3.5 A tartósítás elve és módszerei

A tartósítás nem a „romlás elrejtése”, hanem az élelmiszerbiztonság és a gazdaságos termelés egyik alapfeltétele. Egy cukrászüzemben ugyanaz az eperszörp, sárgakrém vagy vajkrém más eltarthatóságot igényel, mint egy száraz linzertészta. Akkor választunk jól módszert, ha előbb megértjük: mitől romlik az adott termék, és milyen hatással csökkenthetjük a kockázatot.

3.5.1 Szemléletes kép: a tartósítási módszerek csoportjai

A tartósítási módszereket legcélszerűbb a hatásmechanizmusuk szerint csoportosítani. Az alábbi ábra a négy nagy csoportot és a leggyakoribb cukrászati alkalmazásokat mutatja.

A tartósítási módszerek rendszere - A hatásmechanizmus szerinti csoportosítás; a rétegekben a legfontosabb cukrászati módszerek szerepelnek.

A ábra üzenete: nincs egyetlen „csodatartósítás”. A biztonságos eltarthatóságot legtöbbször több módszer együttesen adja: például egy lekvár tartósításában egyszerre hat a cukrozás, a hőkezelés, a savanyítás és a vízelvonás.

3.5.2 Definíciók és a tartósítás alapelve

Definíció. A tartósítás olyan élelmiszer-technológiai művelet vagy műveletsor, amely jelentősen lassítja a mikrobiológiai, kémiai és enzimes romlást, így meghosszabbítja a termék biztonságos eltarthatósági idejét.

A tartósítás célja a cukrászatban nem csupán a hosszabb eltarthatóság. Legalább ilyen fontos, hogy a nyersanyagot a szezonon kívül is fel tudjuk használni, csökkentsük a hulladékot, és a kész termék minősége kiszámítható maradjon.

A tartósító hatás leggyakrabban az alábbi elveken alapul:

Higiénia. A tartósítás soha nem pótolja a higiéniai hibákat. Ha a nyersanyag már eleve erősen szennyezett, a tartósítás csak akkor lehet megbízható, ha a kezelés kellő intenzitású. Az induló csíraszámot ezért már a nyersanyag átvételekor és előkészítésekor alacsonyan kell tartani.

A vízaktivitás a tartósítás leghasznosabb mérőszáma. A mikroorganizmusok szaporodásához ugyanis szabad, felhasználható víz kell.

Összefüggés. A vízaktivitás az élelmiszer felületi vízgőznyomásának és a tiszta víz gőznyomásának hányadosa azonos hőmérsékleten:

aw=pp0 a_w = \frac{p}{p_0}

A tiszta víz aw=1,00a_w = 1{,}00. Minél kisebb az awa_w, annál kevésbé használható a víz a mikrobák számára. A legtöbb kórokozó baktérium szaporodása aw≈0,90a_w \approx 0{,}90 alatt erősen lelassul; a Staphylococcus aureus azonban kb. 0,860{,}86-ig is szaporodhat, 0,850{,}85 alatt a kórokozó baktériumok általában nem szaporodnak, a penészek és az ozmofil élesztők viszont még 0,800{,}80 alatt (akár 0,60{,}6 közeléig) is (ellenőrizendő: mikrobiológiai szakkönyvi érték és termékkategória szerint; a Mikroorganizmusok: csoportok, életfeltételek és szaporodás alfejezettel egyező érték).

3.5.3 A tartósítási módszerek rendszere

Módszercsoport Hatásmechanizmus Cukrászati példa Jellemző korlát
Fizikai hűtés, fagyasztás, hőkezelés, vízelvonás hűtött krém, sokkolva fagyasztott mousse, pasztőrözött tojáskrém, szárított gyümölcs láncszerű hűtés, állagváltozás, energiaigény
Fizikai-kémiai ozmotikus nyomás, vízaktivitás-csökkentés cukrozott gyümölcstöltelék, marcipán, fondán, sós teasütemény nagy cukor- vagy sótartalom ízhatása
Kémiai pH-csökkentés, antimikróbás anyagok citromsavval savanyított zselé, alkoholos gyümölcs, engedélyezett tartósítószer adagolási és jelölési kötelezettség
Biológiai hasznos mikrobák savtermelése, kompetíció joghurt, kefir felhasználása krémben, kovászolt alapanyag a termék íze, állaga megváltozik

