21.1 A kipufogógáz összetétele, motoroldali kibocsátáscsökkentés és kipufogógáz-visszavezetés

A kipufogógáz összetételének és a károsanyag-képződésnek a megértése nélkül nem tudunk célzottan hibát keresni sem a lambdaszabályozásban, sem az EGR-rendszerben. A műszaki vizsgán megbukó autó gyakran éppen azért bukik meg, mert a szerelő nem tudja, hogy a magas CO miért dús keverékre, a magas NOx miért szegény keverékre vagy hibás EGR-re utal.

21.1.1 Szemléletes kép

Az alábbi diagram azt mutatja, hogyan változik a három fő szabályozott szennyező komponens koncentrációja a légviszony függvényében egy Otto-motor esetén.

A kipufogógáz-komponensek változása a légviszony függvényében (Otto-motor, szemléltető) - Szemléltető, kitalált tanulási adatsor; a valós értékek motoronként és mérési feltételektől függenek.

Az ábra olvasása. Dús keveréken (λ<1\lambda < 1) a levegőből származó oxigén nem elég a benzin teljes elégetéséhez, ezért a szén-monoxid (CO) és az elégetlen szénhidrogén (HC) koncentrációja magas, az NOx viszont alacsonyabb marad, mert a hőmérséklet ugyan magas, de kevés az oxigén. Szegény keveréken (λ>1\lambda > 1) éppen fordítva: a CO és a HC lecsökken, az NOx viszont a magas hőmérséklet és a bőséges oxigén miatt megemelkedik, majd nagyon szegény keveréken már a hőmérséklet csökkenése miatt ismét visszaesik. Ez az összefüggés az alapja annak, hogy miért kell az Otto-motoros utókezeléshez a keveréket λ=1\lambda = 1 környékén tartani.

21.1.2 Definíciók és összefüggések

Definíció. (Légviszony, λ\lambda)
A légviszony a ténylegesen bejuttatott levegő és a tüzelőanyag aránya osztva a sztöchiometrikus égéshez szükséges aránnyal:

λ=LténylegesLsztöchiometrikus. \lambda = \frac{L_{\text{tényleges}}}{L_{\text{sztöchiometrikus}}}.

Benzin esetén a sztöchiometrikus levegő–tüzelőanyag arány körülbelül 14,7kg14{,}7\,\text{kg} levegő per 1kg1\,\text{kg} benzin; dízelnél ez az érték körülbelül 14,5kg/kg14{,}5\,\text{kg/kg} (a pontos érték a tüzelőanyag összetételétől függ). Ha λ=1\lambda = 1, akkor a keverék sztöchiometrikus; ha λ<1\lambda < 1, dús; ha λ>1\lambda > 1, szegény.

Definíció. (Szabályozott szennyező komponensek)
A közúti járművek motorjaiban keletkező, jogszabályban korlátozott károsanyagok: - CO (szén-monoxid): színtelen, szagtalan, mérgező gáz; a levegőnél alig könnyebb. - HC (elégetlen szénhidrogének): tüzelőanyag-maradékok és részlegesen oxidált szerves vegyületek; egy részük rákkeltő hatású. - NOx (nitrogén-oxidok): főleg NO és NO₂; a NO a levegő oxigénje és nitrogénje közötti reakcióból keletkezik magas hőmérsékleten; savas esőt, nyári szmogot és légúti irritációt okoz. - PM (részecske, korom): főleg dízelmotorokban keletkezik; a finom korom a tüdő mélyébe jut, és rákkeltő anyagokat szállíthat.

