21.1 Alapvédelem, hibavédelem, kiegészítő védelem

A villanyszerelő a munkahelyén gyakran találkozik régi tervekkel, régi elosztókkal és olyan szóhasználattal, amely már nem egyezik a mai szabványokkal. Az ügyfél „érintésvédelemről”, „nullázásról” vagy „védőföldelésről” beszél, a mai terv pedig alapvédelemről, hibavédelemről és kiegészítő védelemről. Ha nem értjük ezeknek a fogalmaknak a pontos tartalmát, rosszul tervezünk, hibásan szerelünk, és akár életveszélyes állapotot is létrehozhatunk. Ez az alfejezet azt tanítja meg, hogyan gondolkodjunk az áramütés elleni védelemről mai, szabványos szemlélettel, és hogyan fordítsuk le a régi kifejezéseket.

21.1.1 Szemléltetés: a védelem három rétege

Az áramütés elleni védelem nem egyetlen eszközből áll, hanem egymásra épülő rétegekből. Képzeld el úgy, mint egy védelmi hagymát: a legbelső réteg a hibamentes, normál üzemre vonatkozik; ha ez megsérül, a következő rétegnek kell mentenie; ha még ez sem elég, a harmadik réteg ad többletvédelmet.

Az áramütés elleni védelem három rétege - A három védelmi réteg egymásra épül: az alapvédelem a hibamentes állapotra, a hibavédelem a hibaállapotra, a kiegészítő védelem a két réteg esetleges kudarcára ad többletvédelmet. Az önműködő lekapcsolás PE-vel és túláramvédelemmel vagy FI-vel működik; a kettős szigetelés (II. érintésvédelmi osztály) kiegészítő szigetelése a hibavédelemhez tartozik. A kettős szigetelés, a védőelválasztás és a SELV/PELV teljes védelmi mód: alap- és hibavédelmi elemet is tartalmaz; az ábra a kettős szigetelést és a védőelválasztást a hibavédelmi elemük szerint, a SELV/PELV-t (a feszültség korlátozása miatt) az alapvédelem sorában mutatja. A TT-rendszerben a FI az önműködő lekapcsolás eszköze, tehát hibavédelem. (Sematikus ábra, nem tervdokumentáció.)

Az ábra azt mutatja, hogy az alapvédelem a normál üzemre, a hibavédelem a hibahelyzetre, a kiegészítő védelem pedig a maradék kockázatra válaszol. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy ép szigetelésű, elérhetetlen helyre szerelt vezeték alapvédelmet ad; ha mégis testzárlat keletkezik, a védővezető és a megszakító hibavédelmet; ha pedig a fürdőszobában egy hajszárítót ejtenek a vízbe, a 30 mA-es FI kiegészítő védelmet.

21.1.2 Definíciók és a hármas tagolás

Definíció. Közvetlen érintés: az emberi test olyan, szigeteletlen, feszültség alatt álló részt érint meg, amelynek normál üzemben is feszültsége van (például a fázisvezető csupasz rézere).

Definíció. Közvetett érintés: az emberi test olyan, normál üzemben feszültségmentes részt érint meg, amely csak hiba (például szigetelési hiba, testzárlat) következtében kerül feszültség alá. Tipikus példa a motorszivattyú fémteste.

Definíció. Alapvédelem (basic protection): a közvetlen érintés elleni védelem. Célja, hogy a feszültség alatt álló részek normál üzemben ne legyenek megérinthetők. Ide tartozik a szigetelés, a zárt burkolat és az elérhetetlen elhelyezés; a védő törpefeszültség (SELV/PELV) önálló védelmi mód, amely a feszültség korlátozásával az alap- és a hibavédelmet egyszerre adja.

Definíció. Hibavédelem (fault protection): a közvetett érintés elleni védelem. Célja, hogy ha hiba következtében egy test feszültség alá kerül, az áramütés kockázata ne álljon fenn vagy azonnal lekapcsoljon a hiba. Ide tartozik az automatikus lekapcsolás, a kettős vagy megerősített szigetelés, a védőelválasztás és a védőföldeléssel kombinált FI.

