36.2 Vizsgálati technológiák: fék, fényszóró, lengéscsillapítás, futómű holtjáték, ablakok, zaj

36.2.1 Motiváció

A műhelyben a „tudsz-e vizsgát csinálni?” kérdés általában azt jelenti: ellenőrizd át az autót úgy, ahogyan a vizsgálóállomáson fogják mérni, és találd meg azokat a hibákat, amelyek miatt a jármű esetleg nem kapná meg a forgalmi engedélybe bejegyezhető vizsgaeredményt. Az időszakos műszaki vizsga nem „büntetni akar”, hanem azt hivatott ellenőrizni, hogy a jármű közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi szempontból alkalmas-e a forgalomban való részvételre. Szerelőként ezért pontosan értenünk kell, hogyan méri a vizsgálóberendezés a fékhatást, hogyan kell beállítani a fényszóró fény-sötét határát, mit mutat a lengéscsillapító-vizsgáló és a zajszintmérő.

A hibák nagy része nem ritka alkatrészhiba, hanem beállítási, karbantartási hiányosság: rosszul beállított fényszóró, levegős vagy egyik oldalán szoruló fék, túlzottan sötét fólia, elkopott lengéscsillapító. Ha ezeket a vizsgálat előtt felismerjük, elkerülhető a pótvizsga, az ügyfél pedig biztonságosabb autót kap vissza.

36.2.2 Szemléletes kép

Képzeljünk el egy időszakos vizsgálóállomási sort. Az autó először az azonosító fülkébe gurul, ahol rögzítik a rendszámot, az alvázszámot és a jármű adatait. Innen a vizsgálósorra kerül: görgős fékerőmérő próbapad, futómű holtjáték-vizsgáló lemezekkel és világítással, lengéscsillapító-vizsgáló, fényszóró-ellenőrző műszer, zajszintmérő mikrofon. A vizsgabiztosnak nem kell próbaútra mennie; a mérések a teremben, reprodukálható körülmények között zajlanak. A jármű a görgőkön áll, a kerekeit a görgők forgatják, miközben a fékpedálra lépéskor a rendszer rögzíti a fékerőt. A fényszóró előtt optikai fej néz szembe a lámpatesttel, és a fény-sötét határ eltérését mutatja. Minden mérés elektronikus jegyzőkönyvbe kerül, a minősítést a hibakategóriák alapján adják.

36.2.3 Általános vizsgálati technológia és minősítés

Definíció. A hatósági műszaki vizsgálat olyan, jogszabályban meghatározott, feljogosított vizsgálóállomáson végzett ellenőrzés, amelynek során a jármű megfelelőségét mért értékek, szerkezeti vizsgálat és vizuális ellenőrzés alapján minősítik.

Előírás. A közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeit a 6/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet, a hatósági vizsgálat eljárási és méréstechnikai követelményeit a kapcsolódó vizsgálati szabályzatok rögzítik (ellenőrizendő: hatályos jogszabályhelyek, vizsgálati módszertan). Emellett az egyes részvizsgálati módszereket ENSZ-EGB előírások és a típusjóváhagyási keretek is meghatározzák; például a fékkel kapcsolatos megfelelőséget az ECE R13/R13-H, a világítást az ECE R48 és a fényszórókra vonatkozó ECE-előírások pontosítják (ellenőrizendő: előírásszámok és hatályos változatok).

A vizsgálat tárgya a jármű azonosítása, a felszerelések, a világítás, a fékrendszer, a kormányzás, a futómű, a kerekek, a karosszéria, a környezetvédelmi rendszerek, a gumiabroncsok és a zajszint. Az általános technológia mindig ugyanazt a láncot követi: előkészítés → mérés/szemrevételezés → kiértékelés → dokumentálás. A járművet a vizsgálathoz megfelelő állapotba kell hozni: az abroncsnyomás, a terhelés, a folyadékszintek és a beállítható fényviszonyok befolyásolják az eredményt. A vizsgálóállomás a méréseket hitelesített műszerekkel végzi, és a vizsgálati jegyzőkönyvben rögzíti az értékeket.

A minősítés nem egyszerű megfelel/ nem megfelel, hanem hibakategóriákat használ. Az itt bemutatott kategóriák az európai vizsgálati gyakorlatban elterjedtek, de a pontos magyar elnevezést és következményeket a hatályos vizsgálati jogszabályok adják (ellenőrizendő).

