Egy kivitelező vagy karbantartó villanyszerelő gyakran találkozik olyan megrendeléssel, amelyben egy családi ház, műhely vagy ipari csarnok villámvédelmét kell kiépíteni vagy felülvizsgálni. Ilyenkor nem elég „felszerelni egy villámhárítót”; előbb azt kell tisztázni, hogy egyáltalán szükséges-e a védelem, milyen védelmi szintet kell választani, és milyen hatások ellen kell védekezni. Ha ezeket az alapfogalmakat nem érted, akkor könnyen előfordul, hogy a berendezés papíron megvan, de a villámcsapás mégis tönkreteszi a beépített elektronikát, vagy éppen feleslegesen drága rendszert építesz. Ez a fejezet ezért a villám természetét, a kockázatértékelés alapgondolatát és a védelmi osztályok jelentését tanítja meg, mielőtt a konkrét szerelési megoldásokra rátérnénk.
Képzelj el egy nyári zivatart. A felhő alsó része negatív töltésűvé válik, a talaj pedig pozitív töltést vesz fel. Amikor a feszültség a felhő és a talaj között eléri a levegő átütési szilárdságát, egy előkisülés (lépcsős vezető) indul el a felhőből a föld felé, majd amikor közel ér a talajhoz, a talajból egy ellenirányú, csatlakozó kisülés indul felé. Amikor a kettő összeér, a kialakult csatornán lefut a nagy fény- és hőjelenséggel járó főkisülés (visszacsapás); ezt nevezzük villámcsapásnak. A villám nem egyetlen áramimpulzus, hanem gyakran több, gyorsan egymást követő részütésből áll. Az áram csúcsértéke tipikusan tízezres amper nagyságrendű, a kisülés időtartama pedig a milliszekundum tört része. Az épület és a benne lévő villamos berendezés szempontjából nemcsak a közvetlen becsapás veszélyes, hanem az is, ha a villám a közelben csap le, és elektromágneses tér vagy a földpotenciál megemelkedése révén károsít.
Az alábbi folyamatábra a villám hatásainak láncolatát mutatja be; ezt a láncot kell a védelemnek megszakítania.
A villámvédelmi tervezés során ezt a láncot kell végiggondolnunk: hol tudjuk a villámáramot felfogni, elvezetni, és hol tudjuk a káros hatásokat korlátozni.
Definíció. A villám a légkörben lejátszódó, nagy energiájú elektromos kisülés, amely zivatarfelhők és a földfelszín, illetve felhőrészek között jön létre. A minket elsősorban érdeklő földbe csapó villám esetén a kisülés a felhő és a talaj között megy végbe.
A keletkezés lényege: a zivatarfelhőben jég- és vízrészecskék ütköznek, eközben töltések válnak szét. A felhő alsó része jellemzően negatív, a felső része pozitív töltésű lesz. A talaj a felhő alatt pozitív töltést vesz fel. A felhő és a talaj közötti feszültség akár több száz millió volt is lehet, de a levegő szigetelési képessége miatt a kisülés csak akkor indul meg, ha a térerősség eléri a levegő átütési szilárdságát. Ekkor alakul ki a csatorna, amelyen a főkisülés lefolyik.
A villámáramot néhány jellegzetes paraméterrel írjuk le:
Ezek az értékek azért fontosak, mert a védelmi eszközöket és a vezetőket ezekre a terhelésekre kell méretezni. Egy vékony, rosszul méretezett levezető a villámáramot nem képes elvezetni: megolvadhat, szétrobbanhat, és maga is tüzet okozhat.
Definíció. A villámvédelmi osztály (LPL, Lightning Protection Level) a villámvédelmi rendszer tervezéséhez használt, I-től IV-ig terjedő kategória, amely meghatározza a védelem ellenálló képességét a villámáram nagyságával és hatásaival szemben. Az LPL I a legmagasabb védelmi szint, az LPL IV a legalacsonyabb.
Definíció. A villámvédelmi zóna (LPZ, Lightning Protection Zone) az épület vagy tér olyan, a villám elektromágneses hatása szempontjából meghatározott része, ahol a villámáram és az elektromágneses tér jellemzői eltérőek. Az LPZ 0A a közvetlen becsapásnak kitett külső zóna, az LPZ 0B a közvetlen becsapástól védett, de az elektromágneses térnek kitett zóna; az LPZ 1, 2 stb. a belső, egyre jobban árnyékolt zónák.
A villám káros hatásait két nagy csoportra osztjuk: közvetlen és közvetett hatások.
