21.3 Por- és forgácselszívás, fapor-expozíció

21.3.1 A por nemcsak kényelmetlen, hanem veszélyes

Amikor a körfűrészgép, a felsőmaró vagy a csiszológép dolgozik, nemcsak hasznos forgács keletkezik, hanem fapor is. A durva forgács lehull a padlóra, a finom por viszont a levegőbe keveredik, és sokáig lebeg. Jó elszívás nélkül a por a tüdőbe jut, a gépek házában lerakódik, a műhelyben robbanóképes felhőt alkothat, és a motorok, szűrők eltömődnek. Ezért a por- és forgácselszívást nem „takarítási kérdésként”, hanem egészségvédelmi, tűzvédelmi és technológiai feltételként kell kezelni. Az ezt megalapozó kockázatokat és a porrobbanás alapjait a Munkakörnyezeti hatások és kockázatértékelés: zaj, rezgés, fapor, vegyi anyagok, valamint a Az égés, a tűzveszélyes anyagok és a faipari porrobbanás alfejezetekben tanultuk. Itt most a konkrét elszívó berendezéseket, a méretezést és a biztonságos kezelést tanítjuk.

Továbbvitt eredmény. Az elszívás indítás előtti ellenőrzése minden későbbi gépi technológiai lap (pl. fűrészgép, gyalugép, marógép, csiszológép) kötelező pontja lesz. Ezt használjuk a Faipari gépek biztonságtechnikája: veszélyek és védőberendezések alfejezet után is, egészen a Vizsgaremek és gyakorlati vizsgafeladat: tervezés, dokumentáció, értékelés felkészülési ellenőrzőlistájáig.

21.3.2 Mit jelent a fapor és az expozíció?

Világíts be zseblámpával a csiszológép mögött, és figyeld a fénynyalábot: a látható porszemcsék a nagyobb, belélegezhető részt mutatják. A legveszélyesebb, apró részecskék egy része szabad szemmel alig látható. A faipari por nem egységes: a fűrészelés forgácsot és fűrészport ad, a marás és fúrás kisebb részecskéket, a csiszolás finom csiszolóport, a préselt lapok (MDF, forgácslap) megmunkálása pedig nagyon finom, kevert port.

Definíció. A fapor a fa, faalapú lap vagy felületkezelt faanyag megmunkálásakor keletkező, levegőben lebegő vagy ülepedő szilárd részecskék összessége. Fapor-expozíciónak azt az állapotot nevezzük, amikor a dolgozó e porral szennyezett levegőt belélegzi, bőrére vagy szemébe engedi, illetve poros környezetben tartózkodik.

A por részecskemérete egészségvédelmi szempontból döntő:

A keményfa-por – például bükk, tölgy – rákkeltő anyagként van számon tartva, ezért a fapor elleni védelem nem választható, hanem kötelező. A fenyőpor erősen irritálhatja a légutakat, az MDF-por pedig finom, kevert, ragasztó- és adalékanyag-maradványt is tartalmazhat. Az egészségvédelem pontos besorolását mindig a biztonsági adatlap és a hatályos előírások adják.

21.3.3 Elszívó berendezések: mobil és központi rendszerek

A legkisebb műhelyben is alapvető eszköz a mobil elszívó, amelyet egy-egy géphez lehet csatlakoztatni. Felépítése jellemzően:

Definíció. A mobil elszívó olyan, kerekeken mozgatható berendezés, amelyet egy vagy néhány géphez csatlakoztatunk, és feladata a porképzés helyén a levegő elszívása, a por kiválasztása, majd a megtisztított levegő visszajuttatása a műhelybe vagy szabadba.

A mobil elszívó lehet zsákos, patronos vagy ciklonos kivitelű. A zsákos elszívó egyszerű, de a szűrőfelület hamar telítődik, főként finom csiszolóporos munkánál. A patronos elszívó nagyobb szűrőfelületet ad, ezért kisebb az áramlási ellenállása. A ciklon a levegőt spirálisan forgatva használja ki a centrifugális erőt: a nehezebb részecskék a falhoz szorulnak, lassan lecsúsznak, a levegő középen fölfelé távozik. A ciklon a nagyobb por és forgács nagy részét külön tartályba választja le, a finom port ezután a szűrő fogja meg.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Mobil elszívó metszete: a ciklon a durva port a tartályba választja le, a finom port a szűrőpatron fogja meg; mellette központi rendszer tolózáras ágakkal és bővülő főcsővel.
Mobil elszívó elvi metszete és a központi rendszer vázlata: a ciklon a durva port a gyűjtőtartályba választja le, a finom port a szűrőpatron fogja meg

