18.4 Szelektivitás, hátvédelem és megszakítóképesség

18.4.1 Motiváció

Egy társasház lakáselosztójában zárlat keletkezik egy konnektor mögött. A lakás kismegszakítója leold, ez rendben van. A lépcsőházban azonban elsötétül a folyosó, mert a főelosztóban lévő, nagyobb névleges áramú megszakító is leoldott. A hiba miatt az egész lépcsőház áramtalan lett. Az ilyen hibák tervezéssel, a védelmi eszközök szándékos koordinációjával elkerülhetők: ez a szelektivitás. A cél az, hogy a hiba helyéhez legközelebbi védelem oldjon ki, a mögötte álló tartalék védelmek pedig bekapcsolva maradjanak. Ipari elosztóhálózatokban, többszintes épületekben és gépi vezérléseknél ugyanez a kérdés: a fő és az alárendelt védelmek sorrendje és összehangolása határozza meg az üzem folytonosságát.

18.4.2 Szemléletes kép

Képzeljünk el két, sorosan kapcsolt megszakítót. A fogyasztóhoz közel van a kisebb, 16 A-es B jellegű kismegszakító (Q2), előtte az elosztó főmegszakítója, 63 A-es C jellegű (Q1). A hiba a Q2 utáni szakaszon keletkezik. A zárlati áram mindkét megszakítón átfolyik. Ha mindkét megszakító azonnal elindul, a nagyobb sem feltétlenül jár le később: a kisebbnek kell megnyernie a versenyt.

Soros védelem: Q1 főmegszakító és Q2 almegszakító - Zárt hurok: L → Q1 (63 A, C) → Q2 (16 A, B) → fogyasztó → N vissza a táplálásig. Az F a Q2 utáni szakaszon lévő L–N zárlat (a fogyasztóval párhuzamos, kis ellenállású összeköttetés); a zárlati áram Q1-en és Q2-n is átfolyik. A cél, hogy Q2 oldjon ki, Q1 maradjon be.

A rajz a sort zárt áramkörként mutatja: a táplálás L kapcsától Q1, utána Q2, végül a fogyasztó, ahonnan az N vezető tér vissza. Az F hely a Q2 utáni szakaszon az L és az N közötti zárlat (a fogyasztóval párhuzamos függőleges összeköttetés a hibahely, F); a hibaáram mindkét védelmen átfolyik. A kérdés az, hogy melyik szakítja meg az áramkört, és hogyan biztosítjuk, hogy a lehető legnagyobb része az épületnek áram alatt maradjon.

18.4.3 Alapfogalmak és szabályok

Definíció. (Szelektivitás) Két, sorosan kapcsolt túláramvédelmi eszköz akkor szelektív, ha a hibaáram hatására – a hibához közelebbi (alárendelt) védelem old ki, míg a táplálás felőli (fő) védelem bekapcsolva marad. A teljes szelektivitás azt jelenti, hogy ezt a hibahely összes lehetséges zárlati áramára garantáljuk; részleges szelektivitás csak egy meghatározott áramértékig áll fenn.

Definíció. (Áramszelektivitás) Két, különböző névleges áramú kismegszakítónál a kisebb megszakító pillanatkioldó tartománya alacsonyabb áramoknál kezdődik, mint a nagyobbé. Ha a zárlati áram a kisebb pillanatkioldó tartományába esik, de a nagyobbéba még nem, a kisebb gyorsan (kb. 0,01 s alatt) lekapcsol, míg a nagyobb a termikus (lassú) tartományában van, így nem tud leoldani a rövid ideig tartó áramlökéstől. Ezt nevezzük áramszelektivitásnak, mert a szelektivitás elsősorban a különböző kioldási áram-tartományokon alapul.