3.5.4 Fizikai tartósítási módszerek

3.5.4.1 Hűtés, fagyasztás, sokkolás

A hideg nem pusztítja el a mikrobákat, csak lassítja a szaporodásukat. A cukrászatban a hűtött tárolás (általában 0–5 °C, jelölve) a tejes, tojásos, tejszínes készítmények alapfeltétele. A gyors hűtés azért kritikus, mert a főzött krémeknek minél hamarabb át kell esniük a veszélyes hőmérsékleti zónán (kb. 5–60 °C, jelölve).

A fagyasztás és a sokkolás a legelterjedtebb cukrászati hosszú távú tartósítás. A gyors fagyasztás kisebb jégkristályokat hoz létre, így megóvja a termék szerkezetét. A sokkoló készülék rövid idő alatt hűt le, ezért a mousse-ok, parfék és fagylaltok állaga jobb marad.

Higiénia. A fagyasztott termék hőmérsékletét a tárolás során folyamatosan, lehetőleg hőmérsékletnaplóval kell ellenőrizni. A kiolvadt fagylaltot visszafagyasztani tilos: a jégkristályok összeolvadnak, a mikrobák felszaporodhatnak, és a termék állaga is romlik.

Definíció. A sokkolás gyors, kis hőmérsékletű levegővel vagy érintkezéssel végzett fagyasztás, amelynek célja a termék maghőmérsékletének minél rövidebb idő alatti lehűtése (a pontos hőmérséklet- és időhatár gép- és termékfüggő, ellenőrizendő).

3.5.4.2 Hőkezelés: pasztőrözés, sterilezés

A hőkezelés a legrégebbi biztonsági módszer. Cukrászati értelemben a pasztőrözés a leggyakoribb: a tojáskrém, tejszín és fagylaltkeverék hőkezelése. A pasztőrözés nem steril, tehát a spórás túlélők miatt a hőkezelt terméket továbbra is hűtve kell tárolni. A sterilezés ezzel szemben elvileg minden élő mikroorganizmust elpusztít, ezért hosszabb, hűtés nélküli eltarthatóságot ad – a vendéglátó cukrászatban ritka, inkább tej- és konzervipari környezetben jelenik meg.

Jogszabály. Az állati eredetű, illetve hőkezelést igénylő nyersanyagoknál a hőmérséklet–idő kombinációt a hatósági útmutatók és a gyártói adatlapok szerint kell meghatározni (ellenőrizendő: 852/2004/EK szerinti gyakorlat, NÉBIH-útmutató).

3.5.4.3 Vízelvonás

A vízelvonás az awa_w értékét csökkenti. Ide tartozik a szárítás, a bepárlás és a fagyasztva szárítás. A cukrászatban a szárított gyümölcsök, a kakaópor, a tejpor és a sűrített tej a legfontosabb vízelvonással tartósított alapanyagok. A vízelvonás koncentrálja az ízt, de energiaigényes lehet, és megváltoztatja a textúrát.

3.5.5 Fizikai-kémiai tartósítási módszerek

3.5.5.1 Cukrozás

A cukor vízaktivitás-csökkentő hatását használja a cukrászat leggyakrabban. A nagy cukortartalmú készítményekben a víz nagy része kötött, ezért a mikrobák kevésbé szaporodnak. A cukrozás tipikus példái:

A tartós hatáshoz általában 60–65% feletti oldható szárazanyag-tartalom szükséges, de a pontos érték függ a termék pH-jától, csomagolásától és tárolási hőmérsékletétől (ellenőrizendő). A gyakorlatban a cukrot gyakran kombináljuk savanyítással és hőkezeléssel, így kisebb cukortartalom is elegendő lehet bizonyos termékeknél.

3.5.5.2 Sózás

A konyhasó ugyanilyen ozmotikus módon csökkenti a vízaktivitást. Édes cukrászati termékben ritkán használjuk tartósításra, de a sós teasüteményeknél, töltelékeknél, sajtos vagy sonkás termékeknél az ízesítés mellett tartósító hatása is van. A nagy sótartalom viszont rontja az ízélményt, ezért csak akkor alkalmazzuk, ha a termék jellege megengedi.

