8.5 Anyagvizsgálatok és hibakereső vizsgálatok

8.5.1 Motiváció

Amikor a műhelyben egy felújított hajtókar, egy hegesztett lengéscsillapító-tartó vagy egy használt alumínium keréktárcsa kerül a kezedbe, ugyanazt a kérdést kell feltenned: elbírja-e az alkatrész a rá ható terhelést, és van-e benne olyan repedés, amely később töréshez vezet? A szemrevételezés önmagában kevés. Az anyagvizsgálatok éppen arra valók, hogy a tönkremenetel kockázatát méréssel, reprodukálható módon csökkentsd. Ebben az alfejezetben a legfontosabb roncsolásos és roncsolásmentes vizsgálatokat tanulod meg, úgy, hogy a szakítódiagramot le tudd olvasni, és egy adott járműalkatrész repedésvizsgálatához ki tudd választani a helyes módszert.

8.5.2 Szemléletes kép: a szakítógép és a szakítódiagram

Képzelj el egy olyan mérőgépet, mint egy nagy asztali satu, amelyben egy kimunkált, szabványos próbatest van befogva. A gép hidraulikus vagy orsós hajtással egyre nagyobb húzóerőt fejt ki, és közben méri a próbatest megnyúlását. A műhelyben ilyen géppel ritkán találkozol, de az eredményét – a szakítódiagramot – szállítói tanúsítványban, anyagbizonylatban vagy javítási dokumentációban gyakran látod. A diagram vízszintes tengelyén a nyúlás, függőleges tengelyén a feszültség vagy az erő szerepel. Az alfejezetben szereplő szemléltető görbe (lásd az alábbi ábrát) egy lágy acélhoz hasonló anyag alakját mutatja: először közel egyenesen emelkedik, majd ellaposodik, végül elszakad. Ezt a képet kell „olvasnod”, amikor az anyag szilárdságáról döntesz.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Szakítódiagram: a lágy acél határozott folyással és nagy nyúlással, az edzett acél nagyobb szilárdsággal, kisebb nyúlással szakad.
Szemléltető szakítódiagram: lágy acél határozott folyással és nemesített acél folyási szakasz nélkül; jobbra a kezdeti szakasz nagyítva az Rp0,2 szerkesztésével (kitalált tanulási görbék, nem mérés)

A folytonos görbe (lágy acél) a rugalmas egyenes után vízszintes folyási szakaszt mutat (ReH ≈ 280 MPa), majd keményedik, Rm ≈ 420 MPa-nál tetőzik, a befűződés után kb. 26 %-os nyúlásnál szakad. A szaggatott görbe (nemesített acél) folyási szakasz nélkül hajlik el, ezért folyáshatára a 0,2 %-kal eltolt egyenessel szerkesztett Rp0,2 ≈ 446 MPa; Rm ≈ 637 MPa, a nyúlás csak kb. 10 %. A HTML-változatban a görbén kurzor futtatható, és az erő- és a feszültségtengely között lehet váltani.

8.5.3 Szakítóvizsgálat: próbatest, diagram, folyáshatár, szakítószilárdság, nyúlás

A szakítóvizsgálat az egyik legalapvetőbb roncsolásos anyagvizsgálat. A vizsgálathoz szabványos méretű, jellemzően hengeres vagy lapos próbatestet használnak, amelyen egy L0L_0 kezdeti mérőhosszt és egy d0d_0 kezdeti átmérőt jelölnek meg (lapos próbatestnél a keresztmetszetet a szélességből és a vastagságból számítják). A gép egyenletesen növekvő húzóerőt ad, és regisztrálja a ΔL\Delta L megnyúlást.

