Egy tanuló csaplyukat akar vésni egy tömörfa keretbe. A rajz szerint a fészek 12 mm széles és 35 mm mély. Nekiáll egy életlen vésővel, rossz irányból vág, a fa szétreped, a véső megcsúszik, és a keze felé tart. Ilyenkor kell megállni, és megtanulni: melyik vésőt válasszam, hogyan élezzem, hogyan vezessem, milyen kézi fúróval készítsem elő a mélységet, és mit fogjak a másik kezemmel. Ezt az alfejezetet azért olvasod, hogy ne a balesetből tanuld meg, hanem a műhely biztonságos és pontos gyakorlatából.
Képzelj el egy gyalupadot (régen: gyalus pad), rajta satuval. A satu pofái közé szorítod a munkadarabot úgy, hogy a vésendő hely szilárdan álljon. A bal kezed a véső nyelén vagy a szárán van, a jobb kezed a fakalapácson vagy az asztalos kalapácson. A véső éle a fa rostja elé néz, nem a kezed felé. A munkadarab alatt mindig legyen alátét, hogy a véső ne a padba menjen. Ez a kép a kiindulópont.

Az ábra (A) része a gyalupad részeit számozza: 1 padlap, 2 elülső satu (oldalsatu), 3 hátsó satu (farsatu), 4 padkutya-furatok sora, 5 padkutyák (padpecek), 6 szerszámtálca, 7 lábazat és merevítés. A (B) rész négy befogási módot mutat: a lapon fekvő darab gyalulása két padkutya között, élgyalulás az elülső satuban, vésés szorítóval a padlaphoz rögzítve és fűrészelés padhoroggal (fűrészelő támasszal). A HTML-változatban a részekre és a befogási módokra mutatva megjelenik a nevük és a szerepük.
A fúráshoz kézi fúrót (furdancsot, fogaskerekes fúrógépet) használsz, ha nincs gépi fúró, vagy ha pontos, lassú megmunkálást kér a szerkezet. A lyukfészek előfúrása gyorsabbá és biztonságosabbá teszi a vésést, mert a vésőnek kevesebb anyagot kell eltávolítania.

Az ábra hat részben mutatja a fejezet szerszámait: (1) a laposvésőt, a réselővésőt (lyukvésőt) vaskarikás nyéllel és a hornyolóvésőt, mellettük a penge keresztmetszetével; (2) a véső élszelvényét, ahol a hátlap és a letört lap szöge az ékszög β (kb. 25–30°, tájékoztató); (3) a furdancsot és a fogaskerekes fúrógépet (mellfúrót); (4) a csigafúró és a központfúró hegyét; (5) a fakalapácsot és az asztalos kalapácsot; (6) a ráspolyt, a reszelőt és a színlőpengét a sorja nagyításával. A HTML-változatban a szerszámra mutatva megjelenik a neve, a rendeltetése és egy biztonsági megjegyzés, a „Kvíz” gombbal pedig önellenőrző feladatot kapsz.
Definíció. A laposvéső (egyszerűen: véső) egy acélpengéjű, egyélű kéziszerszám, amelyet fészkek, csaplyukak, hornyok tisztítására és kisebb anyagleválasztásra használnak. Pengéje lapos, hátoldala sima, előlapja ferde. Szélessége 6–32 mm között változik (tájékoztató).
Definíció. A réselővéső (műhelyi néven: lyukvéső) vastagabb, erősebb pengéjű, keskeny és magas keresztmetszetű véső. Mély fészkek (például vésett csaplyuk) kivésésére való. Általában nyéllel, vaskarikával erősített nyakkal készül, hogy a fakalapács ütését elviselje.
Definíció. A hornyolóvéső (néhol horonyvéső) keskeny, gyakran hajlított pengéjű szerszám, amelyet hornyok, aljazások, vasalatfészkek pontos mélyítésére használsz.