Hibakategória Jellemző példa (tanulási példa) Következmény (példa)
Kisebb hiba a rendszámtábla-világítás egyik izzója nem működik a jármű vizsgálat szempontjából megfelelő lehet, de az okmányban megjegyzés kerülhet
Súlyos hiba az egyik kerékfék oldalankénti eltérése a megengedett határ fölé esik javítás kötelező, a jármű csak pótlólagos vizsgálat után kaphat megfelelőséget
Veszélyes hiba például az üzemi fék egyik körének teljes kiesése, vagy a fékpedál a padlóig lenyomható a járművet azonnal ki kell vonni a forgalomból, az üzemeltetés tilos

Az értékek tanulási példák (ellenőrizendő: gyártói adat / hatályos előírás).

A vizsgálati technológiák alább ismertetett lépései a leggyakoribb mérési eljárások; a mérést csak arra jogosult vizsgáló végezheti a hatályos előírás szerint. A tanműhelyi gyakorlatok során ugyanezeket az elveket használjuk fel, de mindig meg kell különböztetni a gyakorló mérést a hatósági jegyzőkönyvezett méréstől.

Az általános vizsgálatsorozatot az alábbi folyamat szemlélteti:

Időszakos műszaki vizsgálat főbb lépései - Szemléltető folyamat; a hatályos vizsgálati eljárás lépései ellenőrizendők.

36.2.4 Görgős fékerőmérő próbapad

A görgős fékerőmérő a vizsgálóállomás egyik legfontosabb műszere. A jármű kereke a görgőpárra áll; a görgők villanymotorral vagy hidraulikusan hajtják a kereket, és a járműszerelő a fékpedálra lép. A berendezés nem a jármű lassulását méri közvetlenül, hanem a kerékre ható fékezőnyomatékot és az abból származó fékerőt; a kerék és a görgő közötti erőátadás révén a mérőrendszer a féknyereg vagy a dobfék által keltett kerületi erőt érzékeli.

Összefüggés. Ha egy tengelyen a mért összes fékerő FfF_f, és a tengely statikus tengelyterhelése FtF_t, akkor az adott tengelyen érvényes fékhatás:

zt=FfFt. z_t = \frac{F_f}{F_t}.

A teljes járműre vonatkozó üzemi fékhatást a tengelyenkénti fékerőösszeg és a jármű súlyereje viszonya adja:

z=∑Ffmg, z = \frac{\sum F_f}{m\,g},

ahol mm a jármű tényleges vagy megengedett tömege, g=9,81m/s2g = 9{,}81\,\text{m/s}^2. A rögzítőfékre ugyanezt az összefüggést használjuk a rögzítőfék által fékezett tengelyre.

Szabály. A görgős vizsgálatnál a járművet rögzített állapotban kell tartani: a kézi rögzítőfék kioldott állapotban van az üzemi fék mérésénél, a sebességváltó üres vagy N állásban van (automataváltónál a gyártói előírást kell követni), és a fékpedált egyenletesen, a vizsgálati eljárásban megadott erővel kell nyomni. A rögzítőfék mérésénél a rögzítőfék fokozatát, a pedálerőt vagy a rögzítőfék karerőt a vizsgálóberendezés folyamatosan figyeli.

A vizsgálóbiztos a mérés alatt figyeli az oldalankénti különbséget, a „lapos” vagy szakaszos fékérzetet, a kerék blokkolását, a görgő megcsúszását, valamint azt, hogy a lassítás egyenletes-e. A kopott, ovális féktárcsa vagy a szennyezett fékbetét jellegzetes lüktető görbét ad, ezért a mérési jegyzőkönyv görbéjének alakját is ki kell értékelni.

A görgős fékpadi vizsgálat technológiai lépései:

  1. Ellenőrizzük a jármű- és adatazonosítást, az abroncsnyomást, a futófelület állapotát és a fékfolyadék szintjét.
  2. A járművet a görgőpárra egyenesen, a kerekeket a görgők közepére állítjuk; a másik tengelyt elgurulás ellen ékkel vagy kitámasztóval rögzítjük.
  3. A fékrendszert néhány lassítással „bemelegítjük”, a fékpedált egyszer erősen lenyomjuk, hogy a kopási hatások kiegyenlítődjenek.
  4. Az üzemi féket a vizsgálati utasítás szerinti pedálerővel, fokozatosan működtetjük, miközben a görgők forognak.
  5. Lekérjük a tengelyenkénti fékerőt, az oldalankénti eltérést, a fékhatást és a lüktetést; a rögzítőfékre külön mérést végzünk.
  6. A görgőket leállítjuk, a járművet elgurítjuk, és a mérési eredményt a jegyzőkönyvben rögzítjük.

Figyelem. A görgős próbapadon a kerekek nagy kerületi sebességgel foroghatnak. A mérés közben a jármű előtt vagy mögött tartózkodni tilos; a járművet a megcsúszás vagy kizuhanás ellen a gyártói/állomási előírás szerint kell biztosítani. A mérést csak feljogosított személy végezheti.

