Egy LED-világítás driverét, egy telefon töltőjét vagy egy vezérlőszekrény 24 V-os tápegységét kinyitva ugyanazt a logikai láncot találjuk: a hálózati váltakozó feszültséget egyenirányítani kell, a lüktető egyenfeszültséget ki kell simítani, majd stabilizálni. Ha egy tápegység meghibásodik, a hiba sokszor az egyenirányító diódában, a pufferkondenzátorban vagy a kapcsolóüzemű fokozatban van. Az alfejezet célja, hogy a blokkvázlattól a kapcsolásokon át a méretezésig értse a tanuló, mi történik a készülékben, és hogyan lehet biztonságosan mérni, javítani.
A klasszikus hálózati tápegység (lineáris táp) felépítése:
Hálózati → Transzformátor → Egyenirányító → Szűrő → Stabilizátor → Terhelés
230 V AC (leválasztás, (diódák) (kondenzátor) (lineáris vagy
feszültségváltás) kapcsolóüzemű)
A transzformátor a feszültség szintjét állítja be és galvanikusan leválasztja a hálózatot. Az egyenirányító a váltakozó feszültségből lüktető egyenfeszültséget állít elő, a szűrőkondenzátor ezt kisimítja, a stabilizátor pedig a terhelés és a hálózat változásai ellenére közel állandó kimeneti feszültséget tart. A kapcsolóüzemű tápegység ugyanezt a célt szolgálja, de a transzformátort nagyfrekvenciás kapcsolással és kisebb vasmaggal valósítja meg, ezért kisebb és jobb hatásfokú.
Az egyutas kapcsolás egyetlen diódát tartalmaz a transzformátor szekunder tekercse és a terhelés között. A dióda csak a pozitív félperiódusban vezet, a negatívban lezár, így a kimeneten a szinuszjelnek csak a pozitív fele jelenik meg.
Az áramkört a következő kapcsolási rajz mutatja (T1 transzformátor, D1 dióda, C1 szűrőkondenzátor, R1 terhelés):
Definíció. Az egyutas egyenirányító olyan egyenirányító, amely a váltakozó feszültségnek csak az egyik félperiódusát engedi át, ezért a kimeneti áram mindig azonos irányú, de erősen lüktet. A kimeneti feszültség középértéke ohmos terhelésen, szűrőkondenzátor nélkül (szűrőkondenzátorral és kis terheléssel a kimenet közel ), ahol a szekunder feszültség csúcsértéke.
Előnye az egyszerűség, hátránya a rossz kihasználás és a nagy hullámosság. A transzformátor vasmagja egyenáramú előmágnesezést kaphat, ezért kisfeszültségű, kis áramú helyeken használjuk.
A teljeshullámú megoldás a szinusz mindkét félperiódusát kihasználja.
Középmegcsapolásos kétutas egyenirányító
A transzformátor szekunder tekercsének középmegcsapolása a közös ponthoz
(0 V) csatlakozik, a két szélső kivezetésre egy-egy dióda kapcsolódik. A
pozitív félperiódusban az egyik dióda vezet, a negatívban a másik, így a
terhelésen mindig azonos irányú áram folyik.
Híd egyenirányító (Graetz-kapcsolás)
A négy diódából álló híd a leggyakoribb egyenirányító. A váltakozó
feszültség a híd két szemközti pontjára csatlakozik, a kimenet a másik
két pont. A pozitív félperiódusban két dióda vezet, a negatívban a másik
kettő, így a terhelésen mindkét félperiódusban azonos irányú feszültség
jelenik meg. A híd kimeneti csúcsfeszültsége közelítőleg
,
a hullámossági alapharmonikus pedig kétszerese a hálózati frekvenciának
(100 Hz).
A következő rajz a hidat a T1 transzformátorral, a C1 pufferkondenzátorral és az R1 terheléssel mutatja. A felső két dióda (D1, D3) katódja a + kimeneten, az alsó két dióda (D2, D4) anódja a − kimeneten találkozik; egy félperiódusban mindig egy átlós diódapár vezet (D1–D4, illetve D3–D2).
