36.1 Fázisjavítás méretezése

36.1.1 Motiváció és szerelési helyzet

Egy ipari csarnokban a főelosztóban a lakatfogóval azt látod, hogy a motoros fogyasztók összárama jelentősen nagyobb, mint amit a hatásos teljesítményük indokolna. A hálózati mérőhelyen a meddőteljesítmény-számláló is forog, vagy a digitális fogyasztásmérő meddőenergia-értéket is rögzít. A megrendelő számlája nő, a vezetékek melegszenek, a feszültségesés a világítási körben már érezhető. A villanyszerelő feladata ilyenkor a teljesítménytényező megmérése és a fázisjavítás megtervezése, méretezése.

A meddőteljesítmény nem hoz létre hasznos munkát, mégis áramot keringet a vezetőkben. A fázisjavítás célja, hogy ezt a felesleges áramot helyben, az induktív fogyasztó közelében termelt meddő teljesítménnyel ellensúlyozzuk. A leggyakoribb megoldás a párhuzamosan kapcsolt kondenzátortelep, amely kapacitív meddőteljesítményt termel. A méretezés egy egyszerű trigonometrikus összefüggésre vezet vissza, de a kivitelezésnél a kondenzátorok védelmére, kisütésére és a hálózati rezonancia veszélyére is figyelni kell.

36.1.2 A meddőteljesítmény és a teljesítménytényező

A fázisjavítás méretezésének alapja a teljesítmény-háromszög. Induktív jellegű fogyasztónál – például aszinkron motornál, transzformátornál, hagyományos fénycsöves világításnál – az áram késik a feszültséghez képest, ezért a hálózatból felvett látszólagos teljesítmény két összetevőre bontható:

A három mennyiség derékszögű háromszöget alkot:

S2=P2+Q2,S^2 = P^2 + Q^2, {1}

S=P2+Q2.S = \sqrt{P^2 + Q^2}. {2}

A teljesítménytényező a hatásos és a látszólagos teljesítmény aránya:

cos⁡φ=PS=PP2+Q2.\cos\varphi = \frac{P}{S} = \frac{P}{\sqrt{P^2 + Q^2}}. {3}

Rossz teljesítménytényező esetén ugyanakkora hatásos teljesítményhez nagyobb áram tartozik, mert

I=S3Uv=P3Uvcos⁡φ.I = \frac{S}{\sqrt{3}\,U_v} = \frac{P}{\sqrt{3}\,U_v\,\cos\varphi}. {4}

Ezért a meddőteljesítmény növeli a vezetékek melegedését, a feszültségesést, a transzformátor és a kismegszakító terhelését, valamint a hálózati veszteségeket.

Példa. Egy motorcsoport felvett hatásos teljesítménye P=30kWP = 30\,\text{kW} (nem a tengelyteljesítmény, hanem a hálózatból felvett érték), cos⁡φ1=0,75\cos\varphi_1 = 0{,}75. A felvett látszólagos teljesítmény:

S=Pcos⁡φ1=30kW0,75=40kVA.S = \frac{P}{\cos\varphi_1} = \frac{30\,\text{kW}}{0{,}75} = 40\,\text{kVA}.

A meddőteljesítmény:

Q1=S2−P2=402−302=1600−900=700≈26,5kvar.Q_1 = \sqrt{S^2 - P^2} = \sqrt{40^2 - 30^2} = \sqrt{1600 - 900} = \sqrt{700} \approx 26{,}5\,\text{kvar}.

Ez a 26,5 kvar meddőteljesítmény meddő áramot jelent, amely a hatásos teljesítményhez nem járul hozzá, de a vezetéket melegíti (I2RI^2R veszteség). A fázisjavítás ezt a meddőt csökkenti (a cél cos⁡φ\cos\varphi-től függően nem feltétlenül nullára).

36.1.3 A szükséges kompenzáló teljesítmény levezetése

A fázisjavítást általában egy adott cél teljesítménytényező elérésére méretezzük, amelyet a hálózati engedélyes vagy az üzemeltetési szempontok határoznak meg. Magyarországon a közcélú elosztóhálózaton a kívánatos cos⁡φ2\cos\varphi_2 gyakran 0,9–0,95 közötti érték (ellenőrizendő: a helyi elosztói szabályzat pontos követelménye). A fázisjavító kondenzátortelepnek annyi meddőteljesítményt kell termelnie, hogy a fogyasztó által felvett meddőteljesítmény a régebbi Q1Q_1 értékről az új Q2Q_2 értékre csökkenjen.

