Az asztalosműhelyben gyakori helyzet, hogy egy deszka, egy bútoralkatrész vagy egy beépített elem anyaga ismeretlen. Lehet leselejtezett, jelöletlen vagy vegyes tételből származó fűrészáru. A fafaj meghatározása nem elméleti játék: befolyásolja a megmunkálás módját, a ragasztást, a felületkezelést, a vasalatok rögzítését, a kinti beépítés tartósságát és az árat is. Ha például egy fehér, puha deszkát hárs helyett nyárnak nézünk, a pácolás vagy a marás másképp sikerül, mint vártuk.
A fafajfelismerés tehát gyakorlati szűrő: gyors, nagyítós vizsgálattal eldönthetjük, milyen anyaggal dolgozunk. A pontos fafajmeghatározás a Hazai kemény lombos fafajok és a Hazai és Európában gyakori tűlevelű fafajok alfejezetekben részletezett tulajdonságok alapja.
Képzeljünk el egy kb. 20 mm vastag, 50 mm széles tölgydarabot, amelynek a végét bütüfelületnek nevezzük – ez a rostokra merőleges metszet. Éles késsel simára vágva, 10-szeres nagyítóval nézve az alábbiakat látjuk:
Ez a kép rögtön elválasztja a tölgyet egy szórt likacsú bükkfától, ahol az edények kicsik és nem alkotnak gyűrűt.

A rajzon balra a tölgy kb. 60 mm-es bütüköre látható: négy évgyűrű, mindegyik korai pásztájában a nagy edények gyűrűje, a sötétebb kései pászta és a bélből kifutó széles bélsugarak. Mellette összehasonlításként a bükk (szórt, apró pórusok, elmosódó évgyűrűhatár) és az erdeifenyő (edények nincsenek, a kései pásztában gyantajáratok) bütükivágata áll. A HTML-változatban nagyítólencsével vizsgálhatod a részleteket.
A határozás nem egyenes lépéssor, hanem elágazik: először azt döntjük el, vannak-e edények (lombos vagy tűlevelű), és innen más-más kérdés következik.

Definíció. A makroszkopikus fafajfelismerés a faanyag szabad szemmel vagy legfeljebb 10–20-szoros nagyítóval látható szerkezeti jegyei alapján történő azonosítás. Nem igényel mikroszkópos vizsgálatot, ezért a műhelyben vagy a telepítés helyszínén is alkalmazható.
Definíció. A három fő metszeti irány: - bütüfelület – a rostokra merőleges metszet, a fafajfelismerés legfontosabb felülete; - sugármetszet – a bélsugáron átmenő, a törzs tengelyével párhuzamos metszet; - húrmetszet – az évgyűrűket érintő, a bütüre merőleges, de a sugártól eltérő metszet.
Mindhárom metszet más-más rajzolatot ad, de a fafaj azonosításához általában a bütüfelületet vizsgáljuk először, mert ott látszanak a primer (elsődleges) meghatározók.
Definíció. Elsődleges meghatározók: azok a szövettani jegyek, amelyeket a bütüfelületen, nagyítóval, szinte mindig megbízhatóan látunk. Ilyenek:
Definíció. Másodlagos meghatározók: olyan kiegészítő tulajdonságok, amelyek erősítik vagy pontosítják az azonosítást, de önmagukban félrevezetők lehetnek, mert fafajon belül is változnak. Ilyenek: szín, illat, sűrűség, keménység, fény, rajzolat.
Szabály. Fafajt csak több bélyeg együttes megléte alapján határozunk. Egyetlen tulajdonság (pl. a szín) nem elegendő. Mindig a bütüfelület szerkezetéből indulunk ki, és csak utána vesszük figyelembe a színt, illatot, keménységet.
Szabály. A fafaj nevét a hazai szaknyelv szerint használjuk, és a vizsgálat körülményeit (nedvesség, metszet iránya, friss vagy öreg felület) dokumentáljuk, mert a szín és az illat változhat.
A legelső lépés annak eldöntése, hogy a fa tűlevelű vagy lombos. A tűlevelűek bütüfelületén nincsenek valódi edények; helyettük keskeny, sűrűn álló tracheidák vannak, amelyek szabad szemmel nem láthatók. A lombos fák bütüjén az edények lyukakként jelennek meg. Ez a különbség a legbiztosabb kiindulópont.
