30.1 Felhordás gépei: szórópisztolyok és szórástechnológiák, mártás, hengerlés, öntés

Motiváció: Az asztalos a műhelyben gyakran találkozik azzal a helyzettel, hogy egy elkészített bútort vagy belsőépítészeti elemet felületkezelni kell. A felületkezelő anyag felhordása nem mindegy: a jó felhordási mód egyenletes, folyamatos, anyagtakarékos és egészséges körülményeket biztosító, míg a rossz választás vagy beállítás narancsbőrös, csepegős, porszemcsés felületet, sok anyagpazarlást és egészségkárosodást okozhat. Ebben az alfejezetben a felületkezelő anyagok felhordásának módjait, kézi és gépi eszközeit, a szórástechnológiákat és a szórási gyakorlatot tanuljuk meg.

Szemléletes kép: Egy bútorlap lakkozásakor a szórópisztollyal dolgozó asztalos a lapot függőlegesen rögzíti, és oldalirányú, egyenletes sávokban, meghatározott átfedéssel vezeti a pisztolyt. A permetkúp széles legyezőt alkot, amelynek közepén nagyobb a folyadékmennyiség, szélein kevesebb. A jó minta szabályos, egységes legyező, nem csepeg, és az átfedő sávok egyenletes réteget adnak. Az alábbi oszlopdiagram a különböző szórástechnológiák hozzávetőleges anyagátviteli hatásfokát mutatja – vagyis azt, hogy a kiszórt anyag mekkora hányada kerül ténylegesen a munkadarabra.

Különböző szórástechnológiák jellemző átviteli hatásfoka - Szemléltető, tájékoztató értékek; a tényleges hatásfok függ a beállítástól, az anyagtól és a munkadarab alakjától (ellenőrizendő: gyártói adatok).

A diagram jól mutatja, hogy a levegős nagynyomású (HP) szórás hatásfoka alacsony, míg az elektrosztatikus rendszeré kiemelkedő, de az utóbbi drágább és speciális anyagot igényel.

30.1.1 Definíciók és alapfogalmak

Definíció. A felhordás a felületkezelő anyag (pác, lakk, lazúr, olaj) egyenletes eloszlatása a munkadarab felületén meghatározott rétegvastagságban. A felhordás lehet kézi (ecset, henger, tampon) vagy gépi (mártás, hengerlés, öntés, szórás).

Definíció. A szórás olyan felhordási mód, amelynél a felületkezelő anyagot sűrített levegő vagy nyomás segítségével apró cseppekre porlasztjuk, és a cseppeket irányítottan a munkadarab felületére juttatjuk. A szóróberendezés fő részei: anyagtartály, szivattyú vagy nyomásközeg, tömlő, szórópisztoly, fúvóka.

Definíció. A viszkozitás a folyadék belső súrlódásának mértéke; gyakorlatilag azt fejezi ki, hogy a folyadék milyen „sűrűn” folyik. A szórható viszkozitás biztosítása hígítással történik. A faipari gyakorlatban a viszkozitást kifolyópohárral mérjük: a pohárba töltött anyag kifolyási idejét másodpercben adjuk meg (pl. „20 s, 4 mm-es pohár”). A gyártói adatlapon megadott értékhez (például 18–22 s) hígítunk.

Definíció. A szórásminta a szórópisztolyból kilépő permet keresztmetszeti alakja, amely lehet kerek vagy lapos (legyező). A mintát a fúvóka és a levegősapka állítja be, és próbalapon ellenőrizzük: a lapos legyező hosszúkás, egyenletesen kitöltött, szélei nem csipkézettek.

Szabály. A szórási távolság a fúvóka és a munkadarab közötti távolság. Tipikus értéke kézi szórásnál 150–250 mm (ellenőrizendő: a gyártó ajánlása). Túl közelről szórva csepegés, folyás keletkezik; túl távolról száraz, porszáraz permet, rossz terülés, alacsony hatásfok. A pisztolyt mindig merőlegesen, a felülettől azonos távolságban vezessük.

Definíció. Az átviteli hatásfok a ténylegesen a munkadarabra kerülő anyagmennyiség aránya a teljes kiszórt anyagmennyiséghez képest, százalékban kifejezve. A diagramon látható értékek tájékoztató jellegűek, mert függenek a munkadarab méretétől, alakjától és a dolgozó technikájától.

30.1.2 Kézi felhordás: ecset, henger, tampon

A kézi felhordás egyszerű, kis beruházást igényel, de lassú, és az egyenletesség nagyon függ a gyakorlattól. Főleg kis felületek, javítások, pácok, olajok és lazúrok felhordására használjuk, ahol a vékony réteg és a jó bedörzsölés fontos.

Ecset. Lapos vagy kerek ecsettel dolgozunk. A felületkezelő anyagot vékony, egyenletes rétegben, a szálirányt követve hordjuk fel. Ügyeljünk arra, hogy ne hordjunk fel túl vastagon, mert az ecsetnyomok megmaradnak. Pácolásnál az ecsetet a szálirányban, határozott mozdulatokkal vezessük, és a felesleget tiszta ronggyal töröljük le.

Henger. Nagyobb sík felületek (asztallap, bútorlap) alapozására, lazúrozására alkalmas. A rövid szőrű, habszivacs vagy plüss henger egyenletes réteget visz fel. A hengert egyenletesen telítjük, majd a lap szélétől indulva, párhuzamos sávokban, átfedéssel dolgozunk. A hengerrel felvitt réteg vastagabb lehet, ezért gyorsan kell dolgozni, hogy a szélek ne száradjanak be.

Tampon. Politúrozáshoz, olajozáshoz, viaszoláshoz használt, textilbe csavart vatta- vagy szivacsgombolyag. A tampont körkörös vagy nyolcas mozdulatokkal, vékony rétegekben dolgozzuk a felületbe. A tamponozás különösen a sellakpolitúr és az olajfelületek kialakításánál fontos; a rétegek között száradási időt hagyunk (ellenőrizendő: a gyártó előírása).

30.1.3 Mártás, hengeres felhordás, öntés

A gépi felhordás sorozatgyártásban, nagyobb darabszámnál vagy nagyon egyenletes rétegigénynél előnyös. A leggyakoribb gépi eljárások:

Mártás (mártó eljárás). A munkadarabot meghatározott sebességgel leengedjük a felületkezelő anyaggal töltött kádba, majd kiemeljük, és a felesleget lecsepegtetjük. A rétegvastagság függ az anyag viszkozitásától, a kiemelési sebességtől és a csepegési időtől. A mártás jól használható lécszerű, kis alkatrészek, fogantyúk, díszlécek alapozására vagy lakkozására. Hátránya, hogy a kádban az oldószer párolog, ezért a viszkozitást folyamatosan ellenőrizni kell (ellenőrizendő: a berendezés gyártójának adatai).

Hengeres felhordás (hengerlakkozó gép). A gép egy vagy több adagolóhengerrel viszi fel a felületkezelő anyagot a vízszintesen áthaladó lapra. A lapot szállítóhenger vagy szalag mozgatja, a felhordóhenger egyenletes réteget húz a felületre. A rétegvastagság a hengerhézag, a viszkozitás és az előtolási sebesség együttes hatása. Ez az eljárás kiváló sík lapok, furnérozott bútorlapok alapozására és fedőlakkozására; nagyon termelékeny és anyagtakarékos, de inflexibilis vastagság- vagy mintázatváltásnál.

Öntés (függönyöntő gép). A függönyöntő gépben a felületkezelő anyagot egy vékony résen keresztül folyamatos „függönyként” engedik lefelé, és a vízszintesen áthaladó munkadarabot ez a folyadékfüggöny fedi be. Az anyagfelesleget visszavezetik. Az eljárás nagyon egyenletes, nagy teljesítményű, és anyagtakarékos, mert a visszavezetett anyag újra felhasználható. Különösen alkalmas sík lapok, ajtólapok, bútorfrontok fedőlakkozására. A függönyöntő érzékeny a viszkozitás-ingadozásra és a porra, ezért stabil anyaghőmérsékletet és tiszta környezetet igényel (ellenőrizendő: a gépkönyv előírásai).

30.1.4 Szórástechnológiák

A szórás a legrugalmasabb felhordási mód, mert formás, íves, profilozott felületeken is alkalmazható, és gyorsan átállítható más anyagra vagy színre. A levegő felhasználása és a nyomásviszonyok alapján több alapelvet különböztetünk meg.

Levegős nagynyomású (HP, high pressure) szórás. A felületkezelő anyagot sűrített levegő (jellemzően 2–4 bar) porlasztja a szórópisztoly fúvókájában. A levegő a fúvókán nagy sebességgel áramlik ki, és a folyadékot apró cseppekre bontja. Előnye az egyszerű felépítés, az olcsó berendezés, a jó porlasztás. Hátránya az alacsony átviteli hatásfok (30–45%), a nagy anyagköd- és oldószergőz-képződés, ezért jól szellőző szórófülkét igényel. A levegős szórásnál a festékköd visszacsapódik, és sok anyag a levegőbe kerül.

HVLP (High Volume Low Pressure, nagy légmennyiség, alacsony nyomás). A porlasztó levegő nyomása alacsony, jellemzően 0,7–1,5 bar, de a levegőmennyiség nagy. A lágyabb légáram kevesebb anyagot fúj el, ezért az átviteli hatásfok 65–80%-ra nő. A HVLP pisztolyok alkalmasak a legtöbb pác, lakk és lazúr felhordására; a felület minősége egyenletes, a permetkúp lágy. Hátránya, hogy nagyobb levegőmennyiséget igényel (kompresszor teljesítménye), és a viszkozitást gondosan be kell állítani (ellenőrizendő: a gyártó adatai).

Airless (levegő nélküli) szórás. A felületkezelő anyagot nem levegő porlasztja, hanem egy nagynyomású szivattyú (akár 100–250 bar) a fúvókán átpréselve apró cseppekre bontja. Nincs porlasztó levegő, ezért a porlasztott anyag kevésbé keveredik levegővel, a hatásfok 50–70%. Előnye a nagy munkasebesség és a vastagabb réteg felhordása egy menetben. Hátránya a durvább szórásminta, a nehezebb szabályozás, a vastagság- vagy mintázatváltáskor kevéssé rugalmas beállítás, és a nagy nyomás miatt fokozott balesetveszély (befecskendezéses sérülés). Az airless pisztolynál a fúvóka eltömődése esetén a nyomásmentesítés előtt soha ne nyúljunk a fúvókához.

Tilos. Az airless/airmix fúvókát kézzel, ujjal letakarni vagy a sugár elé nyúlni; a pisztolyt szünetben ravaszbiztosítóval rögzítsd, fúvókavédő nélkül ne használd. Befecskendezéses sérülésnél – akkor is, ha csak apró szúrásnak látszik – azonnal orvoshoz kell menni, és meg kell mondani, milyen anyag került a bőrbe (biztonsági adatlap).

Airmix (levegős rásegítésű airless). Az airless szivattyú préseli az anyagot, de a fúvókánál egy kis mennyiségű, alacsony nyomású levegő segíti a porlasztást. Az airmix ötvözi az airless nagy hatékonyságát és a levegős szórás finom porlasztását; a hatásfok 70–80%. A szóráskép egyenletes, a porlasztás lágy, és a felhordási sebesség nagy. A gyakorlatban sok bútorlakkozó airmix pisztollyal dolgozik.

Statikus változat (mint a PDF-ben)HVLP szórópisztoly kivágott rajza számozott részekkel, mellette a levegős, airless és airmix szórás elvi vázlata.
Felső tartályos HVLP-szórópisztoly kivágott vázlata számozott részekkel, mellette a levegős (HVLP), az airless és az airmix szórás elvi vázlata (sematikus)

Elektrosztatikus szórás. A szórófej nagyfeszültségű elektromos teret hoz létre, és a permetcseppeket elektrosztatikusan feltölti. A földelt munkadarab a cseppeket magához vonzza, így a szórt anyag nagy része a felületre kerül (85–95% hatásfok). Az eljárás különösen előnyös rácsos, csöves, karfás szerkezeteknél, ahol a hagyományos szórás sok anyagot pazarolna. Hátránya a magas beruházási költség, az elektrosztatikus szórásra alkalmas (megfelelő ellenállású) lakk szükségessége, és a földelés, valamint a villamos biztonság szigorú betartása (ellenőrizendő: a berendezés gépkönyve). Fán csak akkor alkalmazható, ha a munkadarab felülete vezetőképes (elegendő fanedvesség vagy vezető alapozó) és földelt; a lakk elektromos ellenállása feleljen meg a berendezés előírásának (ellenőrizendő: gépkönyv, lakk adatlapja). A száraz fa rossz vezető, ezért a 85–95% hatásfok csak ilyen feltételekkel érhető el.

Szabály. A szórómunkához a felületkezelő anyagot a gyártói adatlap szerint kell előkészíteni. A hígítás mértékét a kifolyópohárral mért viszkozitás alapján állítjuk be. A leggyakoribb célérték kézi levegős szórásnál 18–25 s (4 mm-es pohárnál), HVLP-nél 15–20 s, airlessnél 20–30 s lehet (tájékoztató értékek, ellenőrizendő: a termék műszaki adatlapja). A hígítót fokozatosan, keverés közben adjuk hozzá, és minden hozzáadás után újra mérjük a viszkozitást.

30.1.5 Viszkozitásmérés, hígítás és szórásminta

Viszkozitásmérés kifolyópohárral. A mérés lépései:

  1. A kifolyópoharat alaposan tisztítsuk meg, és szárítsuk meg.
  2. A nyílást ujjal befogva töltsük tele a felületkezelő anyaggal a pohár pereméig, a felesleget húzzuk le a perem fölött; az anyag és a pohár hőmérséklete a gyártói adatlap szerinti (jellemzően 20 °C, ellenőrizendő) legyen.
  3. Indítsuk el a stoppert, és hagyjuk, hogy az anyag a pohár alján lévő nyíláson kifolyjon.
  4. Állítsuk meg a stoppert, amikor a folyadéksugár megszakad (első csepegés).
  5. Az eredményt másodpercben olvassuk le, és hasonlítsuk össze a gyártói előírással.
Statikus változat (mint a PDF-ben)Viszkozitásmérés kifolyópohárral: feltöltés, stopper indítása a nyílás felengedésekor, leállítás a sugár megszakadásakor, összevetés az adatlappal.
Viszkozitásmérés kifolyópohárral öt lépésben (sematikus)

Ha az anyag viszkozitása túl magas (túl lassan folyik), hígítóval csökkentjük. Ha túl alacsony, akkor sűríteni kell (például több alapanyag hozzáadásával, vagy a gyártó által ajánlott adalékkal – ellenőrizendő).

Szabály. A hígításkor mindig a hígítót az anyaghoz adjuk, soha fordítva. A hígítót kis adagokban, folyamatos keverés mellett adjuk hozzá. Keverés után várjunk 1–2 percet, hogy a légbuborékok távozzanak, majd mérjük újra a viszkozitást. A túlzott hígítás rontja a fedőképességet, a réteg lefolyik, és a száradási idő megnőhet.

A szórásminta beállítása a pisztolyon a levegősapkán és a tű mozgásának szabályozásával történik. A legyező szélessége állítható: széles, lapos minta nagyobb felületekhez, keskeny minta sarkokhoz, élekhez. A minta beállítása után próbalapon ellenőrizzük:

A szórásmenet geometriáját – merőleges pisztoly, állandó távolság, 50 %-os sávátfedés – és az ívelt, csuklóból lendített mozgás hibáját az alábbi ábra mutatja.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Szórópisztoly helyes vezetése: merőlegesen, állandó távolságból, 50 %-os átfedéssel; az ívelt mozgás egyenetlen réteget ad.
Szórási technika: a pisztoly merőleges, egyenes pályán, állandó 150–250 mm távolságban vezetése, az ívelt mozgás hibája, az 50 %-os átfedés rétegvastagság-profilja és a helyes és hibás szórásminták (szemléltető modell)

30.1.6 Számítási példák

Számítás. 1,5 liter 2K lakkot keverünk ki, a gyártó keverési aránya 100 : 20 (lakk : edző). Mennyi edzőt kell adagolni?

Adott: lakk térfogata Vlakk=1,5l=1500mlV_{\text{lakk}} = 1{,}5\,\text{l} = 1500\,\text{ml}; arány 100:20100:20, tehát az edző térfogata a lakk 20%-a.

Keresett: VedzőV_{\text{edző}}.

Képlet: Vedző=Vlakk⋅20100=1500ml⋅0,20=300mlV_{\text{edző}} = V_{\text{lakk}} \cdot \frac{20}{100} = 1500\,\text{ml} \cdot 0{,}20 = 300\,\text{ml}.

Tehát 300 ml edzőt adunk az 1,5 l lakkhoz. A keverék összesen 1500+300=1800ml1500 + 300 = 1800\,\text{ml}.

Ellenőrzés. A keverési arány: 1500:300=5:1=100:201500 : 300 = 5 : 1 = 100 : 20, tehát helyes.

Számítás. A kikevert lakkot 10% hígítóval kell hígítani (a teljes keverékre vonatkoztatva). Mennyi hígító szükséges?

Adott: keverék Vkeverék=1800mlV_{\text{keverék}} = 1800\,\text{ml}; hígítás p=10%p = 10\%.

Keresett: VhígítóV_{\text{hígító}}.

Képlet: Vhígító=Vkeverék⋅p100=1800ml⋅0,10=180mlV_{\text{hígító}} = V_{\text{keverék}} \cdot \frac{p}{100} = 1800\,\text{ml} \cdot 0{,}10 = 180\,\text{ml}.

A szórásra kész anyag teljes térfogata 1800+180=1980ml1800 + 180 = 1980\,\text{ml}.

Ellenőrzés. A hígított anyagban a hígító aránya: 1801980≈9,1%\frac{180}{1980} \approx 9{,}1\%, ami a keverékre vonatkoztatott 10%-nak felel meg.

Megjegyzés. A fenti százalékok és keverési arányok tájékoztató példák; a tényleges értékeket mindig a gyártói műszaki adatlapról olvassuk le.

30.1.7 Szabvány

Szabvány. A szórómunkák során keletkező oldószergőzök, festékköd és a felhasznált anyagok kémiai biztonsági követelményeit a hatályos munkavédelmi, tűzvédelmi és környezetvédelmi jogszabályok, a CLP- és REACH-rendelet, valamint a gyártó biztonsági adatlapja határozza meg. A szórófülkék és elszívó berendezések kialakítására az MSZ EN 12215, a szórópisztolyok biztonságára a gépekre vonatkozó előírások érvényesek (ellenőrizendő: a hatályos szabvány számai). A felületkezelő anyagok VOC-tartalmára vonatkozó határértékek az európai irányelvekben találhatók: a termékek VOC-tartalmát a 2004/42/EK irányelv, az üzemi oldószer-kibocsátást a 2010/75/EU ipari kibocsátási irányelv és a hazai végrehajtó rendeletek szabályozzák, és időről időre változhatnak (ellenőrizendő: hatályos szöveg és hazai rendeletszám).

30.1.8 Technológiai lap

Technológiai lap. Kézi szórás gyakorlata próbalapra

Gépbiztonság. A művelet betanított, felügyelt tanulónak szól; védőberendezés (elszívás, légzésvédő) nélkül, egyedül, fáradtan ne végezd. A szórópisztoly nagynyomású része, a levegős rendszer és az oldószergőzök veszélyesek. Tilos a szórópisztolyt emberre vagy állatra irányítani, nyílt láng vagy hőforrás közelében szórni, és a nyomás alatt álló rendszert megbontani.

Indítás előtti ellenőrzés: 1. A kompresszor és a tömlők épek, a csatlakozók szivárgásmentesek. 2. A szórópisztoly tiszta, a fúvóka és a tű nem sérült, a levegősapka rögzítve van. 3. A levegőszűrőben nincs víz vagy olaj. 4. Az elszívó berendezés bekapcsolt, a szórófülke levegőcseréje megfelelő. 5. A viszkozitás beállítva, az anyag megszűrve (festékszűrővel). 6. A munkadarab és a próbalap tiszta, pormentes, a környezet rendezett.

Lépések: 1. Keverd fel alaposan a felületkezelő anyagot, majd mérd meg a viszkozitást (cél: gyártói előírás, például 18 s, 4 mm-es pohár). Ha szükséges, hígítsd fokozatosan. – ellenőrzés: a kifolyási idő a célértéken belül van. 2. Állítsd be a kompresszor kimenő nyomását a pisztoly gyártójának ajánlása szerint (például 2,0 bar, tájékoztató). – ellenőrzés: a nyomásmérő stabil. 3. Állítsd a pisztolyon a legyező szélességét és az anyagmennyiséget közepes értékre. – ellenőrzés: a szórt minta próbalapon szimmetrikus, teljes legyező. 4. Tartsd a pisztolyt 150–200 mm távolságra, merőlegesen a próbalapra, és egyenletes sebességgel vezess végig rajta. Az átfedés a legyező szélességének 50%-a legyen. – ellenőrzés: a réteg egyenletesen nedves, nem folyik le. 5. Szórj több vékony réteget a száradási idő betartásával (a gyártói adatlap szerint). – ellenőrzés: az előző réteg pormentesen száraz, tapadóképes. 6. Az utolsó réteg után tisztítsd meg a pisztolyt a gyártó utasítása szerint. – ellenőrzés: a fúvókán nem maradt anyag, a pisztoly szárazon és tisztán tárolható.

Dokumentálás: jegyezd fel a műszakilapra a felhasznált anyagot, a hígítási arányt, a viszkozitást, a nyomást, a szórási távolságot, a rétegszámot és az észlelt hibákat.

30.1.9 Minőségellenőrzés

A felhordott réteg minőségét a következő szempontok szerint ellenőrizzük:

Ha eltérést találunk, a hibát azonnal meg kell határozni, és a beállításon vagy az anyag előkészítésén korrigálni; szükség esetén a réteget csiszolás után újra felhordani.

30.1.10 Tipikus hibák és okaik

Hiba. A szórt lakkfelület narancsbőrös (aprón rücskös, nem terül el).

Lehetséges okok: túl viszkózus anyag (kevés hígító), túl alacsony szórási nyomás, túl nagy szórási távolság, túl magas hőmérséklet vagy túl gyors oldószervesztés, rossz fúvóka.

Vizsgálat: mérd meg a viszkozitást; ellenőrizd a nyomást és a szórási távolságot; próbalapon teszteld új beállításokkal.

Valódi ok és javítás: ha az anyag túl sűrű, hígítsd a gyártói előírás szerint, és növeld kissé a nyomást. Ha a hőmérséklet magas, használj lassabb párolgású hígítót (ellenőrizendő).

Megelőzés: minden új anyagot először próbalapon szórj le, és jegyezd fel a beállításokat.

Hiba. Csepegés, folyás a függőleges felületen.

Oka: túl híg anyag, túl vastag réteg egy menetben, túl közelről szórás, túl lassú mozgatás.

Javítás: hígítás csökkentése vagy sűrűbb anyag; vékonyabb rétegek, nagyobb szórási távolság vagy gyorsabb mozgatás.

Hiba. Matt foltok vagy egyenetlen fényesség.

Oka: egyenetlen rétegvastagság, a felület zsíros vagy viaszos maradéka, páralecsapódás, rossz átfedés.

Javítás: a felület előkészítés (csiszolás, zsírtalanítás) megismétlése, a szórási technika javítása, megfelelő átfedés.

Hiba. Porszemcsék, szennyeződés a lakkon.

Oka: poros munkakörnyezet, nem szűrt anyag, rossz elszívás, nem megfelelő védőruha.

Javítás: a környezet portalanítása, az anyag szűrése, az elszívás ellenőrzése, a szórófülke tisztasága.

30.1.11 Valós életbeli alkalmazás

Egy kis asztalosműhelyben a tulajdonos sokáig ecsettel lakkozta az ajtólapokat, de a vevők panaszkodtak az ecsetnyomokra és az egyenetlen fényre. A mester áttért HVLP szórópisztolyra, és először próbalapokon gyakorolta be a viszkozitást, a nyomást és a szórási távolságot. Azt tapasztalta, hogy a lakkot a gyártói előírásnál kissé jobban kellett hígítani (házi viszonyok miatt), és a szórási távolságot 180 mm-re állította. Az új eljárással az ajtók felülete egyenletes, sima lett, és az anyagfelhasználás is csökkent. A festékködből adódó egészségkockázatot egy használt, de jól karbantartott szórófülke és A2-P2 szűrőbetétes félálarc csökkentette. Tanulság: a szórás gyorsan megtérül, de csak gondos beállítással és betanulással.

30.1.12 Önellenőrzés

Válaszolj a kérdésekre!

  1. Igaz vagy hamis? A HVLP szórás átviteli hatásfoka jellemzően nagyobb, mint a hagyományos levegős nagynyomású szórásé. Indokold!
  2. Melyik felhordási mód a legalkalmasabb nagy sorozatú, sík bútorlapok fedőlakkozására: ecset, mártás, függönyöntő vagy tampon?
  3. Egy lakk viszkozitása 28 s (4 mm-es pohár). A gyártó előírása 20 s. Mit teszel?
  4. Mi a teendő, ha a szórópisztoly szórásmintája nem szimmetrikus?
  5. Sorolj fel három biztonsági szabályt a szórómunkához!

30.1.13 Feladatok

1. feladat (A) Határozd meg, mennyi hígítót kell adni 2,0 liter kikevert lakkhoz, ha a hígítási arány 15%!

2. feladat (A) Mi a különbség az airless és az airmix szórás között? Melyiknek jobb a porlasztása?

3. feladat (B) Egy szórópisztollyal 30 másodperc alatt egy 0,5 m²-es próbalapra 60 g lakkot viszünk fel. Számítsd ki a fajlagos felhordást g/m²-ben! Mennyi anyag kell 4 m² felülethez?

4. feladat (B) Egy kifolyópohárral mért viszkozitás 22 s. A gyártó szerint a szóráshoz 18–20 s szükséges. Milyen módszerrel állítod be a célt? Írd le a lépéseket röviden!

5. feladat (C) Válassz szórástechnológiát egy sorozatgyártású, rácsos karfás székhez, ahol az anyagpazarlást minimalizálni kell, és a felület minősége fontos. Indokold a választást!

6. feladat (D) Készíts technológiai lapot egy ajtólap levegős szórással történő lakkozására (anyag: PU-lakk, HVLP pisztoly). A lap tartalmazza a beállításokat, a rétegszámot és a minőségellenőrzési pontokat!

30.1.14 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Igaz. A HVLP-nél az alacsony porlasztó nyomás miatt kevesebb anyag képződik festékköddé, így több jut a munkadarabra (65–80% a 30–45%-kal szemben, tájékoztató).
  2. Függönyöntő, mert nagy sorozatnál egyenletes réteget ad, és az anyagfelesleg visszavezethető.
  3. Hígítót adsz hozzá fokozatosan, keverés közben, majd újra mérj; addig ismételd, amíg a viszkozitás 20 s körül nem lesz.
  4. Ellenőrizd a fúvókát és a levegősapkát: lehet, hogy sérült vagy szennyezett. Tisztítsd meg, vagy cseréld ki; ellenőrizd a levegőnyílásokat is.
  5. Szórás csak elszívással; légzésvédő és védőszemüveg; nyílt lángtól távol; a pisztolyt soha ne irányítsd emberre; a nyomásmentesítés előtt ne bontsd a rendszert.

Feladatok megoldásai

  1. Vkeverék=2,0l=2000mlV_{\text{keverék}} = 2{,}0\,\text{l} = 2000\,\text{ml}; hígító =2000⋅0,15=300ml= 2000 \cdot 0{,}15 = 300\,\text{ml}. Tehát 300 ml hígító szükséges.

  2. Az airless szórásnál a folyadékot nagynyomású szivattyú porlasztja levegő nélkül; az airmix ezt kombinálja egy kis, alacsony nyomású porlasztó levegővel. Az airmix finomabb porlasztást és egyenletesebb szórásmintát ad, mint a tisztán airless.

  3. Fajlagos felhordás q=mA=60g0,5m2=120g/m2q = \frac{m}{A} = \frac{60\,\text{g}}{0{,}5\,\text{m}^2} = 120\,\text{g/m}^2. 4 m²-hez 120⋅4=480g120 \cdot 4 = 480\,\text{g} anyag szükséges.

  4. A lépések: (1) mérj meg a viszkozitást; (2) adj hozzá kis adag hígítót; (3) keverd alaposan; (4) mérd újra; (5) ismételd, amíg 18–20 s közé nem kerül. Jegyezd fel a hígítási arányt!

  5. Az elektrosztatikus szórás a legjobb, mert a permetcseppek a földelt munkadarabra vonzódnak, így a hatásfok 85–95%, minimális anyagpazarlás, és a rácsos szerkezet minden oldala bevonható – feltéve, hogy a széket vezető alapozóval kezelik és földelik; ennek hiányában airmix vagy HVLP a reális választás. Hátránya a magas beruházási költség és a speciális anyagigény.

  6. A technológiai lap tartalma (lépésenként):

30.1.15 Rövid összefoglaló

A felületkezelő anyagok felhordása lehet kézi (ecset, henger, tampon) vagy gépi (mártás, hengerlés, öntés, szórás). A szórás a legrugalmasabb, és több alapelve van: hagyományos levegős (HP), HVLP, airless, airmix és elektrosztatikus. A hatásfok a HP-nél 30–45%, a HVLP-nél 65–80%, az airlessnél 50–70%, az airmixnél 70–80%, az elektrosztatikusnál 85–95% (tájékoztató értékek). A szórás előtt a viszkozitást kifolyópohárral mérik, és hígítással állítják a gyártói előírás szerint. A pisztoly szórásmintáját próbalapon ellenőrzik; a szórási távolság 150–250 mm, az átfedés 50% (tájékoztató). A szórómunkánál elengedhetetlen az elszívás, a légzésvédő, a védőszemüveg és a nyílt láng tilalma. A helyes beállítás megelőzi a narancsbőrt, a csepegést és a porszemcséket. Továbbvitt eredmény: A szórási technológia (anyag-előkészítés, beállítás, szórópisztoly-kezelés) az alapja a Szórófülkék, szárítóberendezések, fóliázó és lamináló gépek alfejezetnek, ahol a szóróhelyiség, a szárítás és a felületkezelési hibák elhárítása kerül sorra.

30.1.16 Források és ellenőrzési hiányok

Forrástípusok: felületkezelő anyagok gyártói műszaki adatlapjai és biztonsági adatlapjai; szórópisztolyok és szóróberendezések gépkönyvei; munkavédelmi és tűzvédelmi jogszabályok; szabványok (MSZ EN 12215, CLP, REACH – ellenőrizendő a hatályos szám).

Ellenőrizendő pontok: a megadott nyomás- és viszkozitásértékek, a hatásfok-tartományok, a keverési és hígítási arányok, a szórási távolság és átfedés értékei, a szabványszámok és jogszabályi hivatkozások, valamint az egyéni védőeszközök szűrőtípusa. A példákban szereplő anyagok és beállítások tájékoztató jellegűek.