36.2.5 Futómű holtjáték-vizsgáló berendezés

A futómű holtjáték-vizsgáló a kerékfelfüggesztés, a kormányrudazat és a kerékcsapágyak elmozdulásait érzékeli. A járművet a vizsgáló állványra állítják, és a kerekek alatt hidraulikus mozgatású lemezek oldalirányú vagy fékezett mozgásokat végeznek. A szerelő vagy a vizsgabiztos egy alulról megvilágított, gödörből vagy tükörrel ellenőrizhető helyzetből figyeli a csuklók, szilentek és vezetőkarok elmozdulását.

A mérés lényege, hogy a kerék terhelt állapotban, a jármű saját tömegével a lemezen áll; a vizsgálóberendezés a kereket egymás után hossz- és oldalirányban mozgatja. A megengedett játékot a járműtípushoz tartozó gyártói vagy hatósági határérték adja (ellenőrizendő: a vizsgálati határértékek). A vizsgálat során a következőket ellenőrzik:

A játékot milliméterben vagy a vizsgálófej jeléből származtatott elmozdulásértékben rögzítik. A hibakeresésnél a kopogni, csörögni kezdő futómű és a bizonytalan kormányérzet mindig ennél a vizsgálatnál nyer megerősítést; a vizsgáló pad nemcsak a mérésre, hanem a pontos hibahely behatárolására is használható.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Holtjáték-vizsgáló két mozgó lemezzel, a vizsgabiztos alulról lámpával figyeli a csuklókat; mellette lengéscsillapító-vizsgáló pad két rezgőlappal.
Futómű holtjáték-vizsgáló és lengéscsillapító-vizsgáló pad

Az ábra (a) részén a kerekek a mozgó lemezeken állnak, a vizsgáló az aknából, kézilámpával figyeli a gömbcsuklókat, a kormányösszekötőket és a szilenteket; a (b) rész a lengéscsillapító-vizsgáló padot mutatja (lásd a lengéscsillapítás vizsgálatánál): a rezgőlap a kereket függőlegesen rezegteti, a kijelző kerekenként a kerékterhelés-arányt adja.

36.2.6 Fényszóró-ellenőrzés és beállítás

A fényszóró vizsgálata optikai fejjel, úgynevezett fényszóró-ellenőrzővel történik. A berendezés a tompított fény fény-sötét határának helyzetét méri; a távolsági fény fényerősségét és a szimmetrikus fénykéve középpontját külön mérheti. A fényszóró beállításakor nem a megvilágítás szubjektív érzékelésére hagyatkozunk, hanem a vetített határvonal geometriájára.

A mérőhenger vagy kamera a fényszóró előtt, a fényszóróval azonos magasságban, egymáshoz képest párhuzamosan lett elhelyezve. A járművet előkészítve, a gyártó által megadott terhelési állapotban, előírt abroncsnyomással, a fénymagasság-állító kapcsolót a megadott helyzetbe állítva mérik. A hatósági vizsgálatnál a jármű terheletlen, a gyártói beállítási értékek szerint, a gyártó által megadott dőlés-százalékot kérik (ellenőrizendő: a gyártói érték, jellemzően 1,0–1,5 % lefelé).

A mérés során a fényszóróból kilépő fénykéve a műszer ernyőjére vetül. Az aszimmetrikus tompított fénynél a vetület bal oldala vízszintes, a jobb oldala emelkedő szakasszal rendelkezik; a mérőműszer a vízszintes és az emelkedő szakasz metszéspontját (a fény-sötét határ „könyökét”) érzékeli. A kamera tájolásával biztosítjuk, hogy a mérés merőleges legyen a fénykéve tengelyére. A beállító csavarokon azután úgy állítunk, hogy a metszéspont a gyártói dőlés és a vízszintes eltérés nulla vagy megengedett tartományon belül legyen.

A fényszóró-ellenőrző mérés lépései:

  1. A járművet vízszintes, tiszta, legalább akkora helyen állítjuk fel, amennyi a szabad fénykéve vetületéhez szükséges.
  2. Rögzítjük a járműtömegre és terhelésre vonatkozó gyártói beállítási feltételeket; a fénymagasság-szabályzót a gyártói pozícióba tesszük.
  3. A mérőfejet a fényszóró lencséje elé merőlegesen, a gyártó által meghatározott távolságba toljuk, és a kamera/lencse magasságát a fényszóró középpontjához igazítjuk.
  4. Bekapcsoljuk a tompított fényt; a műszeren leolvassuk a fény-sötét határ függőleges dőlését (pl. −1,2%-1{,}2\,\%) és vízszintes eltérését.
  5. Ha az érték a tűrésen kívül esik, a gyártó által megjelölt vízszintes és magassági állítócsavarokkal korrigálunk.
  6. Újabb méréssel ellenőrizzük mindkét fényszórót, a távolsági fényt is, és rögzítjük az eredményt.