Definíció. A mérnöki feszültség a pillanatnyi FF erő és az eredeti A0A_0 keresztmetszet hányadosa:

σ=FA0 \sigma = \frac{F}{A_0}

A szakítószilárdság RmR_m a maximális erőhöz tartozó mérnöki feszültség:

Rm=FmA0 R_m = \frac{F_m}{A_0}

A folyáshatár Rp0,2R_{p0,2} az a feszültség, amelynél a maradó nyúlás 0,2%0{,}2\,\%-ot ér el (praktikus egyezményes folyáshatár; a pontos jelölés ellenőrizendő a szabvány szerint). A szakadási nyúlás AA a szakadás után mért maradó nyúlás az eredeti mérőhosszhoz képest:

A=Lu−L0L0⋅100% A = \frac{L_u - L_0}{L_0} \cdot 100\,\%

ahol LuL_u a szakadás utáni mérőhossz.

A szakítódiagramon ezeket a pontokat olvashatod le: a kezdeti rugalmas egyenes szakasz meredekségéből a rugalmassági modulus közelíthető, a folyásjelenség környékén a folyáshatár, a görbe csúcsánál RmR_m, a görbe végén pedig a szakadási nyúlás. A diagram alakja anyagfüggő: lágy acélnál határozott folyási jelenség és nagy nyúlás látszik, edzett vagy öntött anyagnál a görbe gyakran kisebb nyúlásnál törik.

A szakítógépek ma már digitálisan rögzítenek, de a kiértékelési elv ugyanaz. A vizsgálatot szabványos körülmények között (hőmérséklet, próbatest-méret, terhelési sebesség) végzik; a tanúsítványon szereplő számértékek csak így hasonlíthatók össze.

Előírás. A szakítóvizsgálatot szabványosított próbatesteken és szabványos módon kell elvégezni; a kapott jelölések és a mérési feltételek a vonatkozó nemzetközi szabvány szerint értelmezendők (pl. ISO 6892 sorozat – ellenőrizendő: pontos, hatályos szabvány). Megjegyzés. A fenti RmR_m, Rp0,2R_{p0,2}, AA jelölés a mai európai gyakorlatban elterjedt; a régi anyagvizsgálati jegyzőkönyvekben σB\sigma_B, σ0,2\sigma_{0,2} vagy δ\delta jelöléssel is találkozhatsz.

8.5.4 Keménységmérés: Brinell, Vickers, Rockwell és dinamikus módszerek

A keménységmérés azt mutatja meg, hogy az anyag felülete mekkora ellenállást fejt ki egy benyomódó testtel szemben. A módszer gyors, viszonylag kismértékben roncsol, és a szakítószilárdsággal sok anyagnál empirikus kapcsolatban van.

Brinell-keménység (HBW): keményfém golyót nyomnak meghatározott erővel a felületbe; a benyomódás átmérőjéből számolják a keménységet. Durvább, nagyobb benyomódást hagy, puha és közepes keménységű anyagokhoz, például öntöttvasakhoz, lágy acélokhoz, alumíniumöntvényekhez jól használható.

Vickers-keménység (HV): gyémánt gúla alakú benyomótestet használ; a benyomódás átlóját mérik. Vékony rétegek, hőkezelt felületek, nemesített acélok vizsgálatára alkalmas.

Rockwell-keménység (HRC, HRB): a benyomódás mélységét méri, gyors és kevésbé érzékeny a felület előkészítésére. Edzett acélokhoz gyakran a HRC változatot használják. A mérési eljáráshoz tartozó terhelés és benyomótest a Rockwell-skálától függ.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Brinell golyó és kerek lenyomat, Vickers gúla és négyzetes lenyomat, Rockwell kúp és mélységmérés.
Brinell-, Vickers- és Rockwell-benyomótest a felületben és a lenyomat felülnézete a mért mennyiséggel (sematikus rajz)

Az ábrán látszik a lényegi különbség: a Brinell-mérés a golyó kerek lenyomatának átmérőjét, a Vickers-mérés a 136°-os gúla négyzetes lenyomatának két átlóját, a Rockwell-mérés (HRC) a 120°-os gyémántkúp maradó benyomódási mélységét méri.

Dinamikus módszerek: például Leeb-keménység (HL), ahol egy ütőtest visszapattanásából becsülik a keménységet. Hordozható kivitelben sok műhelyben használják, de kalibrálás és tapasztalat nélkül az eredmény csak tájékoztató jellegű. A pontos értékeket a szabványos eljárással kell ellenőrizni.