3.5.5.3 Füstölés

A füstölés során a fafüst antimikróbás és antioxidáns vegyületei, valamint a vízelvonás együttesen hat. Cukrászati alapkészítményekben alig használjuk, legfeljebb sós, húsos pékáruknál vagy különleges házi készítményeknél merül fel. A füstölt termékek engedélyezett fűst-aromákkal is ízesíthetők; ezeket jelölni kell (ellenőrizendő).

3.5.6 Kémiai tartósítási módszerek

3.5.6.1 Savanyítás

Az alacsony pH gátolja a legtöbb romlást okozó baktériumot. A gyümölcsök természetes savai mellé citromsavat, tejsavat vagy aszkorbinsavat adhatunk. A savanyítás javítja a zselék, gyümölcstöltelékek és szörpök eltarthatóságát. Fontos, hogy a savanyítás önmagában kevés lehet: a terméket hűtve kell tárolni, vagy más módszerrel kombinálni.

3.5.6.2 Tartósítószerek

A tartósítószerek adalékanyagok, ezért csak az engedélyezett anyagok, élelmiszerek és maximális dózisok szerint használhatók. A cukrászatban leggyakrabban a kén-dioxid, a szorbinsav és a benzoesav merül fel.

Jogszabály. Az adalékanyagok engedélyezését és felhasználási feltételeit az 1333/2008/EK rendelet, valamint a Magyar Élelmiszerkönyv vonatkozó előírásai tartalmazzák. Az adalékanyag-felhasználás élelmiszer-kategóriánként eltérhet; a pontos dózist mindig a hatályos előírás és a gyártói adatlap alapján kell meghatározni (ellenőrizendő).

Allergén figyelmeztetés. A kén-dioxid és a szulfitok 10 mg/kg vagy 10 mg/l felett jelölendő allergénként. Ezért a szulfit tartalmú aszalt gyümölcs, gyümölcskészítmény vagy fűszerkeverék bekerülhet a technológiai lap allergénsorába (ellenőrizendő a hatályos 1169/2011/EU melléklet szerint).

3.5.6.3 Alkohol

A nagy etanoltartalom gátolja a mikrobákat. A cukrászati „puncsos”, rumos, likőrös töltelékek, áztatott gyümölcsök és bonbonok esetében az alkohol ízadó és tartósító szerepe egyszerre érvényesül. A tartós hatáshoz rendszerint legalább 15–20% alkohol szükséges, de a gyakorlati mennyiség termékenként eltér (ellenőrizendő). Gyermekeknek szánt termékbe alkohol nem való; ha alkoholt tartalmaz, a fogyasztói tájékoztatásban ezt figyelembe kell venni (ellenőrizendő).

3.5.7 Biológiai tartósítási módszerek

A biológiai tartósítás lényege, hogy hasznos mikroorganizmusok szaporodását segítjük, és azok általuk termelt savakkal, alkohollal vagy versengéssel szorítják vissza a káros mikrobákat. A legfontosabb a tejsavas erjedés: a tejsavbaktériumok cukorból tejsavat termelnek, csökkentik a pH-t, és jellemző ízt adnak.

A cukrászatban elsősorban készen beszerzett erjesztett alapanyagokat használunk: joghurtot, kefir, savanyított gyümölcsöt, kovászolt alapanyagot. Ezeket hidegen, hűtőben kell tárolni, mert az erjedés nem áll meg teljesen. Az erjesztett krémek, pohárkrémek esetében mindig ellenőrizni kell az alapanyag savanyú–friss ízét, állagát és a csomagolás sértetlenségét.

3.5.8 A tartósítás hatása a tápanyagokra és az érzékszervi tulajdonságokra

Minden tartósítási módszer megváltoztatja valamelyest a tápanyagtartalmat és az érzékszervi jellemzőket. A cél az, hogy a változás elfogadható, sőt sokszor kívánatos legyen.

3.5.9 Számítások a tartósítási arányok meghatározásához

A tartósítási döntés akkor biztonságos, ha a cukor-, sav- vagy alkoholmennyiséget mérjük, nemcsak „érzésre” adagoljuk.

