}{15{,}625\,\text{cm}^3} = 0{,}6272\,\text{g/cm}^3 = 627\,\text{kg/m}^3.
Ellenőrzés: A 627 kg/m³ közepes lombos sűrűség (pl. kőris, juhar, cseresznye, illetve a tölgy alsó határa közelében); a puha fenyő 500 kg/m³ alatt, a nehéz lombos 750 kg/m³ fölött van (tájékoztató tartományok, ellenőrizendő: szakkönyvi táblázat). A sűrűség önmagában nem azonosít, de kizárja a nagyon puha fát. ∎

4. feladat (B).
A leírás szerint a korai pásztában nagy edények gyűrűje van, tehát gyűrűs likacsú. A bélsugarak keskenyek, nem szélesek, ezért nem tölgy, hanem kőris valószínű. A jellegzetes, friss vágás illata is a kőrisre utal. A tölgy bütüjén a bélsugarak szélesek, fényesek lennének. ∎

5. feladat (C).
A leírás szerint tűlevelű, nincs gyantajárat, a fa könnyű, sárgásfehér – ez leginkább jegenyefenyő lehet. A lucfenyőtől való elkülönítésre ellenőrizni kell a friss vágás illatát (a luc kellemes, gyantás illata erősebb), a színt (a luc sárgás, a jegenye fehérebb), a keménységet és a vágásfelület kinézetét. A határozókulcs döntési pontjai: 1. tűlevelű → 2. gyantajárat nincs → jegenyefenyő; a lucnak lennének gyantajáratok. ∎

6. feladat (D).
Bütüfelület előkészítés: friss, éles késes vágás; por eltávolítása kefével; nagyító használata; megfigyelés rögzítése. Munkanap táblázat (példa):

Minta jele Fafajnév Tűlevelű/lombos Edények/gyantajáratok Bélsugarak Szín Megjegyzés
L1 lucfenyő tűlevelű gyantajáratok kicsik, ritkák keskeny, alig látszik sárgásfehér, geszt nem különül el friss illat
EF2 erdeifenyő tűlevelű gyantajáratok nagyok, számosak keskeny vörösesbarna geszt kései pászta sötét
T3 tölgy lombos, gyűrűs likacsú nagy edények a korai pásztában széles, fényes sárgásbarna geszt kemény
B4 bükk lombos, szórt likacsú apró, egyenletes edények szélesek, szabad szemmel láthatók rózsaszínes-fehér, álgesztes lehet nehéz, kemény
NY5 nyár lombos, szórt likacsú apró edények alig láthatók fehér-szürkés könnyű, puha

Megjegyzés. A táblázat a fajok tanulásához használt jegyzet; a pontos fajleírásokat a Hazai és Európában gyakori tűlevelű fafajok, Hazai kemény lombos fafajok és Lágy lombos és gyümölcsfák alfejezetek tartalmazzák.

6.1.16 Rövid összefoglaló

A fafajfelismerés a bütüfelületről indul: éles késsel friss, sima metszetet készítünk, és 10–20-szoros nagyítóval vizsgáljuk a szerkezetet. A legerősebb elsődleges meghatározó a tűlevelű/lombos különbség, a lombosoknál az edények elrendeződése (gyűrűs, szórt vagy félgyűrűs likacsú), valamint a bélsugarak és a gyantajáratok. A geszt–szijács, az évgyűrűhatár és a pászták finomítják a döntést. A másodlagos bélyegek – szín, illat, sűrűség, keménység, fény, rajzolat – csak kiegészítők, mert fafajon belül is változnak. A határozókulcs lépésről lépésre vezet a leggyakoribb hazai fajokhoz: a luc a gyantajáratokról, a tölgy a nagy edények gyűrűjéről és széles bélsugarairól, a bükk az apró, szórt edényekről ismerhető fel. A gyakorló mintakészlet névvel ellátott, tiszta bütüfelületű referenciákat ad.

Továbbvitt eredmény. A határozás menetét – bütüfelület készítés, nagyítós vizsgálat, elsődleges bélyegek rögzítése, határozókulcs használata – alkalmazzuk a Hazai és Európában gyakori tűlevelű fafajok, a Hazai kemény lombos fafajok, a Lágy lombos és gyümölcsfák, valamint a Furnérok: gyártás, fajták és felhasználás alfejezetekben, ahol az egyes fafajok részletes tulajdonságait tanuljuk meg.

6.1.17 Források és ellenőrzési hiányok

A fejezet a faanatómiai és fafizikai alapismeretekre, valamint a hazai faipari szakkönyvekben és NÉBIH-anyagokban közölt határozóbélyegekre támaszkodik. A konkrét sűrűségtartományok, a pászta- és bélsugárleírások tájékoztató értékek; a pontos adatokat a fafajok alfejezeteiben, friss mintákon és hiteles szakkönyvi táblázatokban ellenőrizni kell. Az évgyűrű- és pásztaarányok, a fény- és illatleírások termőhelytől függően változnak; a leírás a tanulást segíti, nem laboratóriumi határozó jegyzőkönyv.