Definíció. A kétutas (teljeshullámú) egyenirányító az egyenirányítás során a váltakozó feszültség mindkét félperiódusát felhasználja. A kimeneti feszültség középértéke ohmos terhelésen, szűrőkondenzátor nélkül . Szűrőkondenzátorral és kis terheléssel a kimenet közel (lásd a Simítás szakaszt). A híd kapcsolás a négy dióda miatt nagyobb feszültségeséssel rendelkezik, de a transzformátor teljesítményét jobban kihasználja, mint a középmegcsapolásos változat.
Háromfázisú rendszerben hat diódát használó háromfázisú hidat alkalmaznak (B6 kapcsolás). A fázisfeszültségek közül mindig az a diódapár vezet, amely a legnagyobb vonali feszültségnek felel meg, így a kimeneti feszültség hullámossága sokkal kisebb, alapfrekvenciája 300 Hz (6·50 Hz). A kimeneti középfeszültség közelítőleg szinuszos táplálásnál. Ezt a kapcsolást ipari hajtások, frekvenciaváltók és nagyobb egyenáramú tápegységek bemenetén találjuk.
A háromfázisú híd előnye a kis hullámosság és a jó teljesítménytényező, hátránya a hat dióda és a bonyolultabb felépítés.
Az egyenirányító kimenete önmagában lüktet: az egyutasnál 50 Hz-es, a kétutasnál 100 Hz-es búgófeszültség jelenik meg. A terhelés számára általában simább egyenfeszültségre van szükség, ezért a kimenettel párhuzamosan szűrőkondenzátort kapcsolunk. A kondenzátor a diódák vezetési időszakában feltöltődik a csúcsfeszültségre, majd a diódák zárása után a terhelésen keresztül kisül.
Definíció. A hullámosság (búgófeszültség) a kimeneti feszültség váltakozó összetevője, amelyet csúcs-csúcs értékkel () jellemzünk. Közelítő képlete terhelt kapcsolásban:
ahol a terhelőáram, a szűrőkondenzátor kapacitása, pedig a kondenzátor töltési frekvenciája (egyutasnál 50 Hz, hidas kétutasnál 100 Hz, háromfázisú hídnál 300 Hz).
A képletből látható: nagyobb terhelőáram vagy kisebb kapacitás növeli a hullámosságot. A szűrés akkor megfelelő, ha a hullámosság a terhelés által megengedett határon belül marad. A kimeneti középfeszültség jó közelítéssel:
Megjegyzés. A pontos hullámosság számításához figyelembe kell venni a diódák nyitóirányú feszültségesését (szilíciumdiódánál kb. 0,7 V, hídnál két dióda, tehát kb. 1,4 V) és a transzformátor belső ellenállását. A gyakorlatban a kondenzátor kapacitását úgy választjuk, hogy a hullámosság a kimeneti feszültség néhány százaléka legyen.
A szűrt egyenfeszültség még függ a hálózat ingadozásától és a terheléstől. A stabilizátor feladata, hogy a kimeneti feszültséget közel állandó értéken tartsa.
Definíció. A lineáris stabilizátor olyan feszültségstabilizáló áramkör, amely a bemeneti feszültség és a kimeneti feszültség különbségét egy soros szabályozóelemen (általában tranzisztoron) ejti le, és a kimeneti feszültséget visszacsatolással állandó értéken tartja. A bemeneti és kimeneti feszültség különbsége hővé alakul.
A legegyszerűbb lineáris stabilizátor egy Zener-dióda és egy soros ellenállás, de a gyakorlatban integrált áramköröket használunk: pl. a 78xx sorozat (pl. 7805, 7812) fix pozitív kimeneti feszültséget ad, a 79xx sorozat negatívat. Az IC tartalmazza a referenciafeszültséget, a hibajel-erősítőt, a soros tranzisztort és a védelmeket (túláram, túlmelegedés).
Szabály. Lineáris stabilizátor használatakor a bemeneti feszültségnek legalább a kimeneti feszültségnél nagyobbnak kell lennie a katalógusban megadott minimális feszültségkülönbséggel (dropout feszültség). A disszipált teljesítmény:
Ez melegedést okoz, ezért a stabilizátort megfelelő hűtőbordával kell ellátni. A hatásfok:
ha a vezérlő áramfelvétele elhanyagolható. A lineáris stabilizátor hatásfoka annál rosszabb, minél nagyobb a bemeneti és kimeneti feszültség különbsége.
