23.1 A villám és hatásai, kockázat és védelmi osztályok

23.1.1 Miért kell ezt tudnod a munkahelyen?

Egy kivitelező vagy karbantartó villanyszerelő gyakran találkozik olyan megrendeléssel, amelyben egy családi ház, műhely vagy ipari csarnok villámvédelmét kell kiépíteni vagy felülvizsgálni. Ilyenkor nem elég „felszerelni egy villámhárítót”; előbb azt kell tisztázni, hogy egyáltalán szükséges-e a védelem, milyen védelmi szintet kell választani, és milyen hatások ellen kell védekezni. Ha ezeket az alapfogalmakat nem érted, akkor könnyen előfordul, hogy a berendezés papíron megvan, de a villámcsapás mégis tönkreteszi a beépített elektronikát, vagy éppen feleslegesen drága rendszert építesz. Ez a fejezet ezért a villám természetét, a kockázatértékelés alapgondolatát és a védelmi osztályok jelentését tanítja meg, mielőtt a konkrét szerelési megoldásokra rátérnénk.

23.1.2 Szemléletes kép: mi történik egy villámcsapás alatt?

Képzelj el egy nyári zivatart. A felhő alsó része negatív töltésűvé válik, a talaj pedig pozitív töltést vesz fel. Amikor a feszültség a felhő és a talaj között eléri a levegő átütési szilárdságát, egy előkisülés (lépcsős vezető) indul el a felhőből a föld felé, majd amikor közel ér a talajhoz, a talajból egy ellenirányú, csatlakozó kisülés indul felé. Amikor a kettő összeér, a kialakult csatornán lefut a nagy fény- és hőjelenséggel járó főkisülés (visszacsapás); ezt nevezzük villámcsapásnak. A villám nem egyetlen áramimpulzus, hanem gyakran több, gyorsan egymást követő részütésből áll. Az áram csúcsértéke tipikusan tízezres amper nagyságrendű, a kisülés időtartama pedig a milliszekundum tört része. Az épület és a benne lévő villamos berendezés szempontjából nemcsak a közvetlen becsapás veszélyes, hanem az is, ha a villám a közelben csap le, és elektromágneses tér vagy a földpotenciál megemelkedése révén károsít.

Az alábbi folyamatábra a villám hatásainak láncolatát mutatja be; ezt a láncot kell a védelemnek megszakítania.

A villám hatásainak láncolata - Szemléltető ábra: a kisülés kialakulása és a főkisülés közvetlen, illetve közvetett hatásai. A két hatáscsoport párhuzamosan, ugyanabból a főkisülésből ered; a közvetlen hatások ellen a külső, a közvetettek ellen főként a belső villámvédelem véd.

A villámvédelmi tervezés során ezt a láncot kell végiggondolnunk: hol tudjuk a villámáramot felfogni, elvezetni, és hol tudjuk a káros hatásokat korlátozni.

23.1.3 A villám keletkezése és alapvető paraméterei

Definíció. A villám a légkörben lejátszódó, nagy energiájú elektromos kisülés, amely zivatarfelhők és a földfelszín, illetve felhőrészek között jön létre. A minket elsősorban érdeklő földbe csapó villám esetén a kisülés a felhő és a talaj között megy végbe.

A keletkezés lényege: a zivatarfelhőben jég- és vízrészecskék ütköznek, eközben töltések válnak szét. A felhő alsó része jellemzően negatív, a felső része pozitív töltésű lesz. A talaj a felhő alatt pozitív töltést vesz fel. A felhő és a talaj közötti feszültség akár több száz millió volt is lehet, de a levegő szigetelési képessége miatt a kisülés csak akkor indul meg, ha a térerősség eléri a levegő átütési szilárdságát. Ekkor alakul ki a csatorna, amelyen a főkisülés lefolyik.