Definíció. Kiegészítő védelem (additional protection): olyan védelmi intézkedés, amely az alapvédelem és a hibavédelem mellett további biztonságot ad, különösen laikusok, gyermekek, nedves helyiségek vagy hordozható eszközök esetén. Leggyakoribb eleme a legfeljebb 30 mA névleges hibaáramú áram-védőkapcsoló (FI), és a kiegészítő egyenpotenciálra hozás.

Szabvány. A mai magyarországi és európai gyakorlatban az áramütés elleni védelmet az MSZ HD 60364-4-41 sorozat és az MSZ EN 61140 szerint három kategóriára osztjuk: alapvédelemre, hibavédelemre és kiegészítő védelemre. A korábbi magyar szóhasználatban a „közvetlen érintés elleni védelem” feleltethető meg az alapvédelemnek, a „közvetett érintés elleni védelem” a hibavédelemnek, a „kiegészítő védelem” pedig részben új fogalom. A régi „érintésvédelem” szó általában a hibavédelmet jelentette, de a mai szabványok ezt a szót kerülik, mert nem egyértelmű. (ellenőrizendő: aktuális szabványkiadások és pontos megnevezések.)

21.1.3 A régi és a mai terminológia megfeleltetése

A régi dokumentációkban és a szakmai köznyelvben még ma is gyakran hallani az alábbi kifejezéseket. Ezeket a mai szabványos nyelvre így fordíthatjuk le:

Régi: „érintésvédelem”. Általában a közvetett érintés elleni védelmet, azaz a mai hibavédelmet jelentette. A régi „érintésvédelem” nem tartalmazta az alapvédelmet, és a kiegészítő védelmet sem a mai értelemben. Régi: „nullázás”. Olyan hibavédelmi megoldás, amelynél a készülék testét a hálózat PEN-vezetőjéhez vagy a nullavezetőhöz kötötték, hogy a testzárlat rövidzárlatot okozzon, és a túláramvédelem lekapcsoljon. A mai TN-rendszerekben ennek a szerepét a védővezető (PE) és a túláramvédelem vagy FI látja el. A „nullázás” kifejezést ma már nem használjuk a szabványban, mert a nullavezető és a védővezető szétválasztása miatt félrevezető lehet. Régi: „védőföldelés”. Kettős jelentésű volt: jelenthette a fémtest közvetlen földelését (TT-rendszerben), vagy a védővezetőhöz kötést. Mai értelemben a védőföldelés a test és a földelő közötti fémes kapcsolat, amely a hibavédelem része. Régi: „FI-relé”. A mai hivatalos megnevezés áram-védőkapcsoló (RCD). Az FI-relé köznyelvi név, a gyakorlatban mindenki érti, de a tervdokumentációban lehetőleg az RCD vagy áram-védőkapcsoló kifejezést használjuk.

21.1.4 Alapvédelem a gyakorlatban

Az alapvédelem a tervezés és a szerelés legegyszerűbb, de legfontosabb rétege. Célja, hogy a feszültség alatt álló részeket senki ne érhesse meg szándékosan vagy véletlenül.

Alapvédelem módjai:

21.1.5 Hibavédelem a gyakorlatban

A hibavédelem akkor lép működésbe, ha az alapvédelem valamelyik eleme meghibásodik, például egy motor belső szigetelése testzárlatossá válik. A hiba következtében a motor fémteste feszültség alá kerülhet; ezt a fémtestet a szabványos szóhasználat „testnek” nevezi.

Definíció. Test: a villamos készülék olyan, ember által megérinthető vezető (általában fém) része, amely normál üzemben nincs feszültség alatt, de hibánál feszültség alá kerülhet.

Definíció. Testzárlat: a fázisvezető vagy más feszültség alatt álló rész és a test közötti véletlen, fémes vagy íves kapcsolat.

Ha egy test testzárlat miatt feszültség alá kerül, és egy ember megérinti, közvetett érintés jön létre. A hibavédelem feladata, hogy ilyenkor megakadályozza a veszélyes testáram kialakulását.