A lineáris stabilizátor hátránya a nagy veszteség. A kapcsolóüzemű tápegység (Switch Mode Power Supply, SMPS) a feszültség átalakítását nagyfrekvenciás kapcsolással, induktivitás vagy transzformátor energiájának periodikus felhalmozásával és leadásával végzi.
Definíció. A kapcsolóüzemű tápegység olyan egyenirányító–átalakító rendszer, amelyben egy kapcsolóelem (tranzisztor) nagy frekvencián (tipikusan 20 kHz–1 MHz) ki-be kapcsol, és a kimeneti feszültséget a kapcsolás kitöltési tényezőjének (PWM) szabályozásával állítja be. A nagyfrekvenciás üzem lehetővé teszi kis méretű induktivitás és transzformátor használatát, így a táp kisebb, könnyebb és jobb hatásfokú (jellemzően 80–95%).
A hálózati kapcsolóüzemű táp felépítése:
Hálózat → EMI szűrő → egyenirányító + pufferkondenzátor → nagyfrekvenciás
230 V AC (kb. 325 V DC) kapcsolófokozat
→ transzformátor → kimeneti egyenirányító + szűrő → szabályozó visszacsatolás
A szabályozás a kimeneti feszültséget méri, és a kapcsoló tranzisztor bekapcsolási idejét változtatja (PWM). A fő kapcsoló topológiák:
Összefüggés. A kapcsolóüzemű táp hatásfoka:
ahol a kimeneti egyenáramú teljesítmény, a hálózatból felvett hatásos teljesítmény. A veszteségek fő forrásai a kapcsolóelem kapcsolási vesztesége, a transzformátor és a diódák vesztesége.
Az SMPS előnye a kiváló hatásfok és a kis tömeg, hátránya a bonyolultság, az elektromágneses zavar (EMI) és a hálózati visszahatás, amit az aktív PFC oldhat meg.
Biztonsági korlát. A hálózati tápegység (SMPS) bontása és javítása hálózati feszültségű munka, ezért csak jogosult, arra képesített személy végezheti; a tanuló tanműhelyi (törpefeszültségű) környezetben vagy oktató felügyeletével gyakorolhat. Bontás előtt alkalmazd az öt biztonsági szabályt: leválasztás a hálózatról, visszakapcsolás elleni biztosítás, a feszültségmentesség ellenőrzése, a szomszédos feszültség alatti részek lefedése (a földelés–rövidre zárás a készüléken belül nem értelmezhető, a helyette szükséges lépés a kisütés). Figyelem. A primer oldali pufferkondenzátor (kb. 325 V DC, aktív PFC-vel 380–400 V DC) a hálózat leválasztása után is veszélyes töltést tarthat: várd ki a gyártói kisütési időt, majd mérd meg a kondenzátor feszültségét (megfelelő CAT-kategóriájú műszer, megfelelő méréshatár); szükség esetén süsd ki megfelelő értékű és teljesítményű, szigetelt kisütő ellenálláson át (néhány kΩ), soha ne csavarhúzóval zárd rövidre. A primer oldal a hálózattal galvanikus kapcsolatban van: földelt oszcilloszkóppal csak leválasztó transzformátoron át vagy differenciálszondával mérj, különben a szonda földcsipesze zárlatot okozhat. (ellenőrizendő: gyártói szervizutasítás)
A hagyományos egyenirányító + pufferkondenzátor bemeneti fokozat csak a hálózati feszültség csúcsai közelében vesz fel áramot, ezért a hálózati áram nem szinuszos, hanem keskeny impulzusokból áll. Ez harmonikus áramokat okoz a hálózatban, rontja a teljesítménytényezőt, és a nulla- és fázisvezetőkben túlterhelést, a transzformátorokban melegedést okozhat.
Definíció. A teljesítménytényező (Power Factor, PF) a hatásos teljesítmény és a látszólagos teljesítmény hányadosa:
Szinuszos feszültség és szinuszos áram esetén , ahol a fázisszög. Ha az áram nem szinuszos, akkor a PF kisebb lehet 1-nél a harmonikus torzítás miatt is:
ahol az áram harmonikus torzítása. A hálózati egyenirányítós tápegységeknél , de a THD nagy, így a PF jellemzően 0,5–0,7.