A lombos fák további csoportjai:
Megjegyzés. A gyűrűs és szórt likacsú megkülönböztetés a fafajfelismerés legerősebb lépése. A tölgy és a bükk könnyen elválasztható: a tölgy bütüjén a nagy edények gyűrűje azonnal feltűnik, a bükkén apró, egyenletes pórusok vannak.
A geszt a törzs belső, már elhalt része, amely gyakran sötétebb és tartósabb. A szijács a külső, világosabb, élő rész, amely vizet szállít. Nem minden fafaj gesztes: a bükk és a hárs éretlen, színes geszt nélküli fafaj, ezért náluk a színbeli különbség nem használható. A geszt–szijács határ a bütün sokszor szabálytalan vonal.
Az évgyűrűhatár a növekedési időszakok határa. A gyorsan nőtt, tág pásztájú fáknál jól látható; a lassan nőtt, egyenletes szövetű fáknál elmosódhat. A korai pászta világosabb, lazább, a kései pászta sötétebb, tömörebb. A pászta aránya és élessége fafajonként eltérő, de a termőhely is befolyásolja.
A bélsugarak a bélből induló, sugárirányú sejtsorok. A bütüfelületen vonalként, a sugármetszeten tükörfoltként, a húrmetszeten rövid, ferde vonalként látszanak. A tölgy bélsugarai szélesek és fényesek, szabad szemmel is könnyen észrevehetők; a bükk bélsugarai keskenyebbek, de nagyítóval szintén láthatók. A fenyőknél a bélsugarak általában finomak, kevésbé feltűnők.
A gyantajáratok csak egyes tűlevelűekben vannak. Az erdeifenyőben és a lucfenyőben a bütün apró, világos pontokként jelennek meg, gyakran a kései pászta közelében. A jegenyefenyőben és a tiszafában nincsenek valódi gyantajáratok, ezért ezeknél a fajoknál a gyantapont hiánya fontos negatív bélyeg. A gyantajáratok nem tévesztendők össze a lombos fák edényeivel: a gyantajáratok sokkal kisebbek, és nincs körülöttük pásztafüggő mintázat.
A másodlagos bélyegek a gyors, megerősítő azonosítást szolgálják.
Megjegyzés. A másodlagos bélyegek akkor hasznosak, ha a bütüfelületi szerkezet nem egyértelmű. Például a luc és a jegenyefenyő elkülönítésénél a gyantajárat megléte/hiánya az elsődleges bélyeg, a friss vágás illata és a színárnyalat csak kiegészítés.
A sűrűség másodlagos meghatározó, de gyors becsléssel segíthet a fafajcsoport kiválasztásában.
Számítás. Adott: próbatest mérete , tömege , nedvességtartalom (légszáraz, tájékoztató). Keresett: sűrűség . Képlet: , ahol . Behelyettesítve: . Ellenőrzés: a 900 kg/m³ körüli sűrűség kemény lombosra utal, pl. gyertyánra vagy akácra; a tölgy légszáraz sűrűsége jellemzően 650–760 kg/m³, a lucé 430–470 kg/m³ (tájékoztató tartományok, ellenőrizendő: szakkönyvi táblázat). A próbatest tehát nagy valószínűséggel nem luc, nem is tölgy, hanem annál nehezebb fa.
Számítás. Adott: bütüfelületen hosszon évgyűrűhatár számolható. Keresett: átlagos évgyűrűszélesség. Képlet: . Ellenőrzés: a szűk, kb. 1,2 mm-es évgyűrű lassú növekedésre utal, ami általában sűrűbb, keményebb fát jelent. Ez a bélyeg önmagában nem fafajazonosító, de a luc és az erdeifenyő elkülönítésénél az erdeifenyő gyakran szélesebb, sötétebb kései pásztájú; a pontos azonosításhoz a gyantajáratok elrendeződését is meg kell nézni.
A helyes felismeréshez tiszta, roncsolásmentes bütüfelület kell. A tompa fűrész vagy a gyalu szálakat tép, a pórusokat eltömi, így a kép hamis lesz.