Példa (közvetlen érintés). Egy hosszabbító vezeték szigetelése megsérült, a rézér szabaddá vált. Egy felnőtt kézzel megérinti a fázisvezetőt. A testellenállás legyen Rb=1,5kΩR_b = 1{,}5\,\text{k}\Omega. A testáram:

Ib=URb=230V1,5kΩ=2301500A≈0,153A=153mA. I_b = \frac{U}{R_b} = \frac{230\,\text{V}}{1{,}5\,\text{k}\Omega} = \frac{230}{1500}\,\text{A} \approx 0{,}153\,\text{A} = 153\,\text{mA}.

Ez az áram messze a veszélyes tartományban van, hiszen 50 mA felett már szívkamra-fibrilláció alakulhat ki. Az alapvédelem (ép szigetelés, zárt burkolat) éppen ezt a helyzetet akadályozza meg. ∎

Példa (közvetett érintés, hibavédelem nélkül). Egy mosógép belső fázisvezetője a rezgés következtében kidörzsölődött, és hozzáér a mosógép fémdobjához. A fémdob normál üzemben feszültségmentes, de most Ut=230VU_t = 230\,\text{V} érintési feszültségre kerül. Ha egy ember megérinti a mosógép dobját, és a testellenállása Rb=1kΩR_b = 1\,\text{k}\Omega, a testáram:

Ib=UtRb=230V1kΩ=230mA. I_b = \frac{U_t}{R_b} = \frac{230\,\text{V}}{1\,\text{k}\Omega} = 230\,\text{mA}.

Ez azonnali, életveszélyes áramütést okozhat. Ha azonban a mosógép fémteste a PE-védővezetőre van kötve, a testzárlat a fázis–védővezető hurkon keresztül rövidzárlatot hoz létre, és a kismegszakító vagy a FI lekapcsolja az áramkört. Ez a hibavédelem. ∎

21.1.6 Kiegészítő védelem

A kiegészítő védelem nem helyettesíti sem az alapvédelmet, sem a hibavédelmet, hanem további biztonságot nyújt olyan helyzetekben, ahol a két fő védelmi réteg ellenére is nagy a kockázat. Ilyen helyzet például:

Leggyakoribb kiegészítő védelmi elemek:

Példa (kiegészítő védelem hatása). Egy fürdőszobai hajszárító sérült vezetékét véletlenül megérinti egy gyermek. A fázisvezető és a föld közötti hibaáram a testen keresztül folyik, de a FI már 30 mA-nél lekapcsol. A FI nem korlátozza a testáram nagyságát (nedves bőrnél, 230 V és 1 kΩ esetén akár 230 mA is folyhat), de néhány tíz ms alatt lekapcsol, így az áram–idő szorzat a veszélyes tartomány alatt marad (ellenőrizendő: MSZ EN 60479-1 áram–idő tartományai). A FI itt kiegészítő védelmet ad, nem pedig hibavédelmet, mert a hiba nem a készülék testén, hanem közvetlenül a vezetőn keresztül jött létre. ∎

21.1.7 Összefüggések és védelmi szemlélet

A három védelmi réteg nem felcserélhető, és nem pótolhatja egymást. A tervezés és a szerelés során mindig az alábbi sorrendben kell gondolkodni:

  1. Először az alapvédelem: minden feszültség alatt álló rész legyen szigetelt, burkolt vagy elérhetetlen. Ha az alapvédelem hiányzik, a többi réteg csak kockázatcsökkentő.
  2. Másodszor a hibavédelem: minden érinthető vezető testet kössünk be a védőrendszerbe (PE, PEN), vagy lássuk el dupla szigeteléssel, védőelválasztással. Ha a hibavédelem hiányzik, a testzárlat életveszélyes marad.
  3. Végül a kiegészítő védelem: ahol a környezet, a használat vagy a laikusok jelenléte indokolja, építsünk be 30 mA-es FI-t és/vagy kiegészítő EPH-t.

Továbbvitt eredmény. A hármas tagolás alapozza meg a későbbi védelmi fejezeteket: a Hálózati rendszerek: TN-C, TN-S, TN-C-S, TT, IT alfejezetben a hibavédelem hálózati feltételeit, az Automatikus lekapcsolás: TN és TT, kioldási feltétel alfejezetben a lekapcsolási időket és a hurokimpedancia feltételt, az Áram-védőkapcsoló (FI) és kiegészítő védelem alfejezetben a FI működését és határait, a Védőkisfeszültség, II. osztály, védőelválasztás és egyéb módok alfejezetben pedig az alapvédelem speciális módozatait.