Szabvány. Az elektronikus berendezések hálózati visszahatását az EMC szabványok korlátozzák. A hálózati áram harmonikus összetevőire vonatkozó határértékeket az MSZ EN 61000-3-2 szabvány írja elő ( bemeneti áramú berendezésekre) (ellenőrizendő: aktuális kiadás és határértékek). A nagyobb teljesítményű SMPS-ek ezért aktív teljesítménytényező-korrekciót (PFC) kapnak.
Definíció. Az aktív PFC egy olyan bemeneti fokozat, amely a hálózati áram felvételét úgy szabályozza, hogy az arányos legyen a hálózati feszültség pillanatértékével, így az áram szinuszos és fázisban van a feszültséggel. Ezáltal a teljesítménytényező közel 1 lesz, a harmonikus tartalom pedig a szabványos határ alá csökken.
Az aktív PFC gyakorlatban egy boost konvertert használ: a hálózati egyenirányító után egy induktivitás és egy kapcsoló tranzisztor áll, a szabályzó pedig a bemeneti áramot úgy alakítja, hogy az kövesse a hálózati feszültség alakját. A PFC a kimeneti pufferkondenzátor feszültségét a bemeneti csúcsfeszültség fölé emeli (jellemzően 380–400 V DC), így a következő DC-DC fokozat stabil tápfeszültséget kap.
Hálózati visszahatás. PFC nélküli SMPS-ek nagy csúcsáramú impulzusokat vesznek fel, ami feszültségtorzulást okozhat a hálózat belső impedanciáján. Ez zavarhatja a szomszédos berendezéseket, és a villamos hálózat üzemeltetőjének is problémát jelent. Az aktív PFC ezt a visszahatást minimalizálja.
Példa (A). Egyutas egyenirányító
szűrőkondenzátorral. A transzformátor szekunder feszültségének
csúcsértéke
,
a terhelőáram
,
a szűrőkondenzátor
,
a töltési frekvencia
.
Számítás. A hullámosság csúcs-csúcs értéke:
A kimeneti középfeszültség közelítőleg:
Figyelembe véve a dióda nyitóirányú feszültségesését (kb. 0,7 V), a tényleges kimenet kb. . Ellenőrzés: a hullámosság a kimeneti feszültség kb. 47 %-a (), ami nagyon nagy; ilyenkor a közelítés is csak durva becslés. A hullámosságot a kapacitás növelésével lehet csökkenteni (például -nál ).
Példa (B). Hidas egyenirányító 230 V hálózatról. A
hálózati csúcsfeszültség
.
A szűrőkondenzátor
,
a terhelőáram
,
a töltési frekvencia
.
Számítás. A hullámosság:
A középfeszültség a diódák vesztesége nélkül:
A híd két diódáján eső kb. 1,4 V-ot levonva a kimenet kb. . Ellenőrzés: a hullámosság a kimeneti feszültség kb. 3 %-a, ami már elfogadható sok tápegység bemenetén.
Példa (C). Lineáris stabilizátor hatásfoka. Egy
7805-ös stabilizátor bemenete
,
kimenete
,
terhelőárama
.
Számítás. A veszteségi teljesítmény:
A bemeneti teljesítmény:
A hatásfok:
Ellenőrzés: a veszteség (7 W) jelentős, ezért a stabilizátor hűtőbordát igényel. Ha a bemenet közelítene a kimenethez (pl. 7 V), a hatásfok javulna: .
Példa (D). Kapcsolóüzemű táp hatásfoka. Egy SMPS
kimenete
,
,
hatásfoka
.
Számítás. A kimeneti teljesítmény:
A bemeneti teljesítmény:
A veszteség , ami jóval kisebb, mint egy lineáris stabilizátor ugyanilyen átalakításnál. Ellenőrzés: a hatásfok 85 % azt jelenti, hogy a felvett teljesítmény 15 %-a hővé alakul; ez a gyakorlatban jó érték, de a hűtésről itt is gondoskodni kell.
Az alábbi interaktív ábra segít megérteni a szűrőkondenzátor méretezését. Az ábra a kondenzátorfeszültséget mutatja az idő függvényében (fűrészfogas hullámosság az egyenirányított szinusz alatt, a közelítés ΔU ≈ I/(f·C)). Az interaktív változatban a csúcsfeszültség, a terhelőáram, a kapacitás és a töltési frekvencia (50/100 Hz) állítható.