Kiindulásként a hatásos teljesítmény PP a kompenzálás során változatlan marad. A kezdeti meddőteljesítmény:

Q1=Ptan⁡φ1,Q_1 = P\,\tan\varphi_1, {5}

ahol tan⁡φ1\tan\varphi_1 a kezdeti cos⁡φ1\cos\varphi_1-hez tartozó tangens érték, és φ1=arccos⁡(cos⁡φ1)\varphi_1 = \arccos(\cos\varphi_1). A cél meddőteljesítmény:

Q2=Ptan⁡φ2,Q_2 = P\,\tan\varphi_2, {6}

ahol tan⁡φ2\tan\varphi_2 a cél cos⁡φ2\cos\varphi_2-höz tartozó tangens. A kondenzátortelep szükséges meddőteljesítménye a két meddőteljesítmény különbsége:

QC=Q1−Q2=Ptan⁡φ1−Ptan⁡φ2=P(tanφ1−tanφ2).Q_C = Q_1 - Q_2 = P\,\tan\varphi_1 - P\,\tan\varphi_2 = P\left(\tan\varphi_1 - \tan\varphi_2\right). {7}

Ez a fázisjavítás méretezésének alapképlete. A kompenzáló kondenzátor meddőteljesítményt ad le, tehát a hálózat felől nézve csökkenti a felvett meddőt.

Számítás. Folytassuk a fenti motorcsoport példáját. A kezdeti cos⁡φ1=0,75\cos\varphi_1 = 0{,}75, ebből

φ1=arccos⁡(0,75)≈41,41∘,tan⁡φ1≈0,882.\varphi_1 = \arccos(0{,}75) \approx 41{,}41^{\circ},\quad \tan\varphi_1 \approx 0{,}882.

Cél: cos⁡φ2=0,95\cos\varphi_2 = 0{,}95, tehát

φ2=arccos⁡(0,95)≈18,19∘,tan⁡φ2≈0,329.\varphi_2 = \arccos(0{,}95) \approx 18{,}19^{\circ},\quad \tan\varphi_2 \approx 0{,}329.

A szükséges kondenzátor meddőteljesítmény:

QC=30kW⋅(0,882−0,329)=30kW⋅0,553≈16,6kvar.Q_C = 30\,\text{kW} \cdot (0{,}882 - 0{,}329) = 30\,\text{kW} \cdot 0{,}553 \approx 16{,}6\,\text{kvar}.

A motorcsoporthoz (csoportos vagy központi kompenzálással) tehát körülbelül 16,6 kvar névleges teljesítményű kondenzátortelepet kell választani. Ha egyetlen motor kapcsaira kötnénk (egyedi kompenzálás), a kondenzátor nem lehet nagyobb a motor üresjárási meddőjének kb. 90%-ánál (lásd lent), ezért ott kisebb egységet választunk, és a maradékot központi telep fedezi. A gyakorlatban a legközelebbi szabványos értéket, például 17,5 kvar-t (ellenőrizendő: a gyártó katalógusában elérhető lépcsőméret) alkalmazzuk.

A levezetés lényege: PP változatlan, ezért a meddő csak a tan⁡φ\tan\varphi változásával arányosan változik.

Megjegyzés. A tan⁡φ\tan\varphi érték helyett sok katalógusban táblázatos „k” szorzót adnak meg, amely a (tan⁡φ1−tan⁡φ2)(\tan\varphi_1 - \tan\varphi_2) különbséget tartalmazza. A képlet azonban mindig a fenti alakú; a táblázat csupán a trigonometrikus számítás megkönnyítését szolgálja.

36.1.4 Egyedi, csoportos és központi kompenzálás

A kompenzáló kondenzátorokat háromféle módon lehet elhelyezni, a fogyasztó jellegétől és a hálózat topológiájától függően.

Egyedi kompenzálás. A kondenzátortelep közvetlenül az induktív fogyasztó – leggyakrabban motor – kapcsaihoz csatlakozik. Előnye, hogy a meddőteljesítményt éppen ott termeli, ahol keletkezik, ezért a motor és a kondenzátor közötti vezetékben nem folyik felesleges meddő áram. Hátránya, hogy minden motorhoz külön kondenzátor szükséges. A kondenzátor a motorral együtt kapcsol le, és a kifutó motor a kapcsaira kötött kondenzátorral öngerjesztett generátorként működhet: a lekapcsolt kapcsokon túlfeszültség jelenhet meg, ami érintési és szigetelési veszélyt jelent. Ezért egyedi kompenzálásnál a kondenzátor meddőteljesítményét a motor üresjárási meddőfelvétele alá méretezzük (jellemzően annak kb. 90%-ára) (ellenőrizendő: a motor- és a kondenzátorgyártó adata; a gyakorlatban gyakran a motor névleges meddőteljesítményének 25–40%-át választják). A méretezéshez a motor felvett hatásos teljesítményét (P1=P2/ηP_1 = P_2/\eta) és a mért üresjárási meddőt használjuk, nem a tengelyteljesítményt.

Csoportos kompenzálás. Néhány, közös leágazáson lévő induktív fogyasztóhoz egyetlen kondenzátortelepet kapcsolunk. A meddőteljesítményt a csoport együttes igényére méretezzük, és a kondenzátortelepet a csoport elosztójában helyezzük el. Így a fővezetékben csökken a meddő áram, de a csoporton belüli egyes motor-vezetékekben még folyik.

Központi kompenzálás. A kondenzátortelep a főelosztóban vagy az alállomásban van, és a teljes üzemi fogyasztás meddőteljesítményét kompenzálja. Előnye, hogy egyetlen teleppel az egész üzem teljesítménytényezője javítható, és a telep jól felügyelhető. Hátránya, hogy a meddő áram a fogyasztók felé tovább folyik, tehát a belső hálózatot tovább terheli a meddő. Központi kompenzálásnál a telep általában több lépcsőből áll, és egy szabályozó a mindenkori meddőigényhez igazítja a bekapcsolt fokozatok számát.