A villámáramot néhány jellegzetes paraméterrel írjuk le:

Ezek az értékek azért fontosak, mert a védelmi eszközöket és a vezetőket ezekre a terhelésekre kell méretezni. Egy vékony, rosszul méretezett levezető a villámáramot nem képes elvezetni: megolvadhat, szétrobbanhat, és maga is tüzet okozhat.

Definíció. A villámvédelmi osztály (LPL, Lightning Protection Level) a villámvédelmi rendszer tervezéséhez használt, I-től IV-ig terjedő kategória, amely meghatározza a védelem ellenálló képességét a villámáram nagyságával és hatásaival szemben. Az LPL I a legmagasabb védelmi szint, az LPL IV a legalacsonyabb.

Definíció. A villámvédelmi zóna (LPZ, Lightning Protection Zone) az épület vagy tér olyan, a villám elektromágneses hatása szempontjából meghatározott része, ahol a villámáram és az elektromágneses tér jellemzői eltérőek. Az LPZ 0A a közvetlen becsapásnak kitett külső zóna, az LPZ 0B a közvetlen becsapástól védett, de az elektromágneses térnek kitett zóna; az LPZ 1, 2 stb. a belső, egyre jobban árnyékolt zónák.

23.1.4 A villám hatásai

A villám káros hatásait két nagy csoportra osztjuk: közvetlen és közvetett hatások.

23.1.4.1 Közvetlen hatások

Ha a villám közvetlenül az épületbe vagy a villamos berendezésbe csap, a következő hatások léphetnek fel:

23.1.4.2 Közvetett hatások

A villám akkor is károsíthat, ha nem közvetlenül az épületbe csap, hanem a közelben:

Példa. Egy földelési ellenállás RA=10ΩR_A = 10\,\Omega, és a levezetőn I=30kAI = 30\,\text{kA} villámáram folyik. A földpotenciál-emelkedés a földelőnél:

UE=I⋅RA=30000A⋅10Ω=300000V=300kV. U_E = I \cdot R_A = 30\,000\,\text{A} \cdot 10\,\Omega = 300\,000\,\text{V} = 300\,\text{kV}.

Ez a hatalmas potenciálkülönbség a környező talajon lépésfeszültségként, a fémszerkezetek között pedig érintési feszültségként jelenhet meg. Ezért nem elég a földelési ellenállást önmagában nézni, hanem a potenciálkiegyenlítést is meg kell valósítani.

23.1.5 Kockázatértékelés alapjai

A villámvédelem szükségességét és mértékét a szabvány szerinti kockázatértékeléssel kell meghatározni. A kockázat annak a mértéke, hogy a villámcsapás milyen éves szintű kárt okozhat.

Alapösszefüggés. A kockázat RR kiszámítható a veszélyes események számának (NN), a károsodás valószínűségének (PP) és a veszteség mértékének (LL) szorzataként:

R=N⋅P⋅L. R = N \cdot P \cdot L.

A valóságban a szabvány ezt több kockázati komponensre bontja, és az egyes komponenseket külön-külön kell összegezni. Az alapgondolat azonban ugyanaz: minél gyakrabban csap a villám, minél nagyobb a károsodás valószínűsége, és minél nagyobb a veszteség, annál nagyobb a kockázat, és annál indokoltabb a villámvédelem.

A veszélyes események számát az épület gyűjtőterülete és a villámsűrűség határozza meg. A gyűjtőterület azt a földfelületet jelenti, ahonnan a villám „összegyűjthető” az épületre. Egy téglalap alaprajzú épület gyűjtőterülete közelítőleg az épület alaprajzi területe, plusz a magassággal arányos környező sáv területe. A pontos képletet a szabvány adja meg; itt csak az elvet szemléltetjük.

Számítás. Tegyük fel, hogy egy családi ház gyűjtőterülete Ad=2000m2A_d = 2\,000\,\text{m}^2, és a villámsűrűség Ng=2N_g = 2 villámcsapás km2\text{km}^2-enként évente. Az éves veszélyes események száma:

N=Ng⋅Ad=21km2⋅év⋅2000m2. N = N_g \cdot A_d = 2\,\frac{1}{\text{km}^2\cdot\text{év}} \cdot 2\,000\,\text{m}^2.