Számítás. Eperpéphez cukrot adunk, és bepárlással sűrítünk. Az eperpép tömege 2,0kg2{,}0\,\text{kg}, oldható szárazanyag-tartalma 10%10\,\%. Hozzáadunk 1,6kg1{,}6\,\text{kg} cukrot, és addig pároljuk, amíg a kész gyümölcstöltelék tömege 2,8kg2{,}8\,\text{kg}. Mennyi lesz a késztermék közelítő refrakciós szárazanyag-tartalma?

Adott: mpép=2000gm_{\text{pép}} = 2000\,\text{g}, ppép=10%p_{\text{pép}} = 10\,\%, mcukor=1600gm_{\text{cukor}} = 1600\,\text{g}, mkész=2800gm_{\text{kész}} = 2800\,\text{g}. Keresett: pkészp_{\text{kész}}.

msz=mpép⋅ppép100+mcukor=2000⋅0,10+1600=1800g m_{\text{sz}} = m_{\text{pép}} \cdot \frac{p_{\text{pép}}}{100} + m_{\text{cukor}} = 2000 \cdot 0{,}10 + 1600 = 1800\,\text{g}

pkész=mszmkész⋅100=18002800⋅100=64,3% p_{\text{kész}} = \frac{m_{\text{sz}}}{m_{\text{kész}}} \cdot 100 = \frac{1800}{2800} \cdot 100 = 64{,}3\,\%

Ellenőrzés: a kapott 64,3% oldható szárazanyag már a tartós cukrozott készítmények jellemző tartományába esik (ellenőrizendő: termékspecifikus előírás szerint). ∎

Számítás. Hány kg cukrot kell hozzáadni 1,0 kg málnaléhez, ha a lé oldható szárazanyag-tartalma 8%, és azt szeretnénk, hogy a keverék oldható szárazanyag-tartalma bepárlás nélkül 60% legyen?

Adott: mgyümölcs=1,0kgm_{\text{gyümölcs}} = 1{,}0\,\text{kg}, pgyümölcs=8%p_{\text{gyümölcs}} = 8\,\%, kívánt pkész=60%p_{\text{kész}} = 60\,\%. Keresett: mcukorm_{\text{cukor}}.

Legyen x=mcukorx = m_{\text{cukor}} kg-ban. A szárazanyag:

msz=1,0⋅0,08+x=0,08+x m_{\text{sz}} = 1{,}0 \cdot 0{,}08 + x = 0{,}08 + x

A kész keverék tömege:

mkész=1,0+x m_{\text{kész}} = 1{,}0 + x

A kívánt koncentráció:

0,08+x1,0+x=0,60 \frac{0{,}08 + x}{1{,}0 + x} = 0{,}60

0,08+x=0,60+0,60x 0{,}08 + x = 0{,}60 + 0{,}60x

0,40x=0,52⇒x=1,3kg 0{,}40x = 0{,}52 \quad \Rightarrow \quad x = 1{,}3\,\text{kg}

Ellenőrzés: a kész keverék tömege 2,3kg2{,}3\,\text{kg}, a szárazanyag 0,08+1,3=1,38kg0{,}08 + 1{,}3 = 1{,}38\,\text{kg}, így 1,38/2,3=0,60=60%1{,}38 / 2{,}3 = 0{,}60 = 60\,\%. ∎

Gyakorlati tanulság: a tartós cukrozott gyümölcskészítményekhez bepárlás nélkül is nagy cukormennyiség kell. A bepárlás ezért azért fontos, mert a fölösleges vizet eltávolítva csökkenthetjük a szükséges cukoradagot, és sűrűbb, jobban eltartható terméket kapunk.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Rétegzett oszlopok: a bepárlás csak a víz arányát csökkenti, a cukor és a gyümölcs-szárazanyag tömege változatlan.
Szárazanyag-mérleg a bepárlás előtt és után

Az oszlopok a két példa tömegeit mutatják. Az első példában a bepárlás 0,8 kg vizet visz el: a gyümölcs-szárazanyag (200 g) és a cukor (1600 g) változatlan, ezért az oldható szárazanyag 50,0 %-ról 64,3 %-ra nő. A második példában bepárlás nélkül 1,3 kg cukor kell a 60 %-hoz. A HTML-kiadás kalkulátorában a péptömeget, a szárazanyag-tartalmat, a cukrot, az elpárologtatott vizet és a célkoncentrációt állíthatod; a lap kiírja a bepárlás nélkül szükséges cukrot és az adott cukorhoz szükséges bepárlást.