21.1.8 Valós életbeli alkalmazás

Egy társasházi lakás felújításakor a szerelő azt tapasztalja, hogy a régi villanybojler fémköpenye a PEN-vezetőre van kötve, külön védővezető nincs, és az elosztóban FI sincs. Az ügyfél kéri, hogy „az érintésvédelmet nézze meg, mert néha megráz a zuhanyzóban”.

Mivel a panasz aktív veszélyhelyzetre utal, a szerelő az öt biztonsági lépés szerint jár el: leválasztja a kört a mérőhely utáni főkapcsolóval, biztosítja a visszakapcsolás ellen, kétpólusú feszültségvizsgálóval megállapítja a feszültségmentességet, szükség esetén földel és rövidre zár, a szomszédos feszültség alatt maradó részeket pedig lefedi. Ezután méri a szigetelési ellenállást a bojler felé. A mérés kimutatja, hogy a fűtőbetét testzárlatos. A régi úgynevezett nullázás csak akkor működne, ha a PEN-vezető végig hibátlan, és a testzárlat elég nagy zárlati áramot hoz létre a kismegszakító lekapcsolásához. Ha a PEN-vezető a mérő előtt megszakad, a bojler teste teljes fázisfeszültségre kerülhet, és a zuhanyzóban álló, földelt vízcsőhöz érve az emberen át záródik az áramkör.

A hiba gyökere, hogy a bojler teste a PEN-vezetőre van kötve, külön PE nincs. A helyes megoldás: a fürdőszobai körhöz külön PE-vezető kiépítése, a PEN szétválasztása az elosztóban (TN-C-S), a testzárlatos fűtőbetét (vagy a bojler) cseréje, a fürdőszobában kiegészítő egyenpotenciálra hozás, az elosztóban pedig 30 mA-es FI beépítése a fürdőszobai áramkörre. A régi „érintésvédelem” tehát nem feleltethető meg automatikusan a mai hibavédelemnek, és a „nullázás” kifejezés mögött sokszor korszerűtlen, veszélyes megoldás rejtőzik.

21.1.9 Tipikus hibák

1. hiba: A FI-t alapvédelemnek tekintik. Sokan azt hiszik, ha van FI, elhagyható a szigetelés vagy a védővezető. A FI csak akkor lép működésbe, ha már van hibaáram, tehát nem gátolja meg a feszültség alatt álló rész megérintését, és nem pótolja a védővezetőt. Helyes gyakorlat: a FI nem pótolja a szigetelést és a védővezetőt; TN-rendszerben kiegészítő védelemként, TT-rendszerben a földeléssel együtt hibavédelemként (önműködő lekapcsolásként) építjük be, mindig az alapvédelem és a védővezető megléte mellett.

2. hiba: A régi „nullázás” és a mai védővezetős rendszer összekeverése. A nullázásnál a test PEN-re kötése azt eredményezi, hogy a PEN szakadása esetén a test feszültség alá kerül. A mai TN-S rendszerben a PE és az N külön van, és a védővezető soha nem terhelőáramot visz. Helyes gyakorlat: a régi kifejezéseket lefordítjuk, de a szerelést a mai szabvány szerint végezzük: külön PE, FI, kiegészítő EPH.

3. hiba: Az érintésvédelmet csak a fi-relével azonosítják. A FI fontos kiegészítő védelem, de a hibavédelem önmagában a túláramvédelemmel is működhet TN-rendszerben. A FI nélküli, de jó védővezetős TN-rendszer is lehet szabványos hibavédelem, míg a FI nem teszi szabványossá a rossz védővezetős rendszert. Helyes gyakorlat: mindig a teljes védelmi láncot vizsgáljuk: szigetelés, védővezető, hurokimpedancia, megszakító/FI.

4. hiba: A kiegészítő egyenpotenciálra hozást nem kötik be a fürdőszobában. Ha a vízcső és a villamos védővezető között nincs összekötés, akkor egy testzárlatos készülék érintésekor az emberen keresztül nagy feszültségkülönbség léphet fel. Helyes gyakorlat: a fürdőszobában minden érinthető vezető fémszerkezetet be kell kötni a kiegészítő EPH-ba.