Mivel 1km2=1000000m21\,\text{km}^2 = 1\,000\,000\,\text{m}^2,

N=2⋅20001000000=0,004csapás/év. N = 2 \cdot \frac{2\,000}{1\,000\,000} = 0{,}004\,\text{csapás/év}.

Ez azt jelenti, hogy átlagosan 250 évente egyszer csap a házba villám. Önmagában ez nem tűnik nagy számnak, de ha a házban nagy értékű elektronika vagy éghető anyag van, illetve ha emberek tartózkodnak ott, a kockázat elfogadhatatlan lehet.

A károsodás valószínűsége (PP) attól függ, hogy milyen védelmi intézkedések vannak. Ha van külső villámvédelem, a közvetlen becsapás okozta fizikai kár valószínűsége csökken; ha van belső túlfeszültség-védelem, az elektronikus károk valószínűsége csökken. A veszteség (LL) pedig attól függ, hogy mi a védendő érték: emberélet, szolgáltatás, kulturális örökség vagy gazdasági érték.

Szabvány. A létesítési kötelezettséget a hazai tűzvédelmi jogszabály (OTSZ) és a Villámvédelem tűzvédelmi műszaki irányelv határozza meg; a kockázatértékelés és a villámvédelmi felülvizsgálat erre jogosult szakember feladata (ellenőrizendő: hatályos OTSZ, TvMI és jogosultsági szabályok). A villámvédelmi kockázatértékelést Magyarországon az MSZ EN 62305 szabványsorozat írja le. A sorozat 1. része az általános elveket, 2. része a kockázatkezelést, 3. része az épületek fizikai károsodása és életveszély elleni védelmét, 4. része az épületek villamos és elektronikus rendszereinek védelmét tárgyalja. A pontos számítási képleteket és paramétereket a szabvány aktuális kiadása tartalmazza; az itt megadott összefüggések a gondolkodásmódot szemléltetik. (ellenőrizendő: aktuális szabványkiadás és a gyűjtőterület képlete)

23.1.6 Védelmi osztályok (LPL)

A kockázatértékelés eredménye alapján a szabvány meghatározza, hogy milyen villámvédelmi osztályt (LPL) kell választani. Az LPL I–IV osztályok a villámvédelmi rendszer méretezéséhez szükséges paramétereket rögzítik:

A szabvány szerinti tanult értékek (ellenőrizendő: MSZ EN 62305-1 és -3):

LPL legnagyobb csúcsáram legkisebb csúcsáram (felfogás) gördülőgömb-sugár
I 200 kA 3 kA 20 m
II 150 kA 5 kA 30 m
III 100 kA 10 kA 45 m
IV 100 kA 16 kA 60 m

Az LPL tehát a méretezési (legnagyobb) és a felfogáshoz tartozó legkisebb csúcsáramot is meghatározza. Az LPL meghatározza például:

Minél szigorúbb a védelmi szint (LPL IV → LPL I irányban), annál több anyagot és szigorúbb kialakítást igényel a rendszer, de annál nagyobb áramot képes elvezetni. A döntést tehát mindig a kockázatértékelés alapján, a szabvány szerint kell meghozni.

Továbbvitt eredmény. A villámvédelmi osztály (LPL) fogalmát és a hozzá tartozó villámáram-paramétereket a Külső és belső villámvédelmi rendszer alfejezetben használjuk fel a felfogók, levezetők, földelők és a belső túlfeszültség-védelem méretezésekor.

23.1.7 Magyarországi villámsűrűség és a védelem szükségessége

Magyarországon a villámcsapások éves sűrűsége jellemzően 1…41\ldots 4 villám km2\text{km}^2-enként évente, de ez a szám területtől és időjárási viszonyoktól függően változhat. (ellenőrizendő: aktuális hazai villámsűrűségi adat, például meteorológiai vagy szabvány szerinti térkép alapján) A pontos értéket a villámvédelmi tervezéshez a szabvány melléklete vagy a meteorológiai szolgálat adatai alapján kell meghatározni.

