38.1 Egyenirányítók, szűrők, stabilizátorok, kapcsolóüzemű táp és PFC

38.1.1 Miért kell egy villanyszerelőnek ismernie a tápegységeket?

Egy LED-világítás driverét, egy telefon töltőjét vagy egy vezérlőszekrény 24 V-os tápegységét kinyitva ugyanazt a logikai láncot találjuk: a hálózati váltakozó feszültséget egyenirányítani kell, a lüktető egyenfeszültséget ki kell simítani, majd stabilizálni. Ha egy tápegység meghibásodik, a hiba sokszor az egyenirányító diódában, a pufferkondenzátorban vagy a kapcsolóüzemű fokozatban van. Az alfejezet célja, hogy a blokkvázlattól a kapcsolásokon át a méretezésig értse a tanuló, mi történik a készülékben, és hogyan lehet biztonságosan mérni, javítani.

38.1.2 A hálózati tápegység blokkvázlata

A klasszikus hálózati tápegység (lineáris táp) felépítése:

Hálózati  →  Transzformátor  →  Egyenirányító  →  Szűrő  →  Stabilizátor  →  Terhelés
230 V AC      (leválasztás,       (diódák)        (kondenzátor)  (lineáris vagy
               feszültségváltás)                                    kapcsolóüzemű)

A transzformátor a feszültség szintjét állítja be és galvanikusan leválasztja a hálózatot. Az egyenirányító a váltakozó feszültségből lüktető egyenfeszültséget állít elő, a szűrőkondenzátor ezt kisimítja, a stabilizátor pedig a terhelés és a hálózat változásai ellenére közel állandó kimeneti feszültséget tart. A kapcsolóüzemű tápegység ugyanezt a célt szolgálja, de a transzformátort nagyfrekvenciás kapcsolással és kisebb vasmaggal valósítja meg, ezért kisebb és jobb hatásfokú.

38.1.3 Egyenirányító kapcsolások

38.1.3.1 Egyutas (félhullámú) egyenirányító

Az egyutas kapcsolás egyetlen diódát tartalmaz a transzformátor szekunder tekercse és a terhelés között. A dióda csak a pozitív félperiódusban vezet, a negatívban lezár, így a kimeneten a szinuszjelnek csak a pozitív fele jelenik meg.

Az áramkört a következő kapcsolási rajz mutatja (T1 transzformátor, D1 dióda, C1 szűrőkondenzátor, R1 terhelés):

Egyutas egyenirányító szűrőkondenzátorral - A T1 transzformátor a 230 V-os hálózatot leválasztja és letranszformálja (a szekunder feszültség csúcsértéke a kidolgozott A) példában 24 V). A D1 dióda csak a pozitív félperiódusban vezet és tölti a C1 szűrőkondenzátort (2200 µF); a két töltés között C1 táplálja az R1 terhelést (az A) példában 1 A, kb. 19 Ω). A kondenzátor pozitív kivezetése a dióda katódja felőli oldalon van.

Definíció. Az egyutas egyenirányító olyan egyenirányító, amely a váltakozó feszültségnek csak az egyik félperiódusát engedi át, ezért a kimeneti áram mindig azonos irányú, de erősen lüktet. A kimeneti feszültség középértéke ohmos terhelésen, szűrőkondenzátor nélkül UDC≈UcsúcsπU_{\text{DC}} \approx \frac{U_{\text{csúcs}}}{\pi} (szűrőkondenzátorral és kis terheléssel a kimenet közel UcsúcsU_{\text{csúcs}}), ahol UcsúcsU_{\text{csúcs}} a szekunder feszültség csúcsértéke.

Előnye az egyszerűség, hátránya a rossz kihasználás és a nagy hullámosság. A transzformátor vasmagja egyenáramú előmágnesezést kaphat, ezért kisfeszültségű, kis áramú helyeken használjuk.

38.1.3.2 Kétutas (teljeshullámú) egyenirányítók

A teljeshullámú megoldás a szinusz mindkét félperiódusát kihasználja.

Középmegcsapolásos kétutas egyenirányító
A transzformátor szekunder tekercsének középmegcsapolása a közös ponthoz (0 V) csatlakozik, a két szélső kivezetésre egy-egy dióda kapcsolódik. A pozitív félperiódusban az egyik dióda vezet, a negatívban a másik, így a terhelésen mindig azonos irányú áram folyik.

Híd egyenirányító (Graetz-kapcsolás)
A négy diódából álló híd a leggyakoribb egyenirányító. A váltakozó feszültség a híd két szemközti pontjára csatlakozik, a kimenet a másik két pont. A pozitív félperiódusban két dióda vezet, a negatívban a másik kettő, így a terhelésen mindkét félperiódusban azonos irányú feszültség jelenik meg. A híd kimeneti csúcsfeszültsége közelítőleg UcsúcsU_{\text{csúcs}}, a hullámossági alapharmonikus pedig kétszerese a hálózati frekvenciának (100 Hz).

A következő rajz a hidat a T1 transzformátorral, a C1 pufferkondenzátorral és az R1 terheléssel mutatja. A felső két dióda (D1, D3) katódja a + kimeneten, az alsó két dióda (D2, D4) anódja a − kimeneten találkozik; egy félperiódusban mindig egy átlós diódapár vezet (D1–D4, illetve D3–D2).