3.5.10 A módszer kiválasztásának szempontjai

Nem mindegy, hogy egy terméket hűteni, fagyasztani vagy cukorral tartósítani érdemes. A gyakorlati döntésnél az alábbi szempontokat vizsgáljuk:

  1. A termék víztartalma és vízaktivitása. A magas nedvességtartalmú krémeknél hűtés vagy fagyasztás szükséges, a száraz linzernél elegendő a száraz, hűvös tárolás.
  2. A felhasznált nyersanyag veszélyessége. A tojásos, tejes, tejszínes készítményeket mindig a kritikuspont-elemzés szerint kell kezelni.
  3. Az ízhatás. A nagy cukor- vagy sótartalom, a sav, az alkohol megváltoztatja a termék élvezeti értékét; csak akkor válasszuk, ha a recept megengedi.
  4. A termék állaga. A fagyasztás rideggé teheti a tésztát, a hőkezelés megkeményítheti a fehérjét, a vízelvonás rágósíthat.
  5. A tárolási és szállítási feltételek. Csak olyan tartósítást válasszunk, amelyet a műhelyben végig fenn tudunk tartani.
  6. A fogyasztói tájékoztatás. Ha tartósítószert, alkoholt vagy adalékanyagot használunk, azt a termék jelölésén és a technológiai lapon is szerepeltetni kell.

3.5.11 Minőségellenőrzés

A tartósított termék minőségét három szinten kell ellenőrizni: mikrobiológiai biztonság, kémiai összetétel és érzékszervi tulajdonság.

A tartósított termékeknél is igaz, hogy a lejárt, puffadt, sérült vagy rendellenes illatú terméket le kell selejtezni, nem szabad „visszamenteni”.

3.5.12 Tipikus hibák és okaik

Tünet: a cukrozott gyümölcstöltelék néhány nap alatt penészes lesz. Ok: a cukorkoncentráció túl alacsony, a pH nem elég savas, vagy a teteje levegős, és a tárolás túl meleg. Megelőzés: mérjük a Brix-értéket, adjunk megfelelő savat, hűtve tároljuk, és a felületet védjük légmentes zárással.

Tünet: a fagyasztott mousse felengedtetés után vizet ereszt. Ok: a fagyasztás lassú volt, nagy jégkristályok keletkeztek, vagy a termék többször olvadt-fagyott. Megelőzés: sokkolás, egyenletes és állandó fagyasztott tárolás, legfeljebb hűtőben történő felengedtetés.

Tünet: a hőkezelt krémben megfut a tojás. Ok: túl magas hőmérséklet vagy a keverés hiánya. A krém nemcsak állaghibás, de a hőkezelés sem volt egyenletes. Megelőzés: hőfokmérés, folyamatos keverés, hirtelen lehűtés. Ha a tojás kicsapódott, a termék ételbiztonsági és minőségi szempontból is selejtezendő.

3.5.13 Valós életbeli alkalmazás

Egy cukrászüzemben nyáron nagy mennyiségű friss epret vásárolnak. A friss eper hűtve is csak néhány napig áll el. A műhely az eper egy részét azonnal felhasználja friss tortabetéthez, másik részéből cukrozott epersűrítményt készítenek, a harmadik részt pedig sokkolva lefagyasztják.

A sűrítmény készítésekor mérik a Brix-értéket, és addig párolják, amíg az oldható szárazanyag-tartalom eléri a beszállítói adatlap és a házon belüli termékspecifikáció szerinti tartományt. A kész sűrítményt forrón, tiszta üvegekbe töltik, zárják, majd hűtőkamrában tárolják. A fagyasztott epret külön hőmérsékletnaplóval ellenőrzött fagyasztóban tartják.

