19.2 A csokoládé temperálása: kristályszerkezet és temperálási görbe

19.2.1 Motiváció

A bonbonkészítő reggel megolvasztja az étcsokoládét, belemártja a töltött golyókat, majd a hűtőbe teszi. Délután kiveszi a tálcát: a bonbonok fakók, csíkosak, és nem akarnak kijönni a formából. A csokoládé íze jó, de a megjelenése eladhatatlan. A hiba nem a csokoládé minősége, hanem a temperálás hiánya vagy rossz hőfokai. A csokoládé kakaóvaja olyan zsiradék, amely többféle kristályszerkezetben meg tud szilárdulni. Ha csak egyszerűen megolvasztjuk és hagyjuk kihűlni, nem a kívánt, fényes, roppanós kristályforma alakul ki. Ezért kell temperálni.

19.2.2 Szemléletes kép

A temperálási görbe egy hőmérséklet–idő görbe, amelynek három jellegzetes szakasza van: olvasztás, hűtés, visszamelegítés munkahőfokra. Képzeljük el, hogy a csokoládé hőmérője először magasra megy, hogy minden kristály elolvadjon, aztán lehűl egy kristálymagképző tartományba, végül óvatosan visszamelegszik egy alacsonyabb, feldolgozható hőfokra. Az alábbi ábra mindhárom csokoládéfajtára mutatja ezt a tipikus görbét, a gyártói tartományok középértékeivel.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Három hőmérséklet–idő görbe: étcsokoládé 47,5 °C olvasztás, 27,5 °C hűtés, 31,5 °C munkahőfok; tej- és fehércsokoládé 42,5 °C és 26,5 °C, munkahőfok 29,5, illetve 28,5 °C.
Temperálási görbe ét-, tej- és fehércsokoládéra (tartományközépértékek, szemléltető)

A görbén a kezdő szobahőmérsékletről felfűtés után egy tartott olvasztási szakasz, majd egy gyorsabb hűtési szakasz, végül egy kisebb visszamelegítési szakasz látszik. A vízszintes tengelyen az idő szerepel, a függőlegesen a hőmérséklet; ez a tengelyidő itt csak szemléltető, mert a tényleges idő a csokoládé mennyiségétől, a berendezéstől és a hűtési módszertől függ.

Ábra interaktív változata. A HTML-kiadásban a tanuló kiválaszthatja az ét-, tej- és fehércsokoládé fület, és megfigyelheti, hogyan változnak a tipikus olvasztási, hűtési és visszamelegítési hőfokok. A görbén jelölőpontok mutatják a három szakasz határát. A statikus (nyomtatott) ábra mindhárom fajtát egyszerre mutatja a tartományok középértékével (ét: 47,5 / 27,5 / 31,5 °C; tej: 42,5 / 26,5 / 29,5 °C; fehér: 42,5 / 26,5 / 28,5 °C); a tej- és a fehércsokoládé olvasztási és hűtési középértéke azonos.

19.2.3 Definíciók és fogalmak

Definíció. A csokoládé temperálása olyan ellenőrzött hőmérsékletű műveletsor, amely során a megolvasztott csokoládét először lehűtjük, majd óvatosan visszamelegítjük munkahőfokra. Célja, hogy a kakaóvajban a stabil, fényes, roppanós β-V kristálymódosulat kristálymagjai képződjenek, és a feldolgozás során ezek irányítsák a teljes bevonat megszilárdulását.

Megjegyzés. A temperálás nem élelmiszerbiztonsági hőkezelés. A 45–50 °C körüli olvasztási hőmérséklet a kakaóvaj kristályait olvasztja, nem csírátlanítja a masszát. A nyersanyag mikrobiológiai minőségét a beszállító, a tárolás és a gyártáshigiénia biztosítja.