Híd egyenirányító (Graetz-kapcsolás) pufferkondenzátorral - Graetz-híd: ha AC1 a pozitívabb, D1 és D4 vezet; ha AC2, akkor D3 és D2. A + kimeneten D1 és D3 katódja, a − kimeneten D2 és D4 anódja találkozik, így az R1 terhelésen az áram iránya mindkét félperiódusban azonos. A C1 pufferkondenzátor + kivezetése a + kimenetre csatlakozik. Az AC2 vezeték pont nélküli keresztezése nem csatlakozás.

Definíció. A kétutas (teljeshullámú) egyenirányító az egyenirányítás során a váltakozó feszültség mindkét félperiódusát felhasználja. A kimeneti feszültség középértéke ohmos terhelésen, szűrőkondenzátor nélkül UDC≈2UcsúcsπU_{\text{DC}} \approx \frac{2\,U_{\text{csúcs}}}{\pi}. Szűrőkondenzátorral és kis terheléssel a kimenet közel UcsúcsU_{\text{csúcs}} (lásd a Simítás szakaszt). A híd kapcsolás a négy dióda miatt nagyobb feszültségeséssel rendelkezik, de a transzformátor teljesítményét jobban kihasználja, mint a középmegcsapolásos változat.

38.1.3.3 Háromfázisú híd egyenirányító

Háromfázisú rendszerben hat diódát használó háromfázisú hidat alkalmaznak (B6 kapcsolás). A fázisfeszültségek közül mindig az a diódapár vezet, amely a legnagyobb vonali feszültségnek felel meg, így a kimeneti feszültség hullámossága sokkal kisebb, alapfrekvenciája 300 Hz (6·50 Hz). A kimeneti középfeszültség közelítőleg UDC≈33πUcsúcs,fázis≈2,34Ufázis,effU_{\text{DC}} \approx \frac{3\sqrt{3}}{\pi}\,U_{\text{csúcs,fázis}} \approx 2{,}34\,U_{\text{fázis,eff}} szinuszos táplálásnál. Ezt a kapcsolást ipari hajtások, frekvenciaváltók és nagyobb egyenáramú tápegységek bemenetén találjuk.

A háromfázisú híd előnye a kis hullámosság és a jó teljesítménytényező, hátránya a hat dióda és a bonyolultabb felépítés.

38.1.4 Simítás, hullámosság és szűrőkondenzátor

Az egyenirányító kimenete önmagában lüktet: az egyutasnál 50 Hz-es, a kétutasnál 100 Hz-es búgófeszültség jelenik meg. A terhelés számára általában simább egyenfeszültségre van szükség, ezért a kimenettel párhuzamosan szűrőkondenzátort kapcsolunk. A kondenzátor a diódák vezetési időszakában feltöltődik a csúcsfeszültségre, majd a diódák zárása után a terhelésen keresztül kisül.

Definíció. A hullámosság (búgófeszültség) a kimeneti feszültség váltakozó összetevője, amelyet csúcs-csúcs értékkel (ΔU\Delta U) jellemzünk. Közelítő képlete terhelt kapcsolásban:

ΔU≈IterhelésftöltésC \Delta U \approx \frac{I_{\text{terhelés}}}{f_{\text{töltés}}\;C}

ahol IterhelésI_{\text{terhelés}} a terhelőáram, CC a szűrőkondenzátor kapacitása, ftöltésf_{\text{töltés}} pedig a kondenzátor töltési frekvenciája (egyutasnál 50 Hz, hidas kétutasnál 100 Hz, háromfázisú hídnál 300 Hz).

A képletből látható: nagyobb terhelőáram vagy kisebb kapacitás növeli a hullámosságot. A szűrés akkor megfelelő, ha a hullámosság a terhelés által megengedett határon belül marad. A kimeneti középfeszültség jó közelítéssel:

UDC≈Ucsúcs−ΔU2 U_{\text{DC}} \approx U_{\text{csúcs}} - \frac{\Delta U}{2}

Megjegyzés. A pontos hullámosság számításához figyelembe kell venni a diódák nyitóirányú feszültségesését (szilíciumdiódánál kb. 0,7 V, hídnál két dióda, tehát kb. 1,4 V) és a transzformátor belső ellenállását. A gyakorlatban a kondenzátor kapacitását úgy választjuk, hogy a hullámosság a kimeneti feszültség néhány százaléka legyen.

38.1.5 Lineáris stabilizátor

A szűrt egyenfeszültség még függ a hálózat ingadozásától és a terheléstől. A stabilizátor feladata, hogy a kimeneti feszültséget közel állandó értéken tartsa.

Definíció. A lineáris stabilizátor olyan feszültségstabilizáló áramkör, amely a bemeneti feszültség és a kimeneti feszültség különbségét egy soros szabályozóelemen (általában tranzisztoron) ejti le, és a kimeneti feszültséget visszacsatolással állandó értéken tartja. A bemeneti és kimeneti feszültség különbsége hővé alakul.

A legegyszerűbb lineáris stabilizátor egy Zener-dióda és egy soros ellenállás, de a gyakorlatban integrált áramköröket használunk: pl. a 78xx sorozat (pl. 7805, 7812) fix pozitív kimeneti feszültséget ad, a 79xx sorozat negatívat. Az IC tartalmazza a referenciafeszültséget, a hibajel-erősítőt, a soros tranzisztort és a védelmeket (túláram, túlmelegedés).