Összefüggés. (A szennyezők keletkezése)
A CO és a HC a tökéletlen égés termékei: ha az égéstérben lokálisan nincs elég oxigén, vagy a láng a hideg fal közelében kialszik (faloltás), akkor a tüzelőanyag egy része nem ég el teljesen. A NOx ezzel szemben a termikus NO-mechanizmus (Zeldovich-mechanizmus) szerint képződik: minél magasabb az égési csúcshőmérséklet, minél több az oxigén és minél hosszabb a tartózkodási idő, annál több NO keletkezik. A dízelmotorban a befecskendezési sugarak körüli oxigénhiányos zónákban emellett részecske (korom) is képződik.

Továbbvitt eredmény. A komponensek és a légviszony fenti összefüggését használjuk az Otto-motorok utókezelése: háromutas katalizátor és lambdaszabályozás alfejezetben, ahol a katalizátor csak λ=1\lambda = 1 környékén képes egyszerre redukálni az NOx-et és oxidálni a CO-t és a HC-t, valamint a Dízel-utókezelés: oxidációs katalizátor, NOx-tároló, SCR és AdBlue, részecskeszűrő alfejezetben, ahol a dízelmotor szegény keveréke miatt eltérő utókezelési stratégiákra van szükség.

21.1.3 Felépítés és működés

21.1.3.1 A kipufogógáz összetétele

A tökéletes égés elvi termékei szén-dioxid (CO₂), vízgőz (H₂O) és a levegőből visszamaradó nitrogén (N₂). A valóságos motorban ezen kívül megjelennek:

Környezetvédelem. A CO, HC, NOx és PM nemcsak határérték-mérési számok, hanem valós egészségi és környezeti kockázatok. A CO a vér oxigénszállító képességét rontja, a HC egyes összetevői rákkeltők, a NOx savas esőt és ózonszmogot okoz, a dízelkorom pedig a tüdőben lerakódva légúti és szív-érrendszeri betegségekhez vezet. Ezért a motor és az utókezelő rendszer megbontása, kiiktatása vagy manipulálása tilos, és a jármű forgalomból való kivonását is vonhatja maga után (ellenőrizendő: hatályos közlekedési és környezetvédelmi szabályozás).

21.1.3.2 Összetétel a légviszony függvényében

Az Otto-motor esetében a fenti diagram már szemléltette a légviszony hatását. A dízelmotor mindig szegény keverékkel dolgozik (alapjáraton λ\lambda jellemzően 4–10 körüli, teljes terhelésen a füsthatár közelében kb. 1,11{,}1–1,41{,}4; tájékoztató értékek, ellenőrizendő: szakkönyvi adat). A sugár körüli lokálisan dús zónák miatt mégis képződik korom, a CO és HC azonban alacsonyabb, az NOx és a PM viszont magasabb; λ<1\lambda < 1 dízelnél erős feketefüst-kibocsátást jelentene, ezt a vezérlés (füsthatárolás) megakadályozza. Emiatt a dízelmotorokra nem elegendő a háromutas katalizátor, hanem oxidációs katalizátort, NOx-utókezelést és részecskeszűrőt alkalmaznak (lásd Dízel-utókezelés: oxidációs katalizátor, NOx-tároló, SCR és AdBlue, részecskeszűrő).

21.1.3.3 Motoroldali kibocsátáscsökkentés

A szennyezőanyag-képződés csökkentésének első lépése nem az utókezelés, hanem a motor belső égésének javítása:

21.1.3.4 Kipufogógáz-visszavezetés (EGR)

Definíció. (Kipufogógáz-visszavezetés, EGR)
Az EGR során a kipufogógáz egy részét visszavezetjük a szívócsőbe, ahol az elégett, inert gáz (főleg CO₂ és N₂) elkeveredik a friss levegővel és tüzelőanyaggal. Ez csökkenti az égési csúcshőmérsékletet és az oxigénkoncentrációt, így mérsékli a termikus NOx-képződést.