Az ábra a levegő útját mutatja: a gép csonkjától a rövid, földelt tömlőn át a levegő oldalt, érintő irányban lép a ciklonba; a forgó áramlásban a durva por a falon lecsúszik a gyűjtőtartályba, a levegő a merülőcsövön át a szűrőpatronhoz jut, ahol a finom por fennakad; végül a ventilátor a tisztított levegőt kifújja. Előbb tehát a durva leválasztás, utána a finom szűrés következik. Az interaktív változat lépésenként mutatja az utat, és azt is, mi történik tele szűrőnél.

A központi elszívórendszer nagyobb műhelyekben egy közös ventilátorból, csőhálózatból és központi leválasztóból áll. A gépek egy-egy tolózáras ágon csatlakoznak. A tolózárral az éppen használt gép ágát nyitjuk, a használaton kívüli ágat zárjuk. Ha minden ág nyitva van, a szívás szétoszlik, és egy gépnél sem lesz elegendő légsebesség. A központi rendszer főcsöve fokozatosan bővül a leágazások után, hogy a szállító légsebesség ne csökkenjen le, mert a túl kis sebességnél a por kiválik, lerakódik, eltömíti a vezetéket.

21.3.4 Szállító légsebesség és légmennyiség

Az elszívórendszer akkor működik megbízhatóan, ha a csőben a levegő mindenütt olyan gyors, hogy a port magával viszi. Ezt nevezzük szállító légsebességnek.

Definíció. A légmennyiség az időegység alatt szállított levegőtérfogat, jele QQ, szokásos mértékegysége m3/s\text{m}^3/\text{s} vagy m3/h\text{m}^3/\text{h}. A szállító légsebesség a levegő átlagos áramlási sebessége a csőben, jele vv, mértékegysége m/s\text{m/s}.

A kettő összefüggését a cső keresztmetszete adja:

Q=A⋅v,Q = A \cdot v,

ahol AA a cső belső keresztmetszete. A faipari gyakorlatban a szállító légsebesség jellemző értéke – függően az anyagtól és a por típusától – 18–25 m/s közötti tartományba esik. Ez tájékoztató érték, a valós méretezést a ventilátor karakterisztikája, a csőhálózat ellenállása és a szűrő állapota határozza meg.

Anyag / műveletcsoport Tájékoztató szállító légsebesség
Finom csiszolási por, könnyű fapor 15–20 m/s (ellenőrizendő)
Fűrészpor és gyalulási forgács 18–25 m/s (ellenőrizendő)
Nedves, ragadós vagy nehéz vegyes por 25–30 m/s (ellenőrizendő)

A túl kis sebességnél a por lerakódik, a túl nagy sebességnél pedig megnő a zaj, a koptató hatás és az energiaigény. A helyes sebesség megtartása tehát nemcsak teljesítmény-, hanem karbantartási kérdés is.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Elszívó csőhálózat helyes és hibás kialakítása: ferde és derékszögű elágazás, nagy sugarú ív és éles könyök, rövid és hosszú flexibilis tömlő, zárt és nyitott tolózár, földelt és földeletlen vezeték.
Elszívó csőhálózat helyes és hibás kialakítása

A szállító légsebességet a csőhálózat kialakítása tartja meg: ferde (30–45°-os) bekötés derékszögű T-idom helyett, nagy sugarú ív éles könyök helyett, rövid, egyenes flexibilis tömlő, zárt tolózár a nem használt ágon, és földelt, vezetőképes vezeték. Ha például 1400 m³/h egyetlen 160 mm-es ágon áramlik, a sebesség kb. 19,3 m/s; ha három egyforma ág is nyitva van, ágankénti kb. 6,4 m/s-ra esik, és a por lerakódik (egyszerűsítve, állandó ventilátor-légmennyiséggel számolva). Az interaktív változatban a tolózárak kapcsolhatók.

21.3.5 A Q = A · v képlet és a csőméretek

A ventilátor által szállítandó légmennyiséget a gép elszívócsatlakozásánál kell biztosítani. A kerek cső belső keresztmetszete:

A=D2⋅π4,A = \frac{D^2 \cdot \pi}{4},

ahol DD a cső belső átmérője méterben. Téglalap keresztmetszetű csőnél:

A=szélesség⋅magasság.A = \text{szélesség} \cdot \text{magasság}.