21.1.10 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? Az alapvédelem a közvetlen érintés ellen, a hibavédelem a közvetett érintés ellen véd. Indokold!
  2. Mi a különbség a test és a testzárlat között?
  3. Egy készülék fémteste testzárlat miatt 230 V-ra kerül. Az emberi test ellenállása 2 kΩ. Mekkora testáram folyik? Veszélyes-e?
  4. Melyik védelemnek része a 30 mA-es FI? Helyettesítheti-e a védővezetőt?
  5. Miért félrevezető a régi „nullázás” kifejezés a mai TN-S rendszerben?
  6. Sorolj fel legalább három alapvédelmi módot!

21.1.11 Feladatok

1. feladat (A). Definiáld röviden az alapvédelem és a hibavédelem közötti különbséget, és adj mindkettőre egy-egy gyakorlati példát!

2. feladat (A). Számítsd ki a testáramot, ha az érintési feszültség Ut=230VU_t = 230\,\text{V}, és a testellenállás a) Rb=2kΩR_b = 2\,\text{k}\Omega (száraz bőr, 230 V-on a bőr átüt, a testimpedancia 1–2 kΩ körüli; ellenőrizendő: MSZ EN 60479-1), b) Rb=1kΩR_b = 1\,\text{k}\Omega (nedves bőr). Értelmezd az eredményt az áramütési határértékek alapján!

3. feladat (B). Egy mosógép fázisvezetője testzárlatos, a hurok névleges feszültsége U0=230VU_0 = 230\,\text{V}. A teljes hibahurok impedanciája (a védővezetővel együtt) Zs=1,2ΩZ_s = 1{,}2\,\Omega (egyszerűsített érték), ebből a védővezető ellenállása RPE=0,5ΩR_{PE} = 0{,}5\,\Omega. a) Mekkora hibaáram folyik a hurokban? b) Mekkora a test érintési feszültsége a lekapcsolásig? c) Lekapcsol-e gyorsan a B karakterisztikájú, 16A16\,\text{A} névleges áramú kismegszakító? (Továbbvitt eredmény: a hibavédelem alapja.)

4. feladat (B). Készíts vázlatot vagy táblázatot a három védelmi réteghez, és mindegyikhez sorolj fel legalább két-két védelmi intézkedést! Jelöld meg, melyik réteg mire lép működésbe.

5. feladat (C). Régi, TN-C rendszerű elosztóban a villanybojler teste a PEN-vezetőre van kötve, FI nincs. Mi történik, ha a PEN-vezető a mérőhely előtt megszakad? Indokold, miért veszélyes, és melyik mai védelmi intézkedés (helyes hálózati kialakítás, FI, EPH) hogyan csökkenti a kockázatot!

6. feladat (D). Helyszíni bejáráson egy fürdőszobában azt látod, hogy a fém kád nincs bekötve a kiegészítő EPH-ba, az aljzati körön nincs FI, és a vízcső csak egy régi földelőszondához csatlakozik. Milyen védelmi hiányosságokat állapítasz meg? Milyen sorrendben javasolsz javításokat? (Biztonsági szempontból indokold.)

21.1.12 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Igaz. Az alapvédelem a szigeteléssel, burkolattal, elhelyezéssel a normál üzemben feszültség alatt álló részek érintését akadályozza; a hibavédelem akkor lép működésbe, ha hiba miatt a test válik feszültség alá.
  2. Test az ember által megérinthető, normál üzemben feszültségmentes vezető rész; testzárlat a fázis és a test közötti véletlen kapcsolat.
  3. Ib=230V/2kΩ=115mAI_b = 230\,\text{V} / 2\,\text{k}\Omega = 115\,\text{mA}, ami veszélyes, mert 50 mA feletti áram már fibrillációt okozhat.
  4. A 30 mA-es FI a kiegészítő védelem tipikus eleme, de az önműködő lekapcsolás eszközeként (TT-rendszerben szinte mindig) hibavédelmi feladatot is ellát. A védővezetőt nem helyettesíti: PE nélkül a testzárlat nem hoz létre differenciaáramot, a FI csak akkor old, amikor valaki megérinti a feszültség alá került testet, és az áram már rajta folyik át.
  5. A „nullázás” a fázis–nulla hurokra épült, és a test a PEN-vezetőre volt kötve; a PEN szakadásakor a test fázisfeszültségre kerülhet. A mai TN-S rendszerben a PE és az N külön van, így a védővezetőn normál üzemben nem folyik üzemi áram.
  6. Alapvédelmi módok: szigetelés, burkolat, elérhetetlen elhelyezés, védő törpefeszültség.