Szabály. A véső éle mindig a testedtől és a tartó kezedtől elfelé haladjon, vagy a munkadarab rögzített felülete felé. A fészek végein a rostokat keresztben vágjuk át, a fészek belsejében a forgácsot rostirányban emeljük ki. A véső éle soha ne nézzen a tartó kezed felé; a szabad kezedet tartsd a vágási vonalon kívül, vagy a munkadarabot rögzítő szorítón.
Gépbiztonság és kéziszerszám-biztonság. A kézi véső, fúró, kalapács is szerszám, nem játék. A véső éles, a kalapács nehéz, a fúróhegy forog. Használat előtt mindig nézd meg: a nyél nem repedt, a fej nem lazult, az él nem csorbult. A vésőt soha ne használd feszítővasnak, csavarhúzónak vagy konzervnyitónak. A fúrót ne tedd a zsebedbe. A kalapácsot csak arra használd, amire való: fakalapács a véső nyelének ütésére, asztalos kalapács a szögek beverésére, kisebb igazításokra, nem feszítésre.
Definíció. A furdancs egy egyszerű kézi fúró, amelynek tokmánya közvetlenül egy forgatókarral vagy ívvel kapcsolódik. Lassú, de egyszerű és megbízható. A fogaskerekes fúrógép (műhelyi: mellfúró) melltámaszos, fogaskerekes hajtású szerszám, amelynek forgattyújával nagyobb nyomatékot adhatsz át. A csigafúró és központfúró fúróhegyek: a csigafúró csavarvonalban hozza fel a forgácsot, a központfúró központosító csúcsa és peremvágói tiszta, sima falú furatot készítenek a lapfelületbe.
Definíció. A ráspoly durva fogazású, hosszú, hegyes szerszám, amely fa gyors, durva eltávolítására való (például íves alkatrész előnagyolása). A reszelő finomabb fogazású fém- és faipari szerszám, amely pontos, sima felületet ad. A színlőpenge (más néven: cikliző penge) vékony, lapos acéllemez, amelynek élével a falemez felületén vékony forgácsot húzol le; ezzel a csiszolásnál simább, tömör felületet kapsz.
Szabály. A színlőpenge élének sorjája végzi a vágást: a penge élét derékszögben húzod le, majd egy kemény acéllal (például fényesítő acél) hajlítod át a sorját. A penge enyhén ferde, húzó mozgással dolgozik. Ez a ciklizés. (Ellenőrizendő: a penge élezésének pontos szögét a gyártó adja meg, általában 90°-os élezés, a sorja enyhén elhúzva.)
Gyalupad. A gyalupad az asztalos fő munkafelülete: nehéz, merev, sík lap, amelyen a munkadarabot rögzítjük. Részei: az első satu (a pad bal első sarkán, a lapot a pad élén fogja), a hátsó satu vagy padvas-sor (a lapon és a satun lévő négyszögletes lyukakba illő padkutyák között a hosszú munkadarabot hosszirányban szorítjuk), a padlap és a fiók vagy tálca a kisebb szerszámoknak. A munkadarabot a pad szilárd részén, a lábak fölött rögzítsd, hogy az ütés vagy nyomás ne mozgassa a padot.
Szorítók. A csavaros szorító (kétkezes, állítható) a lapok összeszorítására és a munkadarab padhoz fogására való; a pillanatszorító gyors, egykezes rögzítést ad kisebb munkadaraboknál; a keretszorító és a hevederszorító a keretek, ajtók ragasztás közbeni összeszorítására szolgál. A szorító pofái közé mindig tegyél alátétet (hulladékfát), hogy a fa felülete ne sérüljön.
Ütköző- és vezetősegédek. A vágódoboz és a gérláda a fűrészt vezeti rögzített szögben (90° vagy 45°), az ütközőlap a padhoz erősített léc, amelyhez a munkadarabot toljuk, hogy ne csússzon el gyalulás vagy fűrészelés közben.
Munka közben a szerszámot úgy tedd le, hogy éle a pad belső széle felé nézzen, a satu mögé, soha ne a pad szélére, ahonnan leeshet vagy a kézhez érhet. Munka után az éles szerszámokat tedd vissza a szerszámtáblára vagy fiókba, az élekre húzz élvédőt, és a vasalt szerszámokat rozsdavédő olajos ruhával töröld át. A rendezett tárolás a balesetmegelőzés része: a rendetlen fiókban az éles szerszámra tett kéz megsérülhet.