8.5.5 Ütve hajlító, fárasztó, nyíró és nyomó vizsgálatok; technológiai próbák

Egy alkatrész nem csak lassú, egytengelyű húzásnak van kitéve. A járműben jellemző a dinamikus terhelés (ütés, lüktetés), a többtengelyű igénybevétel és a gyártási vagy javítási technológia okozta alakváltozás.

Ütve hajlító vizsgálat (Charpy): bemetszett próbatestet ütőkalapáccsal törnek el. Az elnyelt energia (J) a szívósságot jellemzi; hidegben, nagy sebességgel végzett vizsgálat megmutatja az anyag elridegedésre való hajlamát.

Fárasztó vizsgálat: próbatestet ciklikus, jellemzően hajlító vagy húzó-nyomó igénybevételnek vetnek alá. A Wöhler-görbe (S–N görbe) mutatja, hogy adott feszültségszintnél hány terhelési ciklust bír az anyag. A járműben ez azért kritikus, mert a menet közbeni rezgések és terhelési ciklusok fáradásos repedést indíthatnak meg.

Nyíró és nyomó vizsgálat: a húzóvizsgálathoz hasonló elven mérik a nyírószilárdságot vagy a nyomószilárdságot. A nyomóvizsgálat rideg anyagoknál (öntöttvas) jellemzőbb, míg a nyíróvizsgálatot szegecs- vagy ragasztókötés minősítésére is használják.

Technológiai próbák azt vizsgálják, hogy az anyag a tényleges megmunkálást vagy alakítást elviseli-e: hajlító próba, mélyhúzó próba, csőtágító próba, reszelési próba, szikrapróba. A reszelési próba például a felületedzettség gyors műhelyi ellenőrzésére szolgál — ha a reszelő „csúszik” a felületen, az kemény, edzett felületre utal; ha „fog”, akkor lágyabb anyagra.

8.5.6 Roncsolásmentes vizsgálatok: festékdiffúziós, mágnesporos, ultrahangos, örvényáramos, röntgen

A javításban a legnagyobb gyakorlati értéke a roncsolásmentes vizsgálatoknak van, mert az alkatrészt tönkretétel nélkül vizsgálhatod, és megfelelő eredmény esetén beépíthető marad. Kormány- és fékrendszeri biztonsági alkatrésznél a vizsgálat eredménye alapján a további felhasználásról csak a gyártói előírás keretében szabad dönteni.

Festékdiffúziós vizsgálat: a folyadék a nyitott, felületi repedésbe kapilláris úton behatol, majd a fehér előhívó a repedésből kiszívódó festéket kirajzolja. Alkalmas nem porózus, szilárd anyagokra (acél, alumínium, kerámia, egyes műanyagok). Gyors, egyszerű, de csak a felületre nyíló repedéseket észleli.

Mágnesporos vizsgálat: ferromágneses anyagot (acél) felmágnesezünk, és finom mágneses port viszünk fel. A repedés körüli szórt mágneses térnél a por összegyűlik, láthatóvá téve a hiba helyét. Csak ferromágneses anyagokhoz használható, és utána demagnetizálásra lehet szükség.

Ultrahangos vizsgálat: nagyfrekvenciás hanghullámot juttatnak az anyagba; a hiba, a hátsó fal és a felületek visszaverik a hullámot. Mélyebben fekvő hibák, rétegesedések, hegesztések vizsgálatára is alkalmas. Csatolóanyagot és képzett vizsgálót igényel.

Örvényáramos vizsgálat: váltakozó elektromágneses teret hoznak létre; az anyagban indukált örvényáram a hiba vagy anyageltérés miatt megváltozik. Vezető anyagok (alumínium, acél) felületi hibáira érzékeny, gyakran sorozatvizsgálatra használják.

Röntgenvizsgálat: ionizáló sugárzással áttűnő képet készítenek. Az öntvények belső üregei, folytonossági hibái, nemesacél hegesztések vizsgálhatók. Szigorú sugárvédelmi előírások vonatkoznak rá, csak képzett személyzet végezheti.

Táblázat.

Módszer Elv Vizsgálható anyag Járműjavítási példa Előny Korlát
Festékdiffúziós Kapilláris behatolás Nem porózus fém, kerámia, egyes műanyagok Alumínium felni repedése Olcsó, egyszerű Csak felületi, alapos tisztítás kell
Mágnesporos Mágneses szórt tér Ferromágneses acél Hajtókar, főtengely, rugó Gyors, érzékeny Csak mágneses anyag, demagnetizálás
Ultrahangos Hanghullám-visszaverődés Sok fémes és nemfémes anyag Hegesztett tartó, tengely Nagy behatolási mélység Csatolóanyag, szakértelem
Örvényáramos Elektromágneses indukció Vezető anyagok Alumínium futóműelem Érzékeny, sorozatvizsgálatra jó Elsősorban felületi hiba
Röntgen Ionizáló sugárzás Szinte minden anyag Öntvény, hegesztett kerék Belső hibák látszanak Sugárvédelmi költség, személyi feltétel

A táblázat módszerválasztási tájékoztató; az adott alkatrész vizsgálatához a gyártói előírást és a hatályos szabványt kell követni (ellenőrizendő).

8.5.7 Minőségellenőrzés

A vizsgálat akkor ér valamit, ha az eredményt dokumentálod, és a mért értéket a megfelelő követelményhez hasonlítod. A szakítóvizsgálatnál az anyagtanúsítványban megadott Rp0,2R_{p0,2} és RmR_m értékek mellett a nyúlást is ellenőrzöd. Keménységmérésnél a módszernek megfelelő skálát kell feltüntetni (például HRC 32), és a mérési bizonytalanságot is ismerni. Roncsolásmentes vizsgálatnál a jelzés elhelyezkedését, alakját és méretét a vizsgálati utasítás szerint értékelik.

8.5.8 Valós életbeli alkalmazás

Egy használt autó eladás előtti átvizsgálásakor az ügyfél kéri, hogy a szerelő ellenőrizze a kovácsolt alumínium keréktárcsákat, mert az egyiken tompa ütésnyom látszik. A tárcsát lemosva, zsírtalanítva festékdiffúziós vizsgálattal ellenőrzöd. A penetráló vörös festéket felviszed, a felesleget eltávolítod, majd fehér előhívót fújsz rá. Tíz perc múlva az ütésnyom közelében vékony, vörös indikáció jelenik meg. A tárcsát nem polírozzák ki, hanem selejtezik, mert a repedés a kerék ismételt hajlító igénybevétele alatt tovaterjedhet.

Egy másik esetben egy felújított hajtókart mágnesporos vizsgálatnak vetünk alá. A hajtókart hordozható járommal felmágnesezzük, fehér kontrasztalapot, majd fekete mágneses szuszpenziót viszünk fel rá, és jó megvilágításban szemléljük (fluoreszcens változatnál fluoreszkáló szuszpenziót használunk, sötétített térben UV-A lámpa alatt, ahol a repedés világító vonalként látszik). A csapágyfészek környékén a por egy vékony, éles vonal mentén gyűlik össze: repedés. A darabot visszaselejtezik.

8.5.9 Gyakorlati útmutató: repedésvizsgálat festékdiffúziós eljárással

Cél: felületre nyíló repedés kimutatása egy járműalkatrészen.

Jármű- és adatazonosítás: típus, alvázszám, alkatrészazonosító; vizsgálati utasítás.

Szerszámok, eszközök, anyagok: tisztító/zsírtalanító, festékdiffúziós penetráló, előhívó, tiszta rongy, védőkesztyű, UV-A lámpa (fluoreszcens penetráns esetén; a vörös–fehér kontrasztos rendszer látható fényben értékelhető), nagyító, munkalap.

Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi környezetre, oktató felügyeletére és a gyártói javítási utasítás betartására vonatkozik; a megadott értékek tanulási példák.

Munkavédelmi és környezetvédelmi lépések: munkaterület szellőztetése; vegyszerálló kesztyű; a festék, tisztító és előhívó biztonsági adatlapjának ismerete; a használt törlőrongyot és maradék vegyszert veszélyes hulladékként gyűjteni.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Repedés metszete négy fázisban: tisztítás, penetrálás, felesleg eltávolítása, előhívás indikációval.
Festékdiffúziós repedésvizsgálat fázisai egy felületi repedés nagyított metszetén, a munkalépések számozásával; a hibás, túlmosott eset külön kockában (sematikus rajz)

A képsor megmutatja, miért nem szabad a repedést kimosni: a 3. lépés után a felület tiszta, de a repedésben bent marad a festék, és ezt szívja ki az előhívó; túlmosott repedésnél nincs mit kiszívni, ezért indikáció sem lesz.

Számozott munkalépések: 1. Az alkatrészt zsírtalanítószerrel alaposan tisztítsd meg; hagyd megszáradni. 2. A penetráló folyadékot ecsettel vagy spray-vel vidd fel a vizsgálandó felületre; hagyd a gyártói behatási időt, jellemzően kb. 5–10 percig (ellenőrizendő: termékadatlap). 3. A felesleges penetrálót nedves ronggyal, majd szárazzal távolítsd el; ne mosd ki a repedésből a behatolt festéket. 4. Fújj fel egyenletes, vékony előhívó réteget; ne folyasd meg. 5. Várj a gyártói előhívási időt; figyeld a vörös indikációk megjelenését. 6. Jelöld az indikáció helyét, készíts fényképet, és az eredményt rögzítsd a munkalapon. 7. Az eljárás után a vizsgált darabot a műhelyi előírás szerint tisztítsd meg.

Ellenőrzési pontok: a felület tiszta-e; az indikáció hossza, alakja és iránya; a termék hőmérsékleti tartománya (pl. 10–40 °C – termék szerint); az UV-A lámpa fénye és a védőszemüveg. Tipikus hiba: a túlzott penetráló mennyiség vagy a rövid behatási idő hamis negatív eredményt adhat; a felesleg eltávolítása előtti túl erős lemosás pedig kiöblítheti a repedésből a festéket.

8.5.10 Tipikus hibák

  1. A szakítódiagramról a feszültséget az erővel keverik. A diagram függőleges tengelye lehet FF [N] vagy σ\sigma [MPa]; ha FF szerepel, a feszültséghez osztani kell A0A_0-val. Helyes gyakorlat: mindig ellenőrizd a tengelyfeliratot.
  2. A keménységmérési értéket módszer nélkül hasonlítják. A HBW 180, HV 210 és HRC 45 nem csereszabatos; meg kell adni a mérési módszert is. Helyes gyakorlat: a mérési jegyzőkönyvben a módszert és a skálát rögzítsd.
  3. Roncsolásmentes vizsgálatot szennyezett, zsíros felületen végeznek. A festékdiffúziós és mágnesporos vizsgálat hibás jelet adhat, vagy éppen elfedheti a repedést. Helyes gyakorlat: a vizsgálat előtti tisztítás az eljárás része, nem „külön extra”.
  4. A mágnesporos vizsgálat után nem demagnetizálnak. A visszamaradt mágnesesség fémrészecskét vonz, ami később a csapágyfelületet vagy a kenőanyagot szennyezheti. Helyes gyakorlat: a mérési utasítás szerinti leolvasás után demagnetizálás és ellenőrzés.

8.5.11 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis: a RmR_m szakítószilárdság az eredeti keresztmetszettel számolható?
  2. Melyik keménységmérési módszer hagy nagyobb benyomódást: a Brinell vagy a Vickers?
  3. Egy ferromágneses acél hajtókar felületi repedését milyen roncsolásmentes módszerrel vizsgálnád? Miért?
  4. Mi a különbség a folyáshatár és a szakítószilárdság között a szakítódiagramon?
  5. Miért kell a festékdiffúziós vizsgálatnál a penetráló folyadék után a felesleget óvatosan eltávolítani?

8.5.12 Feladatok

1. feladat (A). Egy 10 mm átmérőjű hengeres próbatestet szakítóvizsgálatnak vetünk alá. A maximális erő 50 000 N. Számítsd ki a szakítószilárdságot.

2. feladat (A). Ugyanannál a próbatestnél a 0,2%-os egyezményes folyáshatárhoz tartozó erő 35 000 N. Mekkora a folyáshatár Rp0,2R_{p0,2}?

3. feladat (B). A próbatest kezdeti mérőhossza 50 mm, szakadás után 63 mm. Számítsd ki a szakadási nyúlást százalékban.

4. feladat (B). Egy szakítódiagramon a függőleges tengely erőben van megadva. A próbatest átmérője 8 mm. A maximális erő a diagramról 40 000 N. Hogyan számítod ki a szakítószilárdságot? Végezd el a számítást.

5. feladat (C). Két anyag szakítódiagramját hasonlítod össze: az egyik görbe rövid nyúlással, magas csúccsal törik; a másik nagy nyúlással, alacsonyabb csúccsal. Melyik a ridegebb, és melyik a szívósabb? Hol lehet ilyen különbség a járműben alkatrészválasztás szempontjából?

6. feladat (D). Egy javítás során egy használt alumínium kormányösszekötő gömbcsuklóházat akarsz repedésmentesség szempontjából ellenőrizni. Milyen roncsolásmentes módszert választanál? Indokold, és mondd el a vizsgálat fő lépéseit.

8.5.13 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Igaz; a mérnöki feszültség az eredeti A0A_0 keresztmetszettel számol, ezért Rm=Fm/A0R_m = F_m/A_0.
  2. A Brinell hagy nagyobb benyomódást, mert általában nagyobb golyót és nagyobb erőt használ; a Vickers kisebb, érzékenyebb benyomódást ad.
  3. Mágnesporos vizsgálatot, mert az acél ferromágneses, és a módszer felületi repedések kimutatására nagyon érzékeny.
  4. A folyáshatár az a feszültség, ahol a maradó alakváltozás megindul; a szakítószilárdság a maximális erőhöz tartozó feszültség, a görbe csúcsánál.
  5. Mert a repedésből kimosott penetrálóval hamis negatív eredményt kapnánk; csak a felületi felesleget szabad eltávolítani.

1. feladat megoldása.
A0=πd024=π⋅(10,0mm)24=78,5mm2A_0 = \frac{\pi d_0^2}{4} = \frac{\pi \cdot (10{,}0\,\text{mm})^2}{4} = 78{,}5\,\text{mm}^2
Rm=FmA0=50000N78,5mm2=637MPaR_m = \frac{F_m}{A_0} = \frac{50\,000\,\text{N}}{78{,}5\,\text{mm}^2} = 637\,\text{MPa}
Ellenőrzés: ez közepes széntartalmú vagy nemesíthető acélra jellemző érték (lágy szerkezeti acélnál kb. 360–510 MPa; ellenőrizendő: anyagszabvány), a nagyságrend reális. ∎

2. feladat megoldása.
Rp0,2=Fp0,2A0=35000N78,5mm2=446MPaR_{p0,2} = \frac{F_{p0,2}}{A_0} = \frac{35\,000\,\text{N}}{78{,}5\,\text{mm}^2} = 446\,\text{MPa}
Ellenőrzés: a folyáshatár kisebb a szakítószilárdságnál, ami szívós acélra jellemző. ∎

3. feladat megoldása.
A=Lu−L0L0⋅100%=63mm−50mm50mm⋅100%=26%A = \frac{L_u - L_0}{L_0} \cdot 100\,\% = \frac{63\,\text{mm} - 50\,\text{mm}}{50\,\text{mm}} \cdot 100\,\% = 26\,\%
Ellenőrzés: a 26% nyúlás szívós szerkezeti acélra jellemző. ∎