Méretezési elv. A szükséges QCQ_C értéket mindig a mért vagy számított tényleges üzemi adatokból kell meghatározni. Egyetlen pillanatnyi mérés félrevezető lehet, mert a fogyasztók ki-be kapcsolása miatt a meddőigény időben változik. A gyakorlatban a méretezéshez a legnagyobb várható hatásos terhelést és a hozzá tartozó legrosszabb cos⁡φ\cos\varphi-t veszik figyelembe, vagy mérési jegyzőkönyvet készítenek egy jellemző üzemidőszakról.

36.1.5 A kompenzáló kondenzátortelep felépítése és védelme

A fázisjavító kondenzátortelep nem csupán egy kondenzátor, hanem egy kapcsoló- és védőelemekkel ellátott készülék. A telep fő részei:

Kapcsolási rajz (circuit diagram). Az alábbi egyszerűsített háromfázisú rajz egy kondenzátorlépcső bekötését mutatja.

Kompenzáló kondenzátorlépcső bekötése (egyvonalas) - Egyszerűsített egyvonalas háromfázisú rajz (a vonal a három fázisvezetőt jelzi, 3~): a 400 V-os gyűjtősínről Q1 kismegszakító, K1 kondenzátorkapcsoló mágneskapcsoló, F1 hővédelem, R1 fojtó és C1 háromfázisú, delta-kapcsolású kondenzátoregység beépített kisütő ellenállással.

Ábraértelmezés. A rajz a 400 V-os gyűjtősíntől balról jobbra haladva mutatja az energia útját: a Q1Q1 kismegszakító védi a leágazást, a K1K1 mágneskapcsoló végzi a be- és kikapcsolást, az F1F1 hővédelem a túlterhelés ellen óv, az R1R1 fojtó a harmonikus áramokat korlátozza, míg a háromfázisú, delta-kapcsolású C1C1 kondenzátoregység termeli a meddőteljesítményt. A kisütő ellenállások a kondenzátorral párhuzamosan vannak beépítve, és a kikapcsolás után automatikusan kisütik a tárolt energiát.

36.1.6 Rezonancia-veszély és harmonikusok

A fázisjavító kondenzátortelep megváltoztatja a hálózat frekvenciafüggő impedanciáját. A hálózatban mindig vannak induktív elemek (transzformátorok, motorok, kábelek reaktanciája) és kapacitív elemek (a kondenzátortelep). A kondenzátortelep és a hálózat (főként a transzformátor) induktivitása a harmonikus áramot termelő fogyasztók – frekvenciaváltók, kapcsolóüzemű tápegységek, ívhegesztők – felől nézve párhuzamos rezonanciakört alkot. A rezonanciafrekvencián a kör impedanciája nagyon nagy, ezért már kis harmonikus áram is nagy harmonikus feszültséget, a kondenzátor és a hálózat között pedig felerősödött köráramot okoz. (A soros rezonancia – a felső hálózat feszültség-harmonikusai a transzformátoron és a telepen át – a másik veszélyforma.) Ez túláramot, túlfeszültséget, a kondenzátorok és fojtók melegedését, valamint a védelmek indokolatlan kioldását okozhatja.

A rezonanciafrekvencia közelítően a hálózati zárlati teljesítmény és a kondenzátortelep teljesítményének arányából számítható:

fr≈f1SSCQC,f_r \approx f_1 \sqrt{\frac{S_{SC}}{Q_C}}, {8}

ahol frf_r a párhuzamos rezonancia frekvenciája, f1=50Hzf_1 = 50\,\text{Hz} a hálózati alapfrekvencia, SSCS_{SC} a zárlati teljesítmény a kondenzátortelep csatlakozási pontján, QCQ_C pedig a telep névleges meddőteljesítménye (ellenőrizendő: a képlet pontos alakja és az alkalmazási feltételek a vonatkozó szabványban). Ha a rezonanciafrekvencia valamelyik jellemző harmonikus (pl. 5., 7., 11.) közelébe esik, a rendszer felerősíti az adott felharmonikust.

Számítás. Egy 630 kVA-es, uk=6%u_k = 6\,\%-os transzformátor kapcsain a zárlati teljesítmény közelítően SSC≈630kVA/0,06=10,5MVAS_{SC} \approx 630\,\text{kVA}/0{,}06 = 10{,}5\,\text{MVA}. Fojtatlan, QC=100kvarQ_C = 100\,\text{kvar}-os telepnél fr≈50Hz⋅10500/100≈512Hzf_r \approx 50\,\text{Hz}\cdot\sqrt{10\,500/100} \approx 512\,\text{Hz}, vagyis kb. a 10. harmonikus, a veszélyes 11. harmonikus (550 Hz) közelében. A hálózati előtét-impedanciát elhanyagoltuk, a számítás szemléltető (ellenőrizendő: a képlet alkalmazási feltételei).