Ha a villám közvetlenül az épületbe vagy a villamos berendezésbe csap, a következő hatások léphetnek fel:
A villám akkor is károsíthat, ha nem közvetlenül az épületbe csap, hanem a közelben:
Példa. Egy földelési ellenállás , és a levezetőn villámáram folyik. A földpotenciál-emelkedés a földelőnél:
Ez a hatalmas potenciálkülönbség a környező talajon lépésfeszültségként, a fémszerkezetek között pedig érintési feszültségként jelenhet meg. Ezért nem elég a földelési ellenállást önmagában nézni, hanem a potenciálkiegyenlítést is meg kell valósítani.
A villámvédelem szükségességét és mértékét a szabvány szerinti kockázatértékeléssel kell meghatározni. A kockázat annak a mértéke, hogy a villámcsapás milyen éves szintű kárt okozhat.
Alapösszefüggés. A kockázat kiszámítható a veszélyes események számának (), a károsodás valószínűségének () és a veszteség mértékének () szorzataként:
A valóságban a szabvány ezt több kockázati komponensre bontja, és az egyes komponenseket külön-külön kell összegezni. Az alapgondolat azonban ugyanaz: minél gyakrabban csap a villám, minél nagyobb a károsodás valószínűsége, és minél nagyobb a veszteség, annál nagyobb a kockázat, és annál indokoltabb a villámvédelem.
A veszélyes események számát az épület gyűjtőterülete és a villámsűrűség határozza meg. A gyűjtőterület azt a földfelületet jelenti, ahonnan a villám „összegyűjthető” az épületre. Egy téglalap alaprajzú épület gyűjtőterülete közelítőleg az épület alaprajzi területe, plusz a magassággal arányos környező sáv területe. A pontos képletet a szabvány adja meg; itt csak az elvet szemléltetjük.
Számítás. Tegyük fel, hogy egy családi ház gyűjtőterülete , és a villámsűrűség villámcsapás -enként évente. Az éves veszélyes események száma:
Mivel ,
Ez azt jelenti, hogy átlagosan 250 évente egyszer csap a házba villám. Önmagában ez nem tűnik nagy számnak, de ha a házban nagy értékű elektronika vagy éghető anyag van, illetve ha emberek tartózkodnak ott, a kockázat elfogadhatatlan lehet.
A károsodás valószínűsége () attól függ, hogy milyen védelmi intézkedések vannak. Ha van külső villámvédelem, a közvetlen becsapás okozta fizikai kár valószínűsége csökken; ha van belső túlfeszültség-védelem, az elektronikus károk valószínűsége csökken. A veszteség () pedig attól függ, hogy mi a védendő érték: emberélet, szolgáltatás, kulturális örökség vagy gazdasági érték.
Szabvány. A létesítési kötelezettséget a hazai tűzvédelmi jogszabály (OTSZ) és a Villámvédelem tűzvédelmi műszaki irányelv határozza meg; a kockázatértékelés és a villámvédelmi felülvizsgálat erre jogosult szakember feladata (ellenőrizendő: hatályos OTSZ, TvMI és jogosultsági szabályok). A villámvédelmi kockázatértékelést Magyarországon az MSZ EN 62305 szabványsorozat írja le. A sorozat 1. része az általános elveket, 2. része a kockázatkezelést, 3. része az épületek fizikai károsodása és életveszély elleni védelmét, 4. része az épületek villamos és elektronikus rendszereinek védelmét tárgyalja. A pontos számítási képleteket és paramétereket a szabvány aktuális kiadása tartalmazza; az itt megadott összefüggések a gondolkodásmódot szemléltetik. (ellenőrizendő: aktuális szabványkiadás és a gyűjtőterület képlete)
A kockázatértékelés eredménye alapján a szabvány meghatározza, hogy milyen villámvédelmi osztályt (LPL) kell választani. Az LPL I–IV osztályok a villámvédelmi rendszer méretezéséhez szükséges paramétereket rögzítik:
A szabvány szerinti tanult értékek (ellenőrizendő: MSZ EN 62305-1 és -3):
| LPL | legnagyobb csúcsáram | legkisebb csúcsáram (felfogás) | gördülőgömb-sugár |
|---|---|---|---|
| I | 200 kA | 3 kA | 20 m |
| II | 150 kA | 5 kA | 30 m |
| III | 100 kA | 10 kA | 45 m |
| IV | 100 kA | 16 kA | 60 m |
Az LPL tehát a méretezési (legnagyobb) és a felfogáshoz tartozó legkisebb csúcsáramot is meghatározza. Az LPL meghatározza például:
Minél szigorúbb a védelmi szint (LPL IV → LPL I irányban), annál több anyagot és szigorúbb kialakítást igényel a rendszer, de annál nagyobb áramot képes elvezetni. A döntést tehát mindig a kockázatértékelés alapján, a szabvány szerint kell meghozni.