Figyelem. Az erős fényű fényszóróba hosszan belenézni tilos; a beállítást jól szellőző, pormentes helyen végezzük. Xenon- vagy LED-rendszernél a beállítás előtt a gyártói utasítást követve ellenőrizni kell, hogy a szintezőrendszer működőképes; a fényszóró belső nagyfeszültségű elemét csak feszültségmentesítés után szabad cserélni. A hatósági vizsgálatnál a fényforrás típusának meg kell egyeznie a lámpatest típusjóváhagyásával.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Oldalnézetben a fényszóró és a mérőfej, a fénykéve felső határa lefelé dől; a mérőernyőn a fény-sötét határ vízszintes és jobbra emelkedő szakasza a könyökkel, a megengedett tartománnyal.
Fényszóró-mérés elrendezése és a fény-sötét határ

Az ábra (a) része a dőlés jelentését mutatja: a dőlés százalékban a süllyedés és a távolság hányadosa, −1,2%-1{,}2\,\% tehát 10 m-en 12 cm, 25 m-en 30 cm süllyedést jelent. A (b) rész a mérőernyő képe: a fény-sötét határ bal oldala vízszintes, a jobb oldala 15°-ban emelkedik, a mérés a kettő metszéspontját, a „könyököt” keresi; a szürke sáv a tanulási példában megengedett −1,0%-1{,}0\,\% … −1,5%-1{,}5\,\% tartomány (ellenőrizendő: gyártói érték). A HTML-változatban a dőlés és a vízszintes eltérés csúszkával állítható.

36.2.7 Lengéscsillapítás vizsgálata

A jármű lengéscsillapítóit a hatósági vizsga során speciális vizsgálópadon ellenőrzik. A lengéscsillapító-vizsgáló a kereket a hordozólemezen át periodikus függőleges gerjesztésnek teszi ki, és a kerékfelfüggesztés által visszadott erők arányát, a kerék talajnyomás-ingadozását méri. A gép a kerék tapadási értékét (%) és a tengely bal–jobb oldala közötti különbséget adja; minél nagyobb a tapadási érték, annál jobban tartja a csillapító a kereket az úton (határérték: ellenőrizendő). A vizsgálat a rugó és a csillapító együttes működését mutatja, ezért az eredmény akkor is rossz lehet, ha például a gumiabroncsnyomás nem megfelelő, vagy a kerék kiegyensúlyozatlan.

Szabály. A vizsgálópad mellett a lengéscsillapítót mindig el kell végezni a járművön egy rövid kézi billegtetéses próbával is. A járművet a sarkoknál erősen megnyomva elengedjük, és figyeljük, hogy a karosszéria legfeljebb egy-két csillapodó mozdulat után nyugalomba kerüljön; a folyamatos, hintázó mozgás kopott csillapítóra utal. A pad által jelzett rossz értéket ki kell egészíteni a csillapító szivárgásának, kopásának, a rugó törésének és a felső lengéscsillapító-támasz állapotának ellenőrzésével.

36.2.8 Szélvédő és ablakok fényáteresztése

A szélvédő, valamint az első ajtók oldalüvegei fényáteresztő képességét fényáteresztés-mérővel (transzmisszométerrel) mérik. A műszer két egységből áll: az egyik oldalon a fényforrás, a másik oldalon a fényérzékelő; az üveg közé kerül, és a mérőszám az átengedett fény arányát adja százalékban.

Előírás. A szélvédő és az első oldalüvegek fényáteresztése csak a gyárilag megengedett mértékig csökkenthető. Magyarországon a szélvédőn és az első oldalüvegeken semmilyen sötétítő fólia nem engedhető, ha a fényáteresztés a megadott határ alá csökken (a gyári homológ üveg értékét gyárilag jelölik; az ellenőrzési határérték jellemzően 70–75 %, ellenőrizendő: a hatályos jogszabályi határérték). A hátsó oldalüvegek és a hátsó szélvédő fóliázása megengedett, de a járműnek rendelkeznie kell megfelelő visszapillantó tükörrel (ellenőrizendő).

A mérésnél az üvegnek száraznak, tisztának kell lennie; a mérőfejet merőlegesen kell az üvegre helyezni. A vizsgálat előtt ellenőrizzük, hogy a fólia nem tartalmaz-e buborékot, karcolást vagy leválást, mert ezek a fényáteresztést rontják. A mérést, ha lehet, fedett, állandó hőmérsékletű helyen végezzük.