1. feladat megoldása (A). Az alapvédelem a közvetlen érintés ellen véd, például a vezeték PVC-szigetelése. A hibavédelem a közvetett érintés ellen véd, például a mosógép testének PE-védővezetőre kötése, így a testzárlat lekapcsolást vált ki. ∎

2. feladat megoldása (A).

  1. Száraz bőr (230 V-on a bőr átüt, ezért kb. 2 kΩ-mal számolunk): Ib=230V2kΩ=2302000A=0,115A=115mA. I_b = \frac{230\,\text{V}}{2\,\text{k}\Omega} = \frac{230}{2000}\,\text{A} = 0{,}115\,\text{A} = 115\,\text{mA}. Ez a fibrilláció veszélyét jelentő tartomány: a száraz bőr sem véd 230 V-on. (Az 50 kΩ-os „száraz bőr” érték csak néhány tíz V feszültségen érvényes.)

  2. Nedves bőr: Ib=230V1kΩ=230mA. I_b = \frac{230\,\text{V}}{1\,\text{k}\Omega} = 230\,\text{mA}. Ez azonnal veszélyes, fibrillációt okozhat. Ugyanaz a feszültség a bőr állapotától függően nagyon eltérő testáramot ad, ezért van szükség többszintű védelemre. ∎

3. feladat megoldása (B). A hibaáram közelítőleg: Ik=U0Zs=230V1,2Ω≈192A. I_k = \frac{U_0}{Z_s} = \frac{230\,\text{V}}{1{,}2\,\Omega} \approx 192\,\text{A}. A test érintési feszültsége a védővezető feszültségesése: Ut≈IkRPE=192A⋅0,5Ω≈96V. U_t \approx I_k R_{PE} = 192\,\text{A}\cdot 0{,}5\,\Omega \approx 96\,\text{V}. Ez veszélyes érték, ezért kell a lekapcsolásnak gyorsnak lennie. A 16 A-es B karakterisztikájú kismegszakító mágneses kioldója 3–5-szörös névleges áramnál (48–80 A) old; mivel 192A>5⋅16A=80A192\,\text{A} > 5\cdot 16\,\text{A} = 80\,\text{A}, a mágneses kioldó azonnal lekapcsol. A 0,5 Ω tehát nem elhanyagolható: a hurok mintegy 42%-a. Továbbvitt eredmény: ez az alapja az Automatikus lekapcsolás: TN és TT, kioldási feltétel alfejezetben tárgyalt Zs≤U0/IaZ_s \le U_0 / I_a feltételnek. ∎

4. feladat megoldása (B). Táblázat:

Védelem Mire lép működésbe Példa intézkedések
Alapvédelem Normál állapot, közvetlen érintés Szigetelés, burkolat (IP), elérhetetlen elhelyezés, SELV/PELV
Hibavédelem Hibaállapot, közvetett érintés PE/PEN védővezető + túláramvédelem vagy FI, II. érintésvédelmi osztály, védőelválasztás
Kiegészítő védelem Maradék kockázat, laikusok, nedves környezet FI ≤ 30 mA, kiegészítő EPH