A statikus tartalék ábra leírása: a vízszintes tengelyen a kondenzátor kapacitása (µF), a függőleges tengelyen a hullámosság (V) látható; a görbék különböző terhelőáramokhoz tartoznak. A diagram a fenti képletből számolt, szemléltető értékeket mutat 100 Hz töltési frekvenciánál.
Egy ipari vezérlőszekrény 24 V-os tápegysége rendszeresen leállt. A karbantartó megmérte a kimeneti feszültséget: terhelés nélkül 24 V, terhelve viszont 12 V-ra esett, és a kimeneten erős búgás volt. A hibakeresés során kiderült, hogy a tápegység szűrőkondenzátora (pufferkondenzátor) elvesztette kapacitását – a kondenzátor kidudorodott, és a mért kapacitása a névleges töredéke volt. A kondenzátor cseréje után a feszültség stabil lett, a búgás megszűnt. A tanulság: a pufferkondenzátor öregedése fokozatosan növeli a hullámosságot és csökkenti a kimeneti feszültséget, ezért időszakos felülvizsgálatnál érdemes a kapacitást és az ESR-t ellenőrizni.
1. feladat (A). Egy egyutas egyenirányító terhelőárama 0,5 A, a szűrőkondenzátor 470 µF. Mennyi a hullámosság csúcs-csúcs értéke? A töltési frekvencia 50 Hz. Válaszd ki a helyes képletet, és számolj!
2. feladat (A). Rajzold le a híd egyenirányító kapcsolását, és jelöld a kimeneti polaritást!
3. feladat (B). Egy hálózati SMPS bemeneti pufferkondenzátora 330 µF, a terhelőáram 0,8 A, a híd egyenirányító töltési frekvenciája 100 Hz. Számítsd ki a hullámosságot és a kimeneti középfeszültséget a diódák feszültségesése nélkül, ha a hálózati csúcsfeszültség 325 V!
4. feladat (B). Egy 7812-es stabilizátor bemenete 18 V, kimenete 12 V, terhelőárama 0,8 A. Mekkora a disszipált teljesítmény és a hatásfok?
5. feladat (C). Egy kapcsolóüzemű tápegység kimeneti teljesítménye 90 W, hatásfoka 88 %. Mennyi a bemeneti teljesítmény és a veszteség? Ha a bemeneti feszültség 230 V és a teljesítménytényező PF = 0,65, mekkora a látszólagos teljesítmény és az effektív bemeneti áram? Miért fontos a PF javítása?
6. feladat (D). Egy LED-driver tápegység bemeneti fokozata híd egyenirányítóból és pufferkondenzátorból áll. A hálózati feszültség 230 V, 50 Hz. A terhelés 300 mA-t vesz fel 60 V DC mellett. A kapcsolóüzemű fokozat hatásfoka 90 %. Becsüld meg a bemeneti pufferkondenzátor minimális kapacitását, ha a hullámosság a 325 V-os csúcsfeszültség 10 %-ánál nem lehet nagyobb, és a LED áramának folytonosnak kell lennie! (Tételezz fel 100 Hz töltési frekvenciát, és hanyagold el a diódaveszteséget.)
Önellenőrzés – válaszok
1. feladat megoldása
Adott:
,
,
.
Keresett:
.
Képlet:
.
Behelyettesítés:
.
Ellenőrzés: a hullámosság nagy, mert az egyutas kapcsolás lassan tölti a
kondenzátort.
2. feladat megoldása
A helyes rajz a Kétutas egyenirányítók szakasz „Híd egyenirányító (Graetz-kapcsolás) pufferkondenzátorral” kapcsolási rajza; az alábbi betűjelek (AC1, AC2, D1–D4, +, −) azzal egyeznek, a kimeneti polaritást a rajz + és − kapcsa mutatja.
A híd (Graetz-kapcsolás) négy diódából áll; a két váltakozó áramú pontot AC1-gyel és AC2-vel jelöljük. A két váltakozó áramú pont közül mindkettőhöz egy dióda anódja (a + kimenet felé) és egy dióda katódja (a − kimenet felől) csatlakozik: AC1 → D1 anódja, D1 katódja → + kimenet; AC2 → D3 anódja, D3 katódja → + kimenet; a − kimenet → D2 anódja, D2 katódja → AC1; a − kimenet → D4 anódja, D4 katódja → AC2. A terhelés a + és a − kimenet közé kerül. A + kimeneten tehát két katód, a − kimeneten két anód találkozik. Ha AC1 pozitívabb, mint AC2, D1 és D4 vezet; ha AC2 a pozitív, D3 és D2 vezet. Mindkét félperiódusban a terhelésen az áram iránya ugyanaz, a pozitív pólus a katódok közös pontja.