Példa. Q2 = 16 A B jellegű: pillanatkioldó tartománya durván 3⋅In3 \cdot I_n és 5⋅In5 \cdot I_n, tehát 48…80A48\ldots80\,\text{A} (a pontos érték gyártói adat). Q1 = 63 A C jellegű: pillanatkioldó tartománya 5⋅In5 \cdot I_n és 10⋅In10 \cdot I_n, tehát 315…630A315\ldots630\,\text{A}. Ha a zárlati áram Ik=300AI_k = 300\,\text{A}, akkor Q2 pillanatkioldója elindul, Q1 ellenben a termikus tartományban van, mert 300A<315A300\,\text{A} < 315\,\text{A}. A Q2 közvetlen leoldásával az áram megszűnik, így Q1 nem melegszik tovább, és bekapcsolva marad. Ez az áramszelektivitás működése.

Definíció. (Időszelektivitás) Ha a hibáram olyan nagy, hogy mindkét védelem pillanatkioldó tartományában van, az áram alapú megkülönböztetés nem elegendő. Ilyenkor a táplálás felőli megszakítón szándékos késleltetést állítanak be: a főmegszakító csak például 0,1…0,50{,}1\ldots0{,}5 s múlva old, az alárendelt viszont pillanatszerűen. Az alárendelt kikapcsol, az áram megszűnik, a főmegszakító időzítése visszaáll, és bekapcsolva marad. Ez a módszer ipari elosztókban, nagy zárlati áramú helyeken gyakori.

Definíció. (Hátvédelem, cascading) A hátvédelem azt jelenti, hogy egy nagyobb megszakítóképességű, a táplálás felőli megszakító korlátozza a zárlati áram csúcsát vagy az áramimpulzus idejét olyan mértékben, hogy az alárendelt, kisebb megszakítóképességű készülék képes a hibát megszakítani, pedig a névleges megszakítóképessége önmagában nem lenne elegendő. Ez csak a gyártó által bevizsgált és közzétett kombinációkra igaz; a hátvédelmi táblázatok tartalmazzák a megengedett párokat és a megnövelt megszakítóképesség értékét. A hátvédelem nem azonos a szelektivitással: hátvédelemnél megengedett, hogy a fővédelem is beavatkozzon, a cél a biztonságos megszakítás.

Szabály. Az elosztó védelmi sorrendje: a táplálás felől haladva egyre kisebb névleges áramú és – ha lehet – gyorsabb kioldású eszközök következnek. A főmegszakító a teljes elosztó zárlati védelmét adja; az alárendelt védelmek a csoportokét. A tervezés során először a várható zárlati áramot kell ismerni, utána ellenőrizni a megszakítóképességet, végül a szelektivitást vagy hátvédelmet.

18.4.4 Szelektivitás kismegszakítóknál – számítási példák

Példa 1. (Áramszelektivitás ellenőrzése)
Adott: Q1 = 63 A C, pillanatkioldó tartománya 5…10⋅In5\ldots10\cdot I_n, tehát 315…630A315\ldots630\,\text{A}. Q2 = 16 A B, tartománya 3…5⋅In3\ldots5\cdot I_n, tehát 48…80A48\ldots80\,\text{A}. A várható zárlati áram a Q2 utáni hibahelyen Ik=400AI_k = 400\,\text{A}.
Keresett: szelektív-e a kapcsolás?
Megoldás: Q2 pillanatkioldója elindul, mert 400A>80A400\,\text{A} > 80\,\text{A}. Q1 pillanatkioldó tartománya 315…630A315\ldots630\,\text{A}; mivel 400A400\,\text{A} ebbe az intervallumba esik, Q1 is a gyors tartományában van. Így áramszelektivitás nincs; a két készülék versenyez. A gyakorlatban a kisebb kismegszakító mechanikája általában gyorsabban old, és az áramkorlátozó képesség is segíti, de nem garantált a teljes szelektivitás. Ilyenkor gyártói szelektivitási táblázatot kell használni. Ha a táblázat szerint a kombináció nem szelektív 400A400\,\text{A}-ig, akkor részleges szelektivitás áll fenn.