Az EGR két fő típusa:

Az EGR-szelep működése. A motorvezérlő (ECU) a terhelés, a fordulatszám, a hűtőfolyadék-hőmérséklet és a légtömegmérő jele alapján számítja ki a kívánt EGR-arányt. Az EGR-szelep lehet vákuumos, elektropneumatikus vagy villanymotoros; a modern járművekben gyakran visszacsatoló potenciométerrel vagy Hall-jeladóval ellenőrzik a szelep tényleges állását. Az EGR-t jellemzően a következő üzemállapotokban szabályozzák:

Szekunderlevegő-rendszer. A szekunderlevegő-rendszer a hideg motor indítása után rövid ideig friss levegőt nyom a kipufogócsonkba, hogy a dús keverékből származó CO és HC a forró kipufogógázban utóoxidálódjon, és a katalizátor gyorsabban elérje az üzemi hőmérsékletét. A rendszer lehet elektromos szivattyús vagy impulzuslevegő-rendszer (a kipufogógáz pulzációját használó visszacsapószelepes). A szekunderlevegő-szelep hibája gyakran a hidegindítási emisszió megnövekedését okozza.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Hűtött külső EGR a szívó- és kipufogóág között, légtömegmérővel és ECU-val; szekunderlevegő-rendszer.
Hűtött külső EGR és szekunderlevegő-rendszer vázlata: folytonos vonal a friss levegő, szaggatott-pontozott a kipufogógáz, pontozott a villamos jel (szemléltető)

A vázlaton a friss levegő a légtömegmérőn (MAF) és a fojtószelepen át jut a szívócsőbe, a visszavezetett kipufogógáz pedig a kipufogócsonkból az EGR-hűtőn és az EGR-szelepen át ugyanide. Mivel a MAF csak a friss levegőt méri, a zárva ragadt EGR-szelep a vártnál nagyobb, a nyitva ragadt kisebb légtömegjelet ad. A HTML-változat a kidolgozott példa adataival (62 g/s friss levegő, 18 g/s EGR → 22,5 %) indul, és a szelep állapota is átállítható.

21.1.4 Kidolgozott példák

Példa (légviszony számítása).
Egy Otto-motor szívócsövében a tényleges levegő–tüzelőanyag arány 13,8kg13{,}8\,\text{kg} levegő per 1kg1\,\text{kg} benzin. A sztöchiometrikus arány 14,7kg/kg14{,}7\,\text{kg/kg}. Adott a tényleges arány, keresett a légviszony.

Megoldás:
Képlet: λ=LténylegesLsztöchiometrikus\lambda = \frac{L_{\text{tényleges}}}{L_{\text{sztöchiometrikus}}}.
Behelyettesítés: λ=13,814,7=0,939\lambda = \frac{13{,}8}{14{,}7} = 0{,}939.
Ellenőrzés: az érték 11-nél kisebb, tehát dús keverék, ami magas CO-t és HC-t okozhat. ∎

Példa (EGR-arány meghatározása mérésből).
Egy dízelmotor szívócsövébe bevezetett EGR-gáz tömegárama 18g/s18\,\text{g/s}, a friss levegő tömegárama 62g/s62\,\text{g/s}. Adott az EGR-gáz és a friss levegő tömegárama, keresett az EGR-arány.

Megoldás:
Az EGR-arányt a visszavezetett gáz és a teljes beszívott gáz tömegáramának hányadosaként számítjuk:
xEGR=ṁEGRṁlevegő+ṁEGR. x_{\text{EGR}} = \frac{\dot{m}_{\text{EGR}}}{\dot{m}_{\text{levegő}} + \dot{m}_{\text{EGR}}}.
Behelyettesítés: xEGR=1862+18=1880=0,225x_{\text{EGR}} = \frac{18}{62+18} = \frac{18}{80} = 0{,}225, azaz 22,5%22{,}5\%.
Ellenőrzés: a dízelmotoroknál részterhelésen tipikus EGR-arány 20–50% közé esik (ellenőrizendő: gyártói érték), tehát ez reális. ∎