A védelem szükségességét nem lehet pusztán a villámsűrűségből levezetni. Egy külterületi, egyszintes, éghetetlen anyagú épületnél a kockázat általában kicsi; egy sűrűn lakott, sok elektronikát tartalmazó, éghető tetőszerkezetű épületnél viszont ugyanolyan villámsűrűség mellett is indokolt lehet a védelem. Ezért a döntés mindig kockázatértékeléssel történik.

23.1.8 Valós életbeli alkalmazás

Egy villanyszerelőt megbíznak egy régi családi ház villámvédelmének felülvizsgálatával. A házban egy modern hűtő-, fűtés- és szórakoztatóelektronikai rendszer van, és a tulajdonos attól tart, hogy egy közeli villámcsapás tönkreteszi a berendezéseket. A szerelő először felméri az épületet: a tetőn nincs felfogó, a levezető hiányzik, a földelő rendszer ismeretlen. Előzetes becslést végez, és megállapítja, hogy a gyűjtőterület és a helyi villámsűrűség alapján az éves veszélyes események száma N≈0,006N \approx 0{,}006. A károsodás valószínűségét a meglévő hiányos védelem miatt magasra becsüli. A kockázat valószínűleg meghaladja az elfogadható szintet, ezért javasolja, hogy a tulajdonos villámvédelmi tervezővel végeztesse el a hivatalos kockázatértékelést; a terv alapján külső villámvédelem épülhet (például LPL III szerint), és javasolja a belső túlfeszültség-védelem (SPD-k) beépítését a főelosztóba és az érzékeny fogyasztók elé. A tulajdonos először csak az SPD-t akarta volna megrendelni, de a szerelő elmagyarázza, hogy a közvetlen becsapás ellen az SPD önmagában nem elég, mert a hő- és mechanikai hatások a tetőt is károsíthatják, és a villámáram a belső vezetékekre is átjuthat.

Ebből az esetből látszik, hogy a szerelőnek ismernie kell a villám hatásait és a védelmi osztályok szerepét, különben hibás döntést hoz.

23.1.9 Tipikus hibák

  1. „A túlfeszültség-védő eszköz (SPD) önmagában is elég.” Ez a leggyakoribb félreértés. Az SPD a belső villámvédelem része, amely a vezetékeken érkező túlfeszültség ellen véd, de a közvetlen becsapás hő- és mechanikai hatásai ellen nem. A teljes védelemhez külső villámvédelem és megfelelő földelés is kell.

  2. „Ha a földelési ellenállás kicsi, akkor biztonságos.” Önmagában a kis földelési ellenállás csökkenti a potenciálemelkedést, de a lépés- és érintési feszültséget csak a potenciálkiegyenlítéssel és a megfelelő zónakialakítással lehet elfogadható szintre hozni.

  3. „Nincs szükség villámvédelemre, mert nálunk ritkán csap villám.” A ritkaság nem jelenti a kockázat hiányát. A kockázatot a gyakoriság, a károsodás valószínűsége és a következmény súlyossága együtt határozza meg. Egy ritka, de nagy kárú esemény is indokolhat védelmet.

  4. „A villámvédelmi osztályt a ház nagysága alapján választom.” A védelmi osztályt nem az épület mérete, hanem a kockázatértékelés eredménye határozza meg. Egy kis, de robbanásveszélyes épület lehet LPL I, míg egy nagy csarnok lehet LPL III.

23.1.10 Önellenőrzés

  1. Igaz-e, hogy a villámáram csúcsértéke jellemzően 20…50kA20\ldots 50\,\text{kA} nagyságú, de pozitív villámoknál ennél jóval nagyobb is lehet? Indokold.
  2. Mi a különbség a közvetlen és a közvetett villámhatás között? Mondj egy-egy példát.
  3. Mit jelent az LPL III jelölés? Mire használjuk?
  4. Egy épület gyűjtőterülete 1500m21\,500\,\text{m}^2, a villámsűrűség 33 villám/km2\text{km}^2/év. Mennyi az éves veszélyes események száma?
  5. Miért nem elég az SPD a közvetlen villámcsapás ellen?
  6. Melyik szabványsorozat foglalkozik a villámvédelemmel és a kockázatértékeléssel?