3. feladat megoldása
Adott:
,
,
,
.
Keresett:
,
.
Képlet:
,
.
Számítás:
Ellenőrzés: a hullámosság a csúcsfeszültség kb. 7 %-a, ami elfogadható, de a gyakorlatban a diódaveszteséget is le kell vonni.
4. feladat megoldása
Adott:
,
,
.
Keresett:
,
.
Számítás:
Ellenőrzés: a hatásfok 66,7 %, a veszteség 4,8 W, ami hűtőbordát igényel.
5. feladat megoldása
Adott:
,
,
,
.
Keresett:
,
,
,
.
Számítás:
A látszólagos teljesítmény:
Az effektív bemeneti áram:
Ellenőrzés: ha a PF 1 lenne, az áram lenne; a rossz PF miatt az áram nagyobb, ami a vezetékeket és a transzformátort jobban terheli. Ezért fontos a PFC.
6. feladat megoldása
Adott:
,
,
a LED oldali teljesítmény
,
a kapcsolóüzemű fokozat hatásfoka
.
Keresett: a bemeneti pufferkondenzátor minimális kapacitása, ha a
hullámosság
.
Számítás: A bemeneti egyenáramú teljesítmény a kapcsolóüzemű fokozat
bemenete:
.
A bemeneti egyenfeszültség közelítőleg
,
tehát a bemeneti áram
.
A hullámosság képlete:
.
Ebből:
A gyakorlatban ennél jóval nagyobb kapacitást (pl. 100–220 µF) választanak, hogy a hullámosság kisebb, a táp stabilabb legyen, és a bekapcsolási áramlökést is kezelni tudja. Ellenőrzés: a számított érték minimális elméleti kapacitás; a valóságban a diódák vesztesége, a hálózati ingadozás és a csúcstényező miatt nagyobb tartalék szükséges.
A hálózati tápegység blokkvázlata: transzformátor (opcionális), egyenirányító, szűrő, stabilizátor. Az egyutas egyenirányító csak az egyik félperiódust használja, a kétutas (híd) mindkettőt, a háromfázisú híd pedig hat diódával kis hullámosságú egyenfeszültséget ad. A szűrőkondenzátor a hullámosságot csökkenti: , ahol a töltési frekvencia (50, 100 vagy 300 Hz). A lineáris stabilizátor a felesleges feszültséget hővé alakítja, hatásfoka ; a kapcsolóüzemű tápegység nagyfrekvenciás kapcsolással 80–95 % hatásfokot ér el. A hálózati egyenirányítós bemenetek rossz teljesítménytényezővel és nagy harmonikus árammal rendelkeznek; az aktív PFC ezt a bemeneti áram szinuszos alakra szabályozásával javítja. A biztonságos méréshez mindig tartsuk be az öt biztonsági szabályt, különösen a pufferkondenzátor feszültségének ellenőrzésekor.
Továbbvitt eredmény. A szűrőkondenzátor méretezési képlete, a híd egyenirányító kimeneti feszültsége és a kapcsolóüzemű táp blokkvázlata közvetlenül használatos; az RC-szűrés és a hullámosság fogalma az Erősítők, műveleti erősítő és szűrők alfejezetben folytatódik.
A fejezetben használt hullámossági képlet, a kimeneti középfeszültség közelítései és a hatásfokszámítások a klasszikus elektronikai alapokból következnek. A kapcsolóüzemű tápegységek topológiái és az aktív PFC működése a gyártói alkalmazási jegyzetek és a tankönyvi irodalom szerint került bemutatásra. A hálózati harmonikus határértékekre vonatkozó MSZ EN 61000-3-2 szabvány pontos követelményeit és a 78xx stabilizátorok adatait a hatályos kiadás és a gyártói adatlapok alapján kell ellenőrizni (ellenőrizendő: szabványkiadás, határértékek, IC paraméterek). Az interaktív ábra a fenti képletből számolt, szemléltető jellegű.