21.1.5 Minőségellenőrzés

A kipufogógáz-összetételt a műszaki vizsgán gázelemzővel mérik (benzinmotoros járműveknél CO, HC, O₂, λ és CO₂), dízelmotoros járműveknél füstösmérővel vagy opacitásméréssel (ellenőrizendő: hatályos vizsgálati előírás). Az EGR-rendszer ellenőrzése rendszerteszterrel történik: a diagnosztikai műszerrel kiolvassák az EGR-szelep állásának visszajelzését, az EGR-arányt, és elvégzik a beavatkozó tesztet (aktív szelepmozgatás). A szerelő kézi ellenőrzése során meg kell győződni arról, hogy az EGR-cső és a hűtő nincs-e eltömődve, a szelep szabadon mozog-e, és a légtömegmérő jel nem mutat-e a vártól eltérő levegőáramot.

21.1.6 Valós életbeli alkalmazás

Eset: zárva ragadt EGR-szelep és levegőáram-hiba egy dízelmotoros személygépkocsin.
Egy dízelmotoros autónál az égési zaj megnőtt, a motorhiba-lámpa világít, a teljesítmény nem változott, és a diagnosztikai műszer „levegőáram-érzékelő jel nem megbízható” hibakódot tárol. A tünetek alapján az EGR-szelep elakadására gyanakszunk. A műszer élőadatában az EGR-szelep tényleges állása állandóan 0%, a kívánt állás viszont 40%, a légtömegmérő által mért levegőáram 15–20 %-kal a modellérték fölött van (ellenőrizendő), a beavatkozó teszt közben a szelep nem mozdul. A szerelő megbontja az EGR-szelepet, és megállapítja, hogy a szelep és a cső korommal eltömődött, a szelep nem mozdul. A szelep és a cső tisztítása után az EGR-rendszer alaphelyzetbe állítása (adaptáció) következik, majd próbaúton az élőadat-értékek visszatérnek a normál tartományba, és a hibakód már nem jön elő. Tanulság: a zárva ragadt EGR-szelep jellemző következménye a megnövekedett NOx (ezt gázelemzővel vagy a vizsgálaton lehet igazolni) és az égési zaj; emellett a légtömegmérő jelét is meghamisítja, mert a beszívott friss levegő mennyisége eltér attól, amit a motorvezérlő a kívánt EGR-arány mellett vár.

21.1.7 Tipikus hibák

  1. Az EGR-szelep kikapcsolása vagy vaklemezzel való lezárása. Ezt a gyakorlatot néhány műhelyben „javításként” alkalmazzák, hogy a kormot eltüntessék a szívócsőből. Valójában tilos: a NOx-kibocsátás több tízszeresére nőhet, a motorvezérlő hibakódot tárol, és a jármű a műszaki vizsgán megbukhat (ellenőrizendő: hatályos környezetvédelmi előírás). Az EGR-t mindig a gyártói utasítás szerint kell javítani.
  2. A légviszony hibás értelmezése. Sokan azt hiszik, hogy a magas NOx mindig szegény keverékre utal, miközben a hibás EGR vagy a kopott befecskendező is okozhat magas NOx-et. A diagnózist mindig a légviszony-érték és a gyártói adatok együttes értékelésére kell alapozni.
  3. A szekunderlevegő-rendszer elhanyagolása. A hidegindítási emisszió mérésénél a hibás szekunderlevegő-rendszer magas CO- és HC-értékeket okozhat, még akkor is, ha a katalizátor és a lambdaszonda kifogástalan. A hibás visszacsapószelep vagy a repedt cső miatt az ellenőrző rendszer hibakódot tárol, de a motorteljesítményre nem mindig van érezhető hatása.

21.1.8 Önellenőrzés

  1. Igaz-e, hogy a CO és a HC elsősorban a magas hőmérsékletű, szegény égésből keletkezik? Indokolja.
  2. Miért nő meg az NOx-kibocsátás szegény keveréken?
  3. Hogyan csökkenti az EGR az NOx-képződést?
  4. Mi a szerepe a szekunderlevegő-rendszernek?
  5. Mi a különbség a külső és a belső EGR között?