Példa 2. (Időszelektivitás számítása)
Adott: főmegszakító Q1 beállított késleltetése t1=0,2t_1 = 0{,}2 s; almegszakító Q2 pillanatkioldó, tipikus kioldási idő t2<0,01t_2 < 0{,}01 s. Hibánál az áram mindkettőn átfolyik.
Keresett: miért marad be Q1?
Megoldás: Q2 megszakítja az áramkört jóval hamarabb, mint Q1 időzítése lejárna. A Q1 időzítője nem éri el a beállított késleltetést, mert az áram nullára csökken. A feltétel: t2+biztonsági tartalék<t1t_2 + \text{biztonsági tartalék} < t_1. Ha a késleltetés 0,20{,}2 s, az alárendelt pedig 0,010{,}01 s alatt old, a tartalék bőven elegendő. Az időszelektivitás tehát akkor működik, ha az alárendelt védelem megszakítja az áramot, mielőtt a fővédelem késleltetése lejár.

Példa 3. (Hátvédelem értelmezése gyártói táblázattal)
Adott: Q1 főmegszakító 125 A, névleges megszakítóképessége Icu1=36kAI_{cu1} = 36\,\text{kA}. Q2 kismegszakító 32 A C, névleges megszakítóképessége Icn2=10kAI_{cn2} = 10\,\text{kA}. A beépítés helyén a várható zárlati áram Ik=18kAI_k = 18\,\text{kA}.
Keresett: beépíthető-e Q2 önmagában?
Megoldás: Q2 önmagában nem, mert 10kA<18kA10\,\text{kA} < 18\,\text{kA}. A gyártói hátvédelmi táblázat szerint azonban a Q1–Q2 kombinációra a Q2 megnövelt megszakítóképessége 25kA25\,\text{kA} (ez ellenőrizendő). Mivel 25kA>18kA25\,\text{kA} > 18\,\text{kA}, a kombináció megfelelő. A hátvédelem fizikailag azért működik, mert a Q1 áramkorlátozó hatása csökkenti a Q2 tényleges igénybevételét. A táblázat mindig a gyártó mérési sorozatán alapul, ezért más gyártó készülékeire nem vonatkozik.

18.4.5 Szabványi háttér

Szabvány. A kisfeszültségű villamos berendezések túláramvédelmére vonatkozó követelményeket az MSZ HD 60364-4-43 tartalmazza: a védelmi eszközök megszakítóképessége nem lehet kisebb, mint a várható zárlati áram a beépítési helyen; hátvédelem esetén a két eszköz kombinációja is elfogadható, ha a gyártó ezt igazolja (jellemzően táblázatban). A megszakítókra az MSZ EN 60947-2, a kismegszakítókra az MSZ EN 60898-1 vonatkozik; a koordinációs jellemzők a termékszabványokban és a gyártói katalógusokban találhatók. A pontos értékeket, a hátvédelmi táblázatok határait és az aktuális kiadási számokat mindig ellenőrizni kell a gyártói adatlappal és a hatályos szabványkiadással.

18.4.6 Valós életbeli alkalmazás

Egy háromszintes irodaházban a főelosztóban 125 A-es kompakt megszakítót szereltek, a szinti elosztók bemenetén 63 A-es szelektív (késleltetett) főkismegszakítókat. A szinti elosztók mögött a végáramkörök 16 A-es B jellegű kismegszakítókkal védettek. Az egyik emeleten egy irodai konnektorban zárlat keletkezett: a 16 A-es megszakító pillanatszerűen leoldott. A zárlati áram kb. 500 A volt, ami egy közönséges 63 A-es C kismegszakítónál a pillanatkioldó sávba (315…630A315\ldots630\,\text{A}) esne, ezért ott a szelektivitás nem lett volna garantált. A szinti elosztó bemenetén azonban késleltetett, szelektív főkismegszakító volt, amelyre a gyártói táblázat a 16 A-es B ággal szemben a várható zárlati áramig szelektivitást adott (ellenőrizendő: gyártói szelektivitási táblázat), így a szinti elosztó bekapcsolva maradt. Az iroda csak egy konnektorról veszítette el az áramkört, a szint többi része működött tovább. A tanulság: a szelektivitást nem „ránézésre”, hanem gyártói táblázatból kell ellenőrizni.

A másik gyakori eset a FI-relék (áram-védőkapcsolók) koordinációja. A főelosztóban 100 mA-es, S típusú (szelektív, késleltetett) FI-relé védi a szintet, a lakáselosztóban 30 mA-es, normál típusú FI. Ha a végáramkörben földzárlat keletkezik, a 30 mA-es azonnal leold; a 100 mA-es S a késleltetése miatt bekapcsolva marad. Ez az áram- és időszelektivitás együttes alkalmazása.