Eljárás – a bütüfelület előkészítése: 1. Válassz a darab végéből egy kb. 10–20 mm hosszú, tiszta szakaszt, repedés és korhadás nélkül. 2. Tiszta, éles metszőkéssel (lehetőleg egyenes élű, nem ívelt) vágj le vékony szeletet a bütüből. A kést a rostokra merőlegesen, a testtől elfelé irányítva vezesd. 3. Ha a vágás nem sima, ne csiszold azonnal: először ismételj egy vékonyabb késes vágást, mert a csiszolószemcse eldörzsöli a pórusokat. 4. A felületről puha kefével vagy száraz ruhával távolítsd el a port; nedves áttörlést ne használj, mert a víz megduzzasztja a sejteket és elmoshatja a finom bélyegeket. 5. Tartsd a bütüt erős, szórt fényben, lehetőleg természetes fénynél, és nézd 10–20-szoros nagyítóval. A nagyítót lassan közelítsd a felületre, hogy a pórusok és bélsugarak élesek legyenek. 6. A megfigyelést azonnal rögzítsd: tűlevelű/lombos, edények elrendeződése, bélsugarak, szín, friss illat, keménység.

Figyelem. A mintát mindig fogd be (satuba vagy befogópadra), a fogó kezed soha ne legyen a vágás irányában. Az éles kés vágásirányát mindig a testtől elfelé válaszd. A fogó kézen vágásbiztos kesztyű (pl. EN 388 szerinti vágásvédelmi szint – ellenőrizendő), a vágáshoz védőszemüveg kell. Pengecserés kést csak rögzített pengével használj; a letört pengét fedett tartóba gyűjtsd. A vágóeszköz használata előtt ellenőrizd, hogy a penge ép, a nyél pedig rögzített.
Az alábbi egyszerű kulcs a leggyakoribb hazai fafajokhoz vezet. A lépéseket mindig a bütüfelületen kezdjük, majd kiegészítjük a másodlagos bélyegekkel. A felsorolt fafajnevek a Hazai és Európában gyakori tűlevelű fafajok, Hazai kemény lombos fafajok és Lágy lombos és gyümölcsfák alfejezetekben kapnak részletes leírást.
Határozókulcs (szöveges, tájékoztató): 1. A
bütüfelületen nincsenek valódi edények, a fa tűlevelű. →
2
A bütüfelületen edények (pórusok) láthatók, a fa
lombos. → 4 2. Gyantajáratok apró, világos pontokként
láthatók. → 3
Gyantajáratok nem láthatók, a fa gyakran egyenletesen finom
szövetű. → jegenyefenyő (a lucnál gyengébb illat, nincs
gyantapont) 3. Gesztje vöröses-barnás, a gyantajáratok szabad
szemmel is látható, számos pontok, a kései pászta sötét, éles.
→ erdeifenyő
Geszt nem különül el, a gyantajáratok kicsik, ritkák (nagyítóval
látszanak), a szín sárgásfehér, a fa puha. → lucfenyő 4.
A korai pásztában nagy edények gyűrűje látható, a pászta élesen
elválik. → 5
Az edények kicsik, egyenletesen szórtak, nincs feltűnő
gyűrű. → 6
A korai pászta edényei nagyobbak, de a gyűrű nem olyan éles,
mint a tölgynél. → félgyűrűs likacsú, pl. dió, cseresznye 5.
A bélsugarak szélesek, fényesek, szabad szemmel is jól láthatók;
a geszt sárgásbarna–világosbarna, a fa kemény. → tölgy
A bélsugarak keskenyebbek, a bütüfelület inkább pontozott; a
geszt világosbarna, a frissen vágott felület szaga jellegzetes.
→ kőris
A geszt zöldessárga, nagyon kemény, a korai pászta edényei
tilliszekkel eltömődtek. → akác
A kései pásztában hullámos edénysávok láthatók. → szil
6. A bélsugarak szélesek, szabad szemmel láthatók, a szín
rózsaszínes-fehér; a fa kemény, gyakran álgesztes lehet. →
bükk
A bélsugarak finomak, a szín szürkésfehér, a fa nagyon kemény,
az évgyűrűhatár hullámos. → gyertyán
A bélsugarak alig láthatók, a fa puha, fehér vagy sárgásfehér;
az évgyűrűhatár gyakran elmosódott. → 7
A bélsugarak nagyítóval közepesen láthatók; a fa közepesen
kemény, a rajzolat finom. → juhar 7. A frissen vágott
felületnek nincs jellegzetes illata, a kéreg alatti rész enyhén szürkés;
a fa nagyon könnyű. → nyár
A friss vágás enyhén édeskés, a fa könnyű, de a színe sárgás; a
bütüfelület zsíros tapintású lehet. → hárs
Megjegyzés. A határozókulcs a leggyakoribb fajokat különíti el; a jellemzők tájékoztatóak (ellenőrizendő: szakkönyvi határozó); a teljes azonosításhoz a fafajok alfejezeteit és a helyi mintagyűjteményt használjuk.
Technológiai lap.
Cél: olyan névvel ellátott, tiszta bütüfelületű
mintasorozat készítése, amely a későbbi fafajfelismerés gyakorlásához
referenciaként szolgál.
Anyagok: 6–8 ismert fafaj (pl. luc, erdeifenyő, tölgy,
bükk, kőris, gyertyán, nyár, hárs) egyenként kb. 30 mm × 30 mm × 30
mm-es darabjai; címke vagy vízálló toll.
Szerszámok: éles metszőkés, nagyító (10–20×),
derékszög, acél vonalzó, puha kefe, tárolódoboz, munkanapló.
Egyéni védőeszközök: a fogó kézen vágásbiztos kesztyű
(ellenőrizendő: EN 388 szint), a vágáshoz védőszemüveg; a pormentes
munkához szükség esetén FFP porálarc. A mintát mindig befogva
vágd.
Műveleti lépések: 1. Minden mintadarabon jelöld meg a
rostirányt és a fafaj feltételezett nevét – ellenőrzés: a jelölés
olvasható, nem téveszthető. 2. Vágj le a bütüről vékony, friss felületet
a fent leírt késsel – ellenőrzés: a felület sima, nem szálkás, a pórusok
nyitottak. 3. Tisztítsd meg a felületet puha kefével – ellenőrzés: nincs
por vagy forgács a pórusokban. 4. Vizsgáld meg nagyítóval, és írd be a
munkanaplóba az elsődleges bélyegeket: tűlevelű/lombos,
edények/gyantajáratok, bélsugarak – ellenőrzés: minden sor ki van
töltve, a megfigyelés a metszet irányát is tartalmazza. 5. Rögzítsd a
másodlagos bélyegeket: szín friss vágáson, illat, becsült
sűrűség/keménység – ellenőrzés: a becsült és a mért érték külön van
jelölve. 6. Helyezd a mintákat külön rekeszes dobozba, a bütüfelületet
ne dörzsölje más darab – ellenőrzés: a minták nem mozdulnak el, a címkék
láthatók. 7. Dokumentáld a mintakészlet tartalmát a munkanaplóban:
fafajnév, minta darabszáma, nedvesség állapota, a vizsgálat dátuma –
ellenőrzés: a lista és a doboz tartalma egyezik. 8. Ha bizonytalan a
faj, tedd külön csoportba, és hasonlítsd össze a Hazai és Európában gyakori tűlevelű fafajok, Hazai kemény lombos fafajok és Lágy lombos és gyümölcsfák alfejezetek leírásával
– ellenőrzés: a bizonytalan minta nem kerül tévesen a névvel ellátott
referenciák közé.
A fafajfelismerés minősége azon múlik, hogy a metszet tiszta-e, a vizsgálat lépései következetesek-e, és a megfigyeléseket dokumentáltuk-e.
Ellenőrzési szempontok: - A bütüfelület sima, a pórusok és bélsugarak jól látszanak, nincs csiszolási por vagy tépett rost. - A nagyító nagyítása 10–20×, a felület megvilágítása egyenletes. - A határozókulcs minden lépésénél egyértelmű válasz van; a bizonytalan döntést jelöljük. - A másodlagos bélyegeket friss vágáson ellenőrizzük, és a sűrűséget mért adatból, nem csak „kézbe vettem” alapján becsüljük. - A gyakorló mintakészlet minden darabja névvel ellátott, és a bütüfelület nem sérült.
Ha eltérés van – például a minta poros, a metszet tompa, a határozókulcs ellentmondásos – a vizsgálatot megismételjük új vágással, nem erőltetjük a korábbi döntést.
Egy kis asztalosműhelybe vegyes, jelöletlen bontott fűrészáru érkezett. A tulajdonos egy sötét, kemény darabról azt feltételezte, hogy tölgy, és abból akart készíteni egy kültéri küszöböt. A munkatársa, miután éles késsel levágta a bütüt, nagyítóval megnézte: a nagy edények gyűrűje hiányzott, helyette apró, egyenletes pórusok és keskeny bélsugarak látszottak, a frissen vágott felület sűrű, fehér. A fa bükknek bizonyult. A bükk kültéren, talajközelben nem tartós, ezért a küszöbhöz nem lett volna megfelelő. A felismerés megelőzte a hibás beépítést: a darabot beltéri munkalapnak félretették, a küszöböt pedig tartósabb, tölgy anyagból készítették.
1. feladat (A). Határozd meg a következő fogalmakat: bütüfelület, elsődleges meghatározó, geszt, szijács.
2. feladat (A). Sorold fel a tűlevelű, a gyűrűs likacsú és a szórt likacsú fák egy-egy jellemző bütüfelületi bélyegét, és mindegyik csoporthoz írj egy hazai példafajt.
3. feladat (B). Egy próbatest mérete , tömege . Számítsd ki a sűrűséget -ben, és döntsd el, melyik fafajcsoportra utalhat: puha fenyő, közepes lombos vagy nehéz lombos? A számítás lépéseit írd le.
4. feladat (B). Adott egy bütüfelület leírása: „A korai pásztában nagy pórusok alkotnak gyűrűt, a bélsugarak keskenyek, színük világosbarna, a friss vágás szaga jellegzetes.” Melyik hazai fafaj jöhet szóba, és miért nem tölgy? A határozókulcs lépéseit alkalmazva indokold.
5. feladat (C). Egy tanuló a következő megfigyelést írta: „A fa tűlevelű, nincsenek edények, gyantajáratok nincsenek, a szín sárgásfehér, a fa nagyon könnyű.” Melyik fafaj lehet, és milyen további bélyeget ellenőriznél a lucfenyőtől való biztos elkülönítéshez? Fogalmazd meg a határozókulcsban használt döntési pontokat.
6. feladat (D). Készíts egy egyszerű gyakorló mintakészletet öt ismert fafajból (pl. luc, erdeifenyő, tölgy, bükk, nyár). A technológiai lap alapján írd le a bütüfelület előkészítésének lépéseit, és töltsd ki a munkanapló táblázatát a következő oszlopokkal: minta jele, fafajnév, tűlevelű/lombos, edények/gyantajáratok, bélsugarak, szín, megjegyzés. A mintadarabok mérete .
Önellenőrzés – válaszok 1. A bütüfelület a rostokra merőleges metszet; ott látszanak a legtöbb szerkezeti bélyeg (edények, bélsugarak, pászták), ezért ez a felismerés kiindulópontja. 2. Bütü-, sugár- és húrmetszet. A bélsugarak tükörfoltja a sugármetszeten jelenik meg. 3. Hamis. A gyantajáratok csak egyes tűlevelűekben vannak (pl. luc, erdeifenyő); a jegenyefenyőben tipikusan hiányoznak. 4. A nyár és a hárs. A hárs bütüje egyenletes, finom, nagyítóval jól látható keskeny bélsugarakkal, a fa egyenletesen sárgásfehér, a friss vágás enyhén édeskés illatú; a nyáré lazább, gyakran gyapjas vágású, szürkésfehér, a frissen vágott nedves nyár illata kellemetlen lehet, a geszt (ha van) barnás (ellenőrizendő: határozó). 5. Gyűrűs likacsú, a széles bélsugarak miatt tölgy. 6. A szín fafajon belül is változik a termőhely, a kor, az oxidáció miatt; csak kiegészítő bélyeg lehet, a szerkezeti jegyekkel együtt.
1. feladat (A).
Bütüfelület: a rostokra merőleges metszet. Elsődleges meghatározó: a
bütüfelületen látható szövettani bélyeg (pl. edények, bélsugarak,
gyantajáratok). Geszt: a törzs belső, elhalt, gyakran sötétebb része.
Szijács: a törzs külső, élő, világosabb része. ∎
2. feladat (A).
Tűlevelű: nincsenek valódi edények; gyantajáratok lehetnek; példa:
lucfenyő. Gyűrűs likacsú: a korai pásztában nagy edények gyűrűje; példa:
tölgy. Szórt likacsú: apró, egyenletesen eloszló edények; példa: bükk.
∎
3. feladat (B).
Adott:
,
.
Keresett:
.
.
.
Ellenőrzés: A 627 kg/m³ közepes lombos sűrűség (pl. kőris, juhar,
cseresznye, illetve a tölgy alsó határa közelében); a puha fenyő 500
kg/m³ alatt, a nehéz lombos 750 kg/m³ fölött van (tájékoztató
tartományok, ellenőrizendő: szakkönyvi táblázat). A sűrűség
önmagában nem azonosít, de kizárja a nagyon puha fát. ∎
4. feladat (B).
A leírás szerint a korai pásztában nagy edények gyűrűje van, tehát
gyűrűs likacsú. A bélsugarak keskenyek, nem szélesek, ezért nem tölgy,
hanem kőris valószínű. A jellegzetes, friss vágás illata is a kőrisre
utal. A tölgy bütüjén a bélsugarak szélesek, fényesek lennének. ∎
5. feladat (C).
A leírás szerint tűlevelű, nincs gyantajárat, a fa könnyű, sárgásfehér –
ez leginkább jegenyefenyő lehet. A lucfenyőtől való elkülönítésre
ellenőrizni kell a friss vágás illatát (a luc kellemes, gyantás illata
erősebb), a színt (a luc sárgás, a jegenye fehérebb), a keménységet és a
vágásfelület kinézetét. A határozókulcs döntési pontjai: 1. tűlevelű →
2. gyantajárat nincs → jegenyefenyő; a lucnak lennének gyantajáratok.
∎
6. feladat (D).
Bütüfelület előkészítés: friss, éles késes vágás; por eltávolítása
kefével; nagyító használata; megfigyelés rögzítése. Munkanap táblázat
(példa):
| Minta jele | Fafajnév | Tűlevelű/lombos | Edények/gyantajáratok | Bélsugarak | Szín | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|---|---|
| L1 | lucfenyő | tűlevelű | gyantajáratok kicsik, ritkák | keskeny, alig látszik | sárgásfehér, geszt nem különül el | friss illat |
| EF2 | erdeifenyő | tűlevelű | gyantajáratok nagyok, számosak | keskeny | vörösesbarna geszt | kései pászta sötét |
| T3 | tölgy | lombos, gyűrűs likacsú | nagy edények a korai pásztában | széles, fényes | sárgásbarna geszt | kemény |
| B4 | bükk | lombos, szórt likacsú | apró, egyenletes edények | szélesek, szabad szemmel láthatók | rózsaszínes-fehér, álgesztes lehet | nehéz, kemény |
| NY5 | nyár | lombos, szórt likacsú | apró edények | alig láthatók | fehér-szürkés | könnyű, puha |
Megjegyzés. A táblázat a fajok tanulásához használt jegyzet; a pontos fajleírásokat a Hazai és Európában gyakori tűlevelű fafajok, Hazai kemény lombos fafajok és Lágy lombos és gyümölcsfák alfejezetek tartalmazzák.
A fafajfelismerés a bütüfelületről indul: éles késsel friss, sima metszetet készítünk, és 10–20-szoros nagyítóval vizsgáljuk a szerkezetet. A legerősebb elsődleges meghatározó a tűlevelű/lombos különbség, a lombosoknál az edények elrendeződése (gyűrűs, szórt vagy félgyűrűs likacsú), valamint a bélsugarak és a gyantajáratok. A geszt–szijács, az évgyűrűhatár és a pászták finomítják a döntést. A másodlagos bélyegek – szín, illat, sűrűség, keménység, fény, rajzolat – csak kiegészítők, mert fafajon belül is változnak. A határozókulcs lépésről lépésre vezet a leggyakoribb hazai fajokhoz: a luc a gyantajáratokról, a tölgy a nagy edények gyűrűjéről és széles bélsugarairól, a bükk az apró, szórt edényekről ismerhető fel. A gyakorló mintakészlet névvel ellátott, tiszta bütüfelületű referenciákat ad.
Továbbvitt eredmény. A határozás menetét – bütüfelület készítés, nagyítós vizsgálat, elsődleges bélyegek rögzítése, határozókulcs használata – alkalmazzuk a Hazai és Európában gyakori tűlevelű fafajok, a Hazai kemény lombos fafajok, a Lágy lombos és gyümölcsfák, valamint a Furnérok: gyártás, fajták és felhasználás alfejezetekben, ahol az egyes fafajok részletes tulajdonságait tanuljuk meg.
A fejezet a faanatómiai és fafizikai alapismeretekre, valamint a hazai faipari szakkönyvekben és NÉBIH-anyagokban közölt határozóbélyegekre támaszkodik. A konkrét sűrűségtartományok, a pászta- és bélsugárleírások tájékoztató értékek; a pontos adatokat a fafajok alfejezeteiben, friss mintákon és hiteles szakkönyvi táblázatokban ellenőrizni kell. Az évgyűrű- és pásztaarányok, a fény- és illatleírások termőhelytől függően változnak; a leírás a tanulást segíti, nem laboratóriumi határozó jegyzőkönyv.