36.2.9 Közeltéri zajszintmérés

A jármű zajkibocsátását álló járművön, közeltéri módszerrel mérik, hogy a motor és a kipufogórendszer zajhatását ellenőrizzék. A méréshez hitelesített zajszintmérőt és az előírás szerinti mikrofonállványt használnak. A mérési pont a kipufogó nyíláshoz képest meghatározott távolságra és szögben helyezkedik el, például a kipufogó nyílástól 0,5 m-re, a kipufogó magasságában, 45°-os szögben (ellenőrizendő: a hatályos mérési módszertan pontos geometriája). A mérési feltétel nagyon fontos: a jármű motorja üzemi hőmérsékleten van, a motor fordulatszámát a gyártói előírás vagy a vizsgálati módszertan által megadott értékre, például a maximális teljesítmény fordulatszámának 75 %-ára emelik és stabilizálják, majd a gázpedált hirtelen elengedik; a műszer a lassulás alatti legnagyobb A-súlyozott szintet rögzíti (ellenőrizendő: ECE R51/R41, a pontos fordulatszám- és időfeltételek).

A zajszintet A-súlyozással mérik, ezért a mértékegység dB(A). A mérések számát és kiértékelését (átlag vagy legnagyobb érték) a hatályos előírás adja (ellenőrizendő: ECE R51/R41, vizsgálati módszertan); a példában két mérést végeznek, és energiaátlagot számítanak. A zajszintmérő eredményét összehasonlítják a jármű forgalmi engedélyében szereplő, típusjóváhagyásból származó zajhatárértékkel, vagy a jármű korosztálya szerinti hatósági határértékkel. A határértékek egy-egy kategóriánál szigorodtak az évtizedek során; a pontos értéket a hatályos előírások és a jármű okmányai tartalmazzák.

36.2.10 Gyakorlati útmutató: fényszóró-ellenőrzés és beállítás tanműhelyi környezetben

Cél: A vizsgára felkészítő fényszóró-ellenőrző mérés és beállítás elvégzése tanműhelyi személyautón.

Jármű- és adatazonosítás: Rögzítsük az alvázszámot, a forgalmi engedélyben szereplő világítás- és fényforrás-adatokat, a gyártói beállítási értéket (pl. fényszóró dőlés, terhelési állapot, fénymagasság-állító pozíció; ellenőrizendő: gyártói javítási adat).

Szükséges szerszámok, mérőeszközök, anyagok: fényszóró-ellenőrző műszer vagy hitelesített optikai fej, keréknyomás-mérő, tisztítókendő, vízszintes padlófelület, esetleg mérőszalag, védőkesztyű.

Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi környezetre, oktató felügyeletére és a gyártói javítási utasítás betartására vonatkozik; a megadott értékek tanulási példák.

Munkalépések

  1. A járművet sík, vízszintes, pormentes munkaterületre állítjuk, a kerekeket egyenesre, a váltót üresbe vagy P állásba tesszük, a rögzítőféket behúzzuk.
  2. Ellenőrizzük a gumiabroncsnyomást a gyártói táblázat szerint; a hibás nyomás a magassági fény-sötét határt eltérítheti.
  3. Megkeressük a fénymagasság-állító kapcsolót, és a gyártó által a terheletlen állapotra előírt fokozatba tesszük; az automatikus szintezővel szerelt járműnél az önellenőrzés után megvárjuk a beállást.
  4. A fényszórólencséket letöröljük, a lámpatest rögzítését és a fényforrás típusát ellenőrizzük.
  5. A mérőfejet a bal fényszóró elé, a lencsével azonos magasságba, merőlegesen elhelyezzük; a mérőtávolságot a gyártói utasítás szerint beállítjuk.
  6. Bekapcsoljuk a gyújtást és a tompított fényt; a mérőfej ernyőjén leolvassuk a fény-sötét határ vízszintes eltérését (pl. 0,3%0{,}3\,\% jobbra) és függőleges dőlését (pl. −1,0%-1{,}0\,\%).
  7. Ha az eltérés kívül esik a gyártói tűrésen, a megfelelő állítócsavarral korrigálunk; minden állítás után megismételjük a mérést.
  8. A jobb fényszóróra ugyanezt elvégezzük; az előírásos fénykéve nem vakítja a szembejövőt, de megfelelő távolságot világít.
  9. Rögzítjük a mért értékeket a munkalapon, és dokumentáljuk a beállítást a szervizkönyvben.