23.1.11 Feladatok

1. feladat (A). Definiáld a villámvédelmi osztály (LPL) fogalmát, és sorold fel az I–IV osztályok jelentését.

2. feladat (A). Egy földelő ellenállása 8Ω8\,\Omega, és a levezetőn 40kA40\,\text{kA} villámáram folyik. Számítsd ki a földpotenciál-emelkedést.

3. feladat (B). Egy téglalap alapú épület gyűjtőterülete 3000m23\,000\,\text{m}^2. A helyi villámsűrűség 2,52{,}5 villám/km2\text{km}^2/év. Számítsd ki az éves veszélyes események számát, és értelmezd az eredményt.

4. feladat (B). Magyarázd el, mi a lépésfeszültség és az érintési feszültség, és hogyan csökkenthetők a villámvédelem eszközeivel.

5. feladat (C). Egy családi házban csak túlfeszültség-védő eszközöket szereltek be, külső villámvédelmet nem. Milyen kockázatok maradnak fenn? Írd le, milyen mérésekkel vagy szemrevételezéssel lehetne ezt feltárni.

6. feladat (D). Egy ipari csarnok villámvédelmét kell felülvizsgálni. A szemrevételezés során a levezetőn korróziót, a felfogó rögzítésénél laza csavart találsz, a földelő bekötésnél pedig hiányzik a potenciálkiegyenlítő összekötés. Milyen hibákat jelentenél, és milyen javítási lépéseket javasolnál a védelmi osztály megtartása érdekében?

23.1.12 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Igaz. A leggyakoribb negatív villámok csúcsárama tipikusan 20…50kA20\ldots 50\,\text{kA}, de a ritkább pozitív villámok csúcsárama elérheti a 100…200kA100\ldots 200\,\text{kA} értéket is; a pontos határok a szabványban vannak rögzítve.
  2. Közvetlen hatás: a villám közvetlenül az épületbe csap, hő- és mechanikai károkat okoz, szikraképződést idézhet elő. Közvetett hatás: például indukált túlfeszültség a közeli vezetékekben, vagy földpotenciál-emelkedés miatt fellépő feszültségkülönbség.
  3. Az LPL III a közepes védelmi szint, amelyet a kockázatértékelés alapján akkor választanak, ha a védelem iránti igény közepes. Meghatározza a felfogó-, levezető- és földelőrendszer méretezését.
  4. N=3⋅1500/1000000=0,0045N = 3 \cdot 1\,500 / 1\,000\,000 = 0{,}0045 csapás/év, azaz átlagosan kb. 222 évente egy csapás.
  5. Az SPD a vezetékeken érkező túlfeszültség ellen véd, de a közvetlen becsapás hő- és mechanikai hatásai (tűz, robbanás, szerkezeti kár) ellen nem. A közvetlen becsapás a teljes épületet károsíthatja, és a villámáram a belső hálózatba is bejuthat.
  6. Az MSZ EN 62305 szabványsorozat (1. rész: általános elvek, 2. rész: kockázatkezelés, 3. rész: fizikai károk és életveszély, 4. rész: villamos és elektronikus rendszerek).

Feladatok megoldásai

1. Az LPL a villámvédelmi rendszer tervezéséhez használt osztály, amely a villámáram maximális és minimális paramétereit, valamint a védelmi intézkedések követelményeit határozza meg. LPL I: legmagasabb védelem; LPL II: magas; LPL III: közepes; LPL IV: alacsony védelem.