18.4.7 Tipikus hibák

Hiba 1. „A nagyobb névleges áramú megszakító úgyis később old, mint a kisebb.” Ez csak a termikus tartományban igaz. Nagy zárlati áramnál mindkét megszakító pillanatkioldója elindulhat, és a nagyobb mechanikája sem mindig lassabb. Ilyenkor a gyártói táblázat nélkül nincs garancia a szelektivitásra.

Hiba 2. A hátvédelmi táblázatot figyelmen kívül hagyva a szerelő egy kisebb megszakítóképességű kismegszakítót épít be olyan helyre, ahol a várható zárlati áram nagyobb. A kismegszakító névleges adata önmagában nem elég; ha nincs hátvédelmi kombináció, a készülék tönkremehet vagy nem tudja megszakítani a zárlatot.

Hiba 3. FI-relék soros kapcsolásánál a főFI normál, 30 mA-es típus, az alárendelt is 30 mA-es. Földzárlatnál mindkettő kioldhat, mert a differenciaáram mindkettőn átfolyik, és nincs időbeli késleltetés. A helyes megoldás: a főFI 100 mA S típus, az alárendeltek 30 mA gyors típusok.

Hiba 4. Az időszelektivitásnál a késleltetést túl kicsire állítják, például 0,02 s-ra, miközben az alárendelt megszakító 0,01 s-os, de a mechanikai szórás miatt a gyakorlatban 0,03-0,05 s is lehet. A fővédelem így leoldhat, és a szelektivitás elvész.

18.4.8 Önellenőrzés

  1. Mi a különbség a teljes és a részleges szelektivitás között?
  2. Q2 = 10 A B, Q1 = 40 A C. Mennyi a pillanatkioldó tartomány alsó és felső határa mindkét kismegszakítónál (a tipikus tartományokkal számolva)?
  3. Hátvédelemnél miért lehet az alárendelt megszakító névleges megszakítóképessége kisebb, mint a beépítési hely várható zárlati árama?
  4. Mi az S típusú FI-relé szerepe a szelektivitásban?
  5. Miért nem elegendő az „úgyis a kisebb old le” megállapítás nagy zárlati áramoknál?

18.4.9 Feladatok

1. feladat (A)
Definiáld a szelektivitást és a hátvédelmet egy-egy mondatban, majd mondd el, mi a lényegi különbség a céljukban.

2. feladat (A)
Egy elosztóban Q1 = 63 A C és Q2 = 20 A B kismegszakító van sorosan. Számítsd ki a pillanatkioldó tartományokat a tipikus B (3–5 InI_n) és C (5–10 InI_n) jelleggörbék szerint.

3. feladat (B)
Az előző feladat kapcsolásában a várható zárlati áram a Q2 utáni hibahelyen Ik=250AI_k = 250\,\text{A}. Állapítsd meg, hogy melyik megszakító pillanatkioldó tartományába esik ez az áram, és ennek alapján várható-e áramszelektivitás.

4. feladat (B)
Adott: Q1 főmegszakító 160 A, megszakítóképessége Icu=50kAI_{cu} = 50\,\text{kA}; Q2 kismegszakító 32 A C, megszakítóképessége Icn=10kAI_{cn} = 10\,\text{kA}. A beépítés helyén a várható zárlati áram Ik=20kAI_k = 20\,\text{kA}. A gyártói hátvédelmi táblázat szerint a Q1–Q2 kombinációval a Q2 megnövelt megszakítóképessége 30kA30\,\text{kA} (ellenőrizendő érték). Beépíthető-e Q2 ezen a helyen Q1-gyel kombinálva? Indokold számítással.

5. feladat (C)
Egy lakóépületben a főelosztóban 100 mA-es S típusú FI-relé, a lakáselosztóban 30 mA-es normál FI-relé van. A konyhai aljzatkörben földzárlat miatt 40 mA differenciaáram folyik. Elemezd, hogyan viselkedik a két FI-relé, és milyen típusú szelektivitás érvényesül. Mi a helyzet 150 mA-nél?

6. feladat (D)
Egy kapcsolószekrényben Q1 = 100 A-es kompakt megszakító, alatta Q2 = 25 A-es motorvédő kapcsoló. A motor kapcsainál bekövetkező zárlat (kb. 1,2 kA) Q1-et is leoldja, pedig csak Q2-nek kellene; a motor névleges árama csak 18 A, indítási árama kb. 110–150 A, amely Q1-et nem oldja le. A Q1 pillanatkioldója 10 InI_n-nél kb. 1,0 kA-nál kezd eloldani (ellenőrizendő). Milyen tipikus hibát sejtesz? Javasolj megoldást a szelektivitás javítására, és mondd meg, milyen táblázatot vagy beállítást kell ellenőrizni.

18.4.10 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Teljes szelektivitás: a hibahely összes lehetséges zárlati áramánál csak az alárendelt védelem old; részleges: csak egy meghatározott áramértékig.
  2. Q2 B 10 A: 3⋅10=30A3 \cdot 10 = 30\,\text{A} és 5⋅10=50A5 \cdot 10 = 50\,\text{A}; Q1 C 40 A: 5⋅40=200A5 \cdot 40 = 200\,\text{A} és 10⋅40=400A10 \cdot 40 = 400\,\text{A}.
  3. Mert a táplálás felőli megszakító áramkorlátozó hatása csökkenti az alárendelt igénybevételét, és a kombinációt a gyártó bevizsgálta; így a megnövelt megszakítóképesség elég.
  4. Az S típusú FI-relé késleltetett kioldású, ezért földzárlatnál az alárendelt gyors FI old, és a fő FI nem ér el a kioldásig.
  5. Mert nagy zárlati áramnál mindkét pillanatkioldó elindulhat, és a mechanikai verseny kimenetelét nem lehet garantálni; ehhez gyártói szelektivitási táblázat kell.

1. feladat (A) megoldása
Szelektivitás: soros védelmeknél a hibához legközelebbi védelem old ki, a táplálás felőli bekapcsolva marad. Hátvédelem: a táplálás felőli védelem korlátozza a zárlati áramot vagy időt, hogy az alárendelt is meg tudja szakítani a hibát; célja a biztonságos megszakítás, nem feltétlenül az üzem folytonossága. A különbség: a szelektivitás az üzem folytonosságát védi, a hátvédelem a készülékek megszakítóképességét egészíti ki.

2. feladat (A) megoldása
Q2 = 20 A B: tartomány 3⋅20=60A3 \cdot 20 = 60\,\text{A} és 5⋅20=100A5 \cdot 20 = 100\,\text{A}.
Q1 = 63 A C: tartomány 5⋅63=315A5 \cdot 63 = 315\,\text{A} és 10⋅63=630A10 \cdot 63 = 630\,\text{A}.

3. feladat (B) megoldása
Ik=250AI_k = 250\,\text{A}. Ez Q2 pillanatkioldó tartománya felett van (250>100250 > 100), tehát Q2 pillanatkioldó tartományban. Q1 pillanatkioldó alsó határa 315A315\,\text{A}, és 250<315250 < 315, tehát Q1 a termikus tartományában van. Így áramszelektivitás várható: Q2 gyorsan leold, Q1 nem ér el a pillanatkioldásig. A termikus kioldás nem tud leoldani a rövid idejű zárlat alatt, tehát Q1 bekapcsolva marad.

4. feladat (B) megoldása
Q2 önmagában: 10kA<20kA10\,\text{kA} < 20\,\text{kA}, nem lenne megfelelő.
Hátvédelmi kombinációval Q2 megnövelt megszakítóképessége 30kA30\,\text{kA} (példaként).
Ellenőrzés: 30kA>20kA30\,\text{kA} > 20\,\text{kA}, tehát a kombináció megfelelő. Feltétel: a gyártói táblázatban szereplő párosítás, és a táblázat hatályos adatai. Így Q2 beépíthető Q1-gyel.

5. feladat (C) megoldása
40 mA: 40mA>30mA40\,\text{mA} > 30\,\text{mA}, a lakás 30 mA-es FI-je biztosan és késleltetés nélkül kiold; a 100 mA-es S típus 50 mA alatt (0,5IΔn0{,}5\,I_{\Delta n}) nem old, tehát nem mozdul: ez áramszelektivitás. 150 mA: mindkét FI küszöbe fölött van; a 30 mA-es gyorsan (jellemzően tízes ms nagyságrendben) old, az S típus késleltetése miatt nem: időszelektivitás (ellenőrizendő: MSZ EN 61008-1 kioldási idők). Megjegyzés: ha a differenciaáram 25 mA marad, az 0,5IΔn…IΔn0{,}5\,I_{\Delta n} \ldots I_{\Delta n} (15–30 mA) sávba esik, ahol a 30 mA-es FI kioldása nem garantált; a 100 mA-es S típus biztosan nem old.

6. feladat (D) megoldása
A tünet: zárlatnál Q1 is leold, nem csak Q2. (A motor 18A18\,\text{A}-es névleges és kb. 110–150 A-es indítási árama a Q1 pillanatkioldóját (kb. 1,0 kA) nem éri el, indításkor Q1-nek nem szabad leoldania; ha ez mégis megtörténik, a Q1 beállítását, túlterhelését vagy a motor indítását kell vizsgálni, lakatfogós méréssel.) A zárlati áram 1,2 kA, ami meghaladja a Q1 pillanatkioldó indulási értékét (kb. 1,0 kA). Így mindkét készülék pillanatkioldó tartományban van, és a szelektivitás nem garantált. Javaslat: ellenőrizni kell a gyártói szelektivitási táblázatot a Q1–Q2 kombinációra. Ha nincs teljes szelektivitás, alkalmazzunk időszelektivitást: a Q1 kompakt megszakítón állítsunk be rövid késleltetést, például 0,1–0,2 s-ot, hogy a motorvédő kapcsoló gyorsabban oldjon. Az ipari elosztóhálózatok tervezésénél ezt a módszert használjuk, erről részletesen az Ipari elosztóhálózatok jellemzői és topológiája alfejezetben lesz szó.

18.4.11 Rövid összefoglaló

A szelektivitás biztosítja, hogy soros védelmek közül a hiba helyéhez legközelebbi oldjon ki, míg a táplálás felőli védelem bekapcsolva marad. Áramszelektivitásnál a kisebb kismegszakító pillanatkioldó tartománya alacsonyabb áramoknál kezdődik, mint a nagyobbé, így a hibaáram csak a kisebbet kényszeríti gyors leoldásra. Ha mindkettő a gyors tartományában van, időszelektivitást alkalmazunk: a főmegszakítón szándékos késleltetést állítunk be. A hátvédelem (cascading) nem üzem-folytonossági, hanem megszakítóképességi kérdés: a gyártói táblázatban igazolt kombinációval az alárendelt készülék nagyobb zárlati áramot is megszakíthat. FI-reléknél S típusú (késleltetett) főFI-t használunk. A pontos értékeket mindig gyártói adatlapból és hatályos szabványból kell ellenőrizni. Továbbvitt eredmény. A szelektivitás és hátvédelem elve az ipari elosztóhálózatok méretezésének alapja; ezt az Ipari elosztóhálózatok jellemzői és topológiája alfejezetben alkalmazzuk majd a hálózatfelépítés és a védelmi lánc kiválasztásakor.

18.4.12 Források és ellenőrzési hiányok

A fejezetben említett szabványok: MSZ HD 60364-4-43 (túláramvédelem), MSZ EN 60947-2 (megszakítók), MSZ EN 60898-1 (kismegszakítók). A konkrét kioldási tartományok (B: 3–5 InI_n, C: 5–10 InI_n) és a hátvédelmi táblázati példák (megnövelt megszakítóképesség) tájékoztató jellegűek; minden egyes készülék esetén a gyártó aktuális adatlapja és a hatályos szabvány az irányadó. (ellenőrizendő: gyártói koordinációs táblázatok, kioldási tartományok, szabványkiadások)