Amikor télen epres pohárkrémhez kell gyümölcs, a műhely a fagyasztott epret használja, és már csak annyi gyümölcsöt enged ki, amennyit aznapi termelés igényel. Így a tartósítási módszerek kombinálásával a gyümölcs szezonon kívül is biztonságosan felhasználható, és a hulladék is csökkenthető.

3.5.14 Önellenőrzés

1. kérdés. Igaz-e, hogy a hűtés elpusztítja a kórokozó baktériumokat?
2. kérdés. Miért csökkenti a cukor a mikroorganizmusok szaporodását?
3. kérdés. Miért nem szabad a kiolvadt fagylaltot visszafagyasztani?
4. kérdés. Melyik tartósítási módszer illik legjobban egy tojásos főzött krémhez?
5. kérdés. Mi a vízaktivitás jele és mit jelent az aw=1,00a_w = 1{,}00 érték?
6. kérdés. Melyik adalékanyag lehet allergén, ha szulfit tartalmú aszalt gyümölcsöt használunk?

3.5.15 Feladatok

1. feladat (A). Sorold be az alábbi módszereket: fagyasztás, cukrozás, savanyítás, pasztőrözés, tejsavas erjedés. Melyik fizikai, melyik fizikai-kémiai, kémiai vagy biológiai?
2. feladat (A). Mi a különbség a pasztőrözés és a sterilezés között a mikroorganizmusok szempontjából?
3. feladat (B). Hány kg cukrot kell bepárlás nélkül hozzáadni 2,5 kg sárgabarackpéphez (12% oldható szárazanyag), hogy a keverék 58%-os legyen?
4. feladat (B). Egy gyümölcstöltelék készítésekor 1,8 kg eperpépet (10% szárazanyag) 0,9 kg cukorral keverünk, majd 2,1 kg késztermékké párolunk. Számítsd ki a késztermék szárazanyag-tartalmát.
5. feladat (C). Egy műhely saját eperszörpöt készít, de a késztermék két hét után erjedni kezd. Milyen tartósítási tényezőket mérnél meg, és milyen hibákat keresnél?
6. feladat (D). Válassz ki egy cukrászati készítményt, amelyet szezonálisan gyümölccsel készítesz. Készítsd el a rövid tartósítási tervét: nyersanyag, tárolási hőfok, tartósítási módszer, ellenőrzés, várható eltarthatóság (jelölve).

3.5.16 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A hűtés csak lassítja a szaporodást, nem pusztítja el a baktériumokat.
  2. A cukor csökkenti a vízaktivitást, vagyis a mikrobák számára felhasználható víz mennyiségét, és ozmotikus nyomást fejt ki.
  3. A visszafagyasztás rontja az állagot, és a kiolvadás során felszaporodó mikrobák miatt ételbiztonsági kockázatot jelenthet.
  4. Hőkezelés (pasztőrözés) után gyors hűtés és hűtött tárolás. Hosszabb távra fagyasztás jöhet szóba.
  5. A jele awa_w. Az aw=1,00a_w = 1{,}00 tiszta víz; minél kisebb, annál kevesebb a szabad víz.
  6. A kén-dioxid és a szulfitok 10 mg/kg vagy 10 mg/l felett jelölendő allergének.

1. feladat. Fizikai: fagyasztás, pasztőrözés. Fizikai-kémiai: cukrozás. Kémiai: savanyítás. Biológiai: tejsavas erjedés.

2. feladat. A pasztőrözés elpusztítja a kórokozók zömét, de a spórák egy része túlélhet, ezért a termék hűtést igényel. A sterilezés célja minden életképes mikroba elpusztítása, így a termék hosszabb ideig hűtés nélkül is eltartható.

3. feladat. Adott: mgyümölcs=2,5kgm_{\text{gyümölcs}} = 2{,}5\,\text{kg}, pgyümölcs=12%p_{\text{gyümölcs}} = 12\,\%, cél pkész=58%p_{\text{kész}} = 58\,\%. Keressük mcukorm_{\text{cukor}}-t.