Vésés lépései (recept):
Miért így? A lépésenkénti, kis erővel végzett vágás megakadályozza a fa hasadását. Az előfúrás csökkenti a vésőre háruló nyomást, így pontosabb lesz az aljzat. A véső élének a rostirányba állítása megelőzi, hogy a penge beszoruljon vagy kifusson.
Kézi fúrás lépései:
Élezés fenőkőn:
Az élezés célja az élszög pontos beállítása, a sorja eltávolítása és a sima él kialakítása.
Összefüggés. A letört lap és a hátlap szöge a véső ékszöge (a kövön ezt állítjuk be, jellemzően 25–30°, tájékoztató; ellenőrizendő: gyártói adat). Vésés közben a hátszöget () és a homlokszöget () a véső tartási szöge adja, a 14.1 szerinti összefüggéssel.
A kéziszerszámok élezésére, a fenőkövek szemcseméretére és a kézi vésők élgeometriájára nincs egyetlen, kizárólagos európai szabvány, amely minden részletet előír. A munkavédelmi követelményeket a munkavédelmi törvény és a munkaeszközök biztonságos használatáról szóló rendeletek keretbe foglalják (1993. évi XCIII. törvény és kapcsolódó rendeletei – ellenőrizendő: hatályos). A kézi élezett szerszámoknál a gyártói használati utasítás és a szerszám anyag- és hőkezelési adatai a mérvadóak. A gépi élezésre (például köszörűkorong, szalagcsiszoló élezőgép) a faipari gépekre vonatkozó biztonsági szabványok (MSZ EN ISO 19085 sorozat – ellenőrizendő) és a géprendelet (2006/42/EK, illetve a hatályos géprendelet – ellenőrizendő) vonatkoznak.
Cél: Éles, sorjamentes, megfelelő élszögű véső előállítása a véséshez.
Anyagok: használt véső, fenőkövek (durva, közepes, finom szemcséjű), víz vagy fenőolaj, polírozó bőrszíj, polírozó paszta, rongy, élvédő.
Szerszámok: véső, Gépbiztonság – a köszörűgépet csak akkor használd, ha a tanműhelyben oktató felügyeli; a kézi élezéshez nem kell gép. A kézi élezésnél a penge csúszhat, ezért a kő alá csúszásgátló gumilapot tegyél. Ne tartsd az ujjaidat a kő és a penge közé, a penge végét húzd, ne told.
Indítás előtti ellenőrzés: a fenőkő sík (nem homorú), a penge csorbulásmentes, a nyél szilárd, a munkaterület tiszta.
Lépések:
Dokumentálás: munkanaplóban rögzítsd a véső szélességét, az élszöget, a használt kő szemcséjét, és hogy a penge hányszor lett élezve.
Véső élezése után: a letört lap és a hátlap tükörfényes, az él fény felé tartva nem csillan, nincs rajta kerek sorja vagy csorbulás; a ferde csiszolat szélessége egyenletes. Próbaként 1 mm-nél vékonyabb papírt vágjon el roncsolás nélkül. A hátlap sík legyen: vonalzóval ellenőrizve nincs fényrés.
Fészek vésése után: a fészek szélessége a tervtől ±0,5 mm-en belül legyen; a sarok derékszögű; az aljzat sima, nem lépcsős; a csap (a keretkötésben) szorosan illeszkedik, de még kézzel összepréselhető. Ha a fészek túl szűk, vékony ráspollyal vagy vésővel, kevés anyagot levéve igazítsd; ha túl bő, azt a megfelelő keretkötési módszerrel (ék, ragasztó, idegencsap) lehet javítani, de ez már a későbbi alfejezet témája.