Továbbvitt eredmény. A villámvédelmi osztály (LPL) fogalmát és a hozzá tartozó villámáram-paramétereket a Külső és belső villámvédelmi rendszer alfejezetben használjuk fel a felfogók, levezetők, földelők és a belső túlfeszültség-védelem méretezésekor.
Magyarországon a villámcsapások éves sűrűsége jellemzően villám -enként évente, de ez a szám területtől és időjárási viszonyoktól függően változhat. (ellenőrizendő: aktuális hazai villámsűrűségi adat, például meteorológiai vagy szabvány szerinti térkép alapján) A pontos értéket a villámvédelmi tervezéshez a szabvány melléklete vagy a meteorológiai szolgálat adatai alapján kell meghatározni.
A védelem szükségességét nem lehet pusztán a villámsűrűségből levezetni. Egy külterületi, egyszintes, éghetetlen anyagú épületnél a kockázat általában kicsi; egy sűrűn lakott, sok elektronikát tartalmazó, éghető tetőszerkezetű épületnél viszont ugyanolyan villámsűrűség mellett is indokolt lehet a védelem. Ezért a döntés mindig kockázatértékeléssel történik.
Egy villanyszerelőt megbíznak egy régi családi ház villámvédelmének felülvizsgálatával. A házban egy modern hűtő-, fűtés- és szórakoztatóelektronikai rendszer van, és a tulajdonos attól tart, hogy egy közeli villámcsapás tönkreteszi a berendezéseket. A szerelő először felméri az épületet: a tetőn nincs felfogó, a levezető hiányzik, a földelő rendszer ismeretlen. Előzetes becslést végez, és megállapítja, hogy a gyűjtőterület és a helyi villámsűrűség alapján az éves veszélyes események száma . A károsodás valószínűségét a meglévő hiányos védelem miatt magasra becsüli. A kockázat valószínűleg meghaladja az elfogadható szintet, ezért javasolja, hogy a tulajdonos villámvédelmi tervezővel végeztesse el a hivatalos kockázatértékelést; a terv alapján külső villámvédelem épülhet (például LPL III szerint), és javasolja a belső túlfeszültség-védelem (SPD-k) beépítését a főelosztóba és az érzékeny fogyasztók elé. A tulajdonos először csak az SPD-t akarta volna megrendelni, de a szerelő elmagyarázza, hogy a közvetlen becsapás ellen az SPD önmagában nem elég, mert a hő- és mechanikai hatások a tetőt is károsíthatják, és a villámáram a belső vezetékekre is átjuthat.
Ebből az esetből látszik, hogy a szerelőnek ismernie kell a villám hatásait és a védelmi osztályok szerepét, különben hibás döntést hoz.
„A túlfeszültség-védő eszköz (SPD) önmagában is elég.” Ez a leggyakoribb félreértés. Az SPD a belső villámvédelem része, amely a vezetékeken érkező túlfeszültség ellen véd, de a közvetlen becsapás hő- és mechanikai hatásai ellen nem. A teljes védelemhez külső villámvédelem és megfelelő földelés is kell.
„Ha a földelési ellenállás kicsi, akkor biztonságos.” Önmagában a kis földelési ellenállás csökkenti a potenciálemelkedést, de a lépés- és érintési feszültséget csak a potenciálkiegyenlítéssel és a megfelelő zónakialakítással lehet elfogadható szintre hozni.
„Nincs szükség villámvédelemre, mert nálunk ritkán csap villám.” A ritkaság nem jelenti a kockázat hiányát. A kockázatot a gyakoriság, a károsodás valószínűsége és a következmény súlyossága együtt határozza meg. Egy ritka, de nagy kárú esemény is indokolhat védelmet.
„A villámvédelmi osztályt a ház nagysága alapján választom.” A védelmi osztályt nem az épület mérete, hanem a kockázatértékelés eredménye határozza meg. Egy kis, de robbanásveszélyes épület lehet LPL I, míg egy nagy csarnok lehet LPL III.
1. feladat (A). Definiáld a villámvédelmi osztály (LPL) fogalmát, és sorold fel az I–IV osztályok jelentését.
2. feladat (A). Egy földelő ellenállása , és a levezetőn villámáram folyik. Számítsd ki a földpotenciál-emelkedést.
3. feladat (B). Egy téglalap alapú épület gyűjtőterülete . A helyi villámsűrűség villám//év. Számítsd ki az éves veszélyes események számát, és értelmezd az eredményt.