Jogszabály. A csokoládé fogalmát és minimális összetételét a 2000/36/EK irányelv, illetve annak magyar átültetése, a Magyar Élelmiszerkönyv vonatkozó előírása határozza meg. Az allergénösszetevőket, például a tejet, a dióféléket vagy a szóját, az 1169/2011/EU rendelet II. melléklete szerint kell jelölni. A temperálási hőfokok nem jogszabályi előírások, hanem a csokoládégyártó által megadott technológiai ajánlások (ellenőrizendő: aktuális Magyar Élelmiszerkönyv és gyártói termékspecifikáció).

19.2.4 A kakaóvaj kristálymódosulatai

A kakaóvaj fő alkotórészei olyan trigliceridek, amelyek többféle térbeli kristályrácsba rendeződhetnek. Ezt a jelenséget polimorfiának nevezzük. A kakaóvajban a gyakorlatban hat kristálymódosulatot különböztetnek meg, I-től VI-ig. A módosulatok az I-től a VI felé haladva egyre rendezettebbek és stabilabbak, de a megjelenésük nem az irányba javul lineárisan: a legstabilabb VI módosulat már fakó, szürkés bevonatot eredményezhet.

Módosulat Jellemző olvadástartomány (°C) Stabilitás Gyakorlati megjelenés
I kb. 17–18 nagyon instabil puha, gyorsan olvadó, fénytelen
II kb. 21–23 instabil puha, fénytelen
III kb. 25–26 gyenge lágy, nem megfelelő bevonat
IV kb. 27–29 átmeneti kissé stabilabb, de nem tökéletes fényű
V kb. 33–35 stabil, kívánt fényes, roppanós, jól zsugorodik
VI kb. 36–38 túl stabil hosszabb tárolásnál kialakuló fakó, szürkés bevonat

A táblázat hőmérsékletértékei kerekített, szakirodalmi támpontok; az egyes források kissé eltérő értékeket adnak meg. A technológiai gyakorlatban a kívánt formát β-V módosulatnak nevezzük. A görög betűs jelölés a stabil β, illetve a kevésbé stabil γ, α és β′ csoportokat takar; az irodalomban a római számok és a görög betűk párhuzamosan szerepelnek (ellenőrizendő: aktuális csokoládé-technológiai szakirodalom és gyártói képzési anyag).

A nem temperált csokoládé olyan instabil vagy átmeneti kristályokban szilárdul meg, amelyek nagyobb, laza szerkezetet alkotnak. Ezért a bevonat puha, homokos, fénytelen, és nem válik el a formától. A temperálás során a cél, hogy a kristálymagok éppen a β-V forma szerint képződjenek, és a további megszilárdulás is ezt a mintát kövesse.

19.2.5 A temperálási görbe három szakasza

A temperálási görbét mindig az adott csokoládé gyártói adatlapjához igazítjuk, mert a hőfokok függenek a kakaóvaj- és tejzsírtartalomtól, az adalékoktól és a viszkozitástól. Az alábbiakban a tipikus szakaszokat és étcsokoládéra jellemző hőfokokat mutatjuk be.

19.2.5.1 1. szakasz: olvasztás

Célja, hogy minden korábbi kristály elolvadjon, és a massza folyékony, homogén legyen. Étcsokoládénál tipikusan 45–50 °C-ra, tej- és fehércsokoládénál 40–45 °C-ra melegítünk. Ha a csokoládé nem éri el ezt a hőmérsékletet, a régi, nem kívánt kristályok egy része megmaradhat, és a későbbi bevonat foltos, egyenetlen lesz. Ha viszont sokkal magasabbra hevítjük, a tej- és fehércsokoládé fehérjéi, cukra károsodhat, a massza éghet, és a kakaóvaj is kémiai változást szenvedhet.

19.2.5.2 2. szakasz: hűtés kristálymagképzéshez

Az olvasztott csokoládét keverés közben lehűtjük. Étcsokoládénál tipikusan 27–28 °C-ra, tejcsokoládénál 26–27 °C-ra, fehércsokoládénál szintén 26–27 °C körülre. Ezen a hőfokon a kakaóvaj egy része apró, stabil β-V kristálymagokká kezd szerveződni. A massza kissé sűrűsödik, mert a kristálymagok megnövelik a belső ellenállást. A keverés elengedhetetlen: eloszlatja a kristálymagokat, és megelőzi, hogy csak a tál alján vagy a falán kristályosodjon.

19.2.5.3 3. szakasz: visszamelegítés munkahőfokra

A kristálymagképző hőfokról a csokoládét óvatosan visszamelegítjük munkahőfokra. Étcsokoládénál tipikusan 31–32 °C, tejcsokoládénál 29–30 °C, fehércsokoládénál 28–29 °C. A visszamelegítés az instabil, nem kívánt kristályokat megolvasztja, a kívánt β-V magok viszont megmaradnak, mert azok olvadáspontja magasabb. Így a massza még folyatható marad, de már tartalmazza a megfelelő kristálymagokat. Ha ezt a munkahőfokot túllépjük, a β-V magok is megolvadnak, és a temperálás hatása elvész. Ha alatta maradunk, a massza gyorsan sűrűsödik, és rosszul terül.

Temperálási hőfokok táblázata tájékoztató jelleggel

Csokoládéfajta Olvasztás (°C) Hűtés (°C) Munkahőfok (°C) Megjegyzés
Étcsokoládé 45–50 27–28 31–32 magas kakaóvaj-tartalom
Tejcsokoládé 40–45 26–27 29–30 tejzsír lágyítja
Fehércsokoládé 40–45 26–27 28–29 kakaóvaj + tejszárazanyag, zsírmentes kakaó-szárazanyag nélkül

Ezek az értékek gyakori gyártói tartományok, nem hatósági előírások. A pontos hőfok mindig a felhasznált csokoládé címkéjéről vagy a gyártó temperálási táblázatából olvasandó (ellenőrizendő: gyártói adatlap).

19.2.6 Ét-, tej- és fehércsokoládé eltérései

A tej- és fehércsokoládé alacsonyabb hőfokon temperálódik, mint az étcsokoládé. Ennek oka elsősorban a tejzsír. A tejzsír megbontja a kakaóvaj kristályrácsát, puhábbá, rugalmasabbá teszi a bevonatot, és csökkenti a kristályosodás hőmérsékletét. A fehércsokoládé zsírmentes kakaó-szárazanyagot (kakaómasszát, kakaóport) nem tartalmaz; kakaó-eredetű összetevője a kakaóvaj (a hatályos előírás szerinti legalább kb. 20% – ellenőrizendő: 2000/36/EK irányelv és a hazai kakaó- és csokoládétermék-előírás), emellett tejszárazanyagot, tejzsírt és sok cukrot tartalmaz; a massza érzékenyebb a hőre, ezért munkahőfoka alacsonyabb. A pontos hőfok a tejzsír- és kakaóvaj-aránytól, valamint a hozzáadott emulgeálószerektől, például szójalecitintől is függ.

Szabály. Minden csokoládétípushoz a saját gyártói hőfoktartományát használjuk. A ét-, tej- és fehércsokoládéra vonatkozó táblázat csak tanulási kiindulópont, nem helyettesíti a termék specifikációját.

19.2.7 Jól temperált csokoládé jelei

A sikeres temperálást a feldolgozás előtt és a megszilárdult bevonaton is ellenőrizhetjük.

Ha ezek a jelek hiányoznak, a csokoládé lehet alul- vagy túltemperált, illetve rossz munkahőfokon használt.

19.2.8 Számítás: hőfok-ablakok ellenőrzése

A temperálás során nemcsak a hőfokokat, hanem a hőmérsékleti lépcsőket is érdemes tudatosan ellenőrizni.

Példa 1. Hűtési és visszamelegítési lépcső étcsokoládéra. Az étcsokoládét 45 °C-ról 27 °C-ra hűtjük, majd 31 °C-ra melegítjük vissza.

tolvasztás=45∘C,thűtés=27∘C,tmunkahőfok=31∘C.t_{\text{olvasztás}} = 45\,{}^{\circ}\text{C}, \quad t_{\text{hűtés}} = 27\,{}^{\circ}\text{C}, \quad t_{\text{munkahőfok}} = 31\,{}^{\circ}\text{C}.

A hűtési lépcső:

tolvasztás−thűtés=45∘C−27∘C=18∘C.t_{\text{olvasztás}} - t_{\text{hűtés}} = 45\,{}^{\circ}\text{C} - 27\,{}^{\circ}\text{C} = 18\,{}^{\circ}\text{C}.

A visszamelegítési lépcső:

tmunkahőfok−thűtés=31∘C−27∘C=4∘C.t_{\text{munkahőfok}} - t_{\text{hűtés}} = 31\,{}^{\circ}\text{C} - 27\,{}^{\circ}\text{C} = 4\,{}^{\circ}\text{C}.

A hűtési lépcső tehát lényegesen nagyobb, mint a visszamelegítési lépcső. A visszamelegítés óvatossága azért fontos, mert a kívánt kristálymagok olvadáspontja csak néhány fokkal van a munkahőfok fölött.

Példa 2. Munkahőfok-tartomány a hőmérő hibájával. Egy tejcsokoládé gyártói munkahőfoka 29,5 °C ± 1,0 °C, tehát a megengedett tartomány 28,5–30,5 °C. A digitális hőmérőnk kalibrálási hibája ±0,3 °C. Hogyan értelmezzük a mért értéket?

Ha a hőmérő 0,3 °C-kal alulmérhet, akkor a mért értéknek legalább a gyártói alsó határ felett kell lennie, hogy a valós hőmérséklet ne legyen túl alacsony. Ha a hőmérő 0,3 °C-kal felülmérhet, akkor a mért érték a felső határ alatt maradjon.

talsó, mért=28,5∘C+0,3∘C=28,8∘C.t_{\text{alsó, mért}} = 28{,}5\,{}^{\circ}\text{C} + 0{,}3\,{}^{\circ}\text{C} = 28{,}8\,{}^{\circ}\text{C}.

tfelső, mért=30,5∘C−0,3∘C=30,2∘C.t_{\text{felső, mért}} = 30{,}5\,{}^{\circ}\text{C} - 0{,}3\,{}^{\circ}\text{C} = 30{,}2\,{}^{\circ}\text{C}.

A mért hőmérsékletet tehát 28,8 és 30,2 °C között tartsuk. Így a hőmérő kismértékű hibája sem visz ki a gyártói tartományból. Ez a fajta konzervatív értelmezés a gyakorlatban hasznos, de nem helyettesíti a hőmérő rendszeres kalibrálását.

19.2.9 Gyakorlati megfigyelés és higiéniai keret

Bár a konkrét temperálási módszereket a következő alfejezet részletezi, itt is rögzíteni kell a biztonsági és higiéniai keretet.

Higiénia. A munkafelület, a fémtál, a spatula, a hőmérő és a forma legyen tiszta, száraz. A csokoládéhoz víz nem kerülhet, mert a víz hatására a massza hirtelen megsűrűsödik, csomóssá válik, és a temperálás tönkremegy. A vízfürdőből felszálló gőz is bajt okozhat, ezért a tál aljának száraznak kell maradnia. Az allergéneket is kezelni kell: a tejcsokoládé tejet, a fehércsokoládé tejet, sok étcsokoládé nyomokban diófélét, földimogyorót vagy szóját tartalmazhat. A keresztszennyeződés elkerüléséhez tejes és tejmentes csokoládéhoz külön eszközt vagy alapos mosogatást alkalmazzunk.

Figyelem. A temperáló vízfürdő forró lehet. A tál és a víz hőmérséklete égési sérülést okozhat, ezért a forró edényt konyharuhával vagy kesztyűvel fogjuk. A hőmérőt óvatosan, a masszába merítve használjuk, hogy a tál aljával ne érintkezzen.

Biztonsági korlát. Üzemi temperálógép vagy fűtött keverős berendezés csak oktatás után, felügyelet mellett használható. Otthon háztartási eszközökkel, kis adagban gyakorolj.

19.2.10 Minőségellenőrzés

A temperált csokoládé minőségét két ponton ellenőrizzük: a folyékony masszán és a megszilárdult bevonaton.

A folyékony massza ellenőrzéséhez kis mennyiséget kenünk egy száraz spatulára vagy sütőpapírra. A jól temperált étcsokoládé vékony rétegben kb. 3–5 percen belül (18–20 °C-os környezetben; tájékoztató érték, ellenőrizendő: gyártói útmutató) megszilárdul, enyhén fényes lesz, és nem marad ragacsos. Ha a próba lassan szárad vagy foltos, a massza még nincs jól temperálva.

A kész bevonat ellenőrzésekor a fényt, a törési hangot, a törésfelületet és a forma elválását vizsgáljuk. A bevonat legyen egyenletes vastagságú, fényes, törésre roppanós. A tömegellenőrzés a bonbon vagy tortabevonat esetében a receptúra szerinti kihozatalra vonatkozik.

19.2.11 Tipikus hibák és okaik

Hiba: a csokoládé megszilárdulás után fakó, fehéres vagy szürke foltos. Oka lehet a nem temperált massza, a túl magas munkahőfok vagy a túl lassú hűtés. Ilyenkor a kakaóvaj instabil vagy túl stabil kristályokban, esetleg zsírvirágzás formájában csapódik ki. Megelőzés: tartsuk be a temperálási görbét, és a bevonatot megfelelő hőmérsékleten hűtsük.

Hiba: a bonbon nem jön ki a formából. Oka a nem megfelelő temperálás, ezért a csokoládé nem zsugorodik eléggé. Megelőzés: ellenőrizzük a temperálást próbacseppel vagy temperáló teszttel, és csak ezután dolgozzunk. Javítás: a masszát újra temperálni lehet, ha nem égett meg.

Hiba: a csokoládé a feldolgozás közben hirtelen megsűrűsödik, csomós lesz. Oka lehet vízcsepp, vízgőz (a cukorrészecskék összetapadnak, a massza „összeugrik”) vagy túlhűtés (a massza csak sűrű). Megelőzés: száraz eszköz, zárt vízfürdő, pontos hőfokmérés. Javítás: a vízzel érintkezett, besűrűsödött csokoládé nem temperálható vissza; ganache-hoz, töltelékhez vagy sütéshez használjuk fel, bevonásra, bonbonhoz nem (ellenőrizendő: gyártói útmutató). A túlhűtés miatt besűrűsödött masszát viszont óvatos visszamelegítéssel munkahőfokra hozhatjuk, majd újra ellenőrizzük a temperáltságot.

19.2.12 Valós életbeli alkalmazás

Egy cukrászüzemben a tanuló fehércsokoládéval készített díszítő elemeket. A fehércsokoládét megolvasztotta, majd azonnal habzsákba töltötte, és csillagokat nyomott sütőpapírra. A csillagok fényesnek indultak, de másnapra fehéres, szemcsés felületűek lettek, és könnyen porlottak. A vezető cukrász megkérdezte, milyen hőfokon volt a massza. A tanuló csak annyit tudott, hogy „olvadt, de nem mértem”. A hibát a hűtési szakasz kihagyása okozta: a fehércsokoládéban nem képződtek stabil β-V kristálymagok, így a kakaóvaj a kívántnál gyengébb, majd hosszabb tárolás alatt fakó kristályokban szilárdult meg.

A vezető újraolvasztatta a fehércsokoládét 42 °C-ra, lehűtötte 26,5 °C-ra, keverés közben enyhén besűrűsödött, majd 28,5 °C-ra melegítette vissza. A próbacsepp 4 perc alatt fényesen megszilárdult. A következő csillagok roppanósak, fényesek és stabilak lettek. A tanulság: a hőmérő és a gyártói adatlap nélkül nem dolgozunk csokoládéval.

19.2.13 Önellenőrzés

  1. Igaz-e, hogy a csokoládét elég megolvasztani, utána úgyis megszilárdul? Indokold!

  2. Melyik kakaóvaj-kristálymódosulat a temperálás célja?

  3. Add meg az étcsokoládé tipikus hűtési és munkahőfokát.

  4. Rendezd sorba a temperálás három szakaszát: visszamelegítés munkahőfokra – hűtés kristálymagképzéshez – olvasztás.

  5. Melyik csokoládénál a legalacsonyabb a tipikus munkahőfok: ét-, tej- vagy fehércsokoládé?

  6. Mi történik, ha víz kerül a folyékony csokoládéba?

19.2.14 Feladatok

1. feladat (A). Sorold fel a jól temperált étcsokoládé négy megfigyelhető jelét, és nevezd meg a cél kristálymódosulatot.

2. feladat (A). Egészítsd ki a hiányzó hőfokokat a táblázat szerint: étcsokoládé olvasztása, tejcsokoládé hűtése, fehércsokoládé munkahőfoka.

3. feladat (B). Étcsokoládét 46 °C-ról 27,5 °C-ra hűtünk, majd 31,5 °C-ra melegítünk vissza. Számítsd ki a hűtési és a visszamelegítési hőfoklépcsőt.

4. feladat (B). Egy gyártói adatlap szerint a tejcsokoládé munkahőfoka 29,5 °C ± 1,0 °C. A hőmérő kalibrálási hibája ±0,3 °C. Add meg, milyen mért hőmérsékleti intervallumot tartsunk.

5. feladat (C). Hibaelemzés: a bonbonforma több darabja nem akar kijönni, a bevonat fénytelen. Sorold fel, melyik két-három hőfokhiba okozhatja, és mit kell ellenőrizni a javítás előtt.

6. feladat (D). Készíts otthon 100 g étcsokoládéval temperálási megfigyelési jegyzőkönyvet. Írd le a három szakaszra tervezett célhőfokot, mérd a tényleges hőfokot, és jegyezd fel, hogyan változik a massza folyóssága. A konkrét otthoni módszert a Temperálási módszerek, temper-ellenőrzés és csokoládéhibák alfejezetből válaszd ki.

19.2.15 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A megolvasztott csokoládé a kakaóvaj többféle kristálymódosulatában szilárdulhat meg; temperálás nélkül gyakran instabil, fakó, puha bevonat keletkezik.

  2. A β-V módosulat a cél.

  3. Étcsokoládé tipikus hűtési hőfoka 27–28 °C, munkahőfoka 31–32 °C.

  4. Helyes sorrend: olvasztás → hűtés kristálymagképzéshez → visszamelegítés munkahőfokra.

  5. A fehércsokoládénál a legalacsonyabb a tipikus munkahőfok: 28–29 °C.

  6. Víz hatására a folyékony csokoládé hirtelen megsűrűsödik, csomóssá válik, és a temperálás tönkremegy.

1. feladat megoldása. Fényes felület, roppanós törés, zsugorodás, forma elválása. A cél kristálymódosulat a β-V.

2. feladat megoldása. Étcsokoládé olvasztása: 45–50 °C. Tejcsokoládé hűtése: 26–27 °C. Fehércsokoládé munkahőfoka: 28–29 °C.

3. feladat megoldása. Adott: t1=46∘C,t2=27,5∘C,t3=31,5∘Ct_1=46\,{}^{\circ}\text{C}, t_2=27{,}5\,{}^{\circ}\text{C}, t_3=31{,}5\,{}^{\circ}\text{C}. Hűtési lépcső: 46−27,5=18,5∘C46-27{,}5=18{,}5\,{}^{\circ}\text{C}. Visszamelegítési lépcső: 31,5−27,5=4,0∘C31{,}5-27{,}5=4{,}0\,{}^{\circ}\text{C}.

4. feladat megoldása. A gyártói tartomány 28,5–30,5 °C. A hőmérő hibája miatt az alsó mért határ 28,5+0,3=28,8∘C28{,}5+0{,}3=28{,}8\,{}^{\circ}\text{C}, a felső mért határ 30,5−0,3=30,2∘C30{,}5-0{,}3=30{,}2\,{}^{\circ}\text{C}. Tehát a mért hőmérsékletet 28,8 és 30,2 °C között tartsuk.

5. feladat megoldása. Lehetséges okok: a massza nem volt temperálva, a munkahőfok túl magas volt, a forma túl hideg vagy túl meleg, és a hűtés nem volt megfelelő. A javítás előtt ellenőrizni kell a temperálást próbacseppel, megmérni a massza hőmérsékletét, és összevetni a gyártói adatlappal. Ha a massza sérült meg, újra lehet temperálni.

6. feladat megoldási szempontjai. A jegyzőkönyvben szerepeljen a csokoládé fajtája, mennyisége, a tervezett olvasztási, hűtési és munkahőfok. A tanuló mérje a hőmérsékleteket, és írja le a massza állagát: folyós, enyhén sűrű, fényes, gyorsan szilárduló. Értékelési szempont a hőfokmérés pontossága, a szakaszok megkülönböztetése és a biztonságos, száraz eszközhasználat.

19.2.16 Rövid összefoglaló

A csokoládé temperálása hőmérséklet-szabályozott művelet, amely a kakaóvajban kialakítja a stabil β-V kristálymódosulat kristálymagjait. A kakaóvaj többféle kristályformában szilárdulhat; a nem temperált massza gyakran instabil, fakó, puha bevonatot ad. A temperálási görbe három szakasza: olvasztás, hűtés kristálymagképzéshez és visszamelegítés munkahőfokra. Ét-, tej- és fehércsokoládéra eltérő tipikus hőfokok érvényesek; a tej- és fehércsokoládé alacsonyabb hőfokon temperálódik, mert tejzsírja módosítja a kristályosodást. A hőfokok tájékoztató jellegűek, a gyártói adatlap az irányadó. A jól temperált massza vékony rétegben gyorsan, fényesen megszilárdul; a kész bevonat fényes, roppanós, zsugorodik, és kioldódik a formából. A hőmérsékleti tartományok betartása és a hőmérő kalibrálása a biztonságos, egyenletes minőség feltétele. Továbbvitt eredmény. A temperálási görbe három szakaszát és hőfoktáblázatát használjuk a Temperálási módszerek, temper-ellenőrzés és csokoládéhibák alfejezetben; erre épül a bonbonkészítés, a csokoládédíszítés és a tartós bevonatok technológiája.

19.2.17 Források és ellenőrzési hiányok

Hivatkozott források típusai. A 2000/36/EK irányelv (kakaó- és csokoládétermékek), az 1169/2011/EU rendelet (allergénjelölés), a Magyar Élelmiszerkönyv idevonatkozó előírásai, gyártói temperálási adatlapok és csokoládé-technológiai szakkönyvek. A kakaóvaj polimorfiájára és a β-V kristályra vonatkozó kémiai ismeretek általános szakmai alapok.

Ellenőrizendő pontok. Az I–VI kristálymódosulat pontos olvadástartománya, a β-jelölés rendszere, az ét-, tej- és fehércsokoládé temperálási hőfokai, a tejzsír kristályosodást módosító hatásának számszerű leírása, valamint a gyártói hőfoktartományok. A hőfok- és időadatok a könyvben tanulási példák; éles üzemi munkánál mindig a termék gyártói specifikációját kell követni.