A fojtótekercs ezt a rezonanciát hangolja el: soros induktivitást ad a kondenzátorhoz, így a rezonanciafrekvencia a kívánt harmonikus alá csökken. A fojtó és a kondenzátor soros rezonanciája fr=f1/pf_r = f_1/\sqrt{p}, ahol pp a fojtási arány (a fojtó és a kondenzátor reaktanciájának hányadosa az alapharmonikuson). Például p=0,07p = 0{,}07 (7%-os fojtás) esetén fr=50Hz/0,07≈189Hzf_r = 50\,\text{Hz}/\sqrt{0{,}07} \approx 189\,\text{Hz}, ami a 3. és 5. harmonikus közé esik (a 3,8-szoros alapfrekvencia), így az 5. harmonikus felül már nem rezonál (ellenőrizendő: a gyártó által megadott fojtási arány). A fojtatlan rendszer rezonanciafrekvenciája gyakran a 7. vagy 11. harmonikus közelébe esik, ami veszélyes.

Tilos fojtatlan kondenzátortelepet olyan hálózatra kapcsolni, ahol jelentős harmonikus áram van, anélkül hogy a rezonanciaviszonyokat ellenőriznénk. Ha a mérés szerint a hálózat feszültség-torzulása meghaladja a megengedett értéket, fojtott kompenzálást kell alkalmazni.

36.1.7 Valós életbeli alkalmazás

Valós eset. Egy üzemben a gyártósor frekvenciaváltós hajtásokkal bővült. A korábban jól működő, fojtás nélküli kondenzátortelep ezután egyre melegebb lett, és a lépcsők biztosítói időnként kioldottak. Mérés: a hálózatminőség-mérő a feszültség THD-jét és az 5., 7. harmonikus áramot növekedettnek mutatta; a (8) képlet szerinti rezonanciafrekvencia a 7. harmonikus közelébe esett. Tanulság: a rezonanciafrekvenciát (a (8) képlet szerint) a telep és a hálózat adja, és a 7. harmonikus közelében már a bővítés előtt is ott volt; a bővítés azt a harmonikus áramot hozta be, amely ezt a rezonanciát gerjeszti – nem a kondenzátor hibája. Megoldás: a telepet fojtott kivitelűre cserélték (a gyártói rendszerkönyv szerint, egységes fojtási aránnyal), majd a mérést megismételték (a tényleges értékek helyszíni mérésből származnak, itt szemléltetők).

36.1.8 Gyakorlati útmutató: kondenzátortelep kiválasztása és bekötése

A gyakorlati munka során a fázisjavítást a következő lépésekben végezzük. Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi (törpefeszültségű) környezetre vagy jogosult oktató felügyeletére vonatkozik; hálózati feszültségen önállóan ne végezd.

Cél. A fogyasztói berendezés teljesítménytényezőjének javítása a megadott értékre kondenzátorteleppel.

Eszközök és anyagok. Lakatfogó multiméter, feszültségmérő, teljesítményelemző vagy hálózatminőség-mérő, a meglévő elosztó egyvonalas rajza, kondenzátortelep a méretezett névleges feszültséggel és teljesítménnyel, kismegszakító, mágneskapcsoló, hővédelem, fojtótekercs (ha szükséges), vezetékek, érvéghüvelyek, szerszámok.

Eljárás.

  1. Mérés a meglévő állapotról (jogosult személy, üzem közben). A meglévő üzemállapotot feszültség alatt, megfelelő CAT-kategóriájú teljesítményelemzővel jogosult személy méri; a tanuló csak megfigyeli, vagy a jegyzőkönyv adatait használja. Mérd meg a fogyasztó hatásos teljesítményét PP, látszólagos teljesítményét SS és a cos⁡φ\cos\varphi értékét; jegyezd fel a hálózati feszültséget és az áramokat.
  2. Célmeghatározás. Határozd meg a kívánt cos⁡φ2\cos\varphi_2-t. Ha a hálózati engedélyes előírása nem ismert, konzultálj a tervezővel vagy az üzemeltetővel.
  3. Számítás. Számítsd ki a szükséges QCQ_C értéket a (7) képlettel: QC=P(tan⁡φ1−tan⁡φ2)Q_C = P(\tan\varphi_1 - \tan\varphi_2). A tan⁡φ\tan\varphi értékeket a cos⁡φ\cos\varphi értékekből tan⁡φ=sin⁡φcos⁡φ\tan\varphi = \frac{\sin\varphi}{\cos\varphi} összefüggéssel vagy számológép trigonometrikus függvényeivel kapod.
  4. Kiválasztás. Válaszd ki a katalógusból a legalább ekkora névleges meddőteljesítményű kondenzátortelepet vagy lépcsőt. Ellenőrizd a névleges feszültséget: fojtott alkalmazásnál a kondenzátor feszültsége magasabb legyen a gyártó ajánlása szerint.
  5. Feszültségmentesítés az öt biztonsági szabály szerint. (a) Lekapcsolás: kapcsold le a főkapcsolót vagy a leágazást. (b) Visszakapcsolás elleni biztosítás (zárolás, tiltótábla). (c) A feszültségmentesség ellenőrzése fázisok között és fázis–védővezető között. (d) Földelés és rövidre zárás a munkahely mindkét oldalán, ahol a szabályzat előírja. (e) A szomszédos, feszültség alatt maradó részek lefedése vagy elkerítése. Meglévő kondenzátortelepnél ezután várd ki a gyártó által megadott kisütési időt, majd a kondenzátorkapcsokon is mérd meg a maradékfeszültséget; csak ezután nyúlj hozzájuk.
  6. Bekötés. A kiválasztott telepnek megfelelően kösd be a Q1 kismegszakítót, a K1 mágneskapcsolót, az F1 hővédelmet, az R1 fojtót és a C1 kondenzátort a kapcsolási rajz szerint. A kisütő ellenállásokat a kondenzátoregységbe való beépítés szerint kezeld; ha nem beépített, akkor a gyártói utasítás szerint külön kell bekötni.
  7. A biztonsági intézkedések megszüntetése és üzembe helyezés. Távolítsd el a földelést és a rövidzárat, a lefedéseket, majd a zárolást, a hatályos szabály szerint, jogosult személy engedélyével. Kapcsold be a kompenzálást, majd mérd újra a hálózati cos⁡φ\cos\varphi-t (jogosult személy, üzem közben). Ellenőrizd, hogy az érték a cél körüli sávban van, és hogy a kondenzátor árama nem haladja meg a névleges értéket.
  8. Dokumentálás. Készíts jegyzőkönyvet a mért értékekről, a beépített eszközökről és a beállításokról. Frissítsd az egyvonalas rajzot.

Ellenőrzési pontok. A kondenzátortelep bekapcsolása után rövid időn belül a cos⁡φ\cos\varphi mérhetően nő; a hálózati áram csökken; a kondenzátor hőmérséklete normál üzemben a gyártói határ alatt marad; a védelmek nem oldanak ki.

36.1.9 Tipikus hibák

1. Túlkompenzálás. Ha a kondenzátor teljesítménye nagyobb a szükségesnél, a rendszer kapacitívvá válik: a meddőteljesítmény előjelet vált, és a túlkompenzálás mértékével a (kapacitív) cos⁡φ\cos\varphi ismét romlik – például a 30 kW-os példán 40 kvar-ral cos⁡φ≈0,91\cos\varphi \approx 0{,}91 kapacitív. Ez feszültségnövekedést okozhat, és a hálózati engedélyes is kifogásolhatja. Helyes gyakorlat: a telep méretezését pontosan kell elvégezni, és a bekapcsolt lépcsőket a mért érték alapján kell szabályozni.

2. A rezonancia figyelmen kívül hagyása. Fojtatlan kondenzátortelepet olyan hálózatra szerelnek, ahol frekvenciaváltók vagy más nemlineáris fogyasztók működnek. A kialakuló rezonancia túláramot és a kondenzátor tönkremenetelét okozza. Helyes gyakorlat: harmonikus mérés, rezonanciavizsgálat, szükség esetén fojtott kompenzálás.

3. A kisütés elhagyása. A kondenzátortelep lekapcsolása után a kondenzátorban töltés marad, amely érintésre veszélyes. Ha a kisütő ellenállás hiányzik vagy meghibásodott, a szerelő áramütést szenvedhet a karbantartás során. Helyes gyakorlat: mindig ellenőrizni kell a kisütő ellenállások meglétét és állapotát, és a beavatkozás előtt a kondenzátor feszültségét mérni kell.

4. Fojtó nélküli bővítés vagy rossz fojtási arány. Fojtott telephez fojtatlan lépcsőt kapcsolnak párhuzamosan, vagy eltérő fojtási arányú lépcsőket kevernek; a fojtatlan lépcső elhangolja a rendszert, és a rezonancia visszatér. Helyes gyakorlat: egy telepen belül azonos fojtási arány, a gyártói rendszerkönyv szerint.

36.1.10 Interaktív kalkulátor (szemléltetés)

A fejezethez tartozó interaktív kalkulátor segítségével kipróbálhatod a fázisjavítás méretezését: megadod a hatásos teljesítményt PP, a kezdeti cos⁡φ1\cos\varphi_1-et és a cél cos⁡φ2\cos\varphi_2-t, a kalkulátor pedig kiszámítja a szükséges QCQ_C meddőteljesítményt, valamint a háromfázisú delta-kapcsolású kondenzátortelep egyes fázisainak kapacitását. A kalkulátorban csúszkával állítod PP-t (1–200 kW), cos⁡φ1\cos\varphi_1-et (0,5–0,95), cos⁡φ2\cos\varphi_2-t (0,85–1,0) és a lépcsőméretet (2,5/5/10/12,5 kvar); kiírja Q1Q_1-et, Q2Q_2-t, QCQ_C-t, a szükséges lépcsőszámot, az elért cos⁡φ\cos\varphi-t, az áramcsökkenést és a CΔC_\Delta kapacitást, és figyelmeztet a túlkompenzálásra. A statikus tartalék ábra a fejezet 30 kW-os példájának teljesítmény-háromszögét mutatja a kompenzálás előtt és után, valamint a katalógusok kk-szorzóját képletből számolva.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Teljesítmény-háromszög: P = 30 kW, Q1 = 26,5 kvar; a kondenzátor −QC = 16,6 kvar meddője a Q1 csúcsából lefelé mutat, a maradék Q2 = 9,9 kvar, S1 40 kVA-ről 31,6 kVA-re csökken. Mellette a k-szorzó a kezdeti cos φ1 függvényében cos φ2 = 0,90; 0,95 és 1,00 célra.
Teljesítmény-háromszög a fázisjavítás előtt és után a 30 kW-os példával (cos⁡φ\cos\varphi: 0,75 → 0,95), és a k=tan⁡φ1−tan⁡φ2k = \tan\varphi_1 - \tan\varphi_2 szorzó görbéi

Ábraértelmezés. A kompenzálás előtti háromszögben P=30P = 30 kW a vízszintes oldal, Q1≈26,5Q_1 \approx 26{,}5 kvar a függőleges oldal, S1=40S_1 = 40 kVA az átfogó. A kondenzátor meddője a Q1Q_1 csúcsából lefelé mutató −QC≈16,6-Q_C \approx 16{,}6 kvar vektor, így a maradék meddő Q2=Q1−QC≈9,9Q_2 = Q_1 - Q_C \approx 9{,}9 kvar, és az új látszólagos teljesítmény S2≈31,6S_2 \approx 31{,}6 kVA rövidebb, mint S1S_1 (φ1≈41,4°\varphi_1 \approx 41{,}4° → φ2≈18,2°\varphi_2 \approx 18{,}2°). Az interaktív ábrán a cos⁡φ2\cos\varphi_2 és a lépcsőméret csúszkájával változtathatod a kompenzálás mértékét, és a háromszög folyamatosan frissül.

36.1.11 Önellenőrzés

  1. Igaz-e, hogy a fázisjavítás növeli a hálózatból felvett hatásos teljesítményt? Indokold!
  2. Egy fogyasztó cos⁡φ1=0,7\cos\varphi_1 = 0{,}7 értékkel 20 kW hatásos teljesítményt fogyaszt. Mennyi a meddőteljesítménye?
  3. Miért veszélyes a fojtatlan kondenzátortelep harmonikus terhelésű hálózaton?
  4. Mi a szerepe a kisütő ellenállásnak a kondenzátortelepben?
  5. Mi a különbség az egyedi és a központi kompenzálás között?

36.1.12 Feladatok

1. feladat (A). Definiáld a teljesítménytényezőt, és írd fel a szükséges kompenzáló meddőteljesítmény képletét a kezdeti és cél cos⁡φ\cos\varphi értékekkel.

2. feladat (A). Egy 15 kW-os, cos⁡φ1=0,65\cos\varphi_1 = 0{,}65 értékű fogyasztót szeretnénk cos⁡φ2=0,95\cos\varphi_2 = 0{,}95-re javítani. Számítsd ki a szükséges kondenzátor meddőteljesítményt.

3. feladat (B). Egy üzemben a mért értékek: P=80kWP = 80\,\text{kW}, S=100kVAS = 100\,\text{kVA}. A cél cos⁡φ2=0,92\cos\varphi_2 = 0{,}92. Határozd meg a szükséges QCQ_C-t, és válassz a gyakorlatban kapható 5 kvar-os lépcsőkből annyit, hogy a cél elérhető legyen.

4. feladat (B). Háromfázisú, 400 V-os hálózaton delta kapcsolású kondenzátortelepet alkalmazunk. Mekkora az egyes fáziskondenzátorok kapacitása, ha a telep névleges meddőteljesítménye 25 kvar?

5. feladat (C). Egy motortelepítésnél a motor indításakor a cos⁡φ\cos\varphi 0,4-re csökken, üzemi állapotban 0,8. A motor felvett hatásos teljesítménye üzemben 22 kW. Hogyan döntöd el, hogy egyedi vagy csoportos kompenzálást alkalmazz? Számítsd ki mindkét állapotra a meddőigényt, és elemezd a kondenzátor méretezésének dilemmáját.

6. feladat (D). Egy üzemben a fázisjavító telep be van szerelve, de a hálózati cos⁡φ\cos\varphi továbbra is 0,8 alatt marad, és a kondenzátorok gyakran túlmelegszenek. Sorolj fel legalább három lehetséges okot, és add meg a hibakeresés lépéseit.

36.1.13 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok.

  1. Hamis: a fázisjavítás a hatásos teljesítményt PP nem változtatja, csak a meddőteljesítményt QQ és a látszólagos teljesítményt SS (így az áramot) csökkenti.
  2. tan⁡φ=1−0,72/0,7≈1,020\tan\varphi = \sqrt{1-0{,}7^2}/0{,}7 \approx 1{,}020, tehát Q=20kW⋅1,020≈20,4kvarQ = 20\,\text{kW} \cdot 1{,}020 \approx 20{,}4\,\text{kvar}.
  3. Harmonikus áramot termelő fogyasztók mellett a kondenzátor a hálózat induktivitásával párhuzamos rezonanciába kerülhet, ami a harmonikus feszültséget és a köráramot felerősíti: túláram, a kondenzátor melegedése, védelmek indokolatlan kioldása.
  4. A lekapcsolás után biztonságos szintre süti ki a kondenzátorban tárolt töltést; ez nem helyettesíti a maradékfeszültség mérését a beavatkozás előtt.
  5. Egyedi: a fogyasztó kapcsainál, a betápláló vezetéket is tehermentesíti; központi: a főelosztóban, szabályozott lépcsőkkel, a belső hálózatot nem tehermentesíti.

1. feladat (A). A teljesítménytényező a hatásos és a látszólagos teljesítmény aránya: cos⁡φ=P/S\cos\varphi = P/S. A szükséges kompenzáló meddőteljesítmény QC=P(tan⁡φ1−tan⁡φ2)Q_C = P(\tan\varphi_1 - \tan\varphi_2), ahol φ1=arccos⁡(cos⁡φ1)\varphi_1 = \arccos(\cos\varphi_1) és φ2=arccos⁡(cos⁡φ2)\varphi_2 = \arccos(\cos\varphi_2).

2. feladat (A). Kezdeti cos⁡φ1=0,65\cos\varphi_1 = 0{,}65, tan⁡φ1≈1,169\tan\varphi_1 \approx 1{,}169; cél cos⁡φ2=0,95\cos\varphi_2 = 0{,}95, tan⁡φ2≈0,329\tan\varphi_2 \approx 0{,}329. Így

QC=15kW⋅(1,169−0,329)=15⋅0,84=12,6kvar.Q_C = 15\,\text{kW} \cdot (1{,}169 - 0{,}329) = 15 \cdot 0{,}84 = 12{,}6\,\text{kvar}.

3. feladat (B). Kezdeti cos⁡φ1=P/S=80/100=0,8\cos\varphi_1 = P/S = 80/100 = 0{,}8, tehát tan⁡φ1=0,75\tan\varphi_1 = 0{,}75. Cél cos⁡φ2=0,92\cos\varphi_2 = 0{,}92, ekkor tan⁡φ2≈0,426\tan\varphi_2 \approx 0{,}426. A szükséges QC=80kW⋅(0,75−0,426)=80⋅0,324=25,9kvarQ_C = 80\,\text{kW} \cdot (0{,}75 - 0{,}426) = 80 \cdot 0{,}324 = 25{,}9\,\text{kvar}. 5 kvar-os lépcsőkből 6 darabot kell beépíteni, ami 30 kvar-t ad. Ellenőrzés: 5 lépcsővel (25 kvar) Q2=60−25=35kvarQ_2 = 60 - 25 = 35\,\text{kvar}, cos⁡φ=80/802+352≈0,916<0,92\cos\varphi = 80/\sqrt{80^2 + 35^2} \approx 0{,}916 < 0{,}92, ez nem elég; 6 lépcsővel (30 kvar) Q2=30kvarQ_2 = 30\,\text{kvar}, cos⁡φ=80/802+302≈0,936≥0,92\cos\varphi = 80/\sqrt{80^2+30^2} \approx 0{,}936 \ge 0{,}92. A cél tehát elérhető, de a szabályozó csak a szükséges lépcsőket kapcsolja be.

4. feladat (B). Delta kapcsolásnál a fáziskondenzátorok feszültsége a vonali feszültség Uv=400VU_v = 400\,\text{V}. A telep meddőteljesítménye QC=3ωCΔUv2Q_C = 3 \,\omega\, C_{\Delta}\, U_v^2, ahol ω=2πf=2π⋅50Hz=314rad/s\omega = 2\pi f = 2\pi \cdot 50\,\text{Hz} = 314\,\text{rad/s}. Ebből

CΔ=QC3ωUv2=25000var3⋅314⋅4002V2≈250003⋅314⋅160000≈1,66×10−4F=166μF.C_{\Delta} = \frac{Q_C}{3\,\omega\,U_v^2} = \frac{25\,000\,\text{var}}{3 \cdot 314 \cdot 400^2\,\text{V}^2} \approx \frac{25000}{3 \cdot 314 \cdot 160000} \approx 1{,}66 \times 10^{-4}\,\text{F} = 166\,\mu\text{F}.

Tehát minden fáziskondenzátor kb. 166 µF kapacitású.

5. feladat (C). Adott: a motor felvett hatásos teljesítménye üzemben P1=22kWP_1 = 22\,\text{kW}, cos⁡φ=0,8\cos\varphi = 0{,}8; indításkor cos⁡φ=0,4\cos\varphi = 0{,}4. Üzemi állapot: tan⁡φ=0,75\tan\varphi = 0{,}75, Q=22⋅0,75=16,5kvarQ = 22 \cdot 0{,}75 = 16{,}5\,\text{kvar}. Indítási állapot: tan⁡φ=1−0,420,4≈2,291\tan\varphi = \frac{\sqrt{1-0{,}4^2}}{0{,}4} \approx 2{,}291; ha a felvett hatásos teljesítményt ugyanennek vesszük, Q≈22⋅2,291≈50,4kvarQ \approx 22 \cdot 2{,}291 \approx 50{,}4\,\text{kvar} – de ez csak minőségi összehasonlítás, mert indításkor a felvett hatásos teljesítmény sem névleges. A dilemma: az indítási meddőre méretezett kondenzátor üzem közben, és főleg a motor lekapcsolása után (kifutás közben) túlkompenzálna, és öngerjesztés miatt túlfeszültséget hozhat a motorkapcsokon. Ezért egyedi kompenzálásnál az egyedi kompenzálásról szóló szakasz szerint a kondenzátort a motor üresjárási meddőfelvétele alá méretezzük (kb. 90%-ára, ellenőrizendő: motorgyártói adat; a gyakorlatban gyakran a névleges meddő 25–40%-a), a maradék meddőt pedig központi, lépcsős kompenzálás fedezi. Csoportos kompenzálás akkor jó választás, ha több, közös leágazáson lévő motor együtt jár, és a csoport együttes üzemi meddőjét a közös telep fedezi.

6. feladat (D). Lehetséges okok és hibakeresési lépések: – A kondenzátortelep lépcsői nem kapcsolódnak be, mert a szabályozó hibás vagy rosszul van paraméterezve. Ellenőrizni kell a szabályozó beállításait, a beavatkozó mágneskapcsolókat és a vezérlést. – A kondenzátorok fojtás nélküliek, és harmonikus rezonancia lép fel. Mérni kell a feszültség- és áramfelharmonikusokat; ha magas, fojtott telepre kell cserélni. – A kondenzátor névleges feszültsége kisebb a hálózaténál vagy a fojtás miatt megemelkedett feszültségnél, ezért túlterhelődik. Ellenőrizni kell a típust és a feszültségértéket. – A lépcsők túl nagyok, ezért a szabályozó nem tudja a cél cos⁡φ\cos\varphi-t pontosan tartani, és egy-egy lépcső bekapcsolásakor túlkompenzálás jön létre. Kisebb lépcsőket kell választani. Hibakeresési sorrend: 1. Üzem közbeni mérés jogosult személlyel, a kijelölt mérési kategóriájú műszerrel: cos⁡φ\cos\varphi, lépcsőáramok, feszültség- és áram-THD, 5. és 7. harmonikus; a szabályozó kijelzésének és beállításainak leolvasása. 2. A lépcsők kézi kapcsolása a szabályozóról (jogosult személy, a zárt szekrény kezelőszerveiről), és a lépcsőáram mérése. 3. Ha szerelési beavatkozás kell: feszültségmentesítés az öt szabály szerint (lekapcsolás, visszakapcsolás elleni biztosítás, feszültségmentesség ellenőrzése kétpólusú vizsgálóval, földelés és rövidre zárás, szomszédos részek lefedése), a kisütési idő kivárása, majd a maradékfeszültség mérése a kondenzátorkapcsokon. 4. Szemrevételezés (duzzadt egység, elszíneződött kapocs), a típus- és feszültségadat ellenőrzése. 5. Javítás után ismételt mérés és dokumentálás.

36.1.14 Rövid összefoglaló

A fázisjavítás célja, hogy a fogyasztói berendezés teljesítménytényezőjét a lehető legkisebb beruházással és veszteséggel javítsuk. A kompenzáló kondenzátortelep szükséges meddőteljesítménye QC=P(tan⁡φ1−tan⁡φ2)Q_C = P(\tan\varphi_1 - \tan\varphi_2), ahol PP a hatásos teljesítmény, φ1\varphi_1 a kezdeti, φ2\varphi_2 a cél fázisszög. A kompenzálás lehet egyedi (a fogyasztó közvetlen közelében), csoportos vagy központi (a főelosztóban). A kondenzátortelep fő részei a kondenzátor, a fojtótekercs, a túláramvédelem, a kapcsolókészülék és a kisütő ellenállás. A fojtatlan kondenzátortelep rezonanciába kerülhet a hálózat induktivitásával, és a harmonikus áramokat felerősítheti; ezért harmonikus terhelésű hálózaton fojtott kompenzálást kell alkalmazni. A kisütő ellenállás a kondenzátorokban tárolt energiát lekapcsolás után biztonságos szintre csökkenti. A méretezésnél mindig a tényleges üzemi mérésből kell kiindulni, és kerülni kell a túlkompenzálást. Továbbvitt eredmény. A kompenzáló kondenzátortelep által szolgáltatott meddőteljesítmény, valamint a teljesítmény-háromszögek kezelése közvetlenül hasznosul a Szünetmentes áramforrások, aggregátorok és akkumulátorok alfejezetben, ahol a tartalék energiaforrásokból táplált fogyasztói hálózatok teljesítményviszonyait kell megérteni.

36.1.15 Források és ellenőrzési hiányok

A szövegben hivatkozott szabványok: MSZ EN 60831 (kondenzátorok, ellenőrizendő), MSZ HD 60364 (szerelési szabályok), a hálózati engedélyes követelményei. A konkrét szabványszámok, a fojtási arányok, a rezonanciafrekvencia-képlet és a kisütési időhatár ellenőrzendők. A kitűzött számítási értékek szemléltető jellegűek, a tényleges méretezésnél mindig a hatályos szabvány és a gyártói adatlap a mérvadó.