29.2 Lazúrok, olajok, viaszok, bio felületkezelők és a politúrozás

29.2.1 Miért érdemes a lazúrokat, olajokat, viaszokat és a politúrt megismerned?

A vevő kerti bútort, faablakot vagy régi asztalt hoz. Azt kéri, hogy a fa erezete látszódjon, a felület természetes maradjon, és a bútor karbantartható legyen. A zárt filmréteget adó lakkok mellett ugyanis létezik egy másik felületkezelő család: a lazúrok, olajok és viaszok. Ha ezeket nem ismered, rossz anyagot választasz, ragacsos vagy foltos lesz a felület, a kültéri fa néhány év alatt elszürkül, korhadni kezd. A politúrozás pedig a hagyományos, magasfényű, „mélységi” fa felület készítésének alaptechnikája, amelyet a restaurálásban is használnak.

Ebben az alfejezetben először a lazúrokat, utána az olajokat, a viaszokat, a bio felületkezelőket és a politúrozást tanulod meg. Az elmélet mellett konkrét felhordási technológiát, ellenőrzési pontokat, tipikus hibákat és karbantartási tanácsokat kapsz.

29.2.2 Szemléletes kép: a nyitott pórusú felület és a rétegrend

Képzeld el egy kerti pad tölgyfa ülőlapját. A felületén a pórusok nyitva vannak, ezért az esővíz és a pára be tud hatolni. Egy jó kültéri lazúrrendszer három vékony rétegből áll:

Kültéri vastagrétegű lazúrrendszer rétegei - Szemléltető rétegfelépítés. A gyártói rendszerek rétegszáma, jelölése és felhordási mennyisége eltérhet; mindig a termék műszaki adatlapja a mérvadó (ellenőrizendő).

Az ábra felülről lefelé mutatja a rétegeket. A legalsó réteg maga a fa, amelyet a lazúrozás előtt megcsiszoltál. Fölötte az alapozó lazúr védi a fát a gombák és rovarok ellen, a középső réteg adja a színmélységet, a fedő réteg pedig véd a napsütéstől és az esőtől. Ez a rétegrend gyakoribb a kültéri fa védelménél, mint egyetlen vastag lakkréteg.

29.2.3 Alapfogalmak és rendszerbe sorolás

Definíció. A lazúr olyan híg, pigmentált vagy színezett bevonat, amely vékony réteget képez, és a fa erezetét láthatóvá hagyja. A pigmentek a színt és az UV-védelmet adják, a kötőanyag (gyanta, olaj, diszperzió) pedig a felületet védi. A lazúr lehet vékony rétegű vagy vastag rétegű.

A vékony rétegű lazúr beszívódik a fába, alig képez filmet, gyorsan felhordható, de rövidebb ideig véd. A vastag rétegű lazúr kissé vastagabb réteget hagy, jobban véd, de idővel lepattoghat, ha túl vastagon hordod fel. A kettő közötti határ nem éles, a gyártói elnevezések eltérhetnek. Felhasználási szabály: méretpontos kültéri szerkezethez (ablak, ajtó) vastag rétegű lazúr ajánlott, mert a film korlátozza a nedvességfelvételt és a vetemedést; a vékony rétegű lazúr nem méretpontos elemekhez (kerítés, pergola, burkolat) való, ahol a könnyű felújítás fontosabb (ellenőrizendő: gyártói rendszerleírás).

A vizes lazúr vizes bázisú, szaga enyhébb, szerszámai vízzel tisztíthatók. Az oldószeres lazúr oldószeres bázisú, mélyebben behatol a gyantás, tömör fába is, de erős szagú, tűzveszélyesebb, és a hulladékot veszélyes anyagként kell kezelni (ellenőrizendő: a termék biztonsági adatlapja).

Definíció. Az olajozás olyan felületkezelés, amelynél természetes vagy mesterséges olajat (lenolaj, tungolaj, kemény viaszolaj) viszünk fel, amely beszívódik a fa rostjai közé, és ott köt meg. A felület nyitott marad, javítható és utánolajozható. A kemény viaszolaj olaj és viasz keveréke, amely a beszívódás mellett vékony, tapintható védőréteget is ad.

Definíció. A viaszolás viasz (méhviasz, karnaubaviasz, szintetikus viasz) vékony felhordása, amely bársonyos fényt ad, nem zár teljesen, és gyakran bútorok belső felületén, antik darabokon vagy politúr utáni ápolásra használják. A viasz nem ellenálló vízzel és vegyszerekkel szemben, ezért kültéren önállóan ritkán alkalmazzák.

Definíció. A politúrozás hagyományos, magasfényű felületkezelés, amely sellak (természetes gyanta) alkoholos oldatából (politúr) készül, olajos kenéssel és polírlabdával (párnával) felhordva. Vékony rétegek sokaságából áll össze, ezért „mélységi” felületként is emlegetik.

29.2.4 Lazúrok: tulajdonságok és felhordási technológia

A lazúrok a fa természetes szépségét hangsúlyozzák. A kültéri lazúrok pigmentet vagy UV-abszorbert tartalmaznak, hogy a napfény ne szürkítse el a fa felületét. Beltéri lazúroknál elegendő lehet a színezőanyag, mert nincs közvetlen UV-terhelés.

Szabály. A kültéri lazúrrendszert mindig azonos gyártó azonos rendszeréből válaszd. Az alapozó, a közbenső és a fedő réteg kémiailag úgy van összehangolva, hogy ne váljanak el egymástól, és együtt adják a védelmet. Különböző gyártók termékeinek keverése rétegleválást, foltosodást vagy elégtelen védelmet okozhat (ellenőrizendő: gyártói rendszerleírás).

A kültéri lazúrozás lépései röviden:

  1. Szárítsd a fát a céljának megfelelő nedvességtartalomra. Kültéri faanyagnál a gyártók gyakran 15–18% alatti nedvességet írnak elő (tájékoztató érték, ellenőrizendő egy adott termék adatlapján).
  2. Csiszold a felületet a gyártó által megadott szemcseméretre, jellemzően P120–P150 (tájékoztató érték). Távolítsd el a port.
  3. Vidd fel az alapozó lazúrt ecsettel vagy szivaccsal, a szálirányban, vékonyan. Az alapozó a fát védi a gombáktól és rovaroktól.
  4. Hagyd megszáradni a gyártói idő szerint. Enyhe köztes csiszolás P240–P320 (tájékoztató) lehet szükséges.
  5. Hordd fel a közbenső lazúrt, majd a fedő lazúrt ugyanígy, mindig a megadott réteg- és száradási időkkel.
  6. A legtöbb kültéri lazúr felújítható: idővel a fedő réteget újra kell hordani, de a teljes csiszolás csak akkor szükséges, ha a réteg lepergett.

Karbantartás kültéren. A lazúrozott felületet évente egyszer tiszta vízzel, enyhe mosószerrel tisztítsd, és ellenőrizd a felület állapotát. Ha a víz már nem gyöngyözik, vagy a felület szürkül, a fedő lazúrréteget újítani kell. A termék karbantartási ciklusát a gyártó adja meg (jellemzően 1–3 év, ellenőrizendő).

29.2.5 Olajozás: lenolaj, kemény viaszolaj és felhordásuk

Az olajozás a legszerethetőbb természetes felületkezelés: a fa tapintása meleg marad, a sérülések helyben javíthatók, a felület légáteresztő. Népszerű konyhai munkalapokon, vágódeszkákon, kerti bútorokon és játékokon.

A lenolaj. A nyers lenolaj nagyon lassan szárad, ezért főtt lenolajat vagy lenolajkencét használnak, amely szikkatív anyagot tartalmaz (ellenőrizendő: gyártói adatlap, mert a fém-szikkatív tartalom eltérhet). A lenolaj besötétíti a fát, meleg árnyalatot ad, és idővel kissé sárgulhat. Vízállósága közepes.

A kemény viaszolaj. A kemény viaszolaj általában természetes olajok (lenolaj, tungolaj) és viaszok (karnauba, méhviasz) keveréke, oldószerrel hígítva. Bedörzsölés után a felesleget le kell törölni, mert a felületen maradt olaj ragacsos, poros réteget ad.

Az olajozás technológiai lépései (felhasználási példa: konyhai tölgyfa munkalap):

  1. Csiszold a felületet fokozatosan, jellemzően P120-ig, majd P180-ig (tájékoztató). Portalaníts.
  2. Alaposan keverd fel az olajat, mert a viasz és a pigment leülepedhet.
  3. Első rétegben bőségesen hordd fel az olajat ecsettel, szivaccsal vagy szöszmentes ronggyal, szálirányban.
  4. Hagyd beszívódni a gyártói idő szerint (jellemzően 10–30 perc, ellenőrizendő), majd töröld le a fel nem szívódott felesleget tiszta, szöszmentes ronggyal.
  5. Csiszold át finoman P320–P400 (tájékoztató), portalaníts.
  6. Hordj fel egy második, vékonyabb réteget, majd ismét töröld le a felesleget.
  7. Hagyd a felületet jól átszáradni, és az első napokban ne terheld erősen, ne önts rá vizet (ellenőrizendő: gyártói száradási és terhelhetőségi idő).

Figyelem. Az olajjal átitatott rongy, szivacs vagy csiszolópor öngyulladást okozhat. Az olaj száradása közben hő termelődik, és ha a rongyot összegyűrve, zárt helyen tárolod, a hő nem tud eltávozni, a rongy meggyulladhat. Tilos az olajos rongyot összegyűrve a szemetesbe dobni vagy a műhelyben hagyni. Helyes gyakorlat: a rongyot tűzbiztos fémtálcán, egy rétegben kiterítve hagyd megszáradni, majd vízzel átitatva, lezárt fémdobozba tedd, és veszélyes hulladékként kezeld (ellenőrizendő: helyi hulladékgazdálkodási előírás).

Karbantartás olajozott felületen. Az olajozott munkalapot rendszeresen, jellemzően 3–6 havonta (használattól függően) vékonyan újra kell olajozni. Karcok helyben, csiszolás után újraolajozással javíthatók. Ne használj erős lúgos tisztítószert, mert az kiszívja az olajat.

29.2.6 Viaszolás: anyagok és módszerek

A viaszolás egyszerű, de karbantartásigényes felületkezelés. A viasz nem képez zárt filmet, ezért beltéri bútoroknál, antik daraboknál, faragványoknál és politúr ápolására használják. Kültéren csak akkor, ha időjárástól védett helyen van a tárgy.

Anyagok és jellemzőik.

A viaszolás technológiája:

  1. Csiszold a felületet finomra, jellemzően P180–P240 (tájékoztató), portalaníts.
  2. A viaszt (pasztát vagy folyékony viaszt) vékonyan, szálirányban hordd fel ronggyal, szivaccsal vagy ecsettel.
  3. Hagyd a felületet kissé megszikkadni (a gyártói idő szerint, gyakran 5–15 perc, ellenőrizendő).
  4. Polírozd a felületet tiszta, szöszmentes ronggyal vagy puha kefével, amíg egyenletes, bársonyos fényt nem kapsz.
  5. Szükség esetén ismételd meg a felhordást, a rétegek közötti csiszolást kerüld, mert a viaszréteg feltapad.

Tipikus hiba. A viasz túl vastag felhordása ragacsos, foltos felületet ad. Ha ezt tapasztalod, töröld le a felesleget, és polírozd újra. Ha a felület már megszáradt, enyhén melegítheted (például hajszárítóval óvatosan, tűzveszélyt elkerülve), hogy a viasz ismét kenhetővé váljon.

29.2.7 Bio felületkezelő anyagok: ha a vevő természetes terméket kér

A „bio” vagy „természetes” felületkezelőkre nincs egységes, kötelező minősítés, ezért a gyártói adatlapot mindig ellenőrizni kell. Az ilyen termékek általában növényi olajokból, természetes gyantákból, méhviaszból és növényi oldószerekből állnak, és gyakran alacsony illékony szerves anyag (VOC) kibocsátásúak (ellenőrizendő: a termék műszaki adatlapja és biztonsági adatlapja, valamint a hatályos VOC-előírás). Léteznek tanúsított, beltéri levegő szempontjából vizsgált termékek, de a jelölés terméktől és országtól függ (ellenőrizendő: aktuális tanúsítvány).

A bio olajok és viaszok technológiája hasonló a hagyományos olajokéhoz: vékonyan felhord, beszívódást vár, felesleget letöröl, közbecsiszol, majd második réteg. Fontos, hogy a száradási idő hosszabb lehet, és a felület karbantartása gyakoribb. Ha a vevő étellel érintkező felületre kér bevonatot, ellenőrizd, hogy a termék élelmiszer-biztonsági szempontból megfelel-e (például játékokra, vágódeszkára jelölt termék).

29.2.8 Politúrozás: anyagok és technológia

A politúrozás a faipar klasszikus magasfényű felületkezelése. A sellak egy Indiában és Délkelet-Ázsiában élő rovar (lakktetű) által kiválasztott gyanta, amelyet alkoholban oldanak. Az alkohol elpárolog, a sellak vékony, kemény, fényes réteget hagy hátra. A politúr a sellak és a denaturált szesz (alkohol) oldata; a felhordáshoz olajat (például lenolajat) használnak kenőanyagként, hogy a polírlabda ne ragadjon le.

Politúrozási alaplépések (tömörfa asztallapon):

  1. Csiszolás. A felületet fokozatosan csiszold P180-ig, majd P240–P320-ig (tájékoztató), hogy teljesen sima legyen. Portalaníts.
  2. Alapozás. Hígított politúrt hordj fel ecsettel vagy párnával, hogy a pórusok telítődjenek. Várj a száradásra, majd csiszold finomra P400–P600 (tájékoztató).
  3. Politúrozás párnával. A polírlabda (párna) belső magja szöszmentes anyag, külső burka puha, tiszta vászon. A magba csepegtess politúrt, a külsejére olajat. Körkörös vagy nyolcas mozdulatokkal, nagyon vékonyan hordd fel a politúrt. Minden mozdulat után vékony sellakréteg marad.
  4. Szárítás és rétegelés. Az egyes rétegek között hagyj időt a száradásra. A rétegek száma gyakran 10–30 vagy több (tájékoztató, a kívánt vastagságtól függ). Az olaj megakadályozza, hogy a párna leragadjon.
  5. Csiszolás a rétegek között. Időnként finom csiszolópapírral vagy acélgyapottal (0000) simítsd a felületet, hogy eltűnjenek a párna nyomai.
  6. Végső polír. Az utolsó rétegek után a felületet tiszta párnával, kevés alkohollal átsimítod, hogy a zsíros film eltűnjön.
Statikus változat (mint a PDF-ben)Politúrpárna elkészítése három lépésben és a körös, nyolcas, egyenes vezetési minták az asztallapon.
A politúrpárna elkészítése három lépésben és a vezetési minták az asztallapon: körök, nyolcasok, végül egyenes húzások rostirányban (sematikus)

Megjegyzés. A politúrozás kézi munkája lassú, gyakorlatot igényel. A teljes, múzeumi szintű restaurálás meghaladja ennek a könyvnek a kereteit; itt a hagyományos eljárás alaplépéseit tanulod meg, hogy kisebb felületeket, javításokat el tudj végezni.

Restaurálás röviden. A régi politúrozott felületek javításánál először tisztítsd a felületet, vizsgáld meg a károsodást. Kisebb karcolásoknál a sellakot alkohollal oldva, vékonyan visszapolírozhatod. Ha a felület lepattogzott, a sérült részt tisztítsd, csiszold, majd a környező réteggel megegyező sellakkal építsd vissza. A történeti bútoroknál a teljes restaurálást szakember végzi, mert az érték megőrzése külön ismereteket igényel.

29.2.9 Felhordási mennyiség számítása

A felületkezelő anyag mennyiségét a felület és a gyártói fajlagos felhordás alapján számolod.

Összefüggés. A szükséges anyagmennyiség:

m=A⋅q⋅nm = A \cdot q \cdot n

ahol:

Számítás. Egy kerti pad ülőlapja és támlája összesen A=1,8m2A = 1{,}8\,\text{m}^2 felület. A kiválasztott kültéri lazúr fajlagos felhordása q=80g/m2q = 80\,\text{g/m}^2 rétegenként. Két réteget viszel fel. Mennyi lazúrra van szükség?

m=1,8m2⋅80gm2⋅2=288gm = 1{,}8\,\text{m}^2 \cdot 80\,\frac{\text{g}}{\text{m}^2} \cdot 2 = 288\,\text{g}

Tehát körülbelül 288 gramm lazúrt használsz fel. A gyakorlatban a veszteséget is számold bele (például 10–15%), és a kiadósságot a gyártói adatlapon ellenőrizd (ellenőrizendő).

29.2.10 Technológiai lap: Kültéri fa kerti pad lazúrozása

Cél. Időjárásálló, a fa erezetét mutató felület kialakítása kültéri fenyőpadon.

Anyagok.

Gépek és szerszámok.

Gépbiztonság. A művelet betanított, felügyelt tanulónak szól; védőberendezés nélkül, egyedül, fáradtan ne dolgozz. A csiszológépet csak a burkolattal, a porgyűjtővel és a gépkönyv szerint használd. Viselj légzésvédőt (FFP2, ha porképződés várható), védőszemüveget, és a vegyszerhez kesztyűt, hosszú ujjú ruhát; oldószeres lazúrnál biztosíts szellőzést, tilos a nyílt láng és a dohányzás.

Lépések ellenőrzési pontokkal.

  1. Ellenőrizd a pad faanyagát: ne legyen laza göcs, repedés, szeg. Csiszold P80, majd P120 (legfeljebb P150) szemcsével, rostirányban (tájékoztató, ellenőrizendő: lazúrgyártó). – Ellenőrzés: a felület sima, portalanított.
  2. Keverd fel az alapozó lazúrt, majd vékonyan hordd fel ecsettel szálirányban. – Ellenőrzés: nincs vastag, lecsorgó réteg, a végek is be vannak kenve.
  3. Várd meg a gyártói száradási időt (ellenőrizendő a termék adatlapján). – Ellenőrzés: a felület tapintásra száraz, nem ragad.
  4. Finoman csiszold át a felületet P240 vagy finomabb anyaggal, majd portalanítsd. – Ellenőrzés: nincs durva szemcse, a port eltávolítottad.
  5. Hordd fel a közbenső lazúrt hasonló módon. – Ellenőrzés: egyenletes szín, a sarkok és élek le vannak fedve.
  6. Száradás után hordd fel a fedő lazúrt. – Ellenőrzés: a felület egységes, nincs folt, lecsorgás.
  7. Dokumentáld a felhasznált terméket, a rétegszámot és a száradási időt. – Ellenőrzés: a munkalap vagy munkanapló kitöltve.

29.2.11 Minőségellenőrzés

A lazúrozott felületet szemrevételezéssel ellenőrizd.

Ha eltérést találsz, a hibát a következő réteg előtt javítsd: foltnál csiszold vissza és kend át, csorgásnál töröld le és dolgozd el.

29.2.12 Tipikus hibák és okaik

  1. Hiba: A felület néhány hónap után lepereg. Ok: Túl vastagon felhordott vastagrétegű lazúr, vagy nem azonos rendszerű rétegek. Helyes gyakorlat: Vékony rétegekben hordj fel, a gyártói rendszert tartsd meg.
  2. Hiba: A felület ragacsos marad. Ok: Olajozásnál a felesleget nem törölted le időben. Helyes gyakorlat: Beszívódás után a maradékot mindig töröld le.
  3. Hiba: A viaszolt felület foltos, fénytelen. Ok: Túl sok viaszt hordtál fel, vagy a rétegek között nem políroztál. Helyes gyakorlat: Vékonyan hordd fel, és alaposan polírozd.
  4. Hiba: A politúr fehéres, matt foltos. Ok: Nedves felület, párás levegő vagy túl sok olaj a párnán. Helyes gyakorlat: Száraz, meleg helyiségben dolgozz, az olajat csak vékonyan használd.

29.2.13 Valós életbeli alkalmazás

Egy asztalos műhelybe bejött egy vevő, akinek a konyhai tölgyfa munkalapja elszürkült és foltos lett. A vizsgálat során kiderült, hogy a felületet korábban egyszerű növényi olajjal kenték, és a karbantartást évekig elhagyták. A helyes megoldás az volt, hogy a munkalapot P120, majd P180 szemcseméretű csiszolóanyaggal visszacsiszolták, a port eltávolították, majd két réteg, konyhai munkalapra szánt kemény viaszolajat hordtak fel. Az első réteg beszívódása után a felesleget letörölték, másnap finom csiszolással (P320) simították, és a második réteget is felhordták. A vevőt megtanították arra, hogy 3–6 havonta vékonyan olajozni kell, és a munkalapot ne érje hosszú ideig álló víz. A hiba tanulsága: a természetes felületkezelés nem egyszeri, hanem ciklikus karbantartást igényel.

29.2.14 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? A vékony rétegű lazúr mindig vastag filmet képez, amely lepattoghat.
  2. Sorold fel a kültéri lazúrrendszer tipikus rétegeit alulról felfelé.
  3. Miért tilos az olajos rongyot összegyűrve tárolni?
  4. Melyik anyag ad bársonyos fényt, de rossz vízállóságú?
  5. Mi a sellak oldószere?
  6. Egy 2,0 m²-es felületet olajozol, a fajlagos felhordás 60 g/m² rétegenként, két réteget viszel fel. Mennyi olajra van szükség?

29.2.15 Feladatok

1. feladat (A)
Határozd meg röviden: mi a különbség a vékony és vastag rétegű lazúr között? Melyiket választanád kültéri ablakra (méretpontos szerkezet), és melyiket kerítésre?

2. feladat (A)
Igaz vagy hamis? Indokold is. a) A vizes lazúr csak vízzel hígítható, az oldószeres pedig hígítóval. b) A viasz kiváló kültéri önálló bevonat. c) A politúrozás gyors, egyrétegű felületkezelés.

3. feladat (B)
Egy beltéri fenyőpolc felülete 1,2 m². A gyártó szerint a kemény viaszolaj fajlagos felhordása 70 g/m² rétegenként. Három réteget tervezel. A termék kiszerelése 500 ml, sűrűsége 0,9 kg/l (tájékoztató). Számítsd ki, mennyi anyag szükséges (tömegben), és állapítsd meg, elég-e egy doboz?

4. feladat (B)
Írj rövid technológiai tervet egy kültéri lucfenyő kerti szék lazúrozásához: sorold fel a csiszolási lépéseket, a rétegeket és a száradási ellenőrzést.

5. feladat (C)
Hibaelemzés: egy viaszolt diófa komód felülete ragacsos, foltos. Milyen hibalehetőségeket vizsgálnál meg, és mi a legvalószínűbb ok? Mi a megoldás?

6. feladat (D)
Egy régi, politúrozott asztallap egyik sarkán a felület lepattogzott. Írj gyakorlati javítási tervet: milyen anyagokat készítesz elő, milyen lépésekkel állítod helyre a felületet, és milyen biztonsági előírásokat tartasz be?

29.2.16 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A vékony rétegű lazúr beszívódik, alig képez filmet; éppen a vastag rétegű lazúr hajlamos vastag rétegben lepattogni.
  2. Alulról felfelé: csiszolt fa, alapozó lazúr, közbenső lazúr, fedő lazúr.
  3. Mert az olaj száradása hőt termel, és az összegyűrt rongyban a hő nem tud eltávozni, ezért öngyulladás következhet be.
  4. A viasz.
  5. A sellakot alkoholban (denaturált szeszben) oldják.
  6. m=2,0⋅60⋅2=240gm = 2{,}0 \cdot 60 \cdot 2 = 240\,\text{g}.

1. feladat (A)
A vékony rétegű lazúr beszívódik, alig képez filmet, a fa erezete teljesen látható; felújítása egyszerű, de rövidebb karbantartási ciklusú. A vastag rétegű lazúr vékony filmet képez, jobban véd, de vastagon felhordva lepattoghat. Kültéri ablakra – méretpontos szerkezet – vastag rétegű lazúrrendszert választanék (a film korlátozza a nedvességfelvételt, így az ablak nem vetemedik, nem szorul be); vékony rétegű lazúrt nem méretpontos elemekhez (kerítés, burkolat, pergola) választanék, ahol a könnyű felújítás a fontosabb (ellenőrizendő: gyártói rendszerleírás).

2. feladat (A)
a) Hamis. A vizes lazúr általában vízzel hígítható, az oldószeres lazúr a gyártói hígítóval; de a mondat fordítva is téves lehet, mert mindig a termék adatlapján kell ellenőrizni. b) Hamis. A viasz rossz vízállóságú, ezért kültéren önállóan ritkán alkalmazzák. c) Hamis. A politúrozás sok vékony réteg felhordása, lassú, kézi munka.

3. feladat (B)
Szükséges anyag tömegben:

m=1,2m2⋅70gm2⋅3=252gm = 1{,}2\,\text{m}^2 \cdot 70\,\frac{\text{g}}{\text{m}^2} \cdot 3 = 252\,\text{g}

Az 500 ml-es doboz tömege a sűrűségből:

mdoboz=0,5l⋅0,9kgl=0,45kg=450gm_{\text{doboz}} = 0{,}5\,\text{l} \cdot 0{,}9\,\frac{\text{kg}}{\text{l}} = 0{,}45\,\text{kg} = 450\,\text{g}

Mivel 252 g < 450 g, egy doboz elég, de a gyakorlatban számolj veszteséget is (például 10–15%), így is belefér. (Az adatok tájékoztatók, ellenőrizendő a gyártói adatlapon.)

4. feladat (B)
Terv röviden:

5. feladat (C)
Vizsgálnám a viasz mennyiségét, a felhordás módját és a polírozást. Legvalószínűbb ok: túl vastagon felhordott viasz, amelyet nem políroztak ki időben, vagy a rétegek között nem hagytak száradási időt. Megoldás: a felesleget tiszta ronggyal letörölni, a felületet enyhén melegítve újrapolírozni; ha nagyon vastag, akkor finoman visszacsiszolni, portalanítani, majd vékonyan újra viaszolni.

6. feladat (D)
Anyagok: sellak, denaturált szesz, lenolaj, finom csiszolóanyag P400–P600, acélgyapot 0000, tiszta pamutrongyok, polírlabda. Lépések:

  1. Tisztítsd meg a sérült sarkot, távolítsd el a laza részeket.
  2. Csiszold a sérült területet és a környezetét finomra, portalaníts.
  3. Készíts hígított politúrt sellakból és szeszből, és ecsettel alapozd meg a csupasz fafelületet.
  4. Száradás után csiszold simára, majd polírlabdával, vékony rétegekben építsd vissza a sellakfilmet, olajos kenéssel.
  5. A rétegek között hagyj száradási időt, szükség esetén finoman csiszold.
  6. Az utolsó rétegek után tiszta párnával, kevés szesszel átsimítod a felületet, hogy eltávolítsd az olajos filmet.

Biztonság: szellőztetés, kesztyű, tűzveszély miatt nyílt láng tilos, az olajos rongyot kiterítve tárold, majd zárt fémdobozban gyűjtsd veszélyes hulladékként.

29.2.17 Rövid összefoglaló

A lazúrok, olajok, viaszok és a politúr a fa természetes felületkezelői. A lazúr vékony vagy vastag rétegű, vizes vagy oldószeres bázisú; kültéren rendszerben, alapozó, közbenső és fedő réteggel hordd fel, a gyártói utasítás szerint. A vékony rétegű lazúr beszívódik, a vastag rétegű vékony filmet képez. A kültéri lazúrozott felületet évente ellenőrizni és szükség szerint újítani kell. Az olajozás (lenolaj, kemény viaszolaj) nyitott pórusú, javítható felületet ad; a felesleget mindig le kell törölni. Az olajos rongy öngyulladását úgy előzöd meg, hogy kiterítve szárítod, majd zárt fémdobozban tárolod. A viaszolás bársonyos fényt ad, de rossz vízállóságú, ezért inkább beltéri. A bio felületkezelők természetes alapanyagúak, de a jelölést és a tanúsítványt ellenőrizni kell. A politúrozás sellak alkoholos oldatából, sok vékony rétegben, polírlabdával és olajkenéssel készül; restauráláshoz is használják. Továbbvitt eredmény. A természetes felületkezelések (lazúr, olaj, viasz, politúr) karbantartási ciklusát és hibáit használjuk a Felületkezelési hibák és a felületkezelési számítások alfejezetben, ahol a felületkezelési rendszereket és anyagszükségletet együtt számoljuk.

29.2.18 Források és ellenőrzési hiányok

Forrástípusok. Gyártói műszaki adatlapok és biztonsági adatlapok, faipari szakkönyvek (felületkezelés, restaurálás), hatályos magyar és európai előírások a VOC-kibocsátásról, vegyi anyagokról (CLP, REACH), tűzvédelemről és hulladékkezelésről.

Ellenőrizendő pontok. A kültéri lazúrok ajánlott fanedvességi tartománya, csiszolóanyag-szemcseméretek, felhordási mennyiségek, száradási idők, karbantartási ciklusok; a bio termékek tanúsítási jelölései; az olajos rongy tárolására vonatkozó helyi előírások; a politúr sellak–szesz aránya és a rétegszám. A megadott számértékek tájékoztatók, nem kivitelezési előírások; mindig a gyártói adatlap és a hatályos szabályozás a mérvadó.