21.1.9 Az önellenőrzés megoldásai

Önellenőrzés – válaszok:

  1. Hamis. A CO és a HC a tökéletlen égés terméke, tehát elsősorban dús keveréknél, hideg falaknál és gyújtáskimaradásnál keletkeznek.
  2. Szegény keveréken az égési hőmérséklet magas és elegendő oxigén is rendelkezésre áll, ezért a Zeldovich-mechanizmus szerint több NO képződik. (Nagyon szegény keveréknél a hőmérséklet csökkenése már ismét csökkenti az NOx-et.)
  3. Az EGR inert kipufogógázt juttat a szívó oldalra, ami csökkenti az égési csúcshőmérsékletet és az oxigénkoncentrációt, így kevesebb NOx keletkezik.
  4. A szekunderlevegő-rendszer hideg indítás után friss levegőt ad a kipufogócsonkba, hogy a dús keverékből származó CO és HC a forró kipufogóban elégjen, és a katalizátor gyorsabban felmelegedjen.
  5. A külső EGR külön szeleppel és csővel vezeti vissza a kipufogógázt a szívócsőbe, míg a belső EGR a szelep-átfedésen keresztül hagyja bent vagy szívja vissza a hengerben maradt égésgázt.

21.1.10 Feladatok

1. feladat (A)
Definiálja a légviszonyt, és adja meg, mit jelent a λ=0,9\lambda = 0{,}9 és a λ=1,1\lambda = 1{,}1 érték.

2. feladat (A)
Sorolja fel a négy fő szabályozott szennyező komponenst, és mindegyikhez írja le egy-egy keletkezési okát.

3. feladat (B)
Egy Otto-motor tényleges levegő–tüzelőanyag aránya 15,2kg/kg15{,}2\,\text{kg/kg}. A sztöchiometrikus arány 14,7kg/kg14{,}7\,\text{kg/kg}. Számítsa ki a légviszonyt, és állapítsa meg, hogy a keverék dús vagy szegény!

4. feladat (B)
Magyarázza el a külső hűtött EGR-rendszer felépítését és a hűtés szerepét!

5. feladat (C)
Egy dízelmotor NOx-kibocsátása a részterhelésű tartományban a gyártói érték kétszerese, miközben a CO és a HC értéke normális. Milyen hibalehetőségeket vizsgál meg először, és miért?

6. feladat (D)
Az alábbi tünet áll fenn: hideg indítás utáni első 60–90 másodpercben a benzinmotoros jármű CO- és HC-értéke nagyon magas, a katalizátor előtti (felfűtött) szonda tartósan dúsat jelez, melegen minden érték rendben van, a hibakód pedig „szekunderlevegő-rendszer: áramlás túl kicsi”. Mi a legvalószínűbb hiba? Indokolja, és írja le az ellenőrzési lépéseket!

21.1.11 A feladatok megoldásai

1. feladat (A)
A légviszony a tényleges és a sztöchiometrikus levegő–tüzelőanyag arány hányadosa. λ=0,9\lambda = 0{,}9 dús keveréket, λ=1,1\lambda = 1{,}1 szegény keveréket jelent.

2. feladat (A)
CO: oxigénhiányos égés, főleg dús keveréknél.
HC: elégetlen tüzelőanyag, faloltás, résfúvókák, gyújtáskimaradás.
NOx: magas égési hőmérséklet és oxigén jelenléte (termikus NO).
PM (dízel): lokálisan dús, oxigénhiányos zónák a befecskendezési sugárban.