A térfogatáram-átszámítás:

Qm3/h=Qm3/s⋅3600.Q_{\text{m}^3/\text{h}} = Q_{\text{m}^3/\text{s}} \cdot 3600.

Számítás. Egy gépet D=120mmD = 120\,\text{mm} belső átmérőjű csővel kötünk be. A szükséges szállító légsebesség v=22m/sv = 22\,\text{m/s}. Számítsuk ki a szükséges légmennyiséget.

A=(0,120)2⋅π4=0,01131m2.A = \frac{(0{,}120)^2 \cdot \pi}{4} = 0{,}01131\,\text{m}^2.

Q=0,01131⋅22=0,2488m3/s.Q = 0{,}01131 \cdot 22 = 0{,}2488\,\text{m}^3/\text{s}.

Q=0,2488⋅3600≈896m3/h.Q = 0{,}2488 \cdot 3600 \approx 896\,\text{m}^3/\text{h}.

Ellenőrzés: a 120 mm-es csőben 22 m/s sebességhez közel 900 m³/h kell. Ez nagyságrendileg reális egy kisebb gépnél.

A következő diagram a Q=A⋅vQ = A \cdot v képletből számolt értékeket mutatja 20 m/s feltételezett sebesség mellett.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Kerek elszívócső légmennyisége az átmérő függvényében 18, 20 és 25 m/s-nál; az 1400 m³/h-s vonalon a 100 mm-es cső 49,5 m/s-ot, a 160 mm-es 19,3 m/s-ot ad.
Kerek elszívócső légmennyisége az átmérő függvényében 18, 20 és 25 m/s légsebességnél; a vízszintes vonal a 2. számítás 1400 m³/h-s igénye

A görbék szemléltető, a képletből számolt értékek (20 m/s-nál például 80 mm → 362, 100 mm → 565, 120 mm → 814, 150 mm → 1272, 200 mm → 2262 m³/h). Az interaktív kalkulátorban kerek vagy téglalap keresztmetszetet, illetve adott légsebességet vagy adott légmennyiséget lehet megadni; a fejezet számpéldáit (120 mm és 22 m/s → 896 m³/h; 140 mm és 1800 m³/h → 32,5 m/s) ugyanígy adja vissza.

Számítás. Egy géphez a gyártó Q=1400m3/hQ = 1400\,\text{m}^3/\text{h} elszívási légmennyiséget ír elő. A rendelkezésre álló cső belső átmérője D=100mmD = 100\,\text{mm}. Számítsuk ki a kialakuló légsebességet, és ítéljük meg, alkalmas-e a cső.

A légmennyiséget átváltjuk:

Qm3/s=14003600=0,3889m3/s.Q_{\text{m}^3/\text{s}} = \frac{1400}{3600} = 0{,}3889\,\text{m}^3/\text{s}.

A cső keresztmetszete:

A=(0,100)2⋅π4=0,007854m2.A = \frac{(0{,}100)^2 \cdot \pi}{4} = 0{,}007854\,\text{m}^2.

v=QA=0,38890,007854≈49,5m/s.v = \frac{Q}{A} = \frac{0{,}3889}{0{,}007854} \approx 49{,}5\,\text{m/s}.

Ez túlságosan nagy sebesség; nagy zajjal, nagy nyomásveszteséggel és erős koptatással járna. Ha inkább D=160mmD = 160\,\text{mm} csövet választunk:

A=(0,160)2⋅π4=0,02011m2,A = \frac{(0{,}160)^2 \cdot \pi}{4} = 0{,}02011\,\text{m}^2,

v=0,38890,02011≈19,3m/s.v = \frac{0{,}3889}{0{,}02011} \approx 19{,}3\,\text{m/s}.

Ez a 18–25 m/s tartományban van, tehát a 160 mm-es cső sokkal jobban illik a gépre. A gyakorlatban a csőátmérőt mindig a gép elszívócsonkjához és a ventilátor jelleggörbéjéhez kell igazítani.

Számítás. Egy téglalap alakú főcső mérete 200mm×120mm200\,\text{mm} \times 120\,\text{mm}. A szállító légsebesség v=18m/sv = 18\,\text{m/s}. Számítsuk ki a légmennyiséget.

A=0,200⋅0,120=0,0240m2.A = 0{,}200 \cdot 0{,}120 = 0{,}0240\,\text{m}^2.

Q=0,0240⋅18=0,432m3/s.Q = 0{,}0240 \cdot 18 = 0{,}432\,\text{m}^3/\text{s}.

Q=0,432⋅3600≈1555m3/h.Q = 0{,}432 \cdot 3600 \approx 1555\,\text{m}^3/\text{h}.

A nagyságrendi ellenőrzés: a 200×120 mm-es járat már egy komolyabb központi főcső lehet.

21.3.6 Porrobbanás és tűz elleni védelem

A fapor a levegőbe keveredve robbanóképes felhőt alkothat. Az alsó robbanási határ néhány tíz gramm por köbméterenként – ezt a konkrét értéket mindig a hatályos műszaki-biztonsági forrásból kell ellenőrizni. A lebegő fűrészpor- vagy csiszolópor-felhő, ha gyújtóforrást kap, rendkívül gyorsan ég végig.

Figyelem. A faipari porelszívó rendszerben a gyújtóforrást leggyakrabban szikra, forró csapágy, elektromos hiba, statikus feltöltődés vagy a szívórendszerbe kerülő fémdarab okozza. A fémcsövek, ciklonok, ventilátorházak földelése elengedhetetlen. A hajlékony tömlőket lehetőleg antisztatikus, földelt kivitelben válasszuk.

Tilos a faipari porelszívóval fémforgácsot, csavart, szeget, homokot vagy izzó tárgyat elszívni, mert a szikra a szűrőben tüzet, sőt porrobbanást okozhat. A faesztergán a fémhüvely, csavar, idegen tárgy a porral együtt a ciklonba kerülve veszélyes. A tűzvédelmi és robbanásvédelmi részleteket a Az égés, a tűzveszélyes anyagok és a faipari porrobbanás alfejezet tárgyalja.

A porral terhelt terekben, például a ciklonban, a szűrőházban, a porgyűjtő kamrában az elektromos berendezéseknek, motoroknak robbanásbiztos, EX kivitelűeknek kell lenniük, ha a veszélyességi zóna ezt megköveteli. A szikracsapda vagy a vízzáras elszívó a szikrát még a porgyűjtő elérése előtt leválaszthatja. A rendszeres takarítás nemcsak kényelmi, hanem tűzvédelmi kötelezettség: a berendezésen, csöveken, gépeken és padlón lerakódott por éghető tömeg.

21.3.7 Fapor-expozíció: határérték és egészségvédelem

A fapor expozíció megengedett mértékét a munkahelyi levegőben lévő veszélyes anyagokra vonatkozó foglalkoztatási expozíciós határértékek szabályozzák. A kémiai kóroki tényezők, köztük a rákkeltő keményfa-por munkahelyi határértékét az 5/2020. (II. 6.) ITM rendelet tartalmazza (ellenőrizendő: hatályos szöveg). A keményfa-por belélegezhető frakciójának uniós kötelező határértéke 2 mg/m³ (8 órás átlag; 2004/37/EK irányelv, ellenőrizendő). A keményfa-por a rákkeltő anyagok közé tartozik, így a védelemnek a lehető legalacsonyabb expozícióra kell törekednie. A határértéket a kiadás előtt a hatályos jogszabályból ellenőrizni kell.

Szabvány. A faipari gépek biztonsági szabványai – jellemzően az MSZ EN ISO 19085 sorozat – előírják, hogy a gépeket elszívórendszerhez kell csatlakoztatni, vagy a kezelőt a fapor ellen műszaki védelemmel kell óvni. Az elszívó berendezések tűz- és robbanástechnikai kialakítása az OTSZ, illetve az ATEX-robbanásvédelmi irányelvek hatálya alá tartozik. A gépgyártó adatlapja megadja a szükséges légmennyiséget, a csatlakozócsonk méretét és a várható nyomásveszteséget. A dolgozóknak a keményfa-porról, az MDF-porról és a felületkezelt anyagok csiszolási poráról is tájékoztatást kell kapniuk.

Gépbiztonság. A porelszívó is munkagép: a tanuló csak betanítás után, felügyelet mellett, a gépkönyv szerint kezeli; védőberendezés nélkül, egyedül, fáradtan ne végezzen ellenőrzést vagy ürítést. A berendezés villamos részeit csak szakember javíthatja. Zsák- vagy szűrőtisztítás előtt mindig áramtalaníts, és várd meg, amíg a ventilátor teljesen megáll. Az ürítéshez használj FFP2 vagy FFP3 légzésvédőt, mert ilyenkor a leülepedett finom por újra a levegőbe keveredhet, és a szemet is védd.

21.3.8 Mérés és csökkentés

A fapor-expozíció mérését a munkáltató megbízásából munkavédelmi szakember végzi. A tanuló a maga szintjén is észreveheti, ha az elszívás nem elég:

A fapor csökkentésének sorrendje a munkavédelemben tanult hierarchia: megszüntetés → helyettesítés → műszaki védelem → szervezési intézkedés → egyéni védőeszköz. Az asztalos műhelyben ez így néz ki:

A pontos mérés eszköze lehet hődrótos anemométer a légsebességhez, manométer a szűrő előtti és utáni nyomáskülönbséghez, illetve személyi pormintavevő a dolgozó légzési zónájában. A hétköznapi műhelyellenőrzés ezt nem pótolja, de a durva hibákat időben jelzi.

21.3.9 Kezelés, karbantartás és hulladékkezelés

Az elszívórendszer kezelésének első szabálya: a poros gépet ne kapcsold elszívó nélkül. A mobil elszívót a gép indítása előtt kapcsoljuk be, és a gép leállítása után hagyjuk még néhány másodpercig futni, hogy a szállítócsőben lévő port kisöpörje. A központi rendszernél a gép tolózárát csak a használat idejére nyissuk ki.

21.3.10 Ellenőrzőlista: napi indítás

  1. Ellenőrizd a gyűjtőtartályt vagy zsákot: ne legyen a megengedett töltési szint fölött.
  2. Ellenőrizd a szűrőt: nincs eltömődve, nincs sérült szűrőbetét.
  3. Nézd végig a tömlőt és csöveket: nincs törés, lyuk, megtört szakasz, lecsatlakozott elem.
  4. Győződj meg róla, hogy a géphez tartozó tolózár nyitva van.
  5. Kapcsold be az elszívót, és várd meg a felpörgést.
  6. Tartsd a tenyeret a gép elszívócsonkjához: határozott szívást kell érezni.
  7. Csak ezután indítsd a gépet.
  8. Leállításkor előbb a gépet állítsd le, utána az elszívót.

A karbantartás magában foglalja a szűrő gyártói utasítás szerinti tisztítását, a tömítések ellenőrzését, a gyűjtőürítést, a földelővezetékek meglétének ellenőrzését, valamint a ventilátor rezgésmentes, normál hangú járását. A karbantartás előtt mindig áramtalaníts.

Hulladékkezelés. A tiszta faforgács és fűrészpor gyakran hasznosítható: brikettálható, energetikai célra átadható, vagy más módon kezelhető. A felületkezelt, ragasztott, MDF- vagy forgácslapos csiszolási por azonban nem feltétlenül egyezik meg a tiszta faforgáccsal. A hulladék besorolását a helyi hulladékgazdálkodási előírás és a képződő anyag biztonságtechnikai jellemzői adják; bizonytalan esetben a munkáltató nyilatkoztatja le. A poros gyűjtőzsákot ne a műhely közepén borítsuk ki, mert a porfelhő robbanás- és belégzési kockázatot jelent.

21.3.11 Minőségellenőrzés

Az elszívórendszeren a következőket érdemes rendszeresen figyelni:

21.3.12 Tipikus hibák és okaik

Hiba: a ventilátor jár, de a gépből porfelhő tör elő. Ok: zárt tolózár, tele gyűjtőzsák, eltömődött szűrő, lyukas tömlő, lecsatlakozott cső vagy túl hosszú, kis átmérőjű cső. Helyes gyakorlat: az indítás előtti ellenőrzőlista lépéseit sorban végezd el; a hiba okát a géptől a ventilátorig haladva keresd.

Hiba: a csőben a por rendszeresen lerakódik, a rendszer egyre gyengébben szív. Ok: a szállító légsebesség túl kicsi, esetleg éles könyökök, hosszú, hullámos tömlő vagy a főcső túl nagyra van méretezve. Helyes gyakorlat: rövid, sima falú, fokozatos 45°-os iránytörésű csőhálózat; a sebességet Q=A⋅vQ = A \cdot v szerint ellenőrizni.

Hiba: a dolgozó kikapcsolja az elszívót, mert hangos. Ok: a fapor-expozíciót és a porrobbanás veszélyét alábecsülik; a ventilátor zaja rossz. Helyes gyakorlat: az elszívó bekapcsolása kötelező; a zaj ellen hallásvédőt használj, ne az egészségvédelmet kapcsold ki.

Hiba: a porelszívó szűrője tele van, de a karbantartó mégis a gépet indítja. Ok: hiányzik az ürítés vagy a szűrőtisztítás ütemterve. Helyes gyakorlat: az ürítés és a szűrőtisztítás időpontját naplózzák; a tele szűrőt jelző manométert figyelik.

Hiba: a poros padlót sűrített levegővel fújják fel. Ok: gyorsnak tűnik, de a por a levegőbe kerül, belélegezhető, sőt robbanóképes felhő keletkezhet. Helyes gyakorlat: megfelelő szűrős porszívóval vagy az elszívóhoz csatlakoztatott takarítószettel takarítsunk.

21.3.13 Valós életbeli alkalmazás

Egy kis asztalosműhelyben a széles szalagú csiszológép finom porát csak a gép saját zsákos gyűjtője fogta fel. A zsák csiszolás közben hamar megtelt, a cserekor a por szétterjedt a műhelyben. A dolgozó délutánra rendszeresen köhögött, a gépek házán mindennap finom porréteg ült. A műhely vezetője először a zsákos kisgépet patronos, nagyobb szűrőfelületű mobil elszívóra cserélte, majd a csiszológépet közvetlenül a központi rendszerbe kötötte, rövid, sima falú tömlővel. A zsákürítésnél zárható zsákos gyűjtőt és FFP2 légzésvédőt alkalmaztak. A felületeken ülepedő por és a dolgozó légúti panasza mérhetően csökkent. Az eset tanulsága: a porprobléma forrását a gépnél, a továbbítás útját a csőhálózatnál, a leválasztást pedig a szűrőnél kell megoldani; a végén a légzésvédő már csak kiegészítő védelem legyen, ne az egyetlen.

21.3.14 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? A porelszívó csak arra való, hogy a műhely padlóján ne álljon a forgács.
  2. Számítás. Egy cső belső átmérője 80mm80\,\text{mm}, a szállító légsebesség 20m/s20\,\text{m/s}. Mennyi a légmennyiség m3/h\text{m}^3/\text{h}-ban?
  3. Melyik por juthat mélyebbre a légutakba: a szalagfűrész alatt összegyűlt durva fűrészpor vagy a csiszológép finom pora?
  4. Miért kell bezárni a használaton kívüli gépek tolózárait?
  5. Igaz vagy hamis? A bükk- és tölgyfapor rákkeltő besorolású anyagként kezelendő, ezért a fapor-expozíció csökkentése kötelező.
  6. Mit kell tennie a tanulónak, ha a mobil elszívó zsákja tele van?

21.3.15 Feladatok

1. feladat (A)
Fogalmazd meg saját szavaiddal a légmennyiség és a szállító légsebesség közötti különbséget. Írd fel a köztük lévő összefüggést, és add meg a mértékegységeket.

2. feladat (A)
Egy elszívócső belső átmérője D=80mmD = 80\,\text{mm}. A szükséges szállító légsebesség v=20m/sv = 20\,\text{m/s}. Számítsd ki a szükséges légmennyiséget m3/s\text{m}^3/\text{s}-ban és m3/h\text{m}^3/\text{h}-ban.

3. feladat (B)
Egy központi elszívó rendszer szívócsonkja 140mm140\,\text{mm} belső átmérőjű. A gép szükséges légmennyisége 1800m3/h1800\,\text{m}^3/\text{h}. Számítsd ki a kialakuló légsebességet. A 18–25 m/s tájékoztató tartományt megcélozva mekkora belső átmérőt választanál? Számolj 180mm180\,\text{mm} átmérővel is, és indokold a döntést.

4. feladat (B)
A mobil elszívó motorja jár, de a felsőmarógépből porfelhő tör elő. Sorolj fel legalább négy lehetséges okot, és írd le, hogyan ellenőriznéd őket biztonságos sorrendben (mit nézhetsz meg járó elszívónál, és mihez kell leállítani és áramtalanítani a gépet és az elszívót)?

5. feladat (C)
Tervezd meg három gép – asztalos körfűrész, egyengető gyalugép, vastagsági gyalugép – központi elszívását. Hol helyeznéd el a tolózárakat, hogyan vezetnéd a csöveket, és milyen sorrendben kapcsolnád be/ki a rendszert? Indokold, miért fontos a rövid, sima vezeték.

6. feladat (D)
Készíts napi indítási ellenőrzőlistát egy patronos mobil elszívóra. A listában szerepeljen legalább hét ellenőrzési pont, köztük a gyűjtőtartály, a szűrő, a tömlő, a csatlakozások, a tolózár, az indítás és egy szívóérzék-próba. Mindegyik pontnál írd oda, mit látnál vagy éreznél, ha megfelelő.

21.3.16 Megoldások

21.3.16.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. Az elszívó elsődleges feladata a fapor-expozíció csökkentése, a tűz- és robbanásveszély mérséklése, valamint a gépek és szűrők védelme; a takarítás kényelmi következmény.
  2. A=(0,080)2⋅π4=0,005027m2A = \frac{(0{,}080)^2 \cdot \pi}{4} = 0{,}005027\,\text{m}^2; Q=0,005027⋅20=0,1005m3/sQ = 0{,}005027 \cdot 20 = 0{,}1005\,\text{m}^3/\text{s}; Q≈362m3/hQ \approx 362\,\text{m}^3/\text{h}.
  3. A csiszológép finom pora; a kisebb részecskék mélyebbre juthatnak a tüdőbe.
  4. Mert a nyitott, használaton kívüli tolózárak szétosztják a szívást, és a használt gépre nem jut elegendő légmennyiség/légsebesség.
  5. Igaz. A keményfa-por rákkeltő besorolású anyag; az expozíció csökkentése műszaki és szervezési intézkedésekkel kötelező.
  6. Le kell állítani az elszívót, megvárni, amíg a ventilátor megáll, majd FFP2/FFP3 légzésvédővel kiüríteni a zárt gyűjtőzsákot, és elhelyezni a hulladékkezelés szerint; közben ne keverje fel a port.

21.3.16.2 Feladatok – megoldások

1. feladat (A) megoldás
A légmennyiség az időegység alatt szállított levegőtérfogat, jele QQ, mértékegysége m3/s\text{m}^3/\text{s} vagy m3/h\text{m}^3/\text{h}. A szállító légsebesség a levegő átlagos sebessége a csőben, jele vv, mértékegysége m/s\text{m/s}. Összefüggésük: Q=A⋅vQ = A \cdot v, ahol AA a cső belső keresztmetszete. A csőátmérő növelésével azonos sebesség mellett nagyobb légmennyiség szállítható.

2. feladat (A) megoldás
A=π4⋅(0,080)2=0,005027m2A = \frac{\pi}{4} \cdot (0{,}080)^2 = 0{,}005027\,\text{m}^2.
Q=0,005027⋅20=0,1005m3/sQ = 0{,}005027 \cdot 20 = 0{,}1005\,\text{m}^3/\text{s}.
Qm3/h=0,1005⋅3600≈362m3/hQ_{\text{m}^3/\text{h}} = 0{,}1005 \cdot 3600 \approx 362\,\text{m}^3/\text{h}.
Ellenőrzés: 80 mm-es cső, 20 m/s sebesség – kisebb, de reális kerekített érték.

3. feladat (B) megoldás
Qm3/s=18003600=0,5m3/sQ_{\text{m}^3/\text{s}} = \frac{1800}{3600} = 0{,}5\,\text{m}^3/\text{s}.
A140=π4⋅(0,140)2=0,01539m2A_{140} = \frac{\pi}{4} \cdot (0{,}140)^2 = 0{,}01539\,\text{m}^2.
v140=0,50,01539≈32,5m/sv_{140} = \frac{0{,}5}{0{,}01539} \approx 32{,}5\,\text{m/s}.
Ez a 18–25 m/s tartomány fölött van, tehát a 140 mm-es cső kicsi.
A180=π4⋅(0,180)2=0,02545m2A_{180} = \frac{\pi}{4} \cdot (0{,}180)^2 = 0{,}02545\,\text{m}^2.
v180=0,50,02545≈19,6m/sv_{180} = \frac{0{,}5}{0{,}02545} \approx 19{,}6\,\text{m/s}.
A 180 mm-es belső átmérő megfelelőbb, mert a szállító légsebesség a kívánt tartományba esik. A gyakorlatban a gépgyártó által megadott csatlakozóméretet is figyelembe kell venni.

4. feladat (B) megoldás
Lehetséges okok és sorrend:
1. A géphez tartozó tolózár zárva van – ellenőrzés: szemrevételezés járó gépnél is, a tolózárat nyisd ki.
2. A gyűjtőzsák/tartály tele van – ellenőrzés: csak a felsőmaró és az elszívó leállítása és áramtalanítása után; nézd meg, ürítsd le.
3. A szűrő eltömődött – ellenőrzés: csak leállított, áramtalanított elszívónál, a gyártói útmutató szerint tisztíttasd ki.
4. Tömlő lecsatlakozott, lyukas vagy megtört – ellenőrzés: szemrevételezés járó gépnél is; a visszacsatlakoztatás csak leállított, áramtalanított gépnél.
5. Túl hosszú, hullámos vagy kis átmérőjű tömlő – ellenőrzés: méret és nyomvonal.
6. A ventilátor fordulatszáma lecsökkent, vagy a zsák szorosan a házra tapad – ellenőrzés: hallgasd a hangot, nézd a szívás erejét; a zsák/szűrő megvizsgálása csak leállítva.
Mindig a legegyszerűbb, biztonságos ellenőrzéssel kezdj, és a gépet ne indítsd addig, amíg a porfelhő okát meg nem szüntetted.

5. feladat (C) megoldás
A körfűrészt, az egyengetőt és a vastagsági gyalut felsorakoztatva a főcső a gépek fölött vagy a fal mentén halad. Minden gépet külön ágon, az elszívócsonkhoz minél közelebbi tolózárral kell bekötni. A leágazásokat ferdén, 45° körüli szögben kell a főcsőbe vezetni, hogy a por ne törjön meg. A csövek rövidek és sima falúak legyenek, mert így kisebb az ellenállás, és nagyobb marad a szállító légsebesség. A sorrend indításnál: a használandó gép tolózárát kinyitni, az elszívót beindítani, majd a gépet. Leállításnál: gépet leállítani, a tolózárat bezárni, az elszívót pár másodperc után leállítani. A használaton kívüli tolózárak zárva tartják a rendszer szívóerejét.

6. feladat (D) megoldás
Példa lista:

  1. Gyűjtőtartály szintje – alacsony, nem telített.
  2. Szűrőpatron – tiszta, rögzítve, nincs rajta sérülés.
  3. Elszívótömlő – nem lyukas, nem csavarodott, csatlakozik.
  4. Csatlakozások, tömítések – húzd kézzel, nincs elmozdulás vagy rés.
  5. Tolózár – a használt gépé nyitva, a többi zárva.
  6. Földelővezeték – minden fémes rész összekötve.
  7. Bekapcsolás – az elszívó felpörög, nincs szokatlan rezgés.
  8. Szíváspróba – a gépcsonk elé tett tenyeret határozottan húzza.
    Ha bármelyik pont hibás, a gépet ne indítsuk, amíg a hiba meg nem szűnik.

21.3.17 Rövid összefoglaló

A por- és forgácselszívás az asztalos műhelyben egészségvédelmi, tűzvédelmi és technológiai feladat. A mobil és központi elszívórendszerek feladata, hogy a porképzés helyén a levegőt elszívják, a port leválasszák, és a megtisztított levegőt biztonságosan elvezessék. Az elszívórendszer fő méretezési összefüggése Q=A⋅vQ = A \cdot v, ahol QQ a légmennyiség m3/h\text{m}^3/\text{h}-ban, AA a cső belső keresztmetszete, vv a szállító légsebesség m/s\text{m/s}-ban. A faiparban a szállító légsebesség tájékoztató értéke 18–25 m/s; a pontos értéket a gépgyártó és a rendszer méretezése adja. A keményfa-por rákkeltő besorolású anyag, ezért a fapor-expozíció csökkentése forrásnál történő elszívással, zárt rendszerrel és szükség esetén FFP2/FFP3 légzésvédővel kötelező. A por robbanóképes felhőt alkothat, ezért a fémcső földelése, a szikracsapda, a robbanásbiztos kialakítás és a rendszeres tisztítás elengedhetetlen. Az elszívó kezelése indítás előtti ellenőrzéssel kezdődik, és karbantartás előtt mindig áramtalanítani kell. Ezt az ellenőrzési rendet használjuk minden későbbi gépi technológiai lap indítás előtti ellenőrzőlistájában. ∎

21.3.18 Források és ellenőrzési hiányok