2. UE=I⋅RA=40000A⋅8Ω=320000V=320kVU_E = I \cdot R_A = 40\,000\,\text{A} \cdot 8\,\Omega = 320\,000\,\text{V} = 320\,\text{kV}. A potenciálemelkedés igen nagy, ezért potenciálkiegyenlítés nélkül veszélyes lépés- és érintési feszültségek alakulhatnak ki.

3. N=Ng⋅Ad=2,5⋅3000/1000000=0,0075N = N_g \cdot A_d = 2{,}5 \cdot 3\,000 / 1\,000\,000 = 0{,}0075 csapás/év. Ez azt jelenti, hogy átlagosan kb. 133 évente csap a villám az épületbe. Önmagában ritka, de a kockázat a károk súlyosságától függően még jelentős lehet.

4. A lépésfeszültség az a feszültségkülönbség, amely a talajon, a villámáram földelésbe jutása környezetében két lábnyi távolságban fellép. Az érintési feszültség a megfogott földelt szerkezet és a talaj között fellépő feszültség. Csökkenthetők a földelési ellenállás csökkentésével, a potenciálkiegyenlítéssel, a levezetők megfelelő elhelyezésével és a talaj felszínének szigetelésével.

5. A közvetlen becsapás ellen nincs védelem, ezért fennmaradnak a hő-, mechanikai és szikraképződési kockázatok; a villámáram a tetőn és a falon át a belső vezetékekbe juthat, az SPD-ket is tönkreteheti, sőt tüzet okozhat. Feltárható szemrevételezéssel (van-e felfogó, levezető, földelő), valamint a földelési rendszer és a potenciálkiegyenlítés mérésével, továbbá a kockázatértékelés elvégzésével.

6. A korrodált levezető keresztmetszete csökken, ezért nem képes a villámáramot elvezetni; a laza rögzítés a mechanikai igénybevételkor szétválhat; a hiányzó potenciálkiegyenlítő összekötés miatt a fémszerkezetek között veszélyes feszültségkülönbség léphet fel. Javítani kell: a levezető cseréje vagy tisztítása, a rögzítések meghúzása, a potenciálkiegyenlítő bekötés pótlása, majd a teljes rendszer mérése (folytonosság, földelési ellenállás) és dokumentálása.

23.1.13 Rövid összefoglaló

A villám a légkörben lezajló, nagy energiájú elektromos kisülés. Földbe csapó villám esetén a csúcsáram jellemzően több tízezer amper, a töltés több coulomb, a fajlagos energia természetes villámoknál jellemzően 104…106A2s10^4\ldots 10^6\,\text{A}^2\text{s} nagyságrendű; a méretezési érték LPL I-nél 107A2s10^7\,\text{A}^2\text{s} (10 MJ/Ω) (ellenőrizendő: MSZ EN 62305-1). A villám hatásai lehetnek közvetlenek (hő, mechanikai, szikraképződés) és közvetettek (indukált túlfeszültség, földpotenciál-emelkedés, lépés- és érintési feszültség). A védelem szükségességét és mértékét kockázatértékeléssel kell meghatározni; a kockázat alapgondolata: R=N⋅P⋅LR = N \cdot P \cdot L, ahol NN a veszélyes események száma, PP a károsodás valószínűsége, LL a veszteség mértéke. A számításhoz az épület gyűjtőterületét és a helyi villámsűrűséget ismerni kell. A kockázatértékelés eredménye alapján választjuk meg a villámvédelmi osztályt (LPL I–IV), amely a villámvédelmi rendszer valamennyi elemének méretezését meghatározza. Magyarországon a villámsűrűség jellemzően 1…41\ldots 4 villám/km2\text{km}^2/év, de a pontos adatot a szabvány vagy meteorológiai forrás alapján kell ellenőrizni. A továbbvitt eredmény: a villámvédelmi osztály (LPL) és a hozzá tartozó paraméterek elengedhetetlenek a Külső és belső villámvédelmi rendszer alfejezetben tárgyalt felfogó-, levezető-, földelő- és túlfeszültség-védelmi elemek méretezéséhez. A szabvány: MSZ EN 62305.