3. feladat (B)
Adott: Ltényleges=15,2kg/kgL_{\text{tényleges}} = 15{,}2\,\text{kg/kg}, Lsztöchiometrikus=14,7kg/kgL_{\text{sztöchiometrikus}} = 14{,}7\,\text{kg/kg}.
Képlet: λ=LténylegesLsztöchiometrikus\lambda = \frac{L_{\text{tényleges}}}{L_{\text{sztöchiometrikus}}}.
Behelyettesítés: λ=15,214,7=1,034\lambda = \frac{15{,}2}{14{,}7} = 1{,}034.
Az érték 11 felett van, tehát a keverék enyhén szegény. ∎

4. feladat (B)
A külső hűtött EGR-rendszer a kipufogócsonkból EGR-szelepen keresztül vezeti a kipufogógázt a szívócsőbe. A szelep és a szívócső közé EGR-hűtőt építenek. A hűtés csökkenti a visszavezetett gáz hőmérsékletét, így a beszívott keverék hőmérséklete alacsonyabb marad, a töltési sűrűség nagyobb, a motorteljesítmény kevésbé csökken, miközben az NOx-csökkentés megmarad. A modern dízelmotorokban a hűtött EGR elengedhetetlen az Euro 4-től kezdődő NOx-határértékek teljesítéséhez (ellenőrizendő: Euro-határértékek).

5. feladat (C)
A dízelmotor részterhelésen magas NOx-értéke leggyakrabban a hibás vagy elakadt EGR-rendszerre utal. Először az EGR-szelep állását, a tényleges és kívánt EGR-arányt, valamint a légtömegmérő jelét vizsgáljuk meg rendszerteszterrel. Ha az EGR-arány túl alacsony, a szelep eltömődhet vagy a hűtő dugulhat el. Ellenőrizzük továbbá a befecskendezési időzítést és a turbónyomást is, mert a töltőnyomás túl magas szintén növelheti az égési hőmérsékletet és a NOx-et.

6. feladat (D)
A hideg indítás utáni magas CO és HC a szekunderlevegő-rendszer hibájára utal. Ha a szekunderlevegő nem lép működésbe, a dús hidegindítási keverékhez nem érkezik pótlevegő, ezért a kipufogóoldalon nem nő az O₂, a CO és HC nem tud a kipufogócsőben utóoxidálódni, a katalizátor pedig lassabban melegszik. Ellenőrzési lépések: a szekunderlevegő-szivattyú működése (feszültségellátás, relé, biztosíték), a visszacsapószelep nyitása, a csőrendszer tömítettsége, és a rendszer hibakódjainak kiolvasása. Javítás után a hibakód törlése és hidegindítási próba szükséges.

21.1.12 Rövid összefoglaló

A kipufogógáz fő összetevői a CO₂, a vízgőz, a nitrogén és a szabályozott szennyezők: CO, HC, NOx és a dízelmotoroknál a részecske. A CO és a HC a tökéletlen égésből, főleg dús keveréknél keletkezik, míg a NOx a magas égési hőmérséklet és az oxigén jelenlétében képződik, ezért szegény keveréken növekszik. A légviszony határozza meg, hogy melyik komponensből keletkezik több; az Otto-motoros utókezelés ezért igényli a λ = 1 környéki üzemet. A motoroldali csökkentés az égéstér, a befecskendezés és a vezérlés optimalizálásával, valamint a kipufogógáz-visszavezetéssel érhető el. Az EGR (külső vagy belső, gyakran hűtött) inert kipufogógázt ad a szívó oldalra, így csökkenti az égési csúcshőmérsékletet és az NOx-képződést. A szekunderlevegő-rendszer hideg indítás után oxidálja a dús keverékből származó CO-t és HC-t. Továbbvitt eredmény: a komponensek és a légviszony összefüggéseit a háromutas katalizátor és a lambdaszabályozás, valamint a dízel-utókezelés megértéséhez használjuk. A környezetvédelmi és gyártói előírásokat mindig ellenőrizni kell.

21.1.13 Források és ellenőrzési hiányok