Ellenőrzési pontok: mindkét fényszóró fény-sötét határának függőleges dőlése a gyártói tűrésen belül (például −1,0%-1{,}0\,\% és −1,5%-1{,}5\,\% között, ellenőrizendő), vízszintes eltérés közel nulla, távolsági fény működik, a világítás jelzései nem hibásak.

36.2.11 Valós életbeli alkalmazás

Egy vizsga előtti átvizsgálásra érkező autó tulajdonosa arról panaszkodik, hogy a bal fényszóró „nagyon magasra világít”, és a vizsgán egyszer már visszadobták fékerő-különbség miatt. A műhelyben a fényszóró-mérő a bal oldalon +2,5%+2{,}5\,\% felfelé dőlést mutat, a jobb oldalon −1,2%-1{,}2\,\% lefelé dőlést; ez a bal fényszóró vakításához vezet. A fénymagasság-állító kapcsoló nem gyári, a használati utasításban előírt fokozatra állítva a bal oldal továbbra is magas. Kiderül, hogy a bal oldali lámpatest tartókerete törött, ezért a csavarhiány miatt a lámpa felfelé áll. A törött tartót cserélik, majd a fény-sötét határt a gyártói előírás szerint újra beállítják; a fékerő-mérés az egyik hátsó dob fék egyenlőtlenségét mutatja, amit a fékdob és a betétek cseréje után a görgős padon ellenőriznek. A jármű így már megkapja a vizsgaérvényesítést, és az ügyfél is elégedett a biztonságos fénykévével.

36.2.12 Tipikus hibák

  1. Téves fékpad-kiértékelés: a mérőgörbe alapján csak az oldalankénti különbséget nézik, és nem veszik észre a kerék lüktető fékerőjében megjelenő ovális tárcsa hibát. Helyesen a görbe lefutását is ellenőrizni kell, és a járművön a féktárcsa, a féknyereg és a csapágy játékát is meg kell vizsgálni.
  2. Fényszóró-beállítás tájolás nélkül: a mérőfejet nem merőlegesen, a lencsével nem azonos magasságban állítják fel; a mért érték hibás lesz, a jármű fénykévéje pedig továbbra is vakít. A mérőfej tájolása és a magasság beállítása mindig a mérés első lépése.
  3. Ablak fényáteresztés kézi becslése: a szerelő csak „ránézésre” minősíti az ablakot, holott a fólia néhány százalékkal is a határ alá csökkentheti a fényáteresztést. A pontos méréshez transzmisszométert kell használni.
  4. Zajszintmérés hideg motorral: a vizsgálóállomás követelményeivel ellentétes mérési feltétel, mert a hideg motor más égési zaja és a kipufogórendszer hideg állapota eltérő eredményt ad. A mérést üzemi hőmérsékletre melegedett motorral, a meghatározott fordulatszám-protokoll szerint kell elvégezni.

36.2.13 Önellenőrzés

  1. Igaz-e, hogy a görgős fékpad közvetlenül a jármű lassulását méri? Indokold!
  2. Egy tengelyen mért fékerő 3 200 N, a tengelyterhelés 6 800 N. Számítsd ki a tengelyre vonatkozó fékhatást!
  3. Mondd el röviden, hogyan kell eljárni a fényszóró-ellenőrző mérésnél, ha a fény-sötét határ +1,8%+1{,}8\,\% felfelé dőlést mutat.
  4. Miért kell a lengéscsillapító-vizsgáló pad mérését kézi billegtetéses próbával és szemrevételezéssel kiegészíteni?
  5. Milyen veszélyre figyelmeztet a kerék a görgős próbapadon?
  6. Milyen adatokat rögzítünk a jármű- és adatazonosításnál a fényszóró-beállítás előtt?

36.2.14 Feladatok

1. feladat (A) Fogalmazd meg, mit jelent a fékhatás (zt)(z_t) a görgős fékerőmérőn mért értékekből, és írd fel a képletét.

2. feladat (A) Egy személyautó tömege 1 250 kg. A görgős padon az első tengelyen mért összes fékerő 4 800 N, a hátsó tengelyen 1 800 N. Számítsd ki a teljes járműre vonatkozó fékerőt és az üzemi fékhatást.

3. feladat (B) Egy vizsgálati jegyzőkönyv szerint a bal első kerékfék maximuma 2 100 N, a jobb első kerékfék maximuma 1 850 N ugyanazon tengelyen. Számítsd ki az oldalankénti különbséget a nagyobb fékerő százalékában! (A megengedett különbség tanulási példa: 25 %, ellenőrizendő.)