Hiba: a véső éle kicsorbul, vagy gyorsan eltompul. Ok: túl nagy vésési erő, csomóba ütközés, vagy nem megfelelő acél (ellenőrizendő: a szerszám minősége). Helyes gyakorlat: a felesleget előfúrással csökkentsd, csomót kerüld; használj jó minőségű, hőkezelt acélt; ne vésd fémszeget.
Hiba: a fészek alja nem vízszintes, hanem lépcsős. Ok: a vésőt nem tartottad azonos szögben, vagy túl mélyen kezdtél. Helyes: előfúrás után a mélységet mélységmérővel jelöld, és a véső élével csak a meglazult anyagot emeld ki, ne véss mélyebbre.
Hiba: a véső megcsúszik, és a kéz felé fut. Ok: a munkadarab nincs rögzítve, a véső éle a tartó kéz irányába néz, vagy a penge tompa. Helyes: mindig satuba szorítsd a darabot, a vésőt a szabad oldal felé irányítsd, a tartó kezed a penge mögött legyen, és a szerszám éles legyen.
Hiba: a kézi fúrás ferde furatot ad. Ok: a fúró hegye nem volt pontosan a jelölésben, vagy a fúró tengelye elbillent. Helyes: árral készíts előpontot, a fúrót merőlegesen tartsd, és a másik kezeddel vezetőt használj; rendszeresen állj meg, és ellenőrizd.
Egy asztalos tanuló első önálló munkája egy hokedli volt. A keret vésett csapozásához 10 mm-es laposvésőt kapott. A vésőt nem élezte meg, mert „úgyis éles”. A csaplyukat jelölte, de nem fúrta elő. A harmadik ütésnél a véső megcsúszott, a fa széthasadt a fészek sarkánál, és a véső a bal kezét karcolta. A sérülés kicsi volt, de a műhelyben a szerszámot elveszik tőle, és a gyakorlatot újra kellett csinálnia. A tanulság: az élezés és az előfúrás nem időpocsékolás; a vésőt mindig a munkadarabtól elfelé irányítsd, és a munkadarabot rögzítsd.
1. feladat (A) Írd le röviden: mi a különbség a laposvéső és a réselővéső között alak és felhasználás szerint?
2. feladat (A) Sorold fel a kézi fúrás lépéseit, a munkadarab rögzítésétől a furat befejezéséig.
3. feladat (B) Egy tanuló egy csaplyukat vés, amelynek mérete 14 mm széles és 30 mm mély. Rendelkezésére áll egy 12 mm-es és egy 16 mm-es laposvéső, valamint egy 10 mm-es, 12 mm-es, 14 mm-es csigafúró. Melyik vésőt és melyik fúrót válassza, és miért? (A fúró a fészek előfúrásához, a véső a tisztításhoz kell.)
4. feladat (B) Az élezés során a véső ferde lapját a fenőkőn 25°-os élszögre csiszolod. A hátlap síkja a kő síkjával párhuzamos (0°). Milyen szöget zár be a véső ferde lapja a hátlappal? Rajzold le a szögeket (szövegesen) és indokold.
5. feladat (C) Egy véső éle kicsorbult, és a ferde csiszolaton egy 0,5 mm mély, 2 mm széles bevágás látható. Milyen élezési sorozatot választasz, milyen szemcséjű követ használsz, és mikor állsz le? Miért nem javasolt csak a finom kővel próbálkozni?
6. feladat (D) Készíts technológiai lapot egy 20 mm széles, 25 mm mély csaplyuk kivésésére tömör bükkfába, a fent tanult lépések alapján. Tartalmazza: a munkadarab rögzítését, a fészek jelölését, az előfúrást, a vésés lépéseit, az ellenőrzést, a szerszámok listáját és a biztonsági utasításokat.
Önellenőrzés – válaszok
1. feladat (A) A laposvéső pengéje vékony, lapos, széles; sekély fészkek, hornyok, tisztításra való, ütésre alkalmas, de nem olyan erős. A réselővéső vastagabb, magasabb keresztmetszetű, erős vaskarikával; mély fészkek kivésésére, nagyobb ütőerő elviselésére készül.