2,5⋅0,12+x2,5+x=0,58 \frac{2{,}5 \cdot 0{,}12 + x}{2{,}5 + x} = 0{,}58

0,30+x=1,45+0,58x 0{,}30 + x = 1{,}45 + 0{,}58x

0,42x=1,15⇒x=2,74kg 0{,}42x = 1{,}15 \quad \Rightarrow \quad x = 2{,}74\,\text{kg}

Ellenőrzés: késztermék 5,24kg5{,}24\,\text{kg}, szárazanyag 0,30+2,74=3,04kg0{,}30 + 2{,}74 = 3{,}04\,\text{kg}; 3,04/5,24=0,583{,}04 / 5{,}24 = 0{,}58. ∎

4. feladat. Adott: mpép=1800gm_{\text{pép}} = 1800\,\text{g}, ppép=10%p_{\text{pép}} = 10\,\%, mcukor=900gm_{\text{cukor}} = 900\,\text{g}, mkész=2100gm_{\text{kész}} = 2100\,\text{g}. Szárazanyag: 1800⋅0,10+900=1080g1800 \cdot 0{,}10 + 900 = 1080\,\text{g}. Koncentráció: 1080/2100⋅100=51,4%1080 / 2100 \cdot 100 = 51{,}4\,\%. Ez még nem feltétlenül elegendő, ezért hűtve tárolandó vagy tovább sűrítendő.

5. feladat. Mérné a Brix-értéket, a pH-t, a záródást és a tárolási hőmérsékletet. Keresné, hogy a cukorkoncentráció nem érte-e el a kívánt tartományt, nem savas-e eléggé a közeg, nem sérült-e a palackozás, illetve nem tárolták-e túl melegen. Ha az erjedés beindult, a terméket le kell selejtezni.

6. feladat. Például epres tortabetéthez: friss eper, hűtött tárolás 0–5 °C, azonnali feldolgozás. Hosszabb távra: sokkolva fagyasztás, légmentes csomagolás, hőmérsékletnapló. Ellenőrzés: maghőmérséklet, érzékszervi vizsgálat. Várható eltarthatóság: frissen 1–2 nap hűtve, fagyasztva több hónap a gyártói adatlap és a hatályos útmutató szerint (ellenőrizendő).

3.5.17 Rövid összefoglaló

A tartósítás az élelmiszer romlásának lassítása és a biztonságos eltarthatóság meghosszabbítása. A módszerek hatásmechanizmusuk szerint fizikaiak (hűtés, fagyasztás, sokkolás, hőkezelés, vízelvonás), fizikai-kémiaiak (cukrozás, sózás, füstölés), kémiaiak (savanyítás, tartósítószerek, alkohol) vagy biológiaiak (tejsavas erjedés). A vízaktivitás mérőszáma az élelmiszerben hasznosítható víz mennyiségét mutatja: a tiszta víz aw=1,00a_w = 1{,}00, a csökkentett vízaktivitás gátolja a mikrobák szaporodását. A cukrászati tartósítás leggyakoribb példái a hűtött, fagyasztott, pasztőrözött, cukrozott, savanyított és alkoholos készítmények. Minden tartósítás megváltoztatja a tápanyagtartalmat és az érzékszervi tulajdonságokat, ezért a módszert a termék víztartalmához, veszélyességéhez, ízéhez és tárolási feltételéhez kell illeszteni. A tartósítószerek adalékanyagok, ezért csak engedélyezett módon, ellenőrzött dózisban és jelölve használhatók. A kén-dioxid allergén lehet. A kiolvadt fagylaltot visszafagyasztani tilos. Ezt a tartósítási rendszert használjuk a Gyümölcsök előkészítése, gyorsfagyasztás és vízelvonás, a Tartós cukrászati készítmények: trüffelkrém, mártás, csomagolás és a Fagylaltkeverék-számítás: szárazanyag, cukor, zsír, édesség és fagyáspont alfejezetben is.

3.5.18 Források és ellenőrzési hiányok

A fejezet az alábbi forrástípusokra támaszkodik, amelyeket a kiadás előtt célzottan ellenőrizni kell:

Ellenőrzendőpontok: a hűtés veszélyes zónájának pontos határai, a pasztőrözési hőmérséklet-idő kombináció, a tartós cukrozott készítmények minimális szárazanyag-tartalma, a szulfit allergénjelölési határérték és az alkoholtartalomra vonatkozó tájékoztatási követelmények.