5. feladat megoldása (C). Ha a PEN-vezető a mérőhely előtt megszakad, akkor a szakadás utáni PEN-szakasz a bekapcsolt fogyasztókon (pl. a bojler fűtőbetétjén) keresztül fázisfeszültség közelébe kerül, és vele együtt a PEN-re kötött bojlertest is. Testzárlat nélkül sincs hurok, amely a kismegszakítót lekapcsolná. Az ember, aki a bojlert vagy a zuhanyzóban a vízcsövet érinti, bekerül az áramkörbe, és a testen át folyik az áram. A megoldás: a mai TN-C-S rendszerben a PEN-t a mérőhely után szétválasztják PE-re és N-re, a fürdőszobában FI-t és kiegészítő EPH-t alkalmaznak, a testet külön PE-vezetőre kötik. A szétválasztás a szétválasztási pont UTÁNI PEN-/N-szakadás veszélyét megszünteti, a szétválasztási pont ELŐTTI PEN-szakadás ellen azonban sem a szétválasztás, sem a FI nem véd: ilyenkor a testek a bekapcsolt fogyasztókon át veszélyes feszültségre kerülhetnek, és a FI sem érzékeli, mert nincs különbözeti áram az általa védett körben. Ezt a kockázatot a fő és kiegészítő EPH (a testek és az idegen vezetőképes részek azonos potenciálon tartása), a PEN ismételt földelése és a PEN-vezető megfelelő keresztmetszete és kötései csökkentik. ∎

6. feladat megoldása (D). Hiányosságok: a fém kád nincs bekötve a kiegészítő EPH-ba, ezért a kád és a vízcső között veszélyes feszültségkülönbség jöhet létre; az aljzati kör FI nélkül kiegészítő védelem nélkül marad; a vízcső régi földelőszondája nem biztosít megbízható, kis ellenállású földelést, és nem helyettesíti az EPH-t. Javasolt sorrend: (1) feszültségmentesítés után minden érinthető vezető fémszerkezetet be kell kötni a kiegészítő EPH-ba a fürdőszobai elosztó PE-sínjéhez; (2) a fürdőszobai aljzati és világítási körre 30 mA-es FI-t kell beépíteni; (3) ellenőrizni kell a fő EPH meglétét, a földelő rendszert és a szigetelést; (4) a munkát csak jogosult villanyszerelő végezheti, és jegyzőkönyvben kell dokumentálni. ∎

21.1.13 Rövid összefoglaló

Az áramütés elleni védelmet a mai szabvány három rétegre bontja: alapvédelem (a közvetlen érintés ellen), hibavédelem (a közvetett érintés ellen) és kiegészítő védelem (többletvédelem, jellemzően 30 mA-es FI és kiegészítő EPH). Az alapvédelem a normál üzemben feszültség alatt álló részeket szigeteléssel, burkolattal, elérhetetlen elhelyezéssel vagy védő törpefeszültséggel teszi érinthetetlenné. A hibavédelem akkor lép működésbe, ha hiba következtében egy test feszültség alá kerül; leggyakrabban a test védővezetőre kötése és a túláramvédelem vagy FI automatikus lekapcsolása. A kiegészítő védelem nem helyettesíti ezeket, hanem a maradék kockázatot csökkenti. A régi „érintésvédelem” általában a mai hibavédelemnek feleltethető meg, a „nullázás” a test PEN-vezetőre kötésének (TN-C) régi neve, amelyet ma a különálló PE-vel kiépített TN-S/TN-C-S megoldás vált fel; a „védőföldelés” a régi szövegekben a test földelését vagy a védővezetőre kötést jelentette. Továbbvitt eredmény: ez a hármas tagolás alapozza meg a Hálózati rendszerek: TN-C, TN-S, TN-C-S, TT, IT, az Automatikus lekapcsolás: TN és TT, kioldási feltétel, az Áram-védőkapcsoló (FI) és kiegészítő védelem és a Védőkisfeszültség, II. osztály, védőelválasztás és egyéb módok alfejezeteket. A legfontosabb biztonsági szabály: hálózati feszültségű munkát csak jogosult személy végezhet, és a védelmi rétegek közül egyet sem szabad elhagyni.

21.1.14 Források és ellenőrzési hiányok

A szabványi hivatkozások tájékoztató jellegűek: MSZ HD 60364-4-41, MSZ EN 61140, MSZ EN 60529, MSZ EN 61557. A pontos szakasz- és táblázatszámok, az aktuális kiadások és a határértékek a kiadás előtt ellenőrizendők. A példákban szereplő testellenállások, áramértékek és hurokimpedancia-értékek tanulási célú, egyszerűsített értékek.