4. feladat megoldása.
Először kiszámítjuk a keresztmetszetet:
A0=π⋅(8,0mm)24=50,3mm2A_0 = \frac{\pi \cdot (8{,}0\,\text{mm})^2}{4} = 50{,}3\,\text{mm}^2
Majd a szakítószilárdságot:
Rm=FmA0=40000N50,3mm2=795MPaR_m = \frac{F_m}{A_0} = \frac{40\,000\,\text{N}}{50{,}3\,\text{mm}^2} = 795\,\text{MPa}
Ellenőrzés: az egységek N/mm2=MPa\text{N}/\text{mm}^2 = \text{MPa}, és az érték egy erősebb acélra jellemző. ∎

5. feladat megoldása.
A rövid nyúlás, magas csúcsú görbe rideg anyagra utal (pl. öntöttvas, edzett, de nem szívós acél); a nagy nyúlás, alacsonyabb csúcsú görbe szívós anyagra jellemző (pl. lágy acél, alumíniumötvözet). A járműben ez a választás kulcsa: például a biztonsági öv rögzítőcsavarja szívós acélt igényel, mert túlterheléskor inkább alakuljon képlékenyen, mint hirtelen törjön.

6. feladat megoldása.
Alumínium alkatrésznél a mágnesporos vizsgálat nem működik, mert az alumínium nem ferromágneses. A festékdiffúziós vizsgálat megfelelő, ha a repedés a felületre nyílik; felszín közeli hibára örvényáramos vizsgálat, mélyebben fekvő hibára ultrahangos vagy röntgenvizsgálat jöhet szóba (szakszolgáltatóval). A festékdiffúziós vizsgálat lépései: tisztítás, penetráló felvitel, behatási idő, felesleg eltávolítás, előhívó, megjelenés, értékelés, dokumentálás.

8.5.14 Rövid összefoglaló

A roncsolásos anyagvizsgálatok közül a szakítóvizsgálat adja a legfontosabb szilárdsági jellemzőket: a folyáshatár (Rp0,2R_{p0,2}) a maradó alakváltozás kezdetét, a szakítószilárdság (RmR_m) a maximális erőhöz tartozó feszültséget, a szakadási nyúlás (AA) pedig a képlékeny alakváltozó képességet mutatja. A keménységmérés Brinell-, Vickers-, Rockwell- és dinamikus módszerekkel gyors, tájékoztató értéket ad, de a mérési módszert mindig rögzíteni kell. A járműjavításban a roncsolásmentes vizsgálatok alapvetők: a festékdiffúziós eljárás alumínium és más nem ferromágneses anyagok felületi repedéseit mutatja ki, a mágnesporos vizsgálat acél alkatrészek felületi hibáit, az örvényáramos vizsgálat a felszín közeli, az ultrahangos és a röntgenvizsgálat pedig a mélyebben fekvő hibákat is jelzi. A vizsgálat csak akkor megbízható, ha a felületet előkészíted, az értékeket dokumentálod és a gyártói vagy szabványos követelményhez hasonlítod.

Továbbvitt eredmény. A szakítódiagram jellemző pontjainak leolvasása, a keménységmérés értelmezése és a roncsolásmentes repedésvizsgálati módszer kiválasztása a későbbi anyagválasztási és hibakereső döntések alapja; különösen a Írásbeli és szóbeli vizsgafelkészülés alfejezet mintafeladataiban használjuk ezeket az eljárásokat.

8.5.15 Források és ellenőrzési hiányok

Forrástípusok: anyagvizsgálati szakképzési tankönyvek, nemzetközi szabványok (ISO 6892, Brinell/Vickers/Rockwell-szabványok), roncsolásmentes vizsgálati szabványok, munkavédelmi és környezetvédelmi előírások, gyártói vizsgálati utasítások. Kifejezetten ellenőrizendő állítások: a szabványok pontos, hatályos jelölése és száma; a szakítóvizsgálati jelölési konvenció; a festékdiffúziós és mágnesporos behatási, előhívási idők és hőmérséklet-tartományok (termék- vagy szabványfüggők); a roncsolásmentes vizsgálatok alkalmazhatósági határai a konkrét anyagra és alkatrészre.