Szabály. Lineáris stabilizátor használatakor a bemeneti feszültségnek legalább a kimeneti feszültségnél nagyobbnak kell lennie a katalógusban megadott minimális feszültségkülönbséggel (dropout feszültség). A disszipált teljesítmény:

Pveszteség=(Ube−Uki)Iki P_{\text{veszteség}} = \left(U_{\text{be}} - U_{\text{ki}}\right)\,I_{\text{ki}}

Ez melegedést okoz, ezért a stabilizátort megfelelő hűtőbordával kell ellátni. A hatásfok:

η=PkiPbe=UkiIkiUbeIki=UkiUbe \eta = \frac{P_{\text{ki}}}{P_{\text{be}}} = \frac{U_{\text{ki}}\,I_{\text{ki}}}{U_{\text{be}}\,I_{\text{ki}}} = \frac{U_{\text{ki}}}{U_{\text{be}}}

ha a vezérlő áramfelvétele elhanyagolható. A lineáris stabilizátor hatásfoka annál rosszabb, minél nagyobb a bemeneti és kimeneti feszültség különbsége.

38.1.6 Kapcsolóüzemű tápegység (SMPS)

A lineáris stabilizátor hátránya a nagy veszteség. A kapcsolóüzemű tápegység (Switch Mode Power Supply, SMPS) a feszültség átalakítását nagyfrekvenciás kapcsolással, induktivitás vagy transzformátor energiájának periodikus felhalmozásával és leadásával végzi.

Definíció. A kapcsolóüzemű tápegység olyan egyenirányító–átalakító rendszer, amelyben egy kapcsolóelem (tranzisztor) nagy frekvencián (tipikusan 20 kHz–1 MHz) ki-be kapcsol, és a kimeneti feszültséget a kapcsolás kitöltési tényezőjének (PWM) szabályozásával állítja be. A nagyfrekvenciás üzem lehetővé teszi kis méretű induktivitás és transzformátor használatát, így a táp kisebb, könnyebb és jobb hatásfokú (jellemzően 80–95%).

A hálózati kapcsolóüzemű táp felépítése:

Hálózat → EMI szűrő → egyenirányító + pufferkondenzátor → nagyfrekvenciás
  230 V AC                                  (kb. 325 V DC)      kapcsolófokozat
        → transzformátor → kimeneti egyenirányító + szűrő → szabályozó visszacsatolás

A szabályozás a kimeneti feszültséget méri, és a kapcsoló tranzisztor bekapcsolási idejét változtatja (PWM). A fő kapcsoló topológiák:

Összefüggés. A kapcsolóüzemű táp hatásfoka:

η=PkiPbe \eta = \frac{P_{\text{ki}}}{P_{\text{be}}}

ahol PkiP_{\text{ki}} a kimeneti egyenáramú teljesítmény, PbeP_{\text{be}} a hálózatból felvett hatásos teljesítmény. A veszteségek fő forrásai a kapcsolóelem kapcsolási vesztesége, a transzformátor és a diódák vesztesége.

Az SMPS előnye a kiváló hatásfok és a kis tömeg, hátránya a bonyolultság, az elektromágneses zavar (EMI) és a hálózati visszahatás, amit az aktív PFC oldhat meg.

Biztonsági korlát. A hálózati tápegység (SMPS) bontása és javítása hálózati feszültségű munka, ezért csak jogosult, arra képesített személy végezheti; a tanuló tanműhelyi (törpefeszültségű) környezetben vagy oktató felügyeletével gyakorolhat. Bontás előtt alkalmazd az öt biztonsági szabályt: leválasztás a hálózatról, visszakapcsolás elleni biztosítás, a feszültségmentesség ellenőrzése, a szomszédos feszültség alatti részek lefedése (a földelés–rövidre zárás a készüléken belül nem értelmezhető, a helyette szükséges lépés a kisütés). Figyelem. A primer oldali pufferkondenzátor (kb. 325 V DC, aktív PFC-vel 380–400 V DC) a hálózat leválasztása után is veszélyes töltést tarthat: várd ki a gyártói kisütési időt, majd mérd meg a kondenzátor feszültségét (megfelelő CAT-kategóriájú műszer, megfelelő méréshatár); szükség esetén süsd ki megfelelő értékű és teljesítményű, szigetelt kisütő ellenálláson át (néhány kΩ), soha ne csavarhúzóval zárd rövidre. A primer oldal a hálózattal galvanikus kapcsolatban van: földelt oszcilloszkóppal csak leválasztó transzformátoron át vagy differenciálszondával mérj, különben a szonda földcsipesze zárlatot okozhat. (ellenőrizendő: gyártói szervizutasítás)

38.1.7 Teljesítménytényező és PFC

A hagyományos egyenirányító + pufferkondenzátor bemeneti fokozat csak a hálózati feszültség csúcsai közelében vesz fel áramot, ezért a hálózati áram nem szinuszos, hanem keskeny impulzusokból áll. Ez harmonikus áramokat okoz a hálózatban, rontja a teljesítménytényezőt, és a nulla- és fázisvezetőkben túlterhelést, a transzformátorokban melegedést okozhat.

Definíció. A teljesítménytényező (Power Factor, PF) a hatásos teljesítmény és a látszólagos teljesítmény hányadosa:

PF=PS PF = \frac{P}{S}

Szinuszos feszültség és szinuszos áram esetén PF=cos⁡φPF = \cos\varphi, ahol φ\varphi a fázisszög. Ha az áram nem szinuszos, akkor a PF kisebb lehet 1-nél a harmonikus torzítás miatt is:

PF=cos⁡φ1+THDi2 PF = \frac{\cos\varphi}{\sqrt{1 + THD_i^2}}

ahol THDiTHD_i az áram harmonikus torzítása. A hálózati egyenirányítós tápegységeknél cos⁡φ≈1\cos\varphi \approx 1, de a THD nagy, így a PF jellemzően 0,5–0,7.

Szabvány. Az elektronikus berendezések hálózati visszahatását az EMC szabványok korlátozzák. A hálózati áram harmonikus összetevőire vonatkozó határértékeket az MSZ EN 61000-3-2 szabvány írja elő (≤16A\leq 16\,\text{A} bemeneti áramú berendezésekre) (ellenőrizendő: aktuális kiadás és határértékek). A nagyobb teljesítményű SMPS-ek ezért aktív teljesítménytényező-korrekciót (PFC) kapnak.

Definíció. Az aktív PFC egy olyan bemeneti fokozat, amely a hálózati áram felvételét úgy szabályozza, hogy az arányos legyen a hálózati feszültség pillanatértékével, így az áram szinuszos és fázisban van a feszültséggel. Ezáltal a teljesítménytényező közel 1 lesz, a harmonikus tartalom pedig a szabványos határ alá csökken.

Az aktív PFC gyakorlatban egy boost konvertert használ: a hálózati egyenirányító után egy induktivitás és egy kapcsoló tranzisztor áll, a szabályzó pedig a bemeneti áramot úgy alakítja, hogy az kövesse a hálózati feszültség alakját. A PFC a kimeneti pufferkondenzátor feszültségét a bemeneti csúcsfeszültség fölé emeli (jellemzően 380–400 V DC), így a következő DC-DC fokozat stabil tápfeszültséget kap.

Hálózati visszahatás. PFC nélküli SMPS-ek nagy csúcsáramú impulzusokat vesznek fel, ami feszültségtorzulást okozhat a hálózat belső impedanciáján. Ez zavarhatja a szomszédos berendezéseket, és a villamos hálózat üzemeltetőjének is problémát jelent. Az aktív PFC ezt a visszahatást minimalizálja.

38.1.8 Kidolgozott példák

Példa (A). Egyutas egyenirányító szűrőkondenzátorral. A transzformátor szekunder feszültségének csúcsértéke Ucsúcs=24VU_{\text{csúcs}} = 24\,\text{V}, a terhelőáram I=1AI = 1\,\text{A}, a szűrőkondenzátor C=2200μFC = 2200\,\mu\text{F}, a töltési frekvencia f=50Hzf = 50\,\text{Hz}.
Számítás. A hullámosság csúcs-csúcs értéke:

ΔU=IfC=1A50Hz×2200⋅10−6F=10,11≈9,09V \Delta U = \frac{I}{f\,C} = \frac{1\,\text{A}}{50\,\text{Hz} \times 2200\cdot 10^{-6}\,\text{F}} = \frac{1}{0{,}11} \approx 9{,}09\,\text{V}

A kimeneti középfeszültség közelítőleg:

UDC≈Ucsúcs−ΔU2=24V−9,092V≈24−4,55=19,45V U_{\text{DC}} \approx U_{\text{csúcs}} - \frac{\Delta U}{2} = 24\,\text{V} - \frac{9{,}09}{2}\,\text{V} \approx 24 - 4{,}55 = 19{,}45\,\text{V}

Figyelembe véve a dióda nyitóirányú feszültségesését (kb. 0,7 V), a tényleges kimenet kb. 18,7V18{,}7\,\text{V}. Ellenőrzés: a hullámosság a kimeneti feszültség kb. 47 %-a (9,1V/19,5V9{,}1\,\text{V} / 19{,}5\,\text{V}), ami nagyon nagy; ilyenkor a ΔU≈I/(fC)\Delta U \approx I/(fC) közelítés is csak durva becslés. A hullámosságot a kapacitás növelésével lehet csökkenteni (például 10000μF10\,000\,\mu\text{F}-nál ΔU≈2V\Delta U \approx 2\,\text{V}).

Példa (B). Hidas egyenirányító 230 V hálózatról. A hálózati csúcsfeszültség Ucsúcs=230V×2≈325VU_{\text{csúcs}} = 230\,\text{V} \times \sqrt{2} \approx 325\,\text{V}. A szűrőkondenzátor C=470μFC = 470\,\mu\text{F}, a terhelőáram I=0,5AI = 0{,}5\,\text{A}, a töltési frekvencia f=100Hzf = 100\,\text{Hz}.
Számítás. A hullámosság:

ΔU=0,5A100Hz×470⋅10−6F=0,50,047≈10,64V \Delta U = \frac{0{,}5\,\text{A}}{100\,\text{Hz} \times 470\cdot 10^{-6}\,\text{F}} = \frac{0{,}5}{0{,}047} \approx 10{,}64\,\text{V}

A középfeszültség a diódák vesztesége nélkül:

UDC≈325V−10,642V≈319,7V U_{\text{DC}} \approx 325\,\text{V} - \frac{10{,}64}{2}\,\text{V} \approx 319{,}7\,\text{V}

A híd két diódáján eső kb. 1,4 V-ot levonva a kimenet kb. 318,3V318{,}3\,\text{V}. Ellenőrzés: a hullámosság a kimeneti feszültség kb. 3 %-a, ami már elfogadható sok tápegység bemenetén.

Példa (C). Lineáris stabilizátor hatásfoka. Egy 7805-ös stabilizátor bemenete Ube=12VU_{\text{be}} = 12\,\text{V}, kimenete Uki=5VU_{\text{ki}} = 5\,\text{V}, terhelőárama I=1AI = 1\,\text{A}.
Számítás. A veszteségi teljesítmény:

Pveszteség=(12−5)V×1A=7W P_{\text{veszteség}} = (12 - 5)\,\text{V} \times 1\,\text{A} = 7\,\text{W}

A bemeneti teljesítmény:

Pbe=12V×1A=12W P_{\text{be}} = 12\,\text{V} \times 1\,\text{A} = 12\,\text{W}

A hatásfok:

η=PkiPbe=5W12W≈0,417=41,7% \eta = \frac{P_{\text{ki}}}{P_{\text{be}}} = \frac{5\,\text{W}}{12\,\text{W}} \approx 0{,}417 = 41{,}7\,\%

Ellenőrzés: a veszteség (7 W) jelentős, ezért a stabilizátor hűtőbordát igényel. Ha a bemenet közelítene a kimenethez (pl. 7 V), a hatásfok javulna: 5/7≈71,4%5/7 \approx 71{,}4\,\%.

Példa (D). Kapcsolóüzemű táp hatásfoka. Egy SMPS kimenete Uki=12VU_{\text{ki}} = 12\,\text{V}, Iki=5AI_{\text{ki}} = 5\,\text{A}, hatásfoka η=0,85\eta = 0{,}85.
Számítás. A kimeneti teljesítmény:

Pki=12V×5A=60W P_{\text{ki}} = 12\,\text{V} \times 5\,\text{A} = 60\,\text{W}

A bemeneti teljesítmény:

Pbe=Pkiη=600,85≈70,6W P_{\text{be}} = \frac{P_{\text{ki}}}{\eta} = \frac{60}{0{,}85} \approx 70{,}6\,\text{W}

A veszteség 70,6−60=10,6W70{,}6 - 60 = 10{,}6\,\text{W}, ami jóval kisebb, mint egy lineáris stabilizátor ugyanilyen átalakításnál. Ellenőrzés: a hatásfok 85 % azt jelenti, hogy a felvett teljesítmény 15 %-a hővé alakul; ez a gyakorlatban jó érték, de a hűtésről itt is gondoskodni kell.

38.1.9 Ábra: a hullámosság és a szűrőkondenzátor kapcsolata

Az alábbi interaktív ábra segít megérteni a szűrőkondenzátor méretezését. Az ábra a kondenzátorfeszültséget mutatja az idő függvényében (fűrészfogas hullámosság az egyenirányított szinusz alatt, a közelítés ΔU ≈ I/(f·C)). Az interaktív változatban a csúcsfeszültség, a terhelőáram, a kapacitás és a töltési frekvencia (50/100 Hz) állítható.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Interaktív ábra: a hullámosság a terhelőáram és a kondenzátor függvényében
A szűrőkondenzátor hatása a hullámosságra

A statikus tartalék ábra leírása: a vízszintes tengelyen a kondenzátor kapacitása (µF), a függőleges tengelyen a hullámosság (V) látható; a görbék különböző terhelőáramokhoz tartoznak. A diagram a fenti képletből számolt, szemléltető értékeket mutat 100 Hz töltési frekvenciánál.

38.1.10 Valós életbeli alkalmazás

Egy ipari vezérlőszekrény 24 V-os tápegysége rendszeresen leállt. A karbantartó megmérte a kimeneti feszültséget: terhelés nélkül 24 V, terhelve viszont 12 V-ra esett, és a kimeneten erős búgás volt. A hibakeresés során kiderült, hogy a tápegység szűrőkondenzátora (pufferkondenzátor) elvesztette kapacitását – a kondenzátor kidudorodott, és a mért kapacitása a névleges töredéke volt. A kondenzátor cseréje után a feszültség stabil lett, a búgás megszűnt. A tanulság: a pufferkondenzátor öregedése fokozatosan növeli a hullámosságot és csökkenti a kimeneti feszültséget, ezért időszakos felülvizsgálatnál érdemes a kapacitást és az ESR-t ellenőrizni.

38.1.11 Tipikus hibák

  1. Polaritás tévesztés az elektrolitkondenzátornál. Az elektrolitkondenzátor fordított bekötése robbanásszerű meghibásodáshoz vezethet. A pozitív lábat a magasabb potenciálra kell kötni.
  2. Túl kicsi szűrőkondenzátor választása. Ha a hullámosság nagy, a terhelés (pl. erősítő, vezérlő) hibásan működhet, a stabilizátor bemeneti feszültsége a minimális érték alá eshet, és a kimeneten brumm jelenik meg.
  3. Lineáris stabilizátor hűtésének elhanyagolása. A disszipált teljesítmény (U_be – U_ki) × I jelentős lehet; hűtőborda nélkül a stabilizátor túlmelegszik, és lekapcsol.
  4. PFC nélküli SMPS alkalmazása érzékeny hálózaton. A nagy csúcstényezőjű áramfelvétel harmonikusokat kelt, amelyek zavarhatják a szomszédos készülékeket, és a hálózati előírásoknak sem felel meg.
  5. A pufferkondenzátor feszültségtűrésének alábecslése. A hálózati egyenirányító után a csúcsfeszültség 325 V, ezért PFC nélküli tápban legalább 400 V névleges feszültségű kondenzátort kell használni, aktív PFC-s tápban (380–400 V DC busz) jellemzően 450 V-osat; cserénél mindig az eredetivel azonos vagy nagyobb névleges feszültségű típust válassz (ellenőrizendő: gyártói szervizutasítás). A 250 V-os kondenzátor károsodik.

38.1.12 Önellenőrzés

  1. Igaz-e, hogy a hidas egyenirányító kimeneti hullámossági alapharmonikusa 50 Hz? Indokolj!
  2. Egy kétutas híd egyenirányító pufferkondenzátora 1000 µF, a terhelőáram 2 A. Közelítőleg mekkora a hullámosság csúcs-csúcs értéke?
  3. Miért rosszabb a lineáris stabilizátor hatásfoka, ha a bemeneti feszültség sokkal nagyobb, mint a kimeneti?
  4. Magyarázd meg egy mondatban, mit csinál az aktív PFC!
  5. Mi a különbség a flyback és a buck topológia között?
  6. Miért kell a pufferkondenzátort PFC nélküli, 230 V-os hálózati tápnál legalább 400 V-osra méretezni, és mekkora névleges feszültség kell aktív PFC-s tápban?

38.1.13 Feladatok

1. feladat (A). Egy egyutas egyenirányító terhelőárama 0,5 A, a szűrőkondenzátor 470 µF. Mennyi a hullámosság csúcs-csúcs értéke? A töltési frekvencia 50 Hz. Válaszd ki a helyes képletet, és számolj!

2. feladat (A). Rajzold le a híd egyenirányító kapcsolását, és jelöld a kimeneti polaritást!

3. feladat (B). Egy hálózati SMPS bemeneti pufferkondenzátora 330 µF, a terhelőáram 0,8 A, a híd egyenirányító töltési frekvenciája 100 Hz. Számítsd ki a hullámosságot és a kimeneti középfeszültséget a diódák feszültségesése nélkül, ha a hálózati csúcsfeszültség 325 V!

4. feladat (B). Egy 7812-es stabilizátor bemenete 18 V, kimenete 12 V, terhelőárama 0,8 A. Mekkora a disszipált teljesítmény és a hatásfok?

5. feladat (C). Egy kapcsolóüzemű tápegység kimeneti teljesítménye 90 W, hatásfoka 88 %. Mennyi a bemeneti teljesítmény és a veszteség? Ha a bemeneti feszültség 230 V és a teljesítménytényező PF = 0,65, mekkora a látszólagos teljesítmény és az effektív bemeneti áram? Miért fontos a PF javítása?

6. feladat (D). Egy LED-driver tápegység bemeneti fokozata híd egyenirányítóból és pufferkondenzátorból áll. A hálózati feszültség 230 V, 50 Hz. A terhelés 300 mA-t vesz fel 60 V DC mellett. A kapcsolóüzemű fokozat hatásfoka 90 %. Becsüld meg a bemeneti pufferkondenzátor minimális kapacitását, ha a hullámosság a 325 V-os csúcsfeszültség 10 %-ánál nem lehet nagyobb, és a LED áramának folytonosnak kell lennie! (Tételezz fel 100 Hz töltési frekvenciát, és hanyagold el a diódaveszteséget.)

38.1.14 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A hidas (kétutas) egyenirányító a hálózati feszültség mindkét félperiódusát egyenirányítja, ezért a búgófeszültség alapfrekvenciája a hálózati frekvencia kétszerese, 100 Hz.
  2. ΔU=IfC=2A100Hz×1000⋅10−6F=20,1=20V\Delta U = \frac{I}{f\,C} = \frac{2\,\text{A}}{100\,\text{Hz} \times 1000\cdot 10^{-6}\,\text{F}} = \frac{2}{0{,}1} = 20\,\text{V}.
  3. Mert a bemeneti és kimeneti feszültség különbsége a soros tranzisztoron hővé alakul, tehát a veszteség (Ube−Uki)I(U_{\text{be}} - U_{\text{ki}})I, és minél nagyobb a különbség, annál több hő keletkezik.
  4. Az aktív PFC a bemeneti áramot a hálózati feszültséggel arányos szinuszos alakra szabályozza, így a teljesítménytényező közel 1 lesz, a harmonikusok csökkennek.
  5. A buck egy nem leválasztott, feszültségcsökkentő topológia; a flyback galvanikusan leválasztott, transzformátoros topológia, amely energiát tárol a vasmagban.
  6. Mert a 230 V effektív hálózati feszültség csúcsértéke 2302≈325V230\sqrt{2} \approx 325\,\text{V}, és a kondenzátornak ezt a feszültséget plusz tartalékkal kell elviselnie, ezért PFC nélkül 400 V-os típus szükséges. Aktív PFC-vel a busz 380–400 V DC, ehhez tartalék nélkül a 400 V-os kondenzátor nem elég, ezért jellemzően 450 V-os típus kell (ellenőrizendő: gyártói szervizutasítás).

1. feladat megoldása

Adott: I=0,5AI = 0{,}5\,\text{A}, C=470μFC = 470\,\mu\text{F}, f=50Hzf = 50\,\text{Hz}.
Keresett: ΔU\Delta U.
Képlet: ΔU=IfC\Delta U = \frac{I}{f\,C}.
Behelyettesítés: ΔU=0,550×470⋅10−6=0,50,0235≈21,3V\Delta U = \frac{0{,}5}{50 \times 470\cdot 10^{-6}} = \frac{0{,}5}{0{,}0235} \approx 21{,}3\,\text{V}.
Ellenőrzés: a hullámosság nagy, mert az egyutas kapcsolás lassan tölti a kondenzátort.

2. feladat megoldása

A helyes rajz a Kétutas egyenirányítók szakasz „Híd egyenirányító (Graetz-kapcsolás) pufferkondenzátorral” kapcsolási rajza; az alábbi betűjelek (AC1, AC2, D1–D4, +, −) azzal egyeznek, a kimeneti polaritást a rajz + és − kapcsa mutatja.

A híd (Graetz-kapcsolás) négy diódából áll; a két váltakozó áramú pontot AC1-gyel és AC2-vel jelöljük. A két váltakozó áramú pont közül mindkettőhöz egy dióda anódja (a + kimenet felé) és egy dióda katódja (a − kimenet felől) csatlakozik: AC1 → D1 anódja, D1 katódja → + kimenet; AC2 → D3 anódja, D3 katódja → + kimenet; a − kimenet → D2 anódja, D2 katódja → AC1; a − kimenet → D4 anódja, D4 katódja → AC2. A terhelés a + és a − kimenet közé kerül. A + kimeneten tehát két katód, a − kimeneten két anód találkozik. Ha AC1 pozitívabb, mint AC2, D1 és D4 vezet; ha AC2 a pozitív, D3 és D2 vezet. Mindkét félperiódusban a terhelésen az áram iránya ugyanaz, a pozitív pólus a katódok közös pontja.

3. feladat megoldása

Adott: C=330μFC = 330\,\mu\text{F}, I=0,8AI = 0{,}8\,\text{A}, f=100Hzf = 100\,\text{Hz}, Ucsúcs=325VU_{\text{csúcs}} = 325\,\text{V}.
Keresett: ΔU\Delta U, UDCU_{\text{DC}}.
Képlet: ΔU=IfC\Delta U = \frac{I}{f\,C}, UDC≈Ucsúcs−ΔU2U_{\text{DC}} \approx U_{\text{csúcs}} - \frac{\Delta U}{2}.
Számítás:

ΔU=0,8100×330⋅10−6=0,80,033≈24,2V \Delta U = \frac{0{,}8}{100 \times 330\cdot 10^{-6}} = \frac{0{,}8}{0{,}033} \approx 24{,}2\,\text{V}

UDC≈325−24,22≈325−12,1=312,9V U_{\text{DC}} \approx 325 - \frac{24{,}2}{2} \approx 325 - 12{,}1 = 312{,}9\,\text{V}

Ellenőrzés: a hullámosság a csúcsfeszültség kb. 7 %-a, ami elfogadható, de a gyakorlatban a diódaveszteséget is le kell vonni.

4. feladat megoldása

Adott: Ube=18VU_{\text{be}} = 18\,\text{V}, Uki=12VU_{\text{ki}} = 12\,\text{V}, I=0,8AI = 0{,}8\,\text{A}.
Keresett: PveszteségP_{\text{veszteség}}, η\eta.
Számítás:

Pveszteség=(18−12)V×0,8A=4,8W P_{\text{veszteség}} = (18 - 12)\,\text{V} \times 0{,}8\,\text{A} = 4{,}8\,\text{W}

Pbe=18V×0,8A=14,4W P_{\text{be}} = 18\,\text{V} \times 0{,}8\,\text{A} = 14{,}4\,\text{W}

η=12V×0,8A14,4W=9,614,4≈0,667=66,7% \eta = \frac{12\,\text{V} \times 0{,}8\,\text{A}}{14{,}4\,\text{W}} = \frac{9{,}6}{14{,}4} \approx 0{,}667 = 66{,}7\,\%

Ellenőrzés: a hatásfok 66,7 %, a veszteség 4,8 W, ami hűtőbordát igényel.

5. feladat megoldása

Adott: Pki=90WP_{\text{ki}} = 90\,\text{W}, η=0,88\eta = 0{,}88, U=230VU = 230\,\text{V}, PF=0,65PF = 0{,}65.
Keresett: PbeP_{\text{be}}, PveszteségP_{\text{veszteség}}, SS, II.
Számítás:

Pbe=900,88≈102,3W P_{\text{be}} = \frac{90}{0{,}88} \approx 102{,}3\,\text{W}

Pveszteség=102,3−90=12,3W P_{\text{veszteség}} = 102{,}3 - 90 = 12{,}3\,\text{W}

A látszólagos teljesítmény:

S=PbePF=102,30,65≈157,4VA S = \frac{P_{\text{be}}}{PF} = \frac{102{,}3}{0{,}65} \approx 157{,}4\,\text{VA}

Az effektív bemeneti áram:

I=SU=157,4230≈0,684A I = \frac{S}{U} = \frac{157{,}4}{230} \approx 0{,}684\,\text{A}

Ellenőrzés: ha a PF 1 lenne, az áram 102,3/230=0,445A102{,}3 / 230 = 0{,}445\,\text{A} lenne; a rossz PF miatt az áram nagyobb, ami a vezetékeket és a transzformátort jobban terheli. Ezért fontos a PFC.

6. feladat megoldása

Adott: Uhálózat=230VU_{\text{hálózat}} = 230\,\text{V}, ftöltés=100Hzf_{\text{töltés}} = 100\,\text{Hz}, a LED oldali teljesítmény PLED=60V×0,3A=18WP_{\text{LED}} = 60\,\text{V} \times 0{,}3\,\text{A} = 18\,\text{W}, a kapcsolóüzemű fokozat hatásfoka η=0,9\eta = 0{,}9.
Keresett: a bemeneti pufferkondenzátor minimális kapacitása, ha a hullámosság ΔU≤0,1×325V=32,5V\Delta U \leq 0{,}1 \times 325\,\text{V} = 32{,}5\,\text{V}.
Számítás: A bemeneti egyenáramú teljesítmény a kapcsolóüzemű fokozat bemenete: PDC=PLED/η=18/0,9=20WP_{\text{DC}} = P_{\text{LED}} / \eta = 18 / 0{,}9 = 20\,\text{W}. A bemeneti egyenfeszültség közelítőleg UDC≈325VU_{\text{DC}} \approx 325\,\text{V}, tehát a bemeneti áram IDC=PDC/UDC=20/325≈0,0615AI_{\text{DC}} = P_{\text{DC}} / U_{\text{DC}} = 20 / 325 \approx 0{,}0615\,\text{A}.
A hullámosság képlete: ΔU=IDCfC\Delta U = \frac{I_{\text{DC}}}{f\,C}. Ebből:

C=IDCfΔUmax=0,0615100×32,5≈0,06153250≈1,89⋅10−5F=18,9μF C = \frac{I_{\text{DC}}}{f\,\Delta U_{\text{max}}} = \frac{0{,}0615}{100 \times 32{,}5} \approx \frac{0{,}0615}{3250} \approx 1{,}89 \cdot 10^{-5}\,\text{F} = 18{,}9\,\mu\text{F}

A gyakorlatban ennél jóval nagyobb kapacitást (pl. 100–220 µF) választanak, hogy a hullámosság kisebb, a táp stabilabb legyen, és a bekapcsolási áramlökést is kezelni tudja. Ellenőrzés: a számított érték minimális elméleti kapacitás; a valóságban a diódák vesztesége, a hálózati ingadozás és a csúcstényező miatt nagyobb tartalék szükséges.

38.1.15 Rövid összefoglaló

A hálózati tápegység blokkvázlata: transzformátor (opcionális), egyenirányító, szűrő, stabilizátor. Az egyutas egyenirányító csak az egyik félperiódust használja, a kétutas (híd) mindkettőt, a háromfázisú híd pedig hat diódával kis hullámosságú egyenfeszültséget ad. A szűrőkondenzátor a hullámosságot csökkenti: ΔU≈I/(fC)\Delta U \approx I/(f C), ahol ff a töltési frekvencia (50, 100 vagy 300 Hz). A lineáris stabilizátor a felesleges feszültséget hővé alakítja, hatásfoka Uki/UbeU_{\text{ki}}/U_{\text{be}}; a kapcsolóüzemű tápegység nagyfrekvenciás kapcsolással 80–95 % hatásfokot ér el. A hálózati egyenirányítós bemenetek rossz teljesítménytényezővel és nagy harmonikus árammal rendelkeznek; az aktív PFC ezt a bemeneti áram szinuszos alakra szabályozásával javítja. A biztonságos méréshez mindig tartsuk be az öt biztonsági szabályt, különösen a pufferkondenzátor feszültségének ellenőrzésekor.

Továbbvitt eredmény. A szűrőkondenzátor méretezési képlete, a híd egyenirányító kimeneti feszültsége és a kapcsolóüzemű táp blokkvázlata közvetlenül használatos; az RC-szűrés és a hullámosság fogalma az Erősítők, műveleti erősítő és szűrők alfejezetben folytatódik.

38.1.16 Források és ellenőrzési hiányok

A fejezetben használt hullámossági képlet, a kimeneti középfeszültség közelítései és a hatásfokszámítások a klasszikus elektronikai alapokból következnek. A kapcsolóüzemű tápegységek topológiái és az aktív PFC működése a gyártói alkalmazási jegyzetek és a tankönyvi irodalom szerint került bemutatásra. A hálózati harmonikus határértékekre vonatkozó MSZ EN 61000-3-2 szabvány pontos követelményeit és a 78xx stabilizátorok adatait a hatályos kiadás és a gyártói adatlapok alapján kell ellenőrizni (ellenőrizendő: szabványkiadás, határértékek, IC paraméterek). Az interaktív ábra a fenti képletből számolt, szemléltető jellegű.