2. feladat (A) 1. Jelöld a fúrás helyét árral. 2. Válaszd ki a megfelelő fúrót. 3. Rögzítsd a munkadarabot satuba vagy szorítóval. 4. A fúrót merőlegesen tartsd a felületre. 5. Egyenletesen, kis nyomással forgasd; a másik kezed vezetheti a fúrót. 6. Ha szükséges, időnként vedd ki a fúrót és távolítsd el a forgácsot. 7. A kilépő oldalon lassíts, hogy ne szakadjon ki a fa.
3. feladat (B) A 16 mm-es véső nem fér be a 14 mm széles fészekbe, ezért a 12 mm-es vésővel dolgozunk: a 12 mm-es csigafúróval előfúrt fészket a vésővel mindkét oldalon 1–1 mm-rel a vonalig bővítjük. A 12 mm-es fúró azért megfelelő, mert a vésőnek hagy helyet a sarkok tisztításához; a 14 mm-es fúró túl közel kerülne a falakhoz. A mély csaplyuknál a megfelelő szélességű lyukvéső (réselővéső) a jobb választás; ha van ilyen, azt használjuk.
4. feladat (B) A letört lap a kővel 25°-ot zár be, a hátlap a kővel párhuzamos; így a letört lap és a hátlap közötti szög – a véső ékszöge – 25°. Szövegesen: a penge keresztmetszete hegyesszögű háromszög, csúcsa az él, a két szár a hátlap és a letört lap.
5. feladat (C) Ha az él csorbult, akkor durva fenőkövön (pl. 220–400) kell a csorbulást eltávolítani, amíg a bevágás el nem tűnik, és az él folytonos nem lesz. Ezután közepes (pl. 1000) kővel alapélt csiszolunk, majd finom (3000–8000) kővel polírozunk, végül bőrszíjon lehúzunk. Csak finom kővel próbálkozni hiba, mert a finom kő lassan veszi le a 0,5 mm-es bevágást, túl sok idő, és a kő is feleslegesen kopik; a durva kő gyorsan eltávolítja a selejtes részt.
6. feladat (D) A teljes technológiai lap szövegesen, lépésekkel: lásd a fenti „Technológiai lap – Véső élezése” mintát, de itt vésésre. Röviden: rögzítés satuval; fészek jelölése ceruzával, derékszöggel; előfúrás 12 mm-es csigafúróval, 23 mm mélységig (25 mm mélységből 2 mm ráhagyás); vésés: először a vonal mentén sekély vágás; majd az anyag kiemelése levélben; sarkok tisztítása; aljzat simítás; ellenőrzés mélységmérővel; szerszámok: 20 mm-es réselővéső, 12 mm-es fúró, fakalapács, derékszög, ceruza, mélységmérő. Biztonság: a véső éle a szabad tér felé, a tartó kéz a munkadarabon hátul, a munkadarab rögzített, fakalapácsot használj, ne acélkalapácsot.
Ebben az alfejezetben megismerted a vésők, a kézi fúrók, a kalapácsok, a reszelő, a ráspoly és a színlőpenge felépítését és rendeltetését. A laposvéső sekély fészkekhez, a réselővéső mély csaplyukakhoz, a hornyolóvéső hornyokhoz való; mindegyikük élezett éllel, rostirányban dolgozik. A vésés biztonságos feltétele a munkadarab rögzítése, az előfúrás, a vágási irány megválasztása és a fakalapács használata. A kézi fúrásnál a merőleges tartás és a fokozatos előtolás ad pontos furatot. A ciklizés (színlőpenge) sima felületet ad. Az élezés fenőkövön történik, durva → közepes → finom szemcsékkel, a szerszám élszöge jellemzően 25–30° (tájékoztató). A sorja levétele és a bőrszíjas polírozás adja a végső élt. Továbbvitt eredmény: a vésés és az élezés pontos technikáját a keretkötések (például vésett csapozás) és a kávakötések készítésekor fogod használni. Tartsd be: a véső soha ne nézzen a kezed felé, a munkadarab mindig rögzített legyen, és az éles szerszámot élvédőben tárold.