4. feladat (B). Magyarázd el, mi a lépésfeszültség és az érintési feszültség, és hogyan csökkenthetők a villámvédelem eszközeivel.
5. feladat (C). Egy családi házban csak túlfeszültség-védő eszközöket szereltek be, külső villámvédelmet nem. Milyen kockázatok maradnak fenn? Írd le, milyen mérésekkel vagy szemrevételezéssel lehetne ezt feltárni.
6. feladat (D). Egy ipari csarnok villámvédelmét kell felülvizsgálni. A szemrevételezés során a levezetőn korróziót, a felfogó rögzítésénél laza csavart találsz, a földelő bekötésnél pedig hiányzik a potenciálkiegyenlítő összekötés. Milyen hibákat jelentenél, és milyen javítási lépéseket javasolnál a védelmi osztály megtartása érdekében?
Önellenőrzés – válaszok
Feladatok megoldásai
1. Az LPL a villámvédelmi rendszer tervezéséhez használt osztály, amely a villámáram maximális és minimális paramétereit, valamint a védelmi intézkedések követelményeit határozza meg. LPL I: legmagasabb védelem; LPL II: magas; LPL III: közepes; LPL IV: alacsony védelem.
2. . A potenciálemelkedés igen nagy, ezért potenciálkiegyenlítés nélkül veszélyes lépés- és érintési feszültségek alakulhatnak ki.
3. csapás/év. Ez azt jelenti, hogy átlagosan kb. 133 évente csap a villám az épületbe. Önmagában ritka, de a kockázat a károk súlyosságától függően még jelentős lehet.
4. A lépésfeszültség az a feszültségkülönbség, amely a talajon, a villámáram földelésbe jutása környezetében két lábnyi távolságban fellép. Az érintési feszültség a megfogott földelt szerkezet és a talaj között fellépő feszültség. Csökkenthetők a földelési ellenállás csökkentésével, a potenciálkiegyenlítéssel, a levezetők megfelelő elhelyezésével és a talaj felszínének szigetelésével.
5. A közvetlen becsapás ellen nincs védelem, ezért fennmaradnak a hő-, mechanikai és szikraképződési kockázatok; a villámáram a tetőn és a falon át a belső vezetékekbe juthat, az SPD-ket is tönkreteheti, sőt tüzet okozhat. Feltárható szemrevételezéssel (van-e felfogó, levezető, földelő), valamint a földelési rendszer és a potenciálkiegyenlítés mérésével, továbbá a kockázatértékelés elvégzésével.
6. A korrodált levezető keresztmetszete csökken, ezért nem képes a villámáramot elvezetni; a laza rögzítés a mechanikai igénybevételkor szétválhat; a hiányzó potenciálkiegyenlítő összekötés miatt a fémszerkezetek között veszélyes feszültségkülönbség léphet fel. Javítani kell: a levezető cseréje vagy tisztítása, a rögzítések meghúzása, a potenciálkiegyenlítő bekötés pótlása, majd a teljes rendszer mérése (folytonosság, földelési ellenállás) és dokumentálása.
A villám a légkörben lezajló, nagy energiájú elektromos kisülés. Földbe csapó villám esetén a csúcsáram jellemzően több tízezer amper, a töltés több coulomb, a fajlagos energia természetes villámoknál jellemzően nagyságrendű; a méretezési érték LPL I-nél (10 MJ/Ω) (ellenőrizendő: MSZ EN 62305-1). A villám hatásai lehetnek közvetlenek (hő, mechanikai, szikraképződés) és közvetettek (indukált túlfeszültség, földpotenciál-emelkedés, lépés- és érintési feszültség). A védelem szükségességét és mértékét kockázatértékeléssel kell meghatározni; a kockázat alapgondolata: , ahol a veszélyes események száma, a károsodás valószínűsége, a veszteség mértéke. A számításhoz az épület gyűjtőterületét és a helyi villámsűrűséget ismerni kell. A kockázatértékelés eredménye alapján választjuk meg a villámvédelmi osztályt (LPL I–IV), amely a villámvédelmi rendszer valamennyi elemének méretezését meghatározza. Magyarországon a villámsűrűség jellemzően villám//év, de a pontos adatot a szabvány vagy meteorológiai forrás alapján kell ellenőrizni. A továbbvitt eredmény: a villámvédelmi osztály (LPL) és a hozzá tartozó paraméterek elengedhetetlenek a Külső és belső villámvédelmi rendszer alfejezetben tárgyalt felfogó-, levezető-, földelő- és túlfeszültség-védelmi elemek méretezéséhez. A szabvány: MSZ EN 62305.