4. feladat (B) A fényszóró-ellenőrző mérésnél a bal fényszóró vízszintes eltérése 0,6%0{,}6\,\% jobbra, a függőleges dőlése −1,3%-1{,}3\,\%. A megengedett vízszintes eltérés példaként ±1,0%\pm\,1{,}0\,\%, a megengedett függőleges dőlés −1,0%-1{,}0\,\% és −1,5%-1{,}5\,\% között van. Minősítsd a mérési eredményt!

5. feladat (C) A zajszintmérő két mérést rögzített: L1=78,2dB(A)L_1 = 78{,}2\,\text{dB(A)} és L2=77,8dB(A)L_2 = 77{,}8\,\text{dB(A)}. Számítsd ki a két mérés energiaátlagát dB(A)-ben! (Segítség: az energiaátlag 10⋅log⁡10[12(10L1/10+10L2/10)]10 \cdot \log_{10}\left[ \frac{1}{2}\left(10^{L_1/10} + 10^{L_2/10}\right) \right].)

6. feladat (D) A vizsgán az ablak fényáteresztését mérő műszer a szélvédőn 62 %-ot mutat, az első oldalüvegen 68 %-ot, a hátsó szélvédőn 81 %-ot. A gyári ablakok jelölései alapján a szélvédő gyári értéke 75 %, az első oldalüveg 70 % (ellenőrizendő: pontos határértékek). Mi lehet a hiba oka, és mit tanácsolsz a vizsgára? Indokold a minősítés előtti teendőket!

36.2.15 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A görgős pad a kerékre ható fékerőt méri, és abból a fékhatást számítjuk; a jármű lassulását nem közvetlenül, hanem a fékerőkből lehet levezetni.
  2. zt=3200N/6800N=0,471=47,1%z_t = 3\,200\,\text{N} / 6\,800\,\text{N} = 0{,}471 = 47{,}1\,\% (példaérték).
  3. A felfelé dőlés vakítást okozhat, ezért a fényszóró beállító csavarját a gyártói utasítás szerint lefelé állítjuk, amíg a dőlés a megengedett tartományba (pl. −1,0%-1{,}0\,\% … −1,5%-1{,}5\,\%) esik; ezután újra ellenőrizzük a mérést.
  4. A pad objektív tapadási értéket ad, de a hiba okát nem mutatja meg; a kézi billegtetés és a szemrevételezés (szivárgás, rugótörés, támasz, perselyek) a hibahely behatárolását segíti.
  5. A kerék a görgőn forog; a jármű előtt/mögött tartózkodni tilos, a járművet ékkel/kihúzás ellen rögzíteni kell, és a mérés közben a vizsgálóállomás utasításait be kell tartani.
  6. Alvázszám/rendszám, forgalmi engedélyben szereplő fényforrás- és lámpatestadatok, gyártói beállítási érték, terhelési állapot, fénymagasság-állító pozíció, abroncsnyomás.

Megoldások – feladatok

  1. A tengelyen mért összes fékerő és az ugyanazon tengelyre jutó statikus tengelyterhelés hányadosa: zt=FfFt. z_t = \frac{F_f}{F_t}. Ez a mutató azt mutatja, hogy a fékrendszer mekkora fékezőerőt képes adni az adott tengely terheléséhez képest; a teljes járműnél a teljes fékerőt a jármű súlyerejéhez viszonyítjuk.

  2. A teljes fékerő: Ff=4800N+1800N=6600N. F_f = 4\,800\,\text{N} + 1\,800\,\text{N} = 6\,600\,\text{N}. A jármű súlyereje: G=mg=1250kg⋅9,81m/s2=12262,5N. G = m\,g = 1\,250\,\text{kg} \cdot 9{,}81\,\text{m/s}^2 = 12\,262{,}5\,\text{N}. Az üzemi fékhatás: z=6600N12262,5N=0,538=53,8%. z = \frac{6\,600\,\text{N}}{12\,262{,}5\,\text{N}} = 0{,}538 = 53{,}8\,\%. Az 53,8 % a régebbi M1 járművekre vonatkozó 50 %-os határt teljesíti, a később forgalomba helyezett M1-re vonatkozó 58 %-ot nem (ellenőrizendő: 2014/45/EU II. melléklet, hazai vizsgálati előírás). A minősítéshez tehát a jármű forgalomba helyezési idejét és a viszonyítási tömeget is ismerni kell.

  3. Az oldalankénti különbség a nagyobb fékerőhöz viszonyítva: Δ=Fb−FjFb⋅100%=2100−18502100⋅100%=11,9%. \Delta = \frac{F_{b} - F_{j}}{F_{b}} \cdot 100\,\% = \frac{2\,100 - 1\,850}{2\,100} \cdot 100\,\% = 11{,}9\,\%. Ez a 25 %-os példa-határ alatt van, tehát a különbség megengedett lehet; de a vizsgálóberendezés a lüktetést és a bemelegedési görbét is figyeli, ezért a 11,9 % önmagában még nem zárja ki a betétproblémát.

  4. A vízszintes eltérés 0,6%0{,}6\,\% jobbra, ami a ±1,0%\pm\,1{,}0\,\% példatűrésen belül van. A függőleges dőlés −1,3%-1{,}3\,\%, ami a −1,0%-1{,}0\,\% … −1,5%-1{,}5\,\% tartományba esik. A mérési eredmény a példahatárok szerint megfelelő. Ha a jármű tényleges gyártói előírása eltér, akkor azt kell alkalmazni.

  5. Először a lineáris energiákat számítjuk: 1078,2/10=107,82≈6,61⋅107,1077,8/10=107,78≈6,03⋅107. 10^{78{,}2/10} = 10^{7{,}82} \approx 6{,}61 \cdot 10^{7},\quad 10^{77{,}8/10} = 10^{7{,}78} \approx 6{,}03 \cdot 10^{7}. Az átlaguk: I¯=6,61⋅107+6,03⋅1072=6,32⋅107. \overline{I} = \frac{6{,}61 \cdot 10^{7} + 6{,}03 \cdot 10^{7}}{2} = 6{,}32 \cdot 10^{7}. Vissza dB-be: Lavg=10⋅log⁡10(6,32⋅107)=10⋅7,8007≈78,0dB(A). L_{avg} = 10 \cdot \log_{10}(6{,}32 \cdot 10^{7}) = 10 \cdot 7{,}8007 \approx 78{,}0\,\text{dB(A)}. Tehát az energiaátlag kerekítve 78,0 dB(A).

  6. A szélvédő 62 %-os értéke a gyári 75 %-os értékhez képest jelentős csökkenés; az első oldalüveg 68 %-a a gyári 70 %-hoz képest is határ körüli vagy alatti. A hiba oka általában utólagosan felszerelt sötétítő fólia, vagy erősen szennyezett, karcos üveg. A vizsga előtti teendő: tisztítsuk meg az üvegeket, és ha fólia van rajta, mérjük meg újra; ha a szélvédő vagy az első oldalüveg a megengedett határ alatt marad, a fóliát el kell távolítani, vagy a gyártói előírást kell követni. A jármű csak a megengedett fényáteresztés elérése után vizsgáztatható.

36.2.16 Rövid összefoglaló

A hatósági vizsgálat során a járművet hitelesített műszerekkel mérik, és a hibákat kategóriákba sorolják; a súlyos vagy veszélyes hiba javítást és pótvizsgát vagy a jármű kivonását vonhatja maga után. A görgős fékerőmérőn a tengelyenkénti fékerőt mérik; a tengelyenkénti fékhatás zt=Ff/Ftz_t = F_f/F_t, a teljes járműre z=∑Ff/(mg)z = \sum F_f/(m\,g). A fékvizsgálatnál figyelni kell az oldalankénti különbségre és a fékerőgörbe lüktetésére. A fényszóró-ellenőrző a fény-sötét határ vízszintes és függőleges helyzetét méri; a beállítást a gyártói dőlés szerint, a jármű előkészítése után kell elvégezni. A lengéscsillapító-vizsgáló tapadási értéket ad, de a kézi billegtetéses próba és a szemrevételezés is szükséges a hibabehatároláshoz. Az ablak fényáteresztését transzmisszométerrel mérik; a szélvédőn és az első oldalüvegen a határ alatti fényáteresztés vizsgahiba. A zajszintmérést meleg motornál, meghatározott fordulatszám-protokollal, A-súlyozással végzik, és a mért értéket a járműre érvényes határértékhez hasonlítják. Továbbvitt eredmény. A fent bemutatott résztechnológiákat az Környezetvédelmi felülvizsgálat, tanúsítvány és a jármű felkészítése a műszaki vizsgára alfejezetben a teljes vizsgafelkészítés, a Fékberendezések diagnosztikai és hatósági vizsgálata alfejezetben pedig a fékrendszer célzott diagnosztikája használja fel; a görgős pad mérésének kiértékelése különösen fontos a fékhibák behatárolásánál.

36.2.17 Források és ellenőrzési hiányok

Forrástípusok: a hazai hatósági vizsgálati jogszabályok (6/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet és kapcsolódó vizsgálati módszertani előírások), az ENSZ-EGB előírások (ECE R13/R13-H fék, ECE R48 világítás, a fényszórókra és a zajra vonatkozó előírások), gyártói javítási/beállítási adatok, valamint a vizsgálóberendezések kezelési útmutatói. Az alábbi adatok kiadás